Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-08 / 6. szám
Fél év mérlege A kereskedelmi dolgozók munkaidő-csökkentésének tapasztalatai Műveltség és köznapi tudat A negyvennégy órás munkahét bevezetése évekkel ezelőtt megkezdődött hazánkban. De gazdasági életünk egyetlen területén sem igényelt olyan alapos előkészítő munkát, s nem váltott ki annyi vitát, mint az elmúlt év derekán, mikor a kereskedelemben és a vendéglátóiparban * dolgozók munkaidejét csökkentették. Ez érthető, hisz ennek a gazdasági szférának képviselőivel találkozhatunk legtöbbször. Munkájukat szemünk előtt végzik, s valamennyien nap mint nap kapcsolatba kerülnek velünk, vásárlókkal. Tehát minden, a munkakörülményeikben történt változást közvetlen érzékelünk. Ezért is lényeges volt, hogy a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksége napirendre tűzze, s megvitassa a belkereskedelmi miniszter 1974 I. számú rendelete, vagyis a kereskedelmi dolgozók munkaidő-csökkentése végrehajtásának tapasztalatait. Az intézkedés Tolna megyében közvetlenül l ' ( 4286 DOLGOZÖT érintett. Ennyien dolgoznak a kereskedelmi egységekben, s ennyiüknek lett, vagy kellett volna, hogy legyen, hetenként négy órával hosszabb a szabad ideje. Ennek megvalósítását — így írta a rendelet — úgy kellett végrehajtani, hogy a lakosság ellátásának színvonala ne romoljon. Ezért a szervezés, s a technikai ellátás színvonalának fokozása a kereskedelem vezetőinek elsőrangú feladata lett. Hogyan történt tehát az átállás? a választ Molnár Lajosnak, a KPVDSZ megyebizottság titkárának beszámolójában olvashattuk. A megyében lévő 1191 ke- Teskedelmi és vendéglátóipari egység több mint egy harmadában a munka szervezettebbé tételével, 22 százalékában a létszám növelésével, közel egyharmadában a nyitva tartási idő rövidítésével, 7,6 százalékában pedig egyéb módon, leginkább túlóráztatással oldották meg a 44 órás munkahét bevezetését. Abszolút számokban ez azt jelenti: 1850 bolti dolgozó kéthetenként, szombaton, illetve hétfőn kap szabadnapot, 1250-ea hétfőtől péntekig vehetik ki szabadnapjukat, közel 500-an heti félnapjukat a munkaszüneti naphoz csatolva kapják meg, 120-an a szabadságukat hosz- szabbítják a megmaradt félnapokkal, ugyanennyien pedig, nyilván kényszerűségből, túlóráznak. Mikor a munkaidő rövidítését készítették elő, a létszám növelése is szerepelt a tervben. Ezt a tervet, 220 új dolgozó felvételét szinte 100 százalékig végrehajtották. EZ A LÉTSZÁMBŐVÜLÉS azonban területenként változó volt. Helyenként a tervezettnél több, másutt, főleg a megyeszékhelyen az eredetileg elhatározódnál kevesebb új dolgozót sikerült munkába állítani a kereskedelemben, s vendéglátóipari egységekben. Emellett szükséges volt a nyitva tartási idő rövidítése is. így, igaz, csupán két és fél százalékkal, de csökkent a nyitva tartási idő. Ezek az intézkedések természetesen anyagi következményekkel is jártak. Éves szinten mintegy öt és egynegyed millió forinttal több bért fizettek a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozóknak. Ezt a szövetkezetek, vállalatok központi preferenciából megkapták. összegezve elmondhatjuk, hogy a kereskedelemben a dolgozók többségének biztosítják a tervezett szabadnapot. Ugyanakkor gyakorta előfordul, hogy betegség vagy egyéb hiányzás okozta létszámgondok miatt túlórázni kell. Egyes vállalatoknál, szövetkezeteknél azonban az tapasztalható, hogy összegyűjtve akarják kiadni a szabadnapokat. A jelenlegi munkaerőhelyzetet ismerve ez a későbbiekben még nagyobb nehézségeket okoz. Hogy a gondok ne növekedjenek, hanem csökkenjenek, a nyitva tartási idő ésszerű változtatására lesz szükség. Ezt indokolja a vásárlói szokások változása, az egyszemélyes boltok dolgozóinál a szabadnap kiadása, a vasárnap nyitva tartó boltok problémája, s az egyre inkább tapasztalható létszámhiány. Az egyre általánosabbá váló szabad szombatok előidézték, hogy az élelmiszerboltokban a szombati csúcsforgalom péntekre tolódott át. a vasárnapi nyitva tartás pedig igen nagy erőfeszítéseket igényel a vállalatoktól. A dolgozókat ugyanis nem vonzza a vasárnapi pótlék, s a családos anyákat, de a fiatalokat is igen nehéz rávenni a vasárnapi munka vállalására. A MÓDOSÍTÁSOKNAK MEGVALÓSÍTÁSA minden bizonnyal csökkenti a kereskedelemben jelenleg észlelhető feszültségeket. Intenzívebben kell azonban törekedni a miniszteri rendeletben is kihangsúlyozott másik feladat realizálására, a technikai feltételek javítására. Ennek hiánya igen nagy munkatöbbletet jelent a kereskedelmi dolgozóknak. Példákat szinte minden boltból vehetnénk, ez esetben azonban a megye legutóbb megnyitott, s így természetesen legkorszerűbben felszerelt nagy ABC-áruházból, a szekszárdi ÁFÉSZ újvárosi áruházából vettük. Itt naponta több tonna kenyeret adnak el, s ennek jelentős részét nem egészben. A dolgozóknak az egy, félkilós kenyérdarabokat késsel kell vágni. Pedig már több évtizeddel ezelőtt, a jóval kisebb forgalmat lebonyolító maszek pékek pultjain is ott állt az egyszerű és nyilván nem nagy összegbe kerülő kenyérvágó berendezés. Ez jelentősen megkönnyítette a munkát, csökkentette a balesetveszélyt, s ami hasonlóan lényeges, gyorsította a kiszolgálást. Elvárhattuk volna, hogy ebben a modern áruházban alkalmazzák a más megyeszékhelyeken megtalálható konténerpultokat. Ezekbe már a szállító behelyezi a több mázsa csomagolt élelmiszert — lisztet, cukrot, s hasonlókat —, s a bolti dolgozóknak ezt csupán a megfelelő helyre kell tolni. A lista folytatása nem célunk. Ez a sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkező kereskedelmi dolgozók feladata. Ha ezek a munkát könnyítő eszközök, berendezések elterjednek a kereskedelemben, jelentős mértékben csökkenni fognak a ma még tapasztalható gondok, s ezzel nagymértékben elősegítik a munkaidőcsökkentés végrehajtását előíró rendelet ésszerűbb megvalósítását, — szepesi — 1 Mi lehet az oka annak, hogy szocialista viszonyok között is, a mindennapi tudat ennyire szívósan ellenáll a reá gyakorolt pozitív hatásoknak? A kérdésre nem könnyű válaszolni. Mert bár igaz, hogy a munkamegosztási viszonyok, illetve az anyagi-gazdasági viszonyok is lehetnek melegágyai a köznapiságba beleragadt életfelfogásnak és életvitelnek, de hogyan ítéljük meg azoknak a mentalitását, akik a kínálkozó lehetőségek felhasználása érdekében még igen kicsi erőfeszítésre is alig kaphatók? Kulturális forradalmunk eredményei ország-világ előtt is elismerést és tiszteletet váltanak ki. De az eredmények közepette sem feledkezhetünk meg arról, hogy felnőtt lakosságunk egy része még ma sem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, s ezzel akar- va-akaratlanul kizárja magát egy sor érvényesülési lehetőségből. Vagy itt van olvasómozgalmunk. örvendetes, lelkesítő, örömre gerjesztő tény. De megfeledkezhetünk-e közben arról, hogy az olvasók ezrei mellett ott vannak az „egykönyvesek”, vagy a semmit se olvasók. Szinte nevetséges összegért, évi három forintért — ennyi a közkönyvtárak beiratkozási és használati díja — annyit olvashat valaki, amennyit csak tud, illetve amennyit érdeklődési köre és szellemi igénye lehetővé tesz, s mégis akadnak olyanok, akik még ezt az ösz- szeget is „sajnálják maguktól”. Nem akarunk a tudásból, vagy akár a tudományból mítoszt csinálni, s további fejlődésünk egyetlen tényezőjének kikiáltani. Ezt annál kevésbé tehetjük, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy egy bizo^ nyos fajta tudás birtokában, sőt a tudományok művelői körében is, előfordulhat a mindennapi életben (s nekik éppúgy van köznapi életük, mint bárki másnak), hogy nem mindenütt forgatják kellő biztonsággal a máshol jól alkalmazott ismereteiket, s ilyenkor a tudatban, a gondolkodásban szintén „fészket rak” a köznapi tudatra jellemző egyik-másik tulajdonság. Ami persze még szembetűnőbbé teszi azt a tényt, hogy a tudomány eredményeit, a cselekvésben haszŰjabb városkörnyéki községek A Miais/ieiUiiiáts Tanácsi Hivatalának irányelvei Dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke az országgyűlés tavaly őszi ülésszakán — a tanácstörvény tapasztalatainak parlamenti vitájában — egyebek között bejelentette: biztatóak a „városkörnyéki község" státus eredményei, bevált az új közigazgatási forma, ezért hamarosan újabb települések között teremtik meg hivatalosan is ezt a kontaktust. Azóta megjelentek a kellő rendelkezések, s 1975. január elsejével további 59 község fűzte szorosabbra kapcsolatait a hozzá legközelebb eső várossal. így az új esztendő első napjától 11 megyében már 21 város és 81 község újfajta viszonyát tartják számon. Milyen tartalmat fed a városkörnyéki község elnevezés, s hogyan alakítható ki ez a közigazgatási forma? Erről rendelkeznek a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának most napvilágot látott irányelvei. Á városok és a környező községek közös feladatainak megvalósítása, az együttműködés javítása érdekében községi tanácsot városkörnyéki községi tanáccsá lehet nyilvánítani, ha a két település között kölcsönösen szoros társadalmi, gazdasági, ellátási, foglalkoztatási, földrajzi és közlekedési kapcsolatok vannak, továbbá ha a község és a város összehangolt fejlesztése különösen indokolt. A városkörnyéki községek lakosságuk ellátását a várossal együttműködve oldhatják meg, a község szerepkörét meghaladó szükségleteket a város elégíti ki. A nagyobb, „rangosabb” településnek tehát egyre fokozódó feladata, hogy saját lakosságának ellátása mellett a kisebb településről, a városkörnyéki községről is gondoskodjék, így fejlessze elsősorban az egészségügyi, művelődésügyi, kereskedelmi és egyéb szolgáltató intézményeit A városok és városkörnyéki községek kapcsolatának további, az eddiginél tervszerűbb és hatékonyabb fejlesztése valamennyi érdekelt tanács fontos feladata. Ennek érdekében a megyei tanács végrehajtó bizottságának, tisztségviselőinek és a szakigazgatási szerveknek folyamatosan figyelemmel kell kísérniük, segíteniük az érdekelt városok, községek munkáját, vizsgálniuk kell az együttműködés időszerű és távlati lehetőségeit, megszüntetve a város és a község fejlesztésében helyenként még fellelhető párhuzamosságokat. Gondoskodniuk kell arról is, hogy a középtávú tervek előkészítése során a városok és községek előzetesen egyeztessék elképzeléseiket, s határozottabban kell kezdeményezniük — a lakosság jobb ellátása érdekében — közös társulások, intézmények létrehozását és működtetését. Az irányelvek arról is rendelkeznek, hogy több városkörnyéki község esetében célszerű tanácstagi csoport megalakítása, mert ezek a munka- közösségek — a megyei tanácstagok városi, városkörnyéki csoportjai — hatékonyan látják el a közös érdekek reális képviseletét. Ahol nem alakul tanácstagi csoport, ott célszerű az érdekelt tanácsoknak városkörnyéki koordinációs bizottságot élet- rehívniuk helyi tanácstagokból, más közéleti személyiségekből. Fontos követelmény, hogy a városi és a városkörnyéki községek tanácsi szervei egyeztessék településfejlesztési céljaikat, különböző távú terveiket, fejlesztési programjaikat, s kölcsönösen tájékoztassák egymást a tervek megvalósításá- róL Az együttműködés fejlesztésének — mondják ki az irányelvek — a lakosság javaslataira, kezdeményezéseire kell épülnie, (MXI) nosftandó tudást rendszeresen és tudatosan kell beépíteni az emberek mindennapi életébe Tini vilii litií m^gis ü megii«i van ndí.oldás kulcsa? Minden bizonnyal valahol ott kell keresnünk, ahol a társadalomépítés és emberformálás közben minden jó és reális elképzelés valósággá válik, vagy meghiúsul: a gyakorlatban, a széles értelemben vett társadalmi, tevékenységben. Nem elég — mondja Marx —, ha életünk egyik-másik jelensége a fejlődés folyamán elviselhetetlenné válik a fejünkben, ehhez még az is kell, hogy a valóságban is elviselhetetlenné váljék. Tehát a felismerést mindig cselekvésnek kell követnie, mégpedig olyan cselekvésnek, amely változtat is a dolgok állásán. Viszont az ilyen felismeréshez és cselekvéshez nem elég az elmaradt köznapi tudat kínálta perspektíva. Itt kell a tudománynak a köznapi tudat, a mindennapi tudat segítségére sietnie, s közbelépnie, hogy előmozdítsa a tudatos felismerést és a tudatos cselekvést. Vajon hol lehet e feladat elvégzéséhez szükséges legmeg - felelőbb terep? Feltehetően ott. ahol az élet mindennapjai folynak: a munkában, a művelődésben, a széles értelemben vett közéletben. Elsősorban a munkahely, s ennek isi szocialista légköre lehet a legalkalmasabb „gyakorlóterep” a köznapi tudat még meglévő negatív elemeinek leküzdésére. Ha a munkahely „mikroklímája” kedvez a szocialista köznapi élet és tudat kibontakoztatásának. Az ilyen légkörben a köznapi tudat alacsony színvonalán megrekedteket is szüntelenül rádöbbentik arra ; akarjanak többet tudni, akarjanak „kitömi”, előbbre lépnij értelmesen, hasznosan élni. Ahol ez az ösztönző, serkentő erő hiányzik, ott ideig-óráig még erősödhetnek is a negatív tendenciák. A szocialista t“}ők megteremtéséhez annak idején elengedhetetlen volt a szocialista forradalom győzelme és megszilárdulása a „nagy dolgokban”. Most viszont a munka hétköznapjaiban és a hétköznapok munkáiban kell a szocialista foradalmat végigvinnünk. „Csak” éppen arra a lenini értelemben vett kulturáltságra van most szükségünk, amely a mindennapokban is kiterjeszti, meghonosítja a szocialista gondolkodást és cselekvést Gyakran ismételjük, de talán nem gondoljuk mindig eléggé végig Leninnek azt a gondolatát, hogy; a tudat nemcsak visszatükrö-’ zi, de teremti is a valóságot.' Nos, ha azt akarjuk, hogy szocialista életünket teremtő folyamatban az eredmények gyorsabban és főleg a kívánt irányba, a szép, tartalmas és értelmes szocialista életet kibontakoztatva fejlődjenek, úgy azt a gyakorlatot kell most tökéletesítenünk és jobban működtetnünk, amelyen keresztül nemcsak a valóságról alkotott tükörképünk, azaz ismereteink lesznek egyre pontosabb bak és megbízhatóbbak, hanem ezek összeállnak cselekvéseinket befolyásoló olyan egységes tudományos világnézetté, amely meggyőződéssé válva irányítja, szabályozza, aktívan alakítja életmódunkat, életformánkat. (G. H.)
