Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-31 / 26. szám
/ üzemi demokrácia — nem alapfokon t Demokrácia fesmfeg£: kak képzeletében egymástól távol eső fogalomként él. Nemegyszer éppen a demokrácia nevében sértődnek meg a főnök számonkérő szavaitól. Mondván: „csak az jó neki, amit ő akar, csak azt követeli, pedig...” Előfordulhat, hogy a „pedig” után figyelemre méltó érvek következnek. De ezeket az érveket nem a mulasztás igazolására kellett volna használni —* akkor már úgysem használnak —, hanem jóval előbb, az utasítás elfogadása előtt kellett volna felsorakoztatni őket. S akkor, a döntésben való részvétel után az is világosabbá válna, 'hogy a demokrácia érvényesüléséhez bizony szervesen hozzá tartozik a fegyelmezett végrehajtás. Divattá vált a demokráciára hivatkozni, egyoldalúan értelmezve, felszínesen értelmezve, csak a vitákig, a véleménycseréig terjesztve a demokrácia jelentését. Szerintük az üzemi demokrácia , hogy szűkítsük mondandónk körét — a szabad véleménynyilvánításból áll. A gazdasági vezető kötelessége — vélik — a véleményeknek fórumot teremteni, a gazdasági vezető dolga az észrevételek feljegyzése. Aztán, ha mindenki jól kibeszélte magát, érvényesült a demokrácia. A következő lépcsőfok, tudniillik a javaslatok, ötletek figyelembevétele után elkészített program végrehajtása már „más kérdés”. A végrehajtásban mulasztó már nem a demokráciát sérti meg, csupán „lazított, ügyes volt”. A téma napirenden tartásának másik oka az, hogy a XI. pártkongresszusra kiadott központi bizottsági irányelvekben jelentős helyet kapott a demokrácia, az üzemi demokrácia fejlesztése is. Mégpedig oly módon, hogy az új formák keresése mellett, az eddigi fórumok jobb hasznosítását szorgalmazza. Ebbe tartozik a fegyelem megszilárdítása. Több szempontból is. Mai gyakorta: sr“; a gazdasági vezetők jelentős része megengedi elképzeléseinek megvitatását, biztat is véleményezésre. Jóval kevesebben veszik azonban ténylegesen figyelembe a javaslatokat, „elfeledkeznek” a válaszadásról, és nemcsak a kritikai megjegyzések után. Arra sem mindig reagálnak, ami jól hangzik, csak éppen nem időszerű, nem reális. Nos, a gazdasági vezetőket a demokrácia fegyelme arra kötelezi, hogy válaszoljanak, reagáljanak, indokoljanak. Ezt követően pedig következetesen szerezzenek érvényt döntéseiknek. Éppen a demokrácia követeli meg, hogy ne tűrjenek lazítást, lógást, hiszen a közösen kialakított program, a közösség érdekeit szolgáló elhatározás végrehajtásáról van szó. Munka közben persze nem mindig eny- nyire^világos — pontosabban szóivá soha sem ennyire sematikus — a folyamat. Az a munkás, mérnök, vagy szövetkezeti tag, aki adott pillanatban soknak találja munkáját, „kiszúrásnak” érzi a kapott feladatot, ritkán gondolja végig, hogy mely döntés részletén dolgozik. Az Egyesült Izzó alapszervezeti párttítkárainak egyik tanácskozásán vetődött fel a kérdés úgy, hogy vajon az összefüggésekről, a részletek helyéről ki tájékoztassa az üzem dolgozóit. Az Izzó alap- szervezeti titkárai úgy vélték, hogy nagyrészt rájuk hárul a tájékoztatásnak ez a szakasza. Hozzáfűzve, hogy az információban az emberi érzékenységet is figyelembe kell venniük. Nem mindenki reagál egyformán ugyanarra a közlésre. De ezek a beszélgetések sem az engedékenységet, a fegyelem lazítását szolgálják, hanem éppen ellenkezőleg, a tökéletesebb végrehajtást segítik. A lógásra ugyanis még az sem lehet mentség, hogy „engem senki sem kérdezett". Termelőmunkáról lévén szó, az is természetes, hogy minden apróságért nem hívják össze a termelési tanácskozást, a beleszólás joga nem a szüntelen vitatkozásban érvényesül. A demokrácia fejlesztése, tehát azt jelenti, hogy jobban kell dolgoznunk? — kérdezhetik. És egyúttal azt is, hogy ésszerűbben, fegyelmezettebben. E jobb munka feltételeinek megteremtését segíthetik a közös tanácskozások, a munka közbeni javaslatok, de többet, jobbat csak akkor alkotunk, ha a nyolcórás munkaidő valóban nyolcórás. Igaz, a munkaidő kihasználásának hiányosságai elvezetnek a munkaszervezéshez, anyag- ellátáshoz és egyéb témákhoz. A fenti gondolatsor után talán fölösleges is bizonygatni, hogy ezek javításában is van szerepe a fegyelemnek. A - demokráaz üzemi ciát már ném alapfokon tanuljuk és gyakoroljuk. Jó néhány hatásos fórumot, életképes formát sikerült megteremteni az elmúlt években. Nem véletlen, hogy ezek működése mind erőteljesebben követeli, hogy a demokrácia érvényesülésének egyéb tényezőivel is fokozott figyelemmel törődjünk. M. D. Anyagkoordináciés iroda a racionálisabb kohászati termókgazdálkodásért A kohó- és gépipari miniszter rendeletére megalakult ■ a KGM anyagkoordinációs irodája, amely a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés gazdasági szervezetében működik. Az iroda feladata ellenőrizni a vállalatok kohászati termékgazdálkodását. Vizsgálják azt is, hogy a vállalatok megnövekedett kohászati termékigényei összhangban állnak-e a népgazdasági tervben előírt ipari termelésnövekedéssel. A múlt évben jelentősen nőtt a kohászati termékek iránti igény. A felhasználó vállalatok rendelései például hengerelt áruból ugrásszerűen több mint 17 százalékkal nőttek. Ezek egy része indokolatlan volt, sok vállalat feleslegesen, nagy készleteket halmozott fel. Ennek következtében a termelés nem tudott lépést tartani az igénynövekedéssel, bár a vaskohászati vállalatok 1974-ben több mint 2,4 millió tonna hengerelt árut állítottak elő, s ezzel teljesítették éves tervüket. A hazai termelés és az import bővíté1975. január 3íL se ellenére is az alapanyagellátásban sokszor volt fennakadás. A Minisztertanács még a múlt év második felében kötelezte a minisztériumokat és más országos hatáskörű szerveket, hogy kiemelten foglalkozzanak az anyagellátási kérdésekkel, ezen belül is az anyaggazdálkodással. Szükségessé vált tehát a kohászati termékek hazai felhasználásának központi ellenőrzése. A tervek szerint a KGM-válla- latok az idén a tavalyinál 6 százalékkal több kohászati terméket dolgoznak fel. Ennek tervszerű forgalmazását, valamint az anyag- és energiatakarékosság ehhez kapcsolódó programjának megvalósítását a KGM az anyagkoordinációs iroda útján ellenőrzi, A KGM anyagkoordinációs irodája elemzi a vállalatok kohászati termékkészleteit, termékfelhasználási terveit, és megvizsgálják értékesítési elképzeléseiket is. Ha egyes területeken a kohászati termékellátásban feszültség mutatkozik, jsvar’.a'okat dolgoznak majd ki r szüntetésére. ülést tartott az SZMT elnöksége Tegnap délelőtt Szekszárdon tartotta soron lévő ülését a Szak- szervezetek Tolna megyei Tanácsúinak elnöksége. A testület tanácskozásának első napirendjeként azit a határozattervezetet vitatta meg, mely az SZMT káder- hatásköri jegyzékét tartalmazza, majd eldöntötte a megyei küldöttértekezlet anyagait előkészítő munkabizottság létrehozását. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksége ezután foglalkozott a Paksi Atomerőmű Beruházás szakszervezeti intéző bizottsága feladatainak meghatározásával, az erőmű beruházási területének munkavédelmi ügyrendjével, majd pedig az V. Tolna megyei szakszervezeti napok programtervezetével. Az SZMT előkészítési, szervezési feladatait növeli, hogy az V. szakszervezeti napok április 28. és május 25. között zajlanak, amikor is belpolitikai életünk napirendjén feladatként szerepel a XI. pártkongresszus határozatainak a megismertetése, az azokból adódó szakszervezeti feladatok ellátásának megkezdése. A már hagyományos esemény programjában ez évben is tanácskozások, találkozók, művészeti bemutatók, pályázat és egyéb rendezvények szerepelnek. Végül az SZMT elnöksége jóváhagyta az 1975 első negyedévre érvényes szanatőr :ml, felnőtt- és gyermeküdülői 1 alé- jegyek felosztását Törvény nélkül is < Fotó: Gottvald A legutóbbi években világszerte előtérbe került a természetvédelem, a növények, fák, állatok védelme a rohamosan fejlődő civilizáció, és maga az ember ellen, az ember érdekében. Védelmet kapott a tigris, a strucc és a bölény, a Kárpátok erdői, Lengyelország egyik területén a természetvédelmi felügyelőség nem járult hozzá egy nagy teljesítményű, szivattyús energiatározó tórendszer építéséhez, Szűkebb környezetünkben, Tolna megyében a közelmúltban nyilvánítottak védetté ritkaságszámba menő parkokat, facsoportokat, nyilvánítottak parkerdővé, kirándulóhellyé különösen szép erdőrészeket. Ugyancsak szűkebb környezetünkben milliókat költenek arra, hogy fiatalnak és öregnek pihenésre, kikapcsolódásra alkalmassá tegyék a városközeli természetes környezetet. Védeni kell — még írott törvény nélkül is — a lengyeli mammutfenyőket, vérbükköket, a hőgyészi platánóriásokat, a nagydorogi őstölgyest — de van még mit megvédeni, még akkor is, ha egy-egy terület nem kapott „kiváltságlevelet”. Aki már negyedszázad óta járja a megye útjait, fájó szívvel szemléli, miként pusztult el a dombóvár—dalmandi utat szegélyező, még Mária Terézia idejében telepített hárs- fasor. Amit az idő kidöntött, emberi kéz nem pótolta, legfeljebb csak értéktelen fákkal. Hasonló sorsra jutott a korban talán fiatalabb Tamási—Szakoly közti hársfasor. Valamikor a Sárköz éke volt a várdomb—újbereki jegenyesor —* ma már csak néhány dacol az idővel. Ha rendelettel, szabállyal védjük a fa-tábornokokat, mar- sallokat, akkor a fa-közkatonák is megérdemlik a fokozottabb védelmet, törődést Azokra a közkatona-fákra kell gondolni, amelyek porosán, füstösen, benzingőzben fuldokolva végzik levegő tisztító kötelességüket. A városlakónak kevés ideje van arra, hogy a Sötétvölgyben, vagy a Sió-parton szívja tele magát friss, tiszta levegővel — tehát a várost kell teleültetni fával. Ültetünk is, évente szép számmal, de mégsem any- nyit, amennyit útépítés, házépítés miatt kipusztítanak. Van Szekszárdon lakótelep, amelyet felépülte után hét évvel, most, a télen fásítottak, nem számítva néhány lakó város- szépítő igyekezetét. Hány év kell még, amíg ezekből árnyat is adó fa lesz? Szekszárdon, a vasúti fasorban napról napra eljárók mindig megállnak néhány percre szemlélődni, hogyan nő ki a földből az építők keze nyomán az ifjúsági ház. De számolják azt is, hogy az építők keze nyomán hogyan fogy időről időre a hajdani iparosszékház mellé ültetett facsoport. Ha valamiért, valaminek útba esik egy fa, nosza, gyerünk a fűrésszel, a fejszével. Ha így folytatódik, mire az ifjúsági ház felépül, mellette egyetlen fa nem marad. Ha majd a város népes gyerekserege birtokba veszi, mindjárt hozzá is foghatnak a parkosításhoz, ültethetnek fákat — a gyermekeik számára. Esetenként az építőkre is ki kellene terjeszteni a rendeletet, amely szerint a kivágott fa helyett újat kell ültetni. Megtörtént már valahol, hogy az építési terven módosítottak, hogy megőrizzenek néhány fát. Az ifjúsági háznál valamivel nagyobb figyelemmel, törődéssel, meg lehetett volna őrizni néhány, terebélyes lombú fát. Mindannyiunk érdeke, hogy ne csak ott védjük a környezetet. a természete* rí T ■z’-rr írott szó kötelez. B. I,