Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-29 / 24. szám
A kongresszusi irányelvek tükrében: Gazdasági egyensúly — társadalmi egyensúly Minisztériumi tájékoztatás az általános iskolát végzettek idei továbbtanulásáról Két idézet. Az első: „Gazdaságpolitikánknak az V. ötéves terv időszakában a távlati célokkal összhangban kell biztosítania gazdaságunk tervszerű és arányos fejlődését.” A másik: „Az V. ötéves terv idején a felhalmozás és a fogyasztás olyan arányát szabjuk meg, amely egyidejűleg szavatolja a termelés bővítéséhez szükséges beruházásokat és az életszínvonal rendszeres emelkedését.” Mindkét idézet az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiből való. Kifejezője annak, hogy a gazdasági egyensúly szorgalmazása nem öncél, gazdasági törekvésünknek minden esetben társadalmi, politikai indokai vannak. Az egyetlen forrás A magyarázat egyszerű. Akár társadalmi, akár gazdasági teendők anyagi alapjáról legyen szó, egyetlen forrás áll rendelkezésünkre: a megtermelt, elosztható nemzeti jövedelem, amely a dolgozó milliók munkája eredményeként létrejött anyagi javakban és szolgáltatásokban testesül meg. Ha a gazdaság terepén tartós zavarok keletkezhetnének — pl. nagymérvű és egyre növekvő költségvetési hiány, a belföldi fogyasztás drasztikus korlátozása —, következményeik a társadalmi fejlődés sok összetevőjét sem hagynák érintetlenül. A bérek befagyasztása, a lakásépítés csökkentése, az egészségügyi, szociális gondoskodás megtorpanása a társadalom széles köreiben keltene elégedetlenséget, nyugtalanságot, s ezek hatására tovább romlana a gazdasági tevékenység. A tervezettet meghaladó költségvetési hiány mérséklése, majd fölszámolása, hosz- szabb időt követel. Az első lépés megtörtént: 1975-ben a nemzeti jövedelem 5—5,5 százalékos növekedésével a belföldi felhasználás lassúbb, 3— 3,5 százalékos emelkedését állítja szembe kívánatosként a népgazdasági terv. Előtérben a tartalékok A gazdasági egyensúly javítása csakis úgy mehet komolyabb társadalmi feszültségek nélkül végbe, hogy nem érinti az alapvető életszínvonal- politikai célkitűzéseket. Azaz, a különböző megoldások előnyeinek minél jobb egyeztetésével. Idén 130 milliárd forintot fordíthatunk beruházásokra. Ezt az összeget túllépni nem lehet, ám öntevékenyen „meg- toldhatjuk", a tartalékok segítségével. Hiszen a meglévő állóeszközök kihasználásának egy százalékos növelése az anyagi ágazatokban, 15 milliárd forint értékű beruházás megtakarítását tenné lehetővé. S nem egy. nem két ilyen tartalék kínálkozik hasznosításra, látszatra puszta gazdasági feladatként, valójában a társadalmi egyensúly anyagi feltételeit gazdagítva Ebből azonban az is következik, hogy a társadalom kisebb csoportjainak be kell látniuk különböző kérdésekben az összérdekek előbbrevalóságát. Nincs kétféle igazság Zsákutcába jutnánk ugyanis, ha elvben elismernék a hozott intézkedések jogosságát, de a gyakorlatban vitatnánk azokat. Miért éppen a „mi” beruházásunkat nem engedélyezték, miért éppen a „mi” importgépeinkre nem adtak hitelt...?! Ki ne mondhatná el ugyanezt? Azaz az általános érvényű igazságokat nem lehet felszeletelni, s akként válogatni közöttük, ahogy a szű- kebb érdek megkívánja. Egységes megítélés és cselekvés szükséges, ami megköveteli, hogy felismerjük a gazdasági teendők társadalmi hátterét, célját, s helyben is ez utóbbiakhoz igazodva készüljön el a feladatok fontossági rangsorolása. Úgy tűnik, mindkét kezünket elfoglalják a gazdasági intézkedések, rövid és hosszú távra szólóak. Mivel egyengessük akkor a társadalmi egyensúly javításának útját? Hiszen éppen elég feladatot ad a készletnövekedés lassítása, hogy az idén ötmilliárd forinttal kisebb legyen, mint 1974- ben. Erőfeszítéseket igényel a beruházások hatékonyságának fokozása, a lakásépítés magas színvonalának — 1975-ben 90 ezer lakás — fenntartása... Hol a kapocs, mely összeköti gazdasági és társadalmi érdekeltségeinket? Feleljünk a kérdésre Németh Károlynak, a Központi Bizottság titkárának, a Központi Bizottság 1974. december 5-i ülésén elhangzott szavaival. Azt mondotta: „A hosszú távú népgazdasági tervezőmunka feltárta és megerősítette, hogy a magyar népgazdaság növekedési üteme és ennek alapján az életszínvonal emelése alapvetően a termelés hatékonyságától, a termelékenység fokozásától, a gazdaságos termékszerkezet kialakításának gyorsításától, termékeink világpiaci versenyképességétől függ.” MÉSZÁROS OTTÓ Az előzetes számvetések szerint 123 179 nyolcadik osztályos diák fejezi be általános iskolai tanulmányait az idei tanévben. Pályaválasztásukról, továbbtanulási lehetőségeikről tájékoztatták az Oktatási Minisztériumban Szőke Sándort, a Magyar Távirati Iroda munkatársát. Az elmúlt tanévhez képest — nem jelentősen — mintegy 4—5 ezerrel tovább csökkent a végző fiatalok száma. Az illetékesek tájékoztatása szerint ebben az esztendőben sem jelent gondot elhelyezésük. Az idén végző nyolcadikosok pályaválasztásának körültekintő előkészítésére az általános iskolákban országszerte rendkívüli, pályaválasztási szülői értekezleteket tartanak. A továbbtanulni szándékozó fiatalok ezt követően tölthetik ki jelentkezési lapjukat, és ezzel megkezdődik az idei iskoláztatási munka első szakasza. Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a végzősök mintegy 87 százaléka — tehát körülbelül 107 ezer fiatal — tanulhat tovább valamilyen középfokú iskolában. A jelenlegi tervek szerint a gimnáziumokban 25 700 diák, . a szakközépiskolákban 28 800, a szakmunkástanuló iskolákban 54 300 fiú és lány kezdheti meg ősszel a tanulmányait. A továbbtanulásra február 1. és március 30. között lehet jelentkezni. Közelebbről megfogalmazva: a jelentkezési lapokat március 20-ig továbbítják a középiskolákba, a gép- és gyorsíróiskolákba, valamint a szakmunkásképző iskolákba. A diákok a jelentkezési lapokon változatlanul két iskolát is megnevezhetnek, függetlenül azok típusától. A lapokat az általános iskolák továbbítják. A felvételi beszélgetéseket — ahol az érvényes rendelkezések szerint az szükséges — április 15-ig tartják meg. A gimnáziumok szakosított tantervű — úgynevezett tagozatos — osztályaiban és a szak- középiskolákban április 25-ig fejezik be a felvételi munkákat, és eddig az időpontig a fel nem vett tanulók lapját is megküldik a második helyen megjelölt iskolákhoz. A gimnáziumokban, a gép. és gyorsíróiskolákban viszont május 8-ig fejezik be a felvételeket, (a fővárosban május 15-ig) és eddig a terminusig küldik meg a fel nem vett diákok jelentkezési lapjait a másodsorban megjelölt iskolához. Amennyiben a diák két azonos iskolatípust — vagy első helyen gimnáziumot és második helyen szakközépiskolát — jelölt meg, a döntést április 12-ig kell meghozni. Fontos intézkedés, hogy elutasítás esetében a jelentkezési lapot azonnal továbbítani kell a másodsorban megjelölt iskolához. A szakmunkásképző iskolákba való jelentkezések első szakaszát május 31-ig fejezik be. Amennyiben a jelentkező fiatalt a második helyen megjelölt középiskolába sem veszik fel, jelentkezési lapját az illetékes megyei, megyei jogi városi tanács művelődésügyi osztályához május 15-ig automatikusan átküldik: a fővárosi kerületi tanácsok oktatási osztályai számára a lapokat május 31-ig juttatják el. A szakmunkásképző iskolákba, másodsorban fel nem vett ; nyolcadikosok lapját az illetékes megyei, megyei jogú városi, fővárosi munkaügyi osztálynak június 5-ig küldik el- - * A „hátországban ? Pusztahencsén Tovább javítják a betegellátás színvonalát Az egészségügyi ágazat ez évi tervei alapján az idén 1 milliárd 39 millió forinttal többet fordítunk egészségügyi és szociális kiadásokra, mint tavaly; ezen belül 330 millió forinttal nagyobb összeget költenek a kórházak, klinikák, rendelőintézetek és a körzeti rendelők működési feltételeinek biztosítására, illetve a betegellátás színvonalának fenntartására és javítására. Ez az évről évre növekvő összeg teszi lehetővé egyebek között azt, hogy a speciális és a költséges gyógyászati eljárások fejlesztésére — a szívműtétek számának növelésére, a műveseke- zelés szélesebb körű alkalmazására, a veseátültetések megkezdésére, és a fokozottabb megfigyelést, kezelést igénylő súlyos betegeket ellátó intenzív osztályok számának bővítésére — ebben a tervidőszakban kétszer annyit fordítanak, mint amennyi az eredeti előirányzatokban szerepelt. Az idei esztendőre ezekre a célokra 25 millió forinttal terveztek többet, mint tavaly. 1975. januá(r 29. A tavaszias télben rügyeznek az orgonabokrok, pipáznak a húsfüstölők, » a szövetkezeti ház tágas udvarán kiskabátban beszélgetnek a férfiak. Lesz ennek még böjtje is. A beszélgető férfiak talán éppen a leltárt értékelik, avagy vadásztörténetekkel szórakoztatják egymást. Ez az utóbbi a valószínűbb, hiszen ahol puskás ember van, ott előbb-utóbb szóba kerül a nyúl, a fácán és természetesen a vegyszer, ami sok kárt csinál a vadállományban. Pusztahencse. Paks felől érkeztem, s a kanyarban arra kértem Lacit, hogy álljon meg, szeretnék körülnézni, az emberekkel szót váltani, beszélgetni az idei januárról, meg arról, kinek, hogy szolgál az egészsége. Egyszerű emberi dolgokról, a hátország hétköznapjairól. Hogyan is értem én ezt? Inkább érzem, mint értem. Bárhol járjak, Pálján, Szakcson, Kardon, Decsen, vagy Bétán, a szövetkezeti irodában a közös gazdaság eredményeiről, a termésátlagokról, a gépekről, a beruházásokról beszélgetve, örökké érzem: a beruházások, a gépek, a termésátlagok tulajdonképpen áttörhetetlan védelmi vonalat jelentenek, őrzik és biztosítják a mögöttes terület, a hátország anyagi biztonságát, nyugalmát, békességét. Pusztahencsén a szövetkezeti ház „kinéz” a kövesútra, valósággal őrt áll a mögötte sorakozó házak, kertek előtt. A Lenin utca barátságot nyújtózkodása innét ígéret, lehetőség és bíztatás. Rajta-rajta, nézz körül, hizlald a szemed! Törkölyszag. Györkönyben főzik a pálinkát, a pusztahencselek is oda viszik a törkölyt, „beüte- mezés” szerint. Erről aztán hosszan elbeszélgetünk az udvart takarító asz- szonnyal, nyomban az utca legelején. — Család? — Dolgoznak. Lányom tisztviselő, itt a közelben a telepen, a fiam tanító. Szeretik Pusztahencsét, nem kívánkoznak el innen — mondja az asszony. Mintha futár szaladna előttem, hírvivő, aki közli házról- házra járva, hogy szóra szomjas vendég érkezett. A kiskapukban bakancsos öregek, melegítőbe öltözött asszonyok várnak. Na ez a futár nem is olyan bolondság. A motorbiciklisre gyanakszom, illetőleg a postás kézbesítőre, bár az sem lehetetlen, hogy a kertek alatt a kerítéseken át adták tovább a hírt, kilétemet latolgatva. Az öreg Varga József időtálló bakancsokban nem is állja szó nélkül, rám kérdez: — Felvásárló? — Miből gondolja? — Hát, hogy a bárányok felől kérdezget. Mondom a nevem, meg, hogy honnét jöttem, meg, hogy se nem hozok, se nem viszek. — Az se baj. Nincs szégyellni valónk, titkolni valónk, bemehet bármelyik házba, szívesen fogadják, mifelénk nem zárják a kiskapukat. Tapasztaltam. — Egyedül? — kérdezem. — Ketten a fiammal. Elöz- vegyültem, vele vagyok. Főzünk, mosunk, takarítunk, az összes asszonymunkát mi végezzük. Elmondja a ház előtt díszlő fenyőfák történetét, szól a menyecskékről, megjegyzi; a paksi atomerőmű nyeli a népet, bemutatja igen-igen lesajnálva a két egyéni gazdát, elmeséli az egyik öngyilkosság történetét, beavat családi titkokba, s tudatja: ezerszer jobb világ van most, mint a múltban, amikor a két Faddi-kisasszo- nyé volt az egész határ. — Jobb, miért? — Jobb és kész. A Lenin utca túlfelén végig új házak. Aztán valahol váratlanul megszakad az egész, nincs tovább, mintha a pusz- tahencseiek az építkezésbe belefáradtak volnak. Asszonyok, sietnek elém a szóval, hogy felokosítsanak. „Újabban a pusztahencsei fiatalok Szek- szárdon építkeznek, természetesen azok, akik ott dolgoznak.” Az út közepén kanász tereli a háztáji kondát, bizalmatlanul, végigmér. Ostorával hetykén oda-oda csördít a kocák vékonyához, s tekintetével barátságtalanul közli: óvakodjon a kritikai megjegyzésektől, az ostor azért ostor, hony használtassák. O tudja. Mindenesetre a háztáji gazdaságok állapotáról sokat mond a száz valahány anyakoca. Január lenne? Ezt nemcsak azért kérdezem fwcsállkodva. mert melegen siit a nap, másért. Emlékszem a régi telekre. A férfiakat munka hijján a január beszorította a szobába, malmoztak, kártyáztak, ették a főtt kukoricát és unatkoztak. Unalom most nincs. Éppen úgy megvan a munka, a kereset, mint nyáron, s ez természetes. Az otthoniak a ház körül tesznek-vesznek. A napközi otthonos óvoda dadája siet haza vacsorát főzni. Bizonytalan. Csirkét vágjon. húst süssön, főtt tésztát tegyen az asztalra? Férje állami gazdasági dolgozó, reggel megy, este jön. A fiatalasz- szony dada-tanfolyamra jár Paksra. Sok emberrel váltottam szót. Tudom, hogy ezen a télen is minden portán vágtak disznót, tudom, kik vásároltak tévét, hűtőszekrényt, tudom, hogy a kenyeret mindenki a boltban vásárolja és a felsőtagozatos diákok Nagydorogra járnak iskolába, autóbusszal. S ami igazán megfogott: nyoma sincs a paraszti zárkózottságnak, bizalmatlanságnak. A hátország nyugodt, magabiztos, anyagilag erős. Egyedül a betegség a baj, meg az öregség. Ha még ezen lehetne valahogy segíteni. A falu orvosa köztiszteletben álló ember, szeretik, becsülik, de hát ő is csak ember. Gazdag néném ül a konyhában, babot válogat és szomorúan ismétli: egyedül a betegség a baj, meg az öregség. A presszó zárva. Estefelé nyitják ki, mire a munkából hazatérnek a fiatalok. Sz. P,
