Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 19. szám
\ Jugoszlávia tájam Falvak a felhők kősóit Közel 4000 felnőtt diák Többségben a nők — Növekvő igények Montenegró fő ismertetője- lei a szürke sziklaszirtek. A jugoszláviai hat köztársaság egyike, Montenegró minden részében eső- és szélverte sziklafalak emelkednek az ég felé. Az ország északi ré_ szében, a Piva és a Tara folyó között szigetként magaslik ki a Durmitor-hegység, amelynek legmagasabb csúcsa a Bobotov Kuk (2522 méter). A Durmitor-hegység jelenlegi formája még a jégkorszak idején alakult ki: erről tanúskodik a mindmáig megmaradt 17 gleccsertó. Ezek mélyedésekben fekszenek, amelyekből hajdanában gleccserek indultak el a völgy felé. Furcsa nevük van; Zmijinja (a Kígyók tava), Riblje (Halastó), Vrazs- je, (az Ördög tava) stb. A legszebb közülük a Fekete-tó, amelynek közelében modem szálloda épülete emelkedik ki a pásztorkunyhók közül. Van egy Tengerszemnek nevezett tó is, amelynek mélyéből vulkanikus kőzetek kerülnek ki a tópartra. A geológusok pontosan tudják, hogyan keletkeztek ezek a tavak, de mindmáig ismeretesek a régi időkben keletkezett különböző mondák és legendák. A Fekete-tóról is sajátságos történetet tudnak a parasztok: Szent Száva (Szte- van Nemanja szerb uralkodó fia, az első szerb érsek, 1174— 1235) egy időben a tó helyén volt faluban • élt. Távozásakor a falu lakói megbántották, mire ő azt kívánta: öntse el a víz olyan mértékben a falut, hogy csak egy fekete birétum látsszék ki belőle. A tó erről a fekete szerzetessapkáról kapta a nevét A néphagyomány szerint Száva Nemanjics személyével áll összefüggésben a Durmitor „Szávin Kuk” nevű csúcsa, amelyből a „Szávina voda” (Száva vize) forrása ered. A legenda szerint a szent egy alkalommal ott ült le kíséretével, hogy megpihenjen; botjával keresztet rajzolt a sziklára, amelyből azóta is folyik a forrásvíz. A pásztorok régi történetei szerint, amint besötétedik, jó tündérek jönnek a tavak partjára; megfürödnek és táncolnak. ök gondoskodnak róla, hogy a tavak vize mindig kristálytiszta legyen. Jugoszláv tudósok számo« külországban is jól ismert tanulmánya járult hozzá a te-/ rület tudományos megszervezéséhez. A vidék lakossága ősidőle óta pásztorkodással foglalkozik; a szélvédett, szűk völgyekben még 1500—170o méter magasságban is találunk pásztor- kunyhókat. De a Durmitor nemcsak magas hegyi falvairól híres: ott találjuk Jugoszlávia legmagasabban települt városát, Zsabljakot is, 1450—1550 méteren a tengerszint fölött. Zsabljak lakosainak száma ugyan alig haladja meg az ezer főt, de a városi település adottságaival rendelkezik: aszfaltozott utcái vannak, két szállodája, több boltja, vízvezetéke, postája, kultúrotthona, mozija is. Van kórháza, általános iskolája. Állandó autóbusz-összeköttetésben áll a közeli városokkal és időszaki repülőtér is létesült Zsabljakon. Város a völgykatlanban Szlovénia fővárosa, Ljubljana a Szlovéniai Alpok keleti nyúlványainak egyik völgykatlanában fekszik, a hajdan hajózható, de ma már sekély és csendesen csordogáló Ljublja- nica folyó mellett. Jugoszlávia legrégibb városai közé tartozik; helyén az ókorban Emo- na római település feküdt. Mai neve a XVII. században tűnt fel először. A múlt idők tanúja a hegyoldalban fekvő óváros, amely időszámításunk IX. évszázadában keletkezett és amelyről feltételezik, hogy egy illír- római település alapjaira épült. Az évszázadok során a város gyakran cserélt gazdát, s azzal együtt változott a külseje is. Jelenlegi képe valószínűleg a XV. vagy XVI. századból származik. Az óváros azonban csak kis része a város múltjának: a régi Ljubljana szívéhez tartoznak Robbia szökőkútjai, a mögöttük fekvő sötétszürke városházával együtt. Az egykori gazdag polgárok házaitól övezett vásártér és a XVIII. századból származó ljubljanai ka- tedrális méltóságteljes díszletnek hat. A Francia Forradalom terén áll Napoleon Illíriájának emlékoszlopa, s a Krizsanka-tér nagy kulturális rendezvények, balett- és dzsesszfesztiválok színhelye. A Forradalom terén a Szlovén Filharmónia palotája, az egyetem és a régi orso- íyita templom veszi körül. A régi építészet különböző gyöngyszemeit találhatjuk városszerte; a főútvonalak mind a Tivoli pariba vezetnek. Az egyik helyi író szerint a Tivoli „klasszikus balett, amelyet a Természet táncol”. A parkban találjuk a grafikai biennálé központját, a Modem Képcsarnokot. A Tivoli ösvényei a szép barokk épületekben gazdag városrész, Cekinovgrad felé irányulnak; évekkel ezelőtt ott rendezték be a nép szabadságharcának történeti múzeumát. Szomszédságában áll a Tivoli Sportcsarnok, különböző sportágak Európa- és világbajnokságainak színhelye. Ljubljana igen nagyot fejlőr dött a második világháború óta. A modern Ljubljana koszorút alkot az óváros körül. A város lakosainak száma napjainkban több mint 250 000 fő. Évről évre emelkedik azoknak a felnőtteknek a száma, akik vállalják a munka melletti tanulást, s vagy az általános, vagy középiskolai végzettség megszervezése céljából veszik elő jó pár évnyi kihagyás után a tankönyveket. A Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályán mondották el, hogy a mostani tanévre megyénk három helységében indítottak be felnőttek számára általános iskolai képzést Szekszár- don, Dombóváron és Kajda- cson jelenleg hat osztályban több mint 160-an sajátítják el az általános iskola két utolsó osztályának tananyagát. Az elmúlt évek bizonyították, hogy igény csak a 7. és 8. osztály elvégzése iránt van. Elmondották továbbá azt is, hogy évek óta csökken az iskolai rendszerű általános iskolai oktatást vállaló felnőttek száma. De ez nem jelenti azt, hogy kevesebben kívánnák megszerezni az általános iskolai végzettséget. Ellenkezőleg. Lapunkban már számtalanszor foglalkoztunk az általános iskolai osztályozó vizsgára előkészítő tanfolyamokkal és sikerükkel. Ennek az oktatási formának jelenleg is a Babits Mihály megyei művelődési központ a gazdája. Bárd Flórián szakelőadótól tudtuk meg, hogy az először csak kísérletként beindított oktatási forma ma már mindennapos gyakorlat, s mint ilyen, igen népszerű. Az elmúlt négy esztendőben e tanfolyamok keretében megyénkben összesen 1561 felnőtt szerezte meg az általános iskola elvégzéséről szóló bizonyítványt. A tanfolyamok előnye — s népszerűségük is ezzel magyarázható —, hogy könnyen tudják azokat a dolgozók lakóhelyéhez, munkahelyéhez, munkaidejéhez igazítani. Jelenleg 30 községünkben oktatják a tanfolyamok hallgatóit. A 35 hetedikes és 15 nyolcadikos csoportban ösz- szesen 950-en tanulnak. Lényegesen népesebb a megye különböző középfokú oktatási intézményeiben tanuló felnőttek tábora. A megye 10 gimnáziuma közül a gyönki kivételével mindegyikben működnek a levelező tagozatú osztályok. Az 1974— 75-ös tanévben 35 osztályban közel 1200 felnőtt sajátítja el a gimnáziumok tananyagát. Érdekes adat, hogy a levelező tagozatos osztályok hallgatóinak zöme, közel háromnegyede nő. A gimnáziumban tanulók közül 645 a fizikai munkakörben foglalkoztatottak száma. Nagy az érdeklődés a különféle szakközépiskolák iránt is. Gépészeti, vas- útforgalmi, közgazdasági, mezőgazdasági, textilipari szakon kívül kihelyezett cipőipari szakközépiskolai osztály is működik megyénkben Bony- hádon, a cipőgyárban. A szakközépiskolákban a tanulmányi idő 4, 3, illetve 2 év. A 4 éves szakközépiskolai oktatásban jelenleg 35 osztályban 1213-an tanulnak. A 3 éves tagozaton szeptemberben 4 csoportot indítottak, egyet Dombóváron, hármat Szek- szárdon, közel 150 hallgatóval.' A kétéves esti tagozatra olyan szakmunkások jelentkezhetnek, akik szakmai tanulmányaikat emelt szinten végezték. Ebben a képzési forrná^ ban öt tanulócsoportban 135-en tanulnak. Az elmondottakon kívül a gimnáziumi érettségivel rendelkezők számára a szekszárdi BezerédJ István Kereskedelmi Szak- középiskolában pénzügyi kiJ egészítő tagozatot indítottak! A Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályán éppen most készítik a felnőtt- oktatás formáiról szóló tájékoztatót, amelyet februárban eljuttatnak a megye valamennyi munkahelyére. A tájékoztató célja világos: tovább népszerűsíteni, megismertetni a felnőttoktatás formáit, hogy a jövőben is emelked- hessék azoknak a száma, akik munkájuk mellett tanulni kívánnak — rj. — — Lehetséges, hogy a zsidóknak én, ugye, azt nem tudhatom. Bár nemigen csak a zsidóknak ... itt se igen van. a faluban, annyi zsidó, mert itt is kidobolták .., tegnapelőtt vagy mikor. Hogy földreform lesz, csak még hadművelet íratni, na megjön a rendelet, azt dobolták — Itt dobolták? — Itt hát. A községháza előtt Meg a templomnál is. — Ilyesmivel aztán megbolondítják a népet — mondta a legidősebb, a kopaszodó. — Nekünk kellett volna ezzel kezdeni, rögtön, az elején. Nesztek, a nagybirtok a tiétek. Felosztani mind. Ötszáz vagy ezer holdon felül, mind. Ebből parázs veszekedés támadt. — Mi a magántulajdon alapján állunk vagy nem? — Ohő, testvérem, a programban is benne van! A nagybirtok benne van! — Most a győzelem a program! — Ez az! Épp ez az! — Testvérek, hagyjátok ezt a fenébe, nem fogjuk itt eldönteni. Ez sokkal bonyolultabb ügy. A zsidóbirtokot elvettük, nem igaz? De a parasztnak minden kéne. — Persze hogy minden kéne. A plutokratáknak meg a zsidóknak is minden kell! — Testvérek, elég! Befejeztük!... A karszalagos tiszt most már kiabált. Aztán lecsendesedve feléje biccentett, és kellemetlen hangon mondta: — Nagy csirkefogó vagy te. Megérdemelnél a seggedre most rögtön huszonötöt, de meg is kaphatod, ha nem tanulod meg, mi a tisztesség. No, takarodj a szemem elől! Azt a tetves sapkát meg hajintsátok be a kályhába. Mert amint a 46. mellékelt ábra mutatja ... eltetvez bennünket is. Csak akkor merte elbőgni magát a sapka miatt, amikor kifordult az ajtón. A bilgeris nyilas utána ment. — Mit bőgsz, örülj, hogy ilyen könnyen meg- úsztad... Értesz te a lovakhoz? Szipogott még egyet-egyet. — Értek hát. Bevitte egy udvarra a bilgeris. Egyenesen hátra, az istállóba. — Nézd csak, itt van ez a két ló. Meglátom, milyen falusi gyerek vagy, igazat mondtál-e. Rendesen kiganajászol, meg egy villaheggyel vethetsz is nekik később. De közel ne menj, mert agyonrúg. Aztán sirathatnak a nénéid, az egész regiment... Jövök én. Ha nem lesz semmi hiba, te is megkapod a takarmányt. Nem volt rossz ember különben ez a bilgeris nyilas. Visszajövet déltájban szép fehér házikenyeret hozott, meg egy jó darab paprikás kolbászt. — Megéheztél, fiú?... Zabáijál, aztán le is dőlhetsz ha akarsz Csak semmi hiba ne legyen. Megitatta a lovakat, s elment. 11. Délután szemközt, az iskolaudvaron akasztások voltak. ö nem tudott róla, hogy akasztanak; nyugodtan aludt a szénatartó mellett, a dikón. Arra ri_ adt fel, hogy dobognak a lovak a hidlásdeszkán. És valaki vérfagyasztóan ordít odakint. — Testvérek!!... Magyarok vagyunk! Én kitüntetést kaptam a fronton!... Ne tegyék velem!!' Én kitüntetést kaptam a fronton!... Emberek!.. Hát legyenek belátással... Én kitüntetést kaptam...! És hirtelen más hangon — vagy nem ugyanaz a hang? — még erősebben: — Dögöljön meg Szálasiü... Dögöljön meg!... Dögöljetek meg mind!... Dögöljetek...! Felugrott a dikóról, de nem mer; kimenni az udvarra. Tudta most már, hogy ez csakis kivégzés lehet, ha ilyeneket kiabálnak. Még aztán őt is előven_ nék a sapka miatt. Vagy a lovak miatt, amiért magukra hagyta a lovakat. — Testvérek!... így jár minden hazaáruló! — kiáltották megint. 47. „Ügy van, arra is azt mondták, Pesten — jutott az eszébe. — A hazaárulót szokták kivégezni. Meg a kémet, partizánt, ilyesmit”. Azért csak kiszökött leskelődni, de nem látott át az iskolaudvarra a palánk mögül. A tyúkól létrájáról azután látta, hogy tele az iskolaudvar nyilasokkal meg katonákkal. S a legfelső létrafokról azt a fát is meglátta, amelyen egy mezítlábas katona lógott. Kék volt az arca a felakasztott katonának, a feje lefittyenve; meg is halhatott már, mert leengedték. De a fa alá nem láthatott oda, mit csinálnak vele. Fázott a keze, huhukolta, és türelmetlenül várta a létrán, hogy megint akasszanak valakit. Azt szerette volna látni, amikor éppen meghal. Rengeteg halottat látott mostanában, hä az itt mind sorba volna fektetve, megszámolni sem tudná. De azt a pillanatot még sohasem látta, amikor éppen meghal valaki. Elgondolni sokszor elgondolta már; olyasformán lehet az ember is mint a csirke, amikor a nyakát elvágják. Rándul egyet-kettőt, nagyokat rúg, és kész. De látni még sohasem látta. Huhukolta a markát, és nézte a kötélen a hurkot Biztos, hogy akasztanak még; máskülönben lehúzták volna a kötelet is a fáról. Egyszerre mozgás támadt odaát, az iskolaudva_ ron. Rövid vezényszavak pattogtak. Egy szakasznyi katona kitódult a nagykapun. Futólépésben trappoltak el a túloldalon, a járdán; zörgő oldalzsákkal, kalimpáló fegyverekkel. Felbúgtak a motorok. Már semmit sem lehetett hallani a motorzajtól. Valami történhetett. Már az biztos. Hacsak nem az oroszok vannak itt megint? Emlékezett rá, hogy a front távoli morajlását hallotta ugyan, míg a motorok nem zúgtak, de semmivel sem hallatszott erősebben, mint reggel. De akkor mitől ennyire sürgős nekik? Ilyen egyszerre ? Azok a nyilasok is átjöttek már az iskolaudvarról, akik ebben a házban voltak elszállásolva. Elhagyott ház lehetett ez; elvitték a lakóit, vagy elmenekültek. Legalábbis reggel óta nem látott az udvaron civilt. (Folytatjuk) 48. t
