Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 2. szám

ü síhez

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Posfafiok, 71,

Ai átereszek elkészültek

Csordás Sándor, Szekszárd, Cséby fiúk u. 11. szám alatti olvasónk írta még október végén: „A Halasi Andor utcában az úgynevezett tűzközön nem tudnak közlekedni, mert utGt és árkot építettek, de hidat nem. így a lakásokat nehéz megközelíteni. Negyven családot érint az ügy. A téli tüzelőt például tíz forinttal drágábban vitték fuvarosok, vagy leborították az út közepére és onnan a lakóknak 50—60 méterre, kosárban kellett hazavinniük. Tanácstagunk már járt a városi tanács műszaki osztályán, ahol ígérték, hogy hidat készítenek, ennek az ígéretnek azonban már másfél hónapja, híd pedig még nincs. Kérdésünk: miért nem elég problémánk elintézéséhez tanácstagunk közbe-:árcsa, illetve mikorra várható a hidak elkészítése, a közlekedési viszonyok megjavítása?"

A kérdésre december 13-i dátummal kaptuk a következő választ a városi tanács vb műszaki osztályának megbízott osztályvezető főmérnökétől, Sztárcsevity Ervintől: „A Halasi Andor út- és csapadékvíz elvezetési munkák műszaki átadásához — mivel a kiviteli terv nem tartalmazott — megrendeltük a Halasi utcára nyíló közökbe a bejárást biztosító átereszek megépítését a kivitelezőnél.

Mivel az építési szerződésben ez a munka nem szerepelt, a kivitelezőnek az átereszek megépítéséhez szükséges raktári anyag- készlete nem volt, anyagbeszerzési problémák miatt a kért rövid határidőre az átereszeket nem tudták megépíteni. Időközben azonban a közök bejárását biztosító átereszek elkészültek.”

Ha sokat is kellett várni a válaszra, végül is megérkezett. A válasz kedvező. De szükséges itt elmondani azt is, hogy nem ez az egyetlen válasz, amely ilyen hosszú ideig fekszik az illetékeseknél. Gyakran előfordul, hogy kétszer-háromszor is figyelmeztetni kell egyes vállalatokat, intézményeket a kötelességükre. Igen, a kötelességükre. Mert nem szívesség az, hogy válaszolnak a dolgozók által feltett kérdésekre.

Megjavították

Október 28-tól, december 13-ig feküdt el a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1. szekszárdi üzem- vezetőségén Sitkey Lajos Szekszárd, Előhegy u. 6. szám alatti olvasónk levele is, amelyből a következő idézetet vettük ki: „A nyáron fáskamrát építettem, így nagyon kellemetlen volt, hogy építőanyagomat azért nem tudta a kocsi házhoz szállítani, mert az Esze Tamás sarkon — mint igen sokszor — akkor is, csőrepedés volt. A Viz- és Csatornamű Vállalat arra hivatkozott, hogy nincs fuvarkapacitása, nem tudják szabaddá tenni az utat. Amikor jelentettem, hogy nyúlketrecet

szállít a kocsijuk munkaidőben — valószínűleg magán délből — akkor szabaddá tették ugyan az utam, de a munkások azóta is igyekeznek bejelentésemért bosszút állni rajtam. Később csőrepedéskor a földet a virágoskertemre dobálták. Elzárták a közlekedést, az árok ma sincs betemetve, téglakerítésemet a föld teljesen einodvesíti. Meddig mehet a csőrcpedés javítása ekkora nagy huzavonával? Most már ez lesz a helyzet nálunk mindig?"

A levélre Major Attila, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1. szekszárdi üzemvezetőségének üzemvezető mérnöke válaszolt: Sitkey Lajos

Szekszárd, Előhegy utca 6. szám alatti lakos panaszos levelére nem válaszoltunk, tekintettel arra, hogy a

kérdéses vezetékszakasz október hónapban több alkalommal is törést szenvedett, egyes esetekben olyan gyors egymásutánban, hogy az előző törés munkálatainak helyreállítására nem jutott időnk, Az Előhegy utca sarkánál történt törés helyre- állítása után a földmunkák elvégzése hasohló okból maradt el, azonban azt november 15.-ével helyreállítottuk. Jelen pillanatban azon a szakaszon csőtörésünk nincs. Amennyiben ismét több probléma adódna, hasonló esetek elkerülése végett a vezetékszakaszt ki fogjuk cserélni. Késedelmes válaszunkért szíves elnézésüket kérjük.”

Gödrök a bolt előtt

Olvasónk külön kérte, ne írjuk meg a nevét és lakáscímét. Fél attól, hegy kellemetlensége lesz a dologból. Változatlanul nem értünk egyet a névtelen levélírókkal. Ez a levél viszont aláírással érkezett, a levélíró viszont kéri, ne fedjük fel a kilétét. Ehhez joga van. Bár úgy érezzük, hogy oka erre nincs, hisz amit szóvá tesz, közügy, egy egész falu ügye és nagy szegénységi bizonyítvány lenne egy falunak, ha a közügyben szólókat nem tudná megvédeni. És most lássuk a levél tartalmát: ,-Du.naszent- györgy önkiszolgáló és italboltja egy fedél alatt van. A forgalmas üzlethelyiségbe sajnos behordják a sarat, mivel az üzlet előtt olyan nagy gödrök vannak, hogy a gépkocsik a betonjárdára hordják belőle a sarat, vizet. Ez nagyon rombolja az esztétikumot és a higiéniát. Nem hiszem, hogy nem lehetne tenni a gödrök eltüntetése érdekében valamit. Kinek a feladata ez, és várható-e az út rend- behozása?”

A kérdésre Rózsa Júlia, a dunaszentgyörgyi tanács elnöke válaszolt:

— A tanács szabályrendelete értelmében minden háztulajdonos kötelessége a háza előtti útszakasz, tengely szélességében az utak rendben és tisztán tartása.

Teiefonszámceink:

■— Ä paksi ÁFÉSZ tulajdonában lévő önkiszolgáló bolt előtt évek óta probléma az út rendben tartása, de vonatkozik ez a községben lévő majdnem minden üzletére, italboltjára is. Evek óta a cukrászüzemből az utcára folyik a szennyvíz, mely meleg időben bűzlik. Több esetben felszólítottuk az ÁFÉSZ vezetőségét a hiányosságok megszüntetésére, de ez eddig eredményre nem vezetett. 1974. őszén az ÁFÉSZ központi igazgatósága Duna- szentgyörgyön tartotta ülését, amelyen ez a probléma ismét felvetődött. A községi tanács részéről javasoltuk, hogy közösen változtassunk az áldatlan állapoton, mivel a fenti állapot kizárólag javítással nem oldható meg, bolti árut szállító járművek ugyanis nem a köves úton, hanem a bolt előtt parkíroznak, annak ellenére, hogy azt a köves úton is megtehetnék, a kijavított utat ismételten kigödrözik. Javaslatunk az volt, hogy közös erővel, szilárd burkolatot adjunk ezen területnek. Javaslatunkat az igazgatósági ülésen szóban el is fogadták. Kérésünkre, hogy ezt írásban is ismételjék meg, még a mai napig sem kaptunk választ.

— Pedig így, összefogva minden további nélkül meg tudnánk szüntetni a jelenlegi rossz állapotot. Egyelőre legalább annyit kellene elérni, hogy a járművek a szilárd burkolatú úton álljanak meg és ne közvetlenül a járda és az út közti szakaszon. Erre ismételten felhívtuk az igazgatósági elnök figyelmét.

Visszhang

A Dél-dünántúli Áram- szolgáltató Vállalat üzem- igazgatósága, üzemviteli osztályáról, Falussy Lászlótól kaptuk a levelet: „A Népújság 1974. december 11-i számában az ön kérdez — Mi válaszolunk oldalon ,út, járda, villany’ címmel megjelent levelekben vállalatunkat érintő megjegyzésekre az alábbiakban kívánunk felvilágosítást adni.

A közvilágítási berendezések javítása bejelentések alapján és tervszerű módon történik. A tervszerű, általában kéthetenkénti ellenőrzéssel párosul. A közvilágítási bejelentések, akár a községi tanács mint fogyasztó, akár a lakosság részéről történnek — függetlenül attól, hogy azt telefonon, levélben, vagy személyesen teszik — dátum szerint kerülnek iktatásra, ugyancsak megjelölve a kijavítás időpontját is. Felülvizsgáltuk a Decs községből történt bejelentéseket, a levélben jelzett időponttól napjainkig. A hibákat a bejelentés, vagy az azt követő napon megszüntettük. A levelekben említett hathetes, illetve kéthetes javítási intervallumra vonatkozó megjegyzés nem helytálló.”

Vízhiány Pakson

Földesi Péterné, Paks, Kinizsi u. 9. szám alatti olvasónk leveléből idézünk: Eddig csak magas hőmérsékletkor, 25 fok felett, és nagy szárazság idején szenvedett az utcánk vízhiányban. Idén szeptember közepén sem volt víz, amikor az időjárás csaknem fűtésre kényszeritett mindenkit. Évek óta gondja ez Paks magasabb területeinek. A Kinizsi utcában például ötvenhat 14 év alatti gyerek van, sok az egészen pici, akikre naponta kell mosni. A legközelebbi fúrt kút jóval mesz- szebb van, és ivásra, sőt mosásra sem alkalmas. Sűrű, sárga a vize. Ha tehát több napos vízhiány lép fel, körülbelül nyolcszáz méterről jutunk vízhez, vödrökkel, kannákkal. Szeretnénk megtudni, mikorra várható javulás, illetve teljes megoldás?

Hogy mennyire nehéz a

kérdésre válaszolni, mutatja az is, hogy több mint két hónapot kellett várni a válaszra. Dr. Tarján Balázs, a községi tanács vb-titkára elnézést kért, majd a következő tájékoztatást adta:

— A nyári időszakban fellépő vízhiány településünk egyik legnagyobb problémája. A vízhiány leginkább a magasabban fekvő utcákban lakókat érinti. Ezen a területen van Földes Péterné lakása is.

— Meghallgattam a paksi vízmüvet üzemeltető Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat paksi telepének vezetőjét, akinek nincs tudomása arról, hogy a település egészét érintő vízhiányon kívül a Kinizsi utcában különleges probléma lett volna.

— A vízhiány megszüntetésére a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek keretein belül a Víz- és Csatornamű Vállalat és a községi tanács is intézkedett, vízhálózatrekonstrukciós munka kezdődött 1974-ben. Sajnos, azonban a létesített új kút vize magas nitráttartalmú és ezért ivóvíz céljára nem alkalmas,

— Továbbra is feladatként jelentkezik a vízbeszerzés bővítése, új kút létesítése. Valamennyit javíthat a helyzeten 1975-ben az, hogy az ERBE által létesített kutakat a községi hálózatra kötötték, és az ERBE szükségletein felül jelentkező vízmennyiséggel a községi ellátás javulhat.

Boradó

Nyíró György, Tamási, Siarkahegy u. 17. szám alatti olvasónk írta: „A Népújság december 7-i számában a bor fogyasztói árának, valamint adójának változásával kapcsolatban nem értem a rendelkezést világosan. Az eladott bor után a literenkénti 5 forintos termelői forgalmi adó 8 forintra emelkedik. A saját fogyasztásra visszatartott bor kedvezményes adóztatása változatlan. Mi történik akkor, ha valakinek terem ugyan ötszáz liter bora, de családon belül mind saját maga fogyasztja el? Tehát, a saját fogyasztásra visszatartható bormennyiségnél hol van a határ? Mi vonatkozik azokra, akiknek átalánya van? Részletesen kéne a rendelkezést közölni.”

A kérdésre a következőt válaszoljuk: A pénzügyminiszter 31/1974. PM számú, 1974. december hó 7. napján megjelent rendelete a lakosság borforgalmi adójáról szóló 49/1970. PM számú rendeletet módosítja. Lapunknak nem lehet feladata a meglehetősen nagy számban megjelenő jogszabályoknak teljes terjedelmében való közlése, csupán a figyelmet hívjuk fel a jelentősebb jogszabályok megjelenésére, amely jogszabályok ezután a közlönyökben részletesen is tanulmányozhatók.

Ez a pénzügyminiszteri rendelet a Magyar Közlöny 1974. évi 92. számában jelent meg. A Magyar Közlöny a községi tanácson az érdeklődők rendelkezésére áll, a hivatkozott jogszabály ott tanulmányozható, sőt az adott esetben a pénzügyi szakigazgatási szerv további részletes felvilágosítást is ad.

Ismét családi pótlék

Nász János, Paks, Gyapa pusztai olvasónk írta: „Lányom a Pécsváradi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben harmadéves állattenyésztő. Tizenkilencedik évét január 29-én tölti be. Jelenleg a paksi Aranykalász Tsz- ben van gyakorlaton, szeptembertől. A családi pótlékot szeptembertől nem kapja. Kérem tájékoztassanak, megreklamálhatom-e én ezt?"

Ä kérdésre a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság családipótlék-* csoportvezetője, Szászi Mária válaszolt:

— A jelenleg érvényben lévő 16/1966. VI. 1. Korm. sz. rendelet 5. paragrafus (ÍJ bek., c pontja értelmében, harmadéves szakmunkástanuló után családi pótlék nem jár, függetlenül attól, hogy keresettel rendel- kezik-e, vagy sem. Az illetékes folyósító szerv azért szüntette be a családi pótlék utalását, mert Nász János leánya harmadéves szakmunkástanuló. Semmi értelmét nem látjuk a további reklamálásnak.

129—01, 123—61.

Ml VÁLASZOLUNK

/