Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-31 / 26. szám
Folytatódnak a haderőcsökkentési tárgyalások Csütörtökön Bécsben folytatódott a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről kezdeményezett nemzetközi tárgyalás- sorozat. Mint ismeretes, a negyedik forduló befejezését másfél hónapos téli szünet követte és csütörtöki plenáris üléssel az ötödik forduló vette kezdetét. Ezúttal M. N. Szmir- novszkij nagykövet, a Szovjetunió küldöttségének helyettes vezetője elnökölt. Két felszólalás hangzót^ el: dr. Ingo Oeser nagykövet, a Német Demokratikus Köztársaság és C. M. Rose nagykövet, Nagy- Britannia delegációjának vezetője mondott beszédet. A zárt ajtók mögött rendezett tanácskozást követően tartott nemzetközi sajtótájékoztatón dr. Ingo Oeser nagykövet az NDK kormányának állásfoglalását ismertette. Bevezetőben utalt arra, hogy két okból is jelentősnek ítéli meg kormánya az idei évet a tárgyalásokon részt vevők szempontjából. Egyrészt, a szocialista országok által előterjesztett javaslat alapján az idén kellene megkezdeni a Közép-Európa térségében lévő fegyveres erők és fegyverzet csökkentését mind a 11 közvetlenül érdekelt részt vevő államnak. Másrészt, az idén lesz a fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulója. Kontinensünk immár három évtizedes békeperiódust szilárddá és tartóssá kell tenni — hangoztatta. — Ezért, ennek érdekében folytatja fáradozásait az NDK a szocialista országok közösségével együtt a katonai enyhülés megvalósítására. A sajtótájékoztató után közölték, hogy a legközelebbi plenáris ülést február 6-án tartják. BUDAPEST Az MSZMP XIII. kerületi bizottsága csütörtökön ülést tartott. A pártbizottság megvitatta az MSZMP XI. kongresszusának irányelveit. Az ülésen részt vett és felszólalt Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára. A napirendi pontok előadója Kovács Károly, a kerületi pártbizottság első titkára és Fehér Istvánná, a pártbizottság titkára volt NEW YORK Kuba ENSZ-képviselőjét szerdán — 13 év óta először — meghívták, hogy vegyen részt a latin-amerikai ENSZ- küldöttek csoportjának tanácskozásán, a világszervezet székhelyén. A világszervezet ez évi programját, valamint az ENSZ tisztségeire való jelöléseket vitatták meg. WASHINGTON Gerald Ford amerikai elnök csütörtökön a Fehér Házban fogadta az Egyesült Államokbeli látogatáson tartózkodó Harold Wilson brit miniszter- elnököt A felek, nyilatkozatban mutattak rá a gazdasági problémák súlyosságára, amelyekkel a két országnak szembe kell néznie. NEW YORK Szovjet és amerikai tudósok, szakértők és űrhajósok hozzákezdtek a Szojúz—Apolló szovjet—amerikai közös űrkísérlet előkészítésének befejező szakaszához. A houstoni amerikai űrközpontba szovjet szakemberek és a szovjet tudományos akadémia tudósainak nagy csoportja érkezett meg. PÁRIZS Georges Marchais, az FKP főtitkára — mint csütörtökön nyilvánosságra hozták — elhagyta a kórházat, ahol szív- bántalmai miatt rövid ideig kezelték. A kórházi közlemény szerint az FKP főtitkárának egészségi állapota kielégítően javul, de még egy ideig kímélnie kell magát. Genf SALT-tárgyalások A január 31-én folytatódó SALT-tárgyalásokra megérkezett Genfbe a szovjet küldöttség. A delegációt Vlagyimir Szemjonov külügyminiszterhelyettes (képünkön) vezeti. Álláspont — ellentmondásokkal Csütörtök esti kommentárunk: Mi tagadás, meglehetősen ellentmondásos Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárnak a „nemzet helyzetéről" szóló kormánynyilatkozata. Míg egyes fejezeteiben meglehetős merevséget tanúsít — különösen a „nemzeti egység’’ régi és-le járt lemezét felújítva —, addig az európai biztonság kérdéseiben éppúgy, mint a két német állam szabályozott együttműködésének szorgalmazásában ahhoz a politikához igazodik, amely Brandt kancellár idején bontakozott ki Bonnban. Különösen vitatható a kormánynyilatkozatnak a* a kitétele, amely szerint helyesen jártak el akkor, amikor a nyugatnémet diplomáciai képviseletek illetékességét, a nyugatnémet alkotmány értelmében, kiterjesztették az NDK állampolgáraira is. Jól ismert az az élénk visszhang, amit Genscher külügyminiszter ezzel összefüggő kijelentése Ausztriában kiváltott. Mégiscsak enyhén szólva furcsa eljárás, hogy az NSZK kormánya olyan jogokat tulajdonit magának, amelyek szöges ellentétben állnak a nemzetközi joggal és súlyos beavatkozást jelentenének egy szuverén állam, nevezetesen az NDK jogkörébe. Sajnos, a nyugatnémet kormánynyilatkozatból tat is kitűnik, hogy a kétoldalú kapcsolatok kiépítése mz NDK-vál nem zavartalan. Aligha fogadhatjuk el a kancellár érvelését, miszerint ezért kizárólag az NDK a hibás, míg az NSZK minden esetben hibátlan, pozitív magatartást tanúsított. Lehetséges, hogy a kormánynyilatkozatnak ez a szakasza, mint az a másik, amelyből a „német egység helyreállításának" ósdi gondolata csendül ki, csupán az ellenzék bizonyos köreinek szól. Az kétségtelen, hogy Schmidt kifejezetten a CDU—CSU képviselőinek padsorai felé fordult, amikor nyomatékkai hangsúlyozta: az egyetlen járható át, hogy az NSZK szabályozott egymás mellett élésre törekedjék az NDK-vaL Más kérdés, hogy az NSZK ellenzékének ez nincs ínyére. Ha nem is mindenkinek, Franz Josef Strauss- nak semmiképpen. A bajor CSU vezére nemrég egy interjúban felszólította a kormányt, hogy vessen véget a kelet—nyugati enyhülési politika „naiv szakaszának" — a nemrég Pekingben járt jobboldali politikus — mint arra a Bundestag külügyi bizottságának szociáldemokrata tagja, Bruno Friedrich egy cikkében rámutatott — azt szeretné elérni, hogy a CDU—CSD külpolitikai alternatívája a Szovjetunióval való „korlátozott konfliktusok politikája" legyen. Ezzel szemben — a realitás talaján, a nemzetközi erőviszonyok ismeretében —* a nyugatnémet kormány Schmidt fogalmazásában az enyhülés irányzatának folytatása mellett száll síkra. A kancellár ezzel kapcsolatos megállapítása fölöslegessé tesz minden kommentárt: „Eddig Európa egyetlen államának és népének sem származott kára az enyhülésből, ellenkezőleg, valamennyien látják előnyeit”. A Válság — olasz mádra L Ha az ember bárkit megkérdez Olaszországban arról, hogy milyen a helyzet, azt a választ kapja: rendkívül bonyolult és összetett. Kompli- káltságában olyan szintig jutott, mondják az olaszok, hogy az idegen számára már- már érthetetlen és követhetetlen. A magyarázat és az értelmezés válsága természetesen abból adódik, hogy az ország általános válsága egyre mélyül és még maguk a válság átélői és előidézői is zavarba jönnek, ha a krízis okait kell megjeleníteniük. A MAGYARÁZAT és az elemzés nehézsége valóban fennáll, annál inkább, mert az események és okok térben és időben egyaránt messzire nyúlnak. Időben 1948-ig, amikor a kereszténydemokraták átvették az ország irányítását, és azóta sem adták ki kezük1975. január 31. bőL A térben vezető szálak végső soron az USA-ig vezetnek. Valaha minden út Rómába vezetett — most Rómából Washingtonba. Olaszország sorsának jelenleg az amerikaiak a meghatározói. Magában az országban az infláció fokozódik, a közállapotok megromlottak, a helyzet aggasztó, félelem ül a lelkeken. Már ennyi is -elég ahhoz, hogy a válság-történet elmondásának, elemzésének nehézségei világossá váljanak. EZÉRT talán legcélszerűbb, ha sorra veszünk néhány jelenséget. Rómában legtöbbször ez a szó hallható: la crisi... a válság. Közismert az Olaszországot sújtó infláció ténye és mértéke. Egy év alatt csaknem 25 százalékkal emelkedett az általános árszínvonal. A fizetések mozgó bérskálával követik az árakat. A gazdasági élet úgyszólván valamennyi lényeges paramétere lefelé ívelő tendenciát mutat. Csökkenőben a termelés, a termelékenység, a foglalkoztatottság. Nő a munkanélküliség. Az államkassza és a városok költségvetése ijesztő hiányokat mutat. Az állam- adósság már csak csillagászati számokkal fejezhető ki. OLASZORSZÁGBAN vita folyik arról, hogy a politikai helyzet ziláltsága okozta-e a gazdasági helyzet romlását, vagy fordítva. Valójában Itália Európa leginkább megosztott, szüntelen társadalmi, szociális ellentmondásoktól terhelt országa. Nyilvánvalóan ez is hozzájárult a válság kialakulásához. Mindebből következően a válság nem kifejezetten gazdasági és nem is csak társadalmi-politikai, hanem általános, amely kiterjed a kultúra, a morál, a közgondolkodás, az élet valamennyi területére. Az olasz népnek döntenie kell — méghozzá nem is nagyon soká — merre akar haladni. Az alternatíva létezik. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára legutóbbi beszédében tömören így fogalmazott: új Olaszországot kell felépíteni. És milyen alapon áll a mai ? Olaszország a világ egyik legjobban eladósodott országa. Áz államháztartás deficitje kb. 10 ezer milliárd líra. (15 milliárd dollár.) Az olasz ipar struktúrája korszerűtlen, mert szabálytalan. A gépkocsiipar túlsúlya állandóan felborulással fenyeget, mint bárkit, aki gépkocsiba ülve szabálytalanul vezet. Az olasz mezőgazdaság állapota siralmas. A Mezzogiorno, a Délvidék helyzete változatlanul az ország legnyomasztóbb gondja. A SÚLYOS gazdasági helyzetben a korrupció, a manipuláció, a protekció, a terrorakciók összefonódó gyötrelmei sújtják a társadalmat, amelynek korszerűtlen struktúrája most mutatkozik meg valójában. Az ország a „maga teljes mélységében” tudatában van a válság súlyosságának, az „elit” rétegek tehetetlenségének. Az olasz nép túlságosan civilizált ahhoz, semhogy illúziói legyenek mai vezetői iránt. A SÜRGŐS gazdasági intézkedések az áremelések özönében nyilvánulnak meg: megdrágult a víz, a gáz, a villany, 80 líráról 300 lírára a szuper- benzin, négy-ötszörösére emelkedett a pastasciutta (makaróni) ára, ugyanilyen mértékű az áremelkedés a textilruházati és bőrárukban, háztartási gépekben,' elektromos cikkekben és bár nem ilyen mértékben, de lényegesen emelkedett az élelmiszerek ára is. Mindebből következik, hogy Olaszország kiszolgáltatottsága rendkívül nagy mértékű. Kiszolgáltatott mindenekelőtt saját társadalmi rendjének. És kiszolgáltatottja az Egyesült Államoknak. Itália függősége, az amerikai segítség feltételei annyira nyilvánvalóak, hogy az Euro- peo című folyóirat már így fogalmaz: „Az amerikai beavatkozás annyira kézzelfogható, mint egy dél-amerikai országban. A banánköztársaságok szintjén tartanak bennünket számon.” Valóban, Itália lenne az első európai banánköztársaság? És a többiek? NYUGAT-EURÓPA is válsággal küzd, de ez nem olyan mértékű, mint az, amely Olaszországban dúl. Az olasz helyzet azért is rendkívül figyelemreméltó, mert a kapitalista világ válságjelei a leg- drasztikusabban itt mutatkoznak. Nemcsak olasz, nem is csak európai, de a világhelyzet szempontjából is érdemes megnézni: mi történt Olaszországban? (Folytatjuk.) KEREKES IMRE
