Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

Gy&rmekgondozásin

Az új lakótelepek fiatal asszonyait két kategóriába lehet sorolni: terhesek és kisgyermekesek. És sokan vannak, akik mindkét örömnek részesei.

A déli napsütéses órákban érdemes elsétálni az új házak környékére. Hallgatni a parányi emberkék lármáját, belefeledkezni a kis lapátok, nagy labdák, babakocsik, hajas babák, lendkerekes autók gazdáinak nyüzsgésébe.

Az anyukák hol büszkén, hol gondterhelten cserélik ki tapasztalataikat az eltelt hónapokról, az egy-két évről, amit otthon töltöttek. Sokan nevelik otthon gyermeküket, mert „kihasználom a lehetőséget”. Jó, ha a gyerek értelmét, érzelmi világát az anyja formálja. Főként az első három évben.

— Én nem maradtam otthon. Klári bölcsődés. Ö is dolgozni jár, úgy mint mi. Én erre szoktatom — mondja egy másik asszony.

S. Lászlóné lassan két esztendeje van otthon kisfiával. Most ütemezik a kistestvért.

— Szeretek itthon lenni. Nincs rohanás, kapkodás. Nyugodtan csinálunk mindent. Amikor a férjem délelőttös, akkor nagy főzéseket csapunk, kettőkor friss ebéddel várjuk. Délután együtt megy a család sétálni, meg a nagymamához.

— A munkahelyem a város szélén van. Jó messze. Nem megyek ki soha. Inkább innen a fülkéből fölhívom a kolléganőimet. Elmondják a legújabb pletyiket — nekem ennyi elég. Minden időm a családomé. Egy munkahelyi barátnőm minden hónapban meglátogat és elhozza a szak- szervezeti bélyeget,

egy fröccsre a vendéglőbe. De havonta mondjuk három- szor-négyszer marad el. Különben itthon van velünk.

— Miért nem oldja meg, hogy maga is elmenjen néha pincevacsorára ?

— Hogy jönne az ki? Még ha hívnának sem. Fáradt vagyok én már ilyenekhez.

— Hány éves? i — Huszonhat.

©

— Mikor volt utoljára a munkahelyén?

— Ügy két hónapja. Volt egy ügyem... azt intéztem eL

— És magánál mikor voltak a munkatársai?

— Amikor a nagyobb gyerek született Lassan három éve.

— A kicsit meg se nézték?

— Az egyik kolléganőm meglátogatott a kórházban. Amikor szültem. Kész... Megértem én őket is. Mindenkinek van dolga, meg gondja. Csak, tudja, nagyon rossz lesz visszamennem a munkahelyemre. Majd újra meg kell ismerkednem mindenkivel, mert úgy érzem, megváltozott köztünk a viszony... Hogy is mondjam? Kölcsönösen megfelejtkeztünk egymásról. Pedig én ezt nem akartam. Az első időben mindig vártam a munkatársaimat

— Most, amikor bent voltam a vállalatnál, azt mondja egyik kollégám: „Ili, a nőnapi hamutartód még mindig itt van a fiókomban. Ha kell, gyere be érte”. — Legyint az asszony, majd hozzáteszi: — Több asszonykával beszélgettem, s oda lyukadtunk ki, ha valaki hosszabb időre elmegy a munkahelyéről, talán természetes (?) is, hqgy a

látogatások elmaradnak, de az apró, szinte kötelező figyelmességek? Nőnap, névnap, szakszervezeti desszertes doboz

__Erről jut eszembe val

ami, ami nagyon jól esett Vállalatunk nem SZTK-kifi- zetőhely, így a gyermekgon- dozásimat a Nyugdíjfolyósító Intézet küldi. Decemberben — a karácsony miatt — 22-e helyett már 17-én megkaptam a pénzt. A csekken „közleményként” karácsonyi és újévi jókívánságok voltak.

@

öthónapos a Zsófikája Z. Ferencnének. Eleven kislány. Már nem tűri a bundazsákot, ordít, ha mozgását korlátozzák.

— Rengeteg idő kell a gyerekhez. Szinte csak akkor tudok dolgozni, ha alszik. Amikor meglett, sorra jöttek a szomszédasszonyok, „eggyel több ráérős* hát beszélgessünk” alapon. Két hónap után nem bírtam... Sorra leépítettem őket. Nagyon zavart, hogy a gyerek rovására „beszélgetek”. Mindig az utolsó szoptatás után kezdtem a vasalást. Meg egyáltalán nem érdekelt, hogy a házban kinek a férje jött előző nap részegen haza, vagy a szomszéd Zsuzsikának éjfélkor ki volt a kísérője.

— Most nagyon jó napirendünk van. Sokat sétálok és játszom a picivel. Tegnap elkezdtem olvasni egy regényt Igaz, hogy néhány oldal után elaludtam. De olvastam! El sem hiszi, milyen érzés öt hónap után végre olvasni.

De elhiszem! Ismerem ezt az érzést. Nekem is két gyerekem van.

V. HORVÁTH MÁRIA

A fiafai nemsédSk közös gondjai

Mottó: A Minisztertanács tárgyalta az ifjúsági parlamentek tapasztalatait. Az Állami Ifjúsági Bizottságnak a parlamentekről szóló jelentését elfogadta.

A Minisztertanács megállapította, hogy az ifjúság közéleti tevékenységét segítő új fórumok beváltak, megfeleltek hivatásuknak: nevezetesen — értékelték az ifjúsági törvény időarányos végrehajtását, a jogok és kötelességek összhangját, ismertették a következő évek gazdasági feladatait, lehetőséget adtak a fiataloknak a véleménynyilvánításra, az ifjúsági törvény végrehajtási utasításainak módosítására.

A kormány tehát az ifjúsági parlamenteken ' elhangzottakat értékelte. Célszerű ezúttal utalnunk a parlamentek kezdetére, fogadtatására. A parlamenteket — kormány- határozat értelmében — kétévenként kell megtartani. Tavaly márciustól novemberig három szakaszban bonyolódtak le a tanácskozások. Csaknem tízezer munkahelyen, több mint egymillió fiatal részvételével tárgyaltak a helyi parlamentek, aztán sor került' 180 nagyvállalati-alágazati,. illetve megyei tanácskozásra, és 46 országos, illetve ágazati parlamentre. A tanácskozásokon a fiataloknak egyötöde felszólalt. Az érdeklődés önmagában is igazolta a fórum életrevalóságát. A vállalati vezetők nagy többsége megértette, hogy nincsen jobb alkalom a fiatalok tájékoztatására, a velük kapcsolatos elképzelések elmondására a parlamenteknél.

A több tízezer felszólaló is jól értette az eszmecsere célját. Elvétve emlegettek személyes sérelmeket, irreális követeléseket. A túlnyomó többség a fiatal nemzedék közös gondjait fogalmazta meg. Szóltak lakásproblémájukról, a pályakezdők munkahelyi beilleszkedéséről, szakmai és általános műveltségük bővítéséről, művelődési, sportolási lehetőségükről, a vezetésben való részvételükről. Jogos, igényeket soroltak tehát, s velük együtt jelentős vállalásokról számoltak be. Mondván, hogy magukénak érzik a munkover- seny-mozgalmat, részt vállalnak a jobb munkaszervezésből, fontosnak tartják az önművelést.

A gazdasági vezetők válaszaikban érdemi kérdésekről szólhattak, — a vállalat feladatait ismerő és megoldani kész fiatalok előtt. Az érdekek azonossága, az össztársadalmi és ifjúsági problémák közös megoldása jutott kifejezésre a tanácskozásokon.

Az előkészítésért, szervezésért sokat tettek a KlSZ-szer- vezetek is. Szervező-mozgósító munkájuk eredménye — mint az ifjúsági parlamenteket értékelő legutóbbi KISZ KB ülésen elhangzott — a parlamentek széles körű társadalmi visszhangja, tömegpolitikai hatása.

Az ifjúsági parlamentek befejezésével nem zárult le a< fiatalok problémáival való foglalkozás. Mint a kormány elé terjesztett jelentés is megállapítja: a minisztériumokra, a központi szervekre vár a parlamenteken elhangzott javaslatok megvalósításának, megválaszolásának ellenőrzése, az indokolt módosítások kiadása. M. H.

Történelmi lapszemle

Januártól áprilisig

O

K. Attilánénak egy- és

négyévesek a fiai. Jókötésű srácok, öltözetük meg kisher- cegi. Az asszony sovány és ápolatlan. Kezei mosónőkének. Korán kel, rendezi a családot. A gyerekekkel jár bevásárolni. Amikor találkoztunk, alig látszottak ki a esomagok közül.

Férje kalapban és „valódi bőr” aktatáskával jár. ö keresi a kenyeret a családnak. A kenyér megvétele viszont véletlenül sem lehet az ő dolga.

— Mit szólnának az emberek, hogy a községi tanács előadója cipeli haza a krumplit meg a tejet?! Az ő dolga a tanács, az enyém meg az otthon. Hiába, falun ez a rend.

— És a kert kinek a dolga?

— Azt oda se adnám senkinek. Szeretem a kerti munkát. Tavasszal a kicsit is kitettem a hűsre. Szeret a szabad levegőn aludni. A nagyobb meg szaladgált körülöttem. Főtt ételt este eszünk. Délre csak a kicsiknek főzök frisset.

— Járnak-e szórakozni? Hány könyvet olvasott az elmúlt évben?

— Olvasni nincs időm. Az újságot nézem át... esténként. .. néha, tévét, azt nézek. Közben tudok vasalni, vagy varrni. Szórakozni nem járok. Hova is mennék?

— És a férje?

— Na, ő sem úgy megy szórakozni, ahogy azt gondolni szokták. Néha elmennek a tanácsiakkal egy pincevacsorára, vagy munka után egyAz újság egy napig él — általában. Az emberek elolvassák, aztán dobják a papírkosárba, szemétbe, esetleg a begyújtásnál használják fel. Miért is őrizgetnék, hiszen másnap vagy a másik héten úgyis ott a következő, a friss szám. Pedig olykor nem árt újra átlapozni a régi, megsárgult oldalakat, mert egy- egy ilyen böngészés néha többet ér, mint egy rossz történelemkönyv elolvasása. A levéltárak. könyvtárak raktáraiban, polcain ott vannak a régi idők tanúi, a bekötött, ösz- szefűzött újságok, folyóiratok. Szekszárdon, a megyei könyvtár helytörténeti anyagában is megtalálhatók egy különösen érdekes hetilap, a Dombóváron megjelent Tolnamegyei Hírlap 1945—46-os bekötött példányai.

Független politikai, társadalmi és közgazdasági lap — olvasható a fejlécen. Egy-egy szám 1945 elején harminc fillérbe került (december 29-én 300 pengőbe). A szerkesztésért és a kiadásért Asztalos Imre felelt

Lássuk ezek után. miről is

írt azokban az egyáltalán nem könnyű időkben a Tolnamegyei Hírlap.

Január 20-án a „Hírek” rovatban jelent meg a következő híradás:

„— A népszámlálás eredményeként közölhetjük, hogy Dombóvárnak a most lefolyt összeírás szerint 8097 lakosa van. Az 1941-es népszámlálás szerint 8871 lélek állandóan lakott a községben, vagyis tíz százalék csökkenés mutatkozik. A nagyarányú csökkenést főleg a zsidók kiszállítása idézte elő.“

Egy másik kis tudósítás a nagyközség felszabadulása utáni idők egyik első kulturális eseményével foglalkozik:

„— Orosz tábori színház Dombóváron. Pénteken este az Iparmozgóban újabb orosz művészek mutatkoztak be a zsúfolt nézőtér előtt. Férfi sztep-táncos, jazz-zene tiro, tangóharmo- nikás művésznő, pazar mutatványokkal szórakoztató bűvész. énekegyüttes, zeneexcentrikusok, végül két erőművész akrobatikus számai szórakoztatták a szellemes konferansszal kísért előadást.“

A következő, a január’27-én megjelent lap első oldalát teljes egészében elfoglalja a magyar fegyverszüneti feltételek ismertetése. Ehhez képest különösen apróságnak tűnik a harmadik oldal híre, mely szerint;

„ — Találtak Dombóváron egy pár férfi bőrkesztyűt, tulajdonosa átveheti Teuermayer Rezső könyv- kötészetében.“

Ahogy múltak a hetek, úgy szaporodtak az újságban a különböző pártokkal kapcsolatos híradások. Előbb a kisgazdákról és a szociáldemokratákról, majd a kommunistákról olvashatunk. (Egyébként attól függetlenül, hogy a fejlécen előbb a „Független politikai, társadalmi és közgazda- sági lap”, majd „A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja” felírás szerepel, kétségtelenül megállapítható, hogy a szerkesztő elsősorban a kisgazdákkal szimpatizált,: valószínűleg maga is ehhez a párthoz tartozott.)

Február 17-én a Pártélet rovatcím alatt jelent meg a következő híradás;

„Megalakult a Magyar Kommunista Párt dombóvári szervezete. Már előző számainkban jelentettük, hogy a Nemzeti Frontba tömörült pártok dombóvári szervezetei a kommunista párt helyi csoportjának megalakulásával teljessé válnak. Rácz Szabó István a párt elnöke vasárnap de. 10■ órára hívja össze a párt iránt érdeklődőket, mely alkalommal sor kerül a vezetőség megválasztására is. A párt a Szepessy László u. 2. sz. alatt (volt Herceg-féle ház) nyitotta meg párthelyiségét, hol készségrszolgálnak mindennemű j elvilá- gösítással. Reméljük, hogy az új pártszervezet tagjai a többi ' pártokkal együttműködve fognak' küzdeni a szebb jövendőért.“

Egy hónap múlva, március

17-én árról tudósít’ a lap.' hogy Vas Zoltán közellátási

kormánybiztos Budapest megsegítésére elrendelte az ország felesleges élelmiszerkészletének lefoglalását. Ez az első oldalon jelent meg, negyediken pedig azt tették közhírré, hogy „Nem szabad lovat és csikót levágni." Ugyanebben a számban olvasható interjú „a megszületett új magyar honvédség feladatairól, a pécsi

4. honvédkerület parancsnokával.” Egy másik „fegyveres” téma a hírekből;

„A járási rendőrség megkezdte Dombóvárott működését .a rfndőrparancsnokság hivatala a főbírói hivatal egyik szobájában van. A rendőrség parancsait tartozik, mindenki haladéktalanul teljesíteni, az ellenszegülők vagy a rendelkezések kijátszói elten a legszigorúbb eljárást foganatosítják.“

Az akkori hírközlési viszo; nyokra jellemző lehetett a következő eset. A láp . március 24-i számában a második oldalon arról ír,hogy az. Ideiglenes. Nemzeti Kormány (Debrecenben) elfogadta a . földreformjavaslatot. A tudósítás így kezdődik: „Londonból jelentik”.

Egy érdekesség ugyanebben a lapban a hirdetések között: „Hétfőn megjelenik a közel 10 000 szavas magyar—orosz és orosz—magyar egyesített szótár. Ára 10 pengő...!

Ezekben a lapszámokban még gyakran lehetett olvasni a hadijélentéseket a keleti és a nyugati frontról egyaránt, sőt a magyarországi harcokról is. Az április 6-i újság vezércikkének címe viszont: „Újra szabad a magyar föld!”

— o — D