Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

Emberek, sorsok, életek.. A nyugdíjast — furcsa be­idegződése ez még az újság­írónak is — otthon keresi az ember, mert úgy képzeli, hogy a nyugdíjas az a boldog lény, akit nem ébreszt korán reggel a vekkeróra. Főikéi, amikor neki tetszik, tesz-vesz, kényel­mesen megreggelizik és ez­után csupa olyan dologgal töl­ti a napját, ami hobbiként művelhető. Nem fárasztó, nem bosszantó, nem sürgős. Egyszó­val nem él már a mindig szűk idő sokszor nyomasztó prése alatt. Mondom, így képzeljük. Aztán kopog, csönget, tanács­talanul téblábol a hívatlan lá­togató, míg meg nem szánja valaki. — Erzsikét keresi, a Molnár- nét? Nincs az itthon, elment leltározni az ÁFÉSZ-nek. Megköszönöm szénen az el­igazítást és áthall.a-sok a szom­széd házba, az ÁFÉSZ járási központiába. Ott valaki csak meg tudja mondani, hogy mer­re célszerű keresni az én nyug­díjasomat. közöttük azok, akiknél bősé­ges volt a gyermekáldás. A Topánka családnak azonban volt még egy terhe a szegény­ségen kívül. Megjagyzett em­berek voltak, mert a legidő­sebb fiú sokáig volt a megyei börtön lakója a Tanácsköztár­saság leverése utón. A szüle­tésben utána következő fiúk sora sem volt különb, így ami­kor rádöbbentek, hogy a falu­jukban nincs maradásuk, Bu­dapestre mentek munka után és szakmát is ott tanultak. — Ezt a lányt iskoláztatni kellene — mondogatta volt a tanító úr, amikor a szülők sze­rényen érdeklődtek az iskola­soros Topánka csemeték elő­menetele felől. De hiába volt a kitűnő bizonyítvány. Topán­ka Erzsit napszámosként 12 évesen először a Cifrakert lát­ta egvütt dolgozni a vele egy­koriakkal. Egy év múlva ara­táskor már a rozstáfola, ami­ből nem látszott ki, ha beállt a vágatlan rozsba. o Mi van itt ma, hogy Ilyen sok az ügyfél? Nyomukba sze­gődöm és ott ocsúdok a fel­vásárlók irodájának kellős kö­zepén. Csörtetnék előre, de állnak ott többen is, az író­asztal mögül ezért szól rám egy apró termetű, barátságos arcú, szemüveges asszony. _ Tessék helyet foglalni, k icsit várni kell. — Igen, azt látom, de én nem ügyfél vagyok, csak egy kis segítséget kérnék, özvegy Molnár Isfcvánnét keresem — dadogom, észre sem véve, hogy a várakozók kajánul somo­lyognak. _ Én vagyok Molnár Ist­vánná — mondja az apró ter­metű, mire én is mondom a magamét, hogy akármilyen rosszkor jöttem, nagyon szeret­nék vele beszélgetni egy kicsit. A várakozók derűs arca el­komorul attól a lehetőségtől, hogy várakozásra kérik őket, mígnem megmenti a helyzetet egy segítőkész kolléganő. — Egy kis türelmet, azonnal fölváltom az Erzsikét! Negyedóra múlva parányi Irodában ülünk és most ő van zavarban a kérdéstől, ami föl­tehetően nem merült fel ben­ne még soha. — Hogyan élne, ha újra kezdhetné az életét? Elkomolyodik a mosolygós szempár. — Hogyan? Őszintén szólva ezen soha nem gondolkodtam. Ugv érti, ha megint fiatal len­nék? Nem b tudom... Nagyon nehéz életem volt, de azért alighanem újra csak így él­nék. Szeretem az embereket, mindig közöttük mozogtam, az ő dolgaikat intéztem tanács­elnökként, maid pártmunkás­ként, végül nőbizottsági elnök­ként. Talán ezért nem tudok megvá’ni a munkától ma sem. Most énoen a vásárlási és visszatérítési könwek jóvá­írása folvik, megfordul az egész Paks ezekben a nanok- bqm *+t. Osuna ismerős. Majd mindegyikhez fűz valami em­lék. Helyben vagyunk! Az emlé­kek... máris tudok annyit, hogy van azok között egy tucatnyi olyan, amiről nem könnyű be­szélni ina sem. Ilyen emlék a kajdacsí cselédház, amiben he­tedik gyerekként felnőtt és dajkája lehetett még a nyol­cadik testvérkének is. Ma már tudott, hogvan éltek az ura­dalmak gazdasági cselédei, 8 — Fogalmam sincs, honnan volt bennem annyi erő, mert nagy utat jártam a szegénység­ből idáig. Hogy különös lenne az életutam? Nem hiszem. Dol­gozni mindig sokat dolgoztam, gyereklány koromban is és később a magam asszonyaként is. A férjem parasztember volt, ikellefct, hogy égjen a kezünk­ben a munka. Csináltam is én mindent. Mire kiértünk az ökrösszekérrel a Hosszúdűlőbe, ami éppen egy óra járásra esett, megfontam a kukorica­szár ösezekütűzéséhez a köte­let. Mikor az uram a fronton volt, szántottam, vetettem, arattam is. Igen, arattam. Én voltam a kaszás, Teréz nővé­rem szedte utánam a markot. Mindig csudálkoztak a barát- n/étro, hogy nekem, hogyan jut mindenre idő? Mert jutott Most is jut. Látta a szőlőluga­somat? Nahát azt is én csinál­tam, gondozom. — Mi vólt Kajdacson 45- ben? Azokról az évekről nincs emléke? — De még mennyi! Sokszor magam is elcsodálkozom, hogy futotta annyi mindenre a nap 24 órájából. Könnyítette a ma­gamfajta kommunisták dolgát hogy Kajdacson nagyon népes volt a szegénység. Ennek pe­dig rengeteg dolga akadt a fölszabadulást követő években, később úgyszintén. Az uram lett a November 7. Tsz elnöke, amikor ez megalakult, nem sokkal ezután engem tanács­elnöknek választottak, ötven­négyben kerültem Paksra, a járási pártbizottságra. Előtte való őszön halt meg az uram. Egyedül maradtam a két gye­rekkel, a lányommal, aki ta­nítónő lett — úgy érzem he­lyettem ás. A fiam itt villany- szerelő a konzervgyárban. Ve­lük éleik egy födél alatt, de nem egy háztartásban, mert azt akarom, hogy az ő életük teljesen az övék legyen. szerezni akaró — suttyó meg­ölte a loruiéiószvv'eúiwzet el­nökét, mert úgy tudtuk, hogy nála van. még az a 3ü 000 io- rint, amit malacvásárlásra szánt a szövetkezet. Az elő­készületek, a gyilkosság, a még ezenkívül kifundált pos­tai rablógydkosság megterve- zsttsége ma is elnémító. A tet­teseknek — akik a tsz-tői el- kötott lovakon akartak az osztrák határig vágtázni rab- lott pénzükkel — arra is fu­totta, hogy elvágják a tanács­ház telefonvezetékét. Megjegy­zem, talán ez mentette meg a tanácselnök asszony életét, mert ő az éjszakai órákban azért tartózkodott bent a hi­vatalában, hogy leadjon a já­rásnak egy aznap este esedé­kes jelenést. Ha minden úgy klappol, ahogy azt egy pesti nehézvagány vezérletével a suttyók elhatározták, Kajda­cson azon a szeptemberi estén három ember veszíthette vol­na el életét— Egy ilyen nagyon személyes, és múltával is megrendítő él­mény sokaknak elég ahhoz, hogy az emberi nemről egyszer és mindenkorra levonja a vég­ső konzekvenciát és ne szeres­se az embereket. Csakhogy Molnár Istvánná, Topánka Er­zsébetet, másfajta anyagból gyúrták, s mert kommunista volt, nagyon tudta a dolgát, a különbséget ember és ember között, ezenkívül pedig azt, hogy napi apróságokkal lehet leginkább szolgálatára az em­bertársainak. Néhány villanás idézi föl 1953 őszét, azt a napot, amikor négy — disszidálásukhoz pénzt — Sok boldogságom között tudja mi a legnagyobb? Hogy az én gyerekeim nem ismerik a szegénységet. Aztán, látva, hallva ezt is, azt is, azért is nagyon boldog vagyok, hogy jó gyerekeim vannak, mert szülőtisztelők és -szeretők. Ha semmi másért, csak ezért Is érdemes lenne mindent ugyan­úgy csinálni. Igen, azt hiszem, újra csak azt tudnám tenni, amit eddig. Dél kőzeledtén — mivel el­fogytak közben az ügyfelek — átsétálunk a szomszéd házba, amit özvegy Molnár Istvánná a szomorú emlékű kajdacai Mz eladása után Pakson vásárolt. A napos, üvegfalú előszobában valóságos télikert köszön a be­lépőnek. Harsányan egészséges, mennyezetig érő filodendronol:, boldogul virágzó karácsonyi kaktuszok sorakoznak szeré­nyebb társaik mellett — Ettől nem tudok elsza­kadni. A kertet is azért szere­tem, mert a föld nékem válto­zatlanul az életet jelenti, csak nem úgy, mint mondjuk 30 év­vel ezelőtt A futó vizit sok mindenre elég. Látni engedi azt a ren­det, tisztaságot ami belső igény nélkül nem tud ilyen vonzóan otthonos lenni. Könyvek, abban a nagyszobában, ahol inkább csak emlékként állnak már a etafírungba kapott hálószoba­bútorok. Eknitt a kombinált 6zoba heverőjén sietve letett könyv. Szerzője a Somogybán élő Takács Gyula. Erzsi néni már könyveik nélkül sem tud­na élni. Felnőtt fejjel járta ki az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát utána tett érettségi vizsgát Azt mondja, tanulás nélkül nem képes iga­zán létezni a mai ember. De munka nélkül sem. Hogy 6 szokott-e unatkozni? Ha irigy természetű lennék, irigyelném ezt a tartást így csupán csodálom— LÁSZLÓ IBOLYA ’ Fontos! Ügyfélszolgálati iroda Szekszárdon Sok ügyet intézni egy helyen — Dr. Bősz Endréné vb-titkár nyilatkozata — Szeret On ügyfél lenni? • Ha ezzel a kérdéssel for­dulnánk bárkihez, szinte 100 százalékos valószínűséggel kapnánk tagadó választ Sen­ki nem szeret ügyfél lenni, de előbb-utóbb, ideig-óráig az lesz .Se az ügyfeleknek, se az ügyintézőknek nem kö­zömbös, hogy ez az idő a le­hető legrövidebb legyen, eredményesen teljen el és ügyei intéztével lehetőség sze­rint mindenki elégedetten tá­vozzon. Az eddigi tapasztalat azonban azt igazolta, hogy az ügyfelek forgalmában renge­teg az „üresjárat", a tájéko­zatlanságból is eredő ide-oda szaladgálás, ami már csak azért sem kellemes, mert az idő valóban pénz. Január 27-től, hétfő reg­geltől a szekszárdi városi ta­nácsot felkeresők a kapun be­lépve, még mielőtt az emelet­re feímennének, ízlésesen be­rendezett új irodával találják szembe magukat. Ekkor kezdi meg működését az új ügyfél- szolgálati iroda, mely hétfő­től csütörtökig reggel 8-tól délután 4-ig, pénteken 8-tól 3-ig, szombaton pedig 8-tól délig áll rendelkezésre. A jö­vőben az ügyek jelentős ré­szét itt lehet ás itt ia kell in­tézni. — MI les* az ügyfélszolgá­lati iroda tevékenységi köre? — kérdeztük dr. Bősz Endré- nét, a városi tanács vb-titká­rát. — A* írod* amellett, hogy hatósági feladatokat lát el, szóbeli és írásbeli tájékoz­tatást nyújt, valamint bead- vánvmintikat szolgáltat az ügyfelek részére. — Ez bizonyár* gyorsítja az ügyintézést. Mit — Próbáljuk csoportosítani az elintézhetőket. Itt lehet át­venni az adóbevallási nyom­tatványokat, benyújtani a kü­lönböző pénzügyi vonatkozá­sú — például részletfizetési és halasztási — kérelmeket és más pénzügyi vonatkozású be­jelentéseket. Az állattenyész­téssel foglalkozóknak itt in­tézzük a marhalevelek kiál­lítását, átruházását. Aki ipar- engedélyért folyamodik, an­nak itt adunk az erkölcsi bi­zonyítvány kérő lapra igazo­lást A műszaki ágazathoz tartozik a közterület-foglalá­si engedélyek kiadása, építési és bontási kérelmek átvétele, a felvonókezelői igazolványok kiadása. — A szépszámú hatósági bi­zonyítványt hol lehet kérni? — Ugyanitt Az irodánál lehet megtenni továbbá min­den közérdekű bejelentést, itt Intézzük a lakásbejelentése­ket, a lakásigénylések, a ta­lált tárgyak átvételét és a ga­ranciakérő levelek kiadását- átvételét. Az iroda állítja ki a hadigondozottak kedvezmé­nyes vasúti utazási igazolá­sait is. — Az a tapasztalat, hogy az ügyes-bajos dolgaikkal a tanácsot felkeresők sokszor nem tudják, hogy mivel, ki­hez forduljanak. — Valóban. Éppen ezért az Iroda szóbeli és írásbeli tájé­koztatással szolgál az egész­ségügyi, pénzügyi, mezőgazda- sági, ipari, kereskedelmi, mű­szaki és igazgatási ágazathoz A szépen berendezett Irodában kultúrái* körülmények közt foglalkozhatnak az ügyfelekkel. Fotó. Gottvald Károly tartozó problémákkal kap­csolatban. — Ez utóbbi lehet a leg­több. — Idetartoznak a hagya­téki eljárással, birtokvéde­lemmel, házasságkötéssel, la­kásigényléssel és- elosVtosal, garázsigénnyel, a tartással, életjáradékkal, örökléssel, gyámüggyel, szabálysértési el­járással, a kiskorúak ingatla­nával és a tulajdonszerzési korlátozás alól való felmen­téssel kapcsolatos ügyek. Mindez olyan soknak tűnik, hosvha nem tudnánk az ellenkezőjét, szinte azt hihet­nénk, odafenn az emeleten már senkinek nem akad dol­— Természetesen a tanács szakigazgatási szervei, illetve azok ügyintézői továbbra is a lakosság rendelkezésére áll­nak minden olyan területen, melyben az ügyfélszolgálati Iroda nem intézkedhet. Így például az irodánál elindított, már folyamatban lévő ügyek­kel kapcsolatban itt további felvilágosítást kérni felesle­ges. Ez a keddi és pénteki fogadónapokon, reggel 8-tól délután 4-ig a szakigazgatási szerveknél, az ügyintézőknél tudakolható meg. Az irodának az is a célja, hogy a lakos­ság segítése mellett az 5 munkavégzési körülményei­ken is könnyítsen. Befejezé­sül megemlítem még, hogy a különböző ágazatokhoz tarto­zó ügyek intézéséhez szüksé­ges nyomtatványok szintén az irodánál lesznek beszerezhe­tők. A tanács végrehajtó bi­zottsága az elmondottakat összefoglaló, több ezer pél­dányban megjelent rövid tá­jékoztatót bocsátott ki. Re­mélem és megköszönöm, hogy a Népújság segítségévei még szélesebb kör figyelmét tud­juk felhívni a lakosság érde­kében létrehozott szolgáltatá­sunkra. — Mi pedig köszönjük a beszélgetést! a & így élnék újra

Next

/
Thumbnails
Contents