Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 7. szám
Panaszosunk, Nagy Lajos zwm nyitott ajtót Dombóváron Kétszer próbálkoztam bejutni hozzájuk, kétszer nem sikerült. Mint azt később megtudtam a városi tanács szociálpolitikai főelőadójától, Fónai György- nétől, többször járt már hozzám hasonlóan Marinka Lajosáé városi szociális gondozónő is. Báró kétségkívül szerencsésebb, mert legalább néhányszor bejutott a Bartók Béla úti szép házba, jólleheé ott úgy fogadták, hogy nekik egész napra kellene valaki és nem egy órára. No de hogyan kellene beosztania a házi szociális gondozónő munkaidejét, hogy el is lássa nyolc rászoruló gondozottját és egy helyen mégis töltsön egy teljes napot?! A levfl, ami Dombóvárra invitált, indulatos. Talán ezért nem objektív, jóllehet írójának nincs oka arra, hogy sérelmében igaztalan dolgokat állítson. Hogy mennyire nincs oka, íme... AZ IDŐS HÁZASPÁRNAK jól kereső és eltartásra kötelezhető gyerekei vannak. A két lány nem Dombóvárott él, de szüleiket rendszeresen látogatják, segítik. Ha szociálpolitikánk alapelveit nem értelmezzük mereven, a szociális gondozás, segélyezés elsősorban akkor is azoknak juttatandó, akiknek nincs tartásra kötelezhető hozzátartozójuk, s mellette szegények, mint a szólás- mondásbeli templomok egerei. Levélírónk semmiképpen sem tartozik ebbe a kategóriába. Akkor sem tartozik ide, ha felesége két év óta ágyhoz kötött beteg, akihez éppen ezért rendszeresen kijár a körzeti házi betegápolónő. A vád, hogy problémájukat a városi tanács arra illetékes ügyintézői lelkiismeretlenül kezelték, nem feljel meg a valóságnak. Nem ffelel meg egyrészt azért,- mezt a szociális gondozónő látogatná az idős házaspárt, hogy legszükségesebb dolgaikban segítse őket, de ritkán engedik be, másrészt azért, nem felel meg az állítás a valóságnak, mert 1974. december 30-án keli az a jóindulatú és nem egiészen szabályos határozat, mely Nagy Lajosnál kijelölte szociális otthoni felvételre.. Határidő természetesen nem szerepel az ügyiraton, mivel a megye 9 szociális otthonába való bejutásra kettőszázharroincan várakoznak ez idő szerint és csak Dombóvárott 15 idős embernek olyanok a szociális körülményei, hogy; otthonba való jutásuk indoko’/t lenne, ha az igényekkel azonosak lennének az elhelyezési lehetőségek. Felelősséggel nem lehetett tehát kimondani, hegy ekkor meg ekkor vonuljon be ebbe és ebbe a szociális otthonunkba pa- aaszosunk felesége, AZ ÜGY KAPCSÁN az újságíró ismételten elboronghatott. azon a közönyösség, önzés, kényelemszeretet talajából támadt elvágáson, amit napjainkban .meglehetősen sokan képviselitek, s akik szülőtar*- fási kötelességüket társadalmunkba hárítják arra való hivatkozással, hogy ők dolgozó emberek. Nem fémek rá. Rendben. Dolgozók. De valóban emberek is a szó legmélyebb értelmében,, s lehet nem ráérni alapvető emberi kötelesség teljesítésére?! VSiaszolfion erre az olvasd. Az újságíró mindössze néhány megyei példát idéz. A példában szereplők, valajgsaenrayien ax. érvényes jogszabályok kerülgetésével kísérelték meg idős édesanyjuk, édesapjuk szpciá* 11$ otthoni elhelyezését Vagy egyéb szociális ellátását „megoldani”. Sajnoá, protektor mindig akad még ilyen ügyekben is. Pedig elég közismert, hogy gazdaságunk fejlettségének jelenlegi fokán mit bír és mit nem. Mi az, »mire még várni kelL Nem is két szülőt, csak a mamát kellett volna eltartania a hat gyereknek. Családjog ide, családjog oda, szülőtartási kötelezettség ide, szülőtartási kötelezettség oda, „megumbul- dázták” inkább, hogy a mama kapjon rendszeres szociális segélyt A mama belenyugodott ebbe. Nem úgy azonban a szociálpolitikai ügyek bonyolításának felelőse, aki hivatalból tett az „ügyes” gyerekek ellen feljelentést A bírósági ítélet — amit az előzmények miatt nem mernék körültekintőnek nevezni — elosztotta a tartást a hat gyerek között A végrehajtás azonban megbukott, mert az első állomáson kop- laltatták a mamát, a másodikon felhánytorgatták, hogy mennyit eszik és milyen sok baj van vele. A harmadik} gyerek (maga is anya) tettlegesen fenyítette meg a mamát és abból az alkalomból, hogy nem kavargatta elég serényen a szilvalekvárt és az leégett. A néni mindezek után fogta magát, visszaköltözött inkább a magányosságba és a tanács gondjaiba ajánlotta magát. Most új bírósági eljárás következik, mely talán bölcsebb ítélettel végződik, s a mama nem kényszerül őt csak a törvény szavára befogadó felnőtt gyerekeinek a vendéglátására, hanem megkapja a kitől-kitől megítélhető tartásdíjat ahhoz, hogy létezni tudjon. £s mert ez sem mellékes szempont: ne szoruljon szociális segélyezésre azoknak esetleges kárára, akiknek senkijük, semmijük nincs. Az EGYEDÜLÁLLÓ NAGYBÁCSI sem kellett a rokongyerekeknek. Evekig rá sem nyitották az ajtót, noha izgatta őket és nem is kicsit, hogy mi lesz a csaknem 150 000 forintot érő házzal, ha elpatkol az öreg? — Kap szociális segélyt, mit akar még? — hetykétkedett az egyik unokaöccs, akiről köztudott volt, hogy nem csak A felhasznált nyersanyagainak 80 százalékát importáló könnyűipar az eddiginél sokkal hatékonyabb gazdálkodást tervez az idén. Mint a minisztériumban az MTI munkatársának elmondották, az 1975. évi terv készítése során fő feladat a tőkés piacokon végbemenő folyamatok következményeinek előrebecslése, a várható kedvezőtlen hatások áthidalása volt A tervszámításokban már figyelembe vették a termelői árrendezést S a leg&íkább érintett ruházati ipariján megváltoztatták az árak képzésének módszerét ami végső soron a lakosság igényeinek jobb kielégítéséhez vezet majd. Az ágazat a tervek szerint 1975-ben a termelés mennyiségét, 6, a belföldi szállításokat 5,. az exportot pedig 9 százalékkal növeli. Ez nem lebecsü- . leadó célkitűzés, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a kenyérre, a kalácsra valója is bőven megvan. O is, a többiek is a temetésen játszották él könnyekben úszva a jó rokon szerepét, de falfehérre váltak a belül izzó dühtől, amikor az örökösödési eljárás során kiderült, hogy az éveken át kifizetett szociális segély végösszegével, 45 000 forinttal le van terhelve a házingatlan. A leterhelés méltányosságát ma sem hajlandóak elismerni, ma is azt hangoztatják, hogy őket „az állam meglopta” —■ örökösökként. — Miért nem tartották el a bácsikájukat? Gondoskodhattak volna róla! — Miért mi? Az a társadalom dolga! ügy vélte a jónevű ügyvéd is, aki agyérelmeszesedésben szenvedő apja számára vélte egyetlen megoldásnak a betegotthoni elhelyezést, olyan jövedelem mellett, amiből futja szükség esetén házi betegápolóra is. ■— Értse meg kérem, hogy önre nézve erkölcsileg ez a lehető legkárosabb megoldás! Sokan ismerik, mit mond majd a közvélemény? — Fütyülök a közvéleményre! — A szüleinek köszönheti, hogy jogi diplomát szerzett! — Ez csak rám tartozik, csak az én lelkiismereti ügyem! Az ügyvéd úr végül mégis meggondolta magát, bár ő is futott először még fűhöz és fához, atya, fiú és szentlélek istenhez. Sőt, bejelentést is tett, amiben azt állította, hogy kérelmének ügyintézői fülük botját sem mozdították és kikéri magának az ilyen ügy- intézést* NEM EGYEDI ESETEK ezek. A család összeül és eldönti, hogy a mama és a papa terhűkre van. Rendszerint ezzel kezdődik az a visszaélés, aminek minden nehezét a társadalom viseli vagy csak átmenetileg, vagy végérvényesen. Attól függ, hogy a jól szituált gyerekek és azok gyerekei kinek vagy kiknek a segítségével kerülik meg a törvényt és teszik ad acta a maguk részéről szülőtartási kötelességüket Summázva: úgy vélik dukál nekik, hogy legsajátabb terhüket „fogjuk meg és vigyétek!" alapon rakhassák le. Nem kommentálom. Azért nem, mert bízom az olvasók igazságos ítéletében! LÁSZLÓ IBOLYA 1974-ben például a textilgyárak — egyebek mellett — 350 millió négyzetméter pamutszövetet, 38 millió négyzetméter gyapjúkelmét, 52 millió négyzetméter selymet készítettek. Tizenkétmilliárd forint értékű konfekcióipari termék, 13,5 ezer tonna kötöttáru, 42 millió pár lábbeli készült, 7,3 milliárd forint értékű bútor és más lakberendezési tárgy, valamint 320 ezer tonna papír és karton került ki a hazai gyárakból. 1975-ben a terv szerint a konfekcionált és kötszövött termékeket előállító iparágak termelését nagyobb arányban, míg a méterárugyártókét kisebb mértékben növelik. A könnyűipari cikkek kiskereskedelmi forgalma várhatóan 6 —7 százalékkal nő. Nemcsak a berendezéseket és anyagokat kell az eddigieknél jobban hasznosítani az & szabadságot minden éV- ben úgy várják a családok, ínint az ünnepeket. Ilyenkor nem a kötelesség parancsol, több hétig ki-ki kedve, lehetősége szerint éL A kikapcsolódás legjobb formájának sokan a teljes környezetváltozást tartják: benépesülnek az üdülők, a családi nyaralók, tavasztól őszig csúcsforgalmat bonyolítanak le az utazási irodák. Ám nincs mindenki abban® kedvező helyzetben, hogy összhang legyen igényei és lehetőségei között. Az emberek többségének nincs telke, hétvégi háza, nem futja rendszeres külföldi utazásokra. Még a vállalati és a SZOT-üdülőkbe sem kaphat mindenki beutalót, mert kevesebb a hely, mint ahányan igényt tartanak rá. A szükségesnél kevesebben legfeljebb okosan lehet gazdálkodni, de a keresletet nem lehet kielégíteni. Gyakran azok sem jutnak beutalóhoz, akik legjobban megérdemelnék a társadalom támogatását: a nagy családok, a gyermeküket egyedül nevelők. Üj üdülők sokasága épült az elmúlt évtizedekben, a hely mégis kevés maradt. Jogos a kérdés: miért? Elég összehasonlítani a nemrég megnyitott, első osztályú szállodának is beillő üdülőket a régi, többnyire • családi házakból átalakított épületekkel, hogy magunk is válaszolhassunk. Egyszerűen — igényesebbek lettünk. A városiak leszoktak a falusi rokonokról, beutalót kérnek, mint a vidékiek közül is egyre többen, akik szintén üdülőben szeretnék eltölteni a szabadságukat. Kényelemben, teljes ellátással, s nem is akárhol. Vízpartra, korszerű üdülőbe mindenki szívesebben megy, mint kevésbé kényelmes körülmények közé. A SZOT éppen ezért az elmúlt években kénytelen volt több régi üdülőt korszerűtlennek nyilvánítani. Ezek nem feleltek meg a legelemibb követelményeknek sem, nem volt folyó víz, csatornázás, főzési lehetőség. Az új létesítmények férőhelyeinek egy része így csupán a bezárt nyaralókét pótolta. Á magasabb színvonal ter-; mészetesen több pénzbe is került. Egyetlen üdülőférőhely létesítése az elmúlt évben megközelítette a 300 ezer forintot Könnyű félteidén. Miután a könnyűiparban foglalkoztatottak száma 1975- ben várhatóan mindössze 0,7 százalékkal nő, a tervezett többtermelés mintegy 90 százalékát a termelékenység növelésével kell biztosítani Még inkább előtérbe kerül a munkaszervezés, a szakképzettség és a vezetési szint növelése, s az eddigieknél is hatékonyabb munka. A IV. ötéves terv utolsó esztendejében különösen nagy figyelmet igényel a beruházások gondos, tervszerű előkészítése és maradéktalan végrehajtása. 1975-ben az egyedi nagyberuházások közül a legjelentősebb a dunaújvárosi hullámvertikum és a Kiskun- halasi Kötöttárugyár, valamint a Simontornyai Bőrgyár fejlesztése; e beruházások egyébként már az átaienet folyamatosságát is szolgálják a következő ötéves tervre. dezni, mekkora az arányt»-! lanság a kéthetes beutalók 252 forintja, és az építési költségek között. Még Az önköltséges beutalók valamivel magasabb összege is cáepp a tengerben, ha összehasonlítjuk a* üdülők építését®, fenntartására „közpénzből” fordított ösz- szeget egy-egy beutaló árával i A számokból tulajdonképpen az is kiderül, hagy ilyen körülmények között szinte lehetetlen az üdülési rendszer további fejlesztése. Ha viszont maradnak a régi állapotok, sokan ezután is hiába várnak évről évre a beutalókra. A SZOT ezért döntött a közelmúltban az üdülési költségek megváltoztatása mellett. Az új térítési rendszer alaptétele helyes és igazságos: aki többet kap, fizessen többet, tehát mindenki, aki másoknál kellemesebb körülmények között akarja tölteni szabadságát. A* üdülőket ennek az elvnek megfelelően, akár a szálló- dákat, „osztályba" sorolták. Első, másod- és harmadosztályú minősítést kaptak, az árak a két első kategóriában emelkedtek, a harmadikban változatlanok maradtak. A besorolás azonban kizárólag az üdülők állapotát, helyét, felszereltségét vette figyelembe, a különböző összegek az épületek által nyújtott adottságokat fejezik ki. Az étkezésért ezután sem kell se többet, se kevesebbet fizetni, mint régen. Bármelyik osztályba sorolták az üdülőt, egyforma pénzből főznek továbbra is, a szakszervezet mindenütt a megszokott hozzájárulást fizeti. N aivság lenne azt hinni; hogy a január elsejétől érvényes, magasabb térítések egycsapásra új üdülők építését, a mostaniak korszerűsítését teszik lehetővé. Még a felemelt költségek is csupán töredékét adják a szükséges fedezetnek. (Az első kategória díja a kéthetes turnusra 594 forintra, a másodiké 336 forintra emelkedett. Az országban az üdülők 30 százaléka tartozik az első, 31 százaléka a második, a fennmaradó 39 százalék pedig a változatlan árú harmadik kategóriába.) A* üdültetés fejlesztésének, fenntartásának gondja jórészt továbbra is az államháztartásra hárul, < Mégis az a helyes út, hogy az üdülésben is megszűnjön az egyenlősdi. A realitás elvének az üdülésben is érvényre kell jutnia — a jövő érdekében. A szolgáltatások színvonalát kifejező térítés az adott helyzettel számol. A realitáshoz az is hozzá tartozik, hogy a rendelet szigorúan kimondj a3 adott kereseti határon alul « felemelt költségeket a szak- szervezet fizeti. Sőt: kötelessége, hogy megtérítse a különbséget, A megváltozott költségekben is a szociálpolitikai elvek érvényesülnek. A kiskeresetűek, a nagy családot eltartók, a gyermeküket egyedül nevelők továbbra sem fizetnek többet egy-egy beutalóért, mint eddig. A régi és az új ár közötti különbség azokra hárul, akik eddig az üdülésben velük egyenlő módon élvezték a kedvezményeket, holott náluk jóval kedvezőbbek a körülményeik. VICZIÄN ERZSÉBET JÉvnyitó* « könnyűiparban Hatékonyabb gazdálkodással tovább javul a belföldi ellátás 1975. január £ üdültetés - egyenlfisdi nélkül Fogjuk meg és vigyétek?
