Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
Magyar—jugosxláv hozás programi • Erősebb lesz a Dráva töltése A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság építési feladatai közül idén is kiemelkedik a drávai program. Árvízvédelmi beruházásra 13 millió forintot költenek. Ebből erősítik meg a Drávaszabolcs és az országhatár közötti töltést. Bővítik a szelvényt. Ez év végéig a töltés 15 km hosszan 60 cm-rel magasabb lesz az 1972. évi eddigi legmagasabb árvízszintnél. Most indul a Dráva szabályozásának harmadik üteme Vejti és Majláth-puszta — a 85—95 folyókilométer — közötti szakaszon. A 75—85 folyókilométer — Drávaszabolcs és Cun — között tavaly fejeződött be a szabályozás. Az öt évre tervezett munka 30 millió forintot emészt fel. Ennek egyharmadát kell idén elvégezni. Nagy mennyiségű követ építenek a partba, keresztgátakkal terelik a vizet a kívánt irányba. Hosszú évek óta és mind szervezettebben őrködnek a magyar és a jugoszláv szervek a Dráva vizének minősége felett. A két ország között olyan megállapodás született, hogy egymás tudomása és beleegyezése nélkül a határfolyó további szennyeződését nem engedélyezik. Idén, tavasztól őszig, négy alkalommal értékelik a közös vizsgálatsorozat tapasztalatait, adatait, a Dráva vízminőségének alakulását. Kétszer Magyarországon, Pécsett, kétszer pedig Zágrábban találkoznak ilyen céllal a vízügyi szakemberek. (MTI) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke (balról) a Kremlben átnyújtotta az Októberi Forradalom Érdemérmet Rodney Arismendinek, az Uruguayi Kommunista Párt KB első titkárának. Ezt liozia a Síét a külpolitikában így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: A Mont Blanc-nak az enyhe télben is havas csúcsa még a januári ködbe burkolózik, de a diplomaták genfi törzs-szállodáira kiakaszthatják a „megtelt" táblát. A karácsonyi és újévi szünet után, amely legalább annyira szolgált konzultációkra, mint pihenésre, újra megkezdte tanácskozásait az európai biztonsági konferencia második szakasza. Nemrégen alkalmam volt néhány napot személyesen is a helyszínen tölteni, „belekóstolhattam” abba a nem köny- nyű és egyszerű politikai küzdelembe, amely a svájci városban folyik. Ä csaknem ezer tapasztalt diplomata és szakértő azokat a dokumentumokat készíti elő, amelyeket majd a harmadik, záró szakasz hagy jóvá, minden bizonnyal a legmagasabb szinten. Az EBK azonban nem szavaz és csupán azok a javaslatok emelkedhetnek határozattá, amelyekkel mind a harmincöt részt vevő állam egyetért, v?”-/ nem emel ellenük kifogást. Érthető, ha tizenhat bizottság és munkacsoport ezerötszáz ülése volt szükséges ahhoz, hogy megfogalmazzák a tervezett szöveg több, mint háromnegyedét, úgy hetven oldalnyi terjedelemben. (A gazdasági együttműködésre vonatkozó indítványok lényegében elfogadásra kerültek, előbbrejutottak a kulturális és emberi kapcsolatok fejlesztését illetően, a biztonság tíz politikai alápelvéből nyolcat már megfogalmaztak.) A pusztán mennyiségi statisztikák mégis félrevezetőek lehetnek. Változatlanul maradt néhány „kemény dió”, s az elkészült szövegekben sem ritkák a zárójelek. A diplomáciai tolvajnyelvben használatos _brac:cetológia” (zárójel- tan) arra utal, hogy amikor a vitatkozó felek nem tudnak megállapodni bizonyos részletekben, továbbhaladnak és néha két, három, sőt több ellentétes vélemény zárójelbe kerül. Ezeket a zárójeleket feloldani, hogy megint a diplomáciai szaknyelvet idézzem: „a piszkos szövegeket tisztává tenni” — további kemény csatározásokat feltételez. A genfi haladás legnagyobb akadályát mégsem a fogalmazási kérdések képezik, hanem egyes nyugati körök igyekezete, hogy lassítsák, fékezzék az európai kibontakozást. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk Genfre, s a békeszerető közvélemény újabb erőfeszítéseket tegyen a siker érdekében. A héten a szocialista közösség országainak két jelentős fórumán a szovjet—lengyel külügyminiszteri találkozón, valamint a Husak vezette csehszlovák párt- és kormány- küldöttség bulgáriai tárgyalásain vetődött fel sürgetőleg az EBK folyamatának meggyorsítása. A konferencia jövendő színhelyére, Helsinkibe a nyugatnémet külügyminiszter látogatott el: a finn kormány ismét kifejezte ismert igényét a konferencia mielőbbi megtartását illetően. A kép teljességéhez tartozik, hogy a hét eseményei más irányból is az EBK szükségességét bizonyították. Kontinensünk több pontján feléledt a nyugtalanság: Észak-lrország- ban nem sikerült meghosz- szabbítani a fegyvernyugvást, közvetlen veszély fenyegeti Ciprus függetlenségét és területi egységét, a kritikus szakaszba juthat a brit politika, ha a\ Wilson-kormány valóban megrendezi a megígért népszavazást a közös piaci tagságról. (A hét krónikájához több belpolitikai jellegű esemény is kapcsolódott Európában: az olasz általános sztrájk, ősz óta immár a negyedik; a mandátumoknak n.: ! negyedével rendelkező dán „legkisebbségi” kormány megalakulása; valamint a portugál kormánykoalícióban kiéleződött feszültség.) Az európai erőfeszítéseket indokolttá teszi azonban egy „távol-nyugati” ps egy „ti. • _ keleti” jelzés. Washingtonban Anderson, külügyi szóvivő meglehetősen kétértelműen, de az ajtókat nyitva hagyva Szólt az EBK-ról — Pekingben viszont az odalátogató nyugatnémet revansista vezérnek, Straussnak kivételes programot biztosító kínai vezetők folytatták megszokott szitokátok hadjáratukat ebben az ügyben. Strauss pekingi felértékelésére jellemző, hogy első nyugatnémet politikusként maga Mao Ce-tung is fogadta, állítólag valahol Dél-Kínában. A helyszín azért kap hangsúlyt, mert Mao nem jelent meg a kínai népi gyűlésnek az új alkotmányt elfogadó és a kormányt kinevező ülésszakán. Természetesen nem kis érdeklődés fogadta a héten közzétett dokumentumokat, de azokból a kínai politika, változatlanságának és egy feltehető hatalmi kompromisszumnak képe rajzolódott ki. 9. Vasárnapi ebéd Addíszban hűséges szolgája. gazdag kincstárából nem tellett any- nyira, mint amennyire, lám, egy iparos barátságából futot- .ta. . Újdonsült ismerősömmel oly közvetlen barátságba kerülök hogy meginvitál ebédre. És egy idegennek, egy farancs- nak, ahogy itt mondják, mi dukál ilyenkor? Hazai specialitás, azaz egzotikus etióp ízek. Asztalunkra tehát in- zséra és watt kerül. Ez utóbbi mártásféle, fogyasztható magában is, a szegényebbek így is eszik, de jobb helyen a húst ízesíti. Most csirkehússal tálalják. Itt az etióp paprikáscsirke! — gondolom. Mellette a piszkosszürke, szivacsszerű, lyukacsos. ujjnyi vastagságú lepény, az inzséra, csinos roll- nikba csavarva. Az etiópok kenyere. (A teff apró magjából készül.) Egy falat, az első. Érzem, rettenetesen elvörösödöm, mintha tüzet nyeltem volna. — Tán nem elég ízletes? — kérdi aggódva a háziasszony. — De igen, igen — erősít- getem már csak kötelező udvariasságból is, de rögvest nyúlok az innivalóért. hogy csillapítsam torkom hevét. Aztán, hogy időhöz jussak a watt receptjéről érdeklődöm. Szakszerű választ kapok — legalább húszféle fűszerből készül —. de engem elsősorban csípős tulajdonsága izgat. — Mi adja a csípő# ízét? — kérdezem. — A barbára — s mutató. A csodafutó síremléke a Sze nt Pál temetőben. ban a háziasszony máris hoz egyet a konyhából. Szép hosszú csövű, piros paprika. — Nálunk ezt szeretik a legjobban. Nem találta elég csípősnek? Ha akarja, hozhatok ennél erősebbet is! És mert igazi ebéd nyers hús nélkül nem eshet meg — a császári fogadáson sem hiányzott az asztalról sohasem — vendéglátóm gondoskodik erről is. Az ebédet szokás szerint itt is kávéval zárják. A világon talán sehol sincs oly finom illata és kellemes aromája a kávénak, s hozzátehetem ereje is. mint Etiópiában. Egy jó adag alaposan megdobogtatja még a mi, kávéhoz szokott szívünket is. De hát ez nem csoda, hisz innen, pontosabban Etiópia déli tartományából, Kof- fából indult el világhódító útjára! A neve is innen származik: Koffa, Kaffa, kávé. A legenda szerint pedig (merthogy itt mindennek megvan a mesés magyarázata) kopt szerzetesek fedezték fel. Megfigyelték, hogy ha kecskéik egy bizonyos zöld cserje leveleiből vagy terméséből esaaeb elevenekké válnak, mi több,' ugrándozni kezdenek. Az okot keresvén a titokzatos növény termésébe ők is belekóstoltak, s ahogy a történet mondja: az esti áj tatosság idején egyáltalán nem volt gondjuk az álmossággal a derék atyáknak. Egyébként jó, ha az idegen is megtanulja a kávé nevét amharául. Bunna, így kérik a presszókban. Ha a külföldi is így rendeli, protekciója biztos. Még az erős kávé is erősebb. VALKÓ MIHÁLY (Következik: Kereskedőkkel á merkátóní Ato Abesolom Yihdegóval, a bisoftui Szent Pál temetőben, az egy esztendeje elhunyt „mezítlábas” maratoni olimpiai bajnok, Abebe Bi- kila most avatott síremlékénél hozott össze a véletlen. Magnóból zene szól, a bodi- gárdok, a császár volt testőreinek új indulója — Bikilának; s mi, alkalmi látogatók, a diákok és én hallgatjuk áhita- tos tisztelettel, s szinte észre sem vesszük, hogy egy kopott ruhájú, ötven körüli férfi érkezik. Odalép a síremlékhez. Szikár és magas, mint általában az etióp férfiak. Körüljárja csendben a sírt, s tekintetével végigtapogatja. Nem részletezem, az alig egyhetes Bikila-síremlék „gazdája”, saját zsebéből építtette. Iparosember, kiderül, nem messze innen, Addisz peremvárosában. Néhány váltott szó, s már barátok vagyunk. Nem nehéz, az etiópok barátságosak és szíves emberek, lépten-nyo- mon ezt tapasztalom. Jóindulatra jóindulattal felelnek. Nézzük együtt Bikila síremlékét, élete „nagy művét”. — Miért tette? — kérdem tőle. — Barátságból. Milyen furcsa, fordul meg a fejemben, a császárnak, kinek testőrkapitánya volt éa Etiópia ébren
