Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

Több cukrot hazai termésből! •* Összeróni taggyűlés a Paksi Konzervgyárban Irányelvek — „testreszakott” állásfoglalás Alapos előkészítő munka után gyűltek össze a Paksi Konzervgyár kommunistái, hogy összevont taggyűlésen hallgassák meg és vitassák meg a csúcsvezetőség négy­éves munkájáról szóló beszá­molót, a kongresszusi irány­elveket és a szervezeti sza­bályzat módosítására tett ja­vaslatokat, megválasszák a küldötteket a járási pártérte- kezletre. A csúcsvezetőség száz pél­dányt rendelt a Népszabadság december 8-i számából, amely­nek mellékleteként jelentek meg a Központi Bizottság irányelvei a XI. pártkongresz- szusra. Ezt eljuttatta minden párttaghoz, hogy legyen idő a január elején megtartandó alapszervezeti taggyűlésekig az áttanulmányozásra. Csopor­tos beszélgetéseken vitatták meg a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét /is. így aztán az alapszervezeti taggyűlések — három alap­szervezet működik a gyárban — igen mozgalmasak voltak. A karbantartók taggyűlésén például tizenegy hozzászólás hangzott el, csak az irány­elvekhez és a szervezeti sza­bályzathoz. A napokban meg­tartott összevont taggyűlésre így már tulajdonképpen csak összesítenie kellett a párt­vezetőségnek az alapszervezeti taggyűlésen elhangzott javas­latokat, észrevételeket. A titkár — Szigethy Lajos — a beszámolót már úgy terjeszt­hette a taggyűlés elé, mint amely — jóváhagyás után — a konzervgyári pártszervezet állásfoglalásává válik. A konzervgyári kommunis­ták mindkét dokumentummal egyetértenek és azokat a párt- szervezet megerősíti. Néhány — kisebb jelentőségű, kérdés­ben — módosítást javasolnak. Az irányelvekkel kapcsolat­ban azonban az állásfoglalás túlmegy a puszta egyetértésen. Az alapszervezeti taggyűlése­ken elhangzottak összegezése­ként született néhány pontnál a gyári kommunisták előtt ál­ló feladatok megjelölése is. A második fejezetnél (A tár­sadalmi viszonyok továbbfej­lesztése) többek között a kö­vetkezőkben foglalt állást a gyári pártszervezet összevont taggyűlése: üzemünkben is a soron lévő feladatok végrehaj­tásának feltétele, hogy a munkásosztály vezető szerepe minden területen még foko­zottabban érvényesüljön. Mun­kásaink céltudatos, eszmei ne­velésével, valamint általános és szakmai ismereteinek bőví­tésével fokozni kell politikai felvértezettségét, közéleti ak­tivitását E feladataink meg­oldásában nagy segítő erő az üzemünkben működő 118 szo­cialista brigád ... Elvi fontos­ságú követelmény, hogy üze­münkön belül is a párt-, a társadalmi szervezetek vezető tisztségeibe, testületéibe nö­vekvő számban, kellő arány­ban kerüljenek a termelésben élen járó és a társadalmi te­vékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült fizikai dolgozók, nők, fiatalok. A párt­vezetőségnek mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szocialista brigádok vállalásaiban mind nagyobb számban szerepeljen a rend­szeres továbbképzés, művelő­dés ... A beszámoló — a pártszer­vezet állásfoglalása — meg­állapítja azt is, hogy az üzemi demokrácia jelenlegi működé­se és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszereiben . tovább kell fejleszteni. Több kérdésben konkrét ál­lásfoglalás szerepel a beszá­molóban, arról, hogy milyen módon javítsák a dolgozók in­formálását, hogyan tegyék ezt rendszeressé és az eddiginél közérthetőbbé. A konzerv­gyári alapszervezetek felada­tává tette az összevont tag­gyűlés, hogy a különböző fó­rumok jegyzőkönyveit rend­szeresen vizsgálják felül és kérjék számon az észrevéte­lek, javaslatok realizálását, a felvetett kérdésekre konkrét válaszok adását az illetékes ve­zetőktől. Szerepel az állásfog­lalásban még az a megfogal­mazás is, hogy „Biztosítanunk kell az eljuttatott információ nyelvezetének közérthetősé­gét”. A gazdasági építőmunka feladatairól szóló harmadik fejezetnél többek közt azt a követelményt támasztja az ál­lásfoglalás a gyár vezetése iránt, hogy az üzem- és mun­kaszervezéssel valamennyi osz­tály foglalkozzék. „Hozzunk lét­re bizottságokat, melyek az egyes termelési-szervezési kér­dések megoldását kidolgozzák az üzemben, így elérhetjük, hogy fiatal értelmiségieink al­kotó szellemi aktivitását az ügy szolgálatába állíthatjuk és bizonyos mértékig felrázhat­juk a néha szunnyadó szel­lemi kapacitást”. Széles skálán foglalkozik a gyári párttagság állásfoglalá­sa az életszínvonal emelésének feladataival. A gyár is segít­sen az óvodai, napközi otthoni férőhelyek növelésében — kapcsolódjon be a társadalmi összefogásba, bár elsősorban ezt a tanácstól várják, de ki­terjed olyan problémákra is, mint például a gyári dolgo­zók szabad ideje kulturált körülmények közti eltöltése, mivel a gyár a könyvtár ki­vételével nem rendelkezik komolyabb kulturális létesít­ménnyel. „A jövőben sürgős megoldást kell találnunk arra is, hogy a dolgozók a munka után a szórakozásban is ta­lálkozzanak vezetőikkel” — ezt politikai követelménynek is látják a konzervgyári kom­munisták. Természetes, hogy az állásfoglalásból nem hiány­zik — mint ahogy nem is hiá­nyozhat — a dolgozók lakás- helyzetének javítása sem. Az összevont taggyűlésen elhangzott beszámoló — az irányelvekkel kapcsolatos ál­lásfoglalás — alapos előkészí­tő munka eredménye. A fel­tétel, a dokumentum megis­merése, kis csoportokban, majd alapszervezeti taggyűlé­seken történt megvitatása után valóban, nemcsak álta­lános, hanem „testreszabott” állásfoglalással — és az irány­elvek útmutatásai alapján dolgoznak, — készülhetnek a tizenegyedik pártkongresszus­ra a konzervgyári kommunis­ták. (J) Társadalmi munka Szekszárdim Helytállt a költségvetési üzem — A városi tanács v. b. ülés« SzeksZárd város Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága tegnap délelőtti ülésén érté­kelte a költségvetési üzem ta­valyi munkáját, és meghatá­rozta ez évi feladatait. Az üzem életében az elmúlt esz­tendő volt az első, amelyben a feladattervében rögzítetteket globálisan is, részleteiben is végrehajtotta. Ebben igen je­lentős szerep jutott a szocia­lista brigádversenynek, a kongresszusi felajánlások tel­jesítésének, a Kiváló vállalat cím elnyeréséért indított ver­senynek. Az üzem részlegei közül a legjobb eredményt a magasépítő, utána a mélyépítő részleg~erte el. Az üzem mun­káslétszáma egy év alatt 158- ról 173-ra nőtt. Figyelemre méltó, hogy az üzem dolgozói közül csaknem kétszázan vesznek részt különféle okta­tási formákban. A megyeszékhelyen a tele­pülésfejlesztési társadalmi munka keretét a „Tiszta, virá­gos Szekszárdért” mozgalom adja. örvendetesen növekvő aktivizálódása miatt szervezé­sét immár kétféleképpen vég­zik. A városi tanács szocialis­ta szerződést köt üzemekkel, intézményekkel társadalmi munkára; más munkákra a ta­nácstagság és a Hazafias Nép­front szervezi a lakosságot. A szekszárdiak 1970-ben két­millió forinthoz közelítő érté­kű társadalmi munkát végez­tek; 1972-ben és 1973-ban két­millió 850 ezer, tavaly pedig már több mint hárommillió forint értékűt. Különös öröm arról szólni, hogy az ifjúkom­munisták „Fiatalok Szek­szárdért” akciója évről évre cáfolhatatlan bizonyítéka a fiatalság önzetlen szorgalmá­nak. A mozgalomra a társa­dalmi segítségadás sokfélesé­ge is jellemző, a Tolna me­gyei Beruházási Vállalat KISZ-szervezet — például — az oktatási és gyermekintéz­mények épületeinek műszaki felülvizsgálatát végzi. Körül­belül itt az új társadalmi munkastílus lényege: minden társadalmi munkás azon terü­leten áldozzon a közösségért, amelyen a legjáratosabb. En­nek az elvnek következetes érvényesítése, — szögezte le a végrehajtó bizottság —, szük­séges, kívánatos, mivel szinte beláthatatlanul növelheti a társadalmi munka hatékony­ságát. Szekszárd rohamos fejlődé­se a jövőben is korlátlan le­hetőséget nyújt társadalmi munkára és összefogásra; ta­lán leginkább gyermekintéz, mények, játszóterek létesíté­sénél. A végrehajtó bizottság több tagja hangoztatta, hogy az építésen kívül a város szépí­tésében is sok az elvégzésre váró feladat, — többek között a Keselyűsi úton, a Bogyiszlói úton. Szigetvári Ernő vélemé­nye szerint nagyon ideje v*>l- na már lefogni azoknak a van­dáloknak kezét, akik gyönyö­rűségüket lelik a parkok pusz­tításában. Az idei társadalmi munka- programot a tanács műszaki osztálya rövidesen elkészíti. A továbbiakban a végrehaj­tó bizottság a legközelebbi ta­nácsülés előkészítéseként a városi tanács ez évi költségve­téséről és fejlesztési alapjáról tanácskozást. Ezzel a témával március harmadikán foglalko­zik majd Szekszárd város Ta­nácsa. NEM EGY ÉRTEKEZLET, tömeg, szervezeti gyűlés témája a cukor­répa mostanában, a sajtó pedig szinte naponta foglalkozik ezzel a növénnyel. Pontosabban azzal az igénnyel, hogy a mezőgazda- sági üzemek a cukorrépa vetés­területét, a tavalyi 98 ezer hek­tárról növeljék országosan 120 ezer hektárra, de még jobb len­ne, ha 125 ezer hektárra emel­nék. A téma kétségkívül érdekes és vannak sajátos részkérdései. Itt van maga az a tény, hogy Ma­gyarországon változatlanul nincs tervutasítás, tehát az állam nem írja elő az üzemeknek, hogy 120, vagy 125 ezer hektárt be kell vetniük. Ekkora cukorrépa-vetés- terület hazánkban egyébként még soha nem volt Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezt a hatalmas területet teljes egé­szében korszerűen műveljük majd meg, mert ennyi gépünk, ennyi különleges vetőmagunk — ami a korszerű művelésihez keilen« — nincs is. Úgy gondolom azonban, még­sem ezek az egyszerű tények okozzák, hogy oly sokat hallunk a cukorrépáról. A cukorrépa in­kább általánosítható példa. Pél­dája annak, hogy az állam nem kötelez, hanem kér és egy kicsit próbája annak, hogy a termelők — az á Rámpáig árok — hogya n vizsgáznak felelősségtudatból, népgazdasági érdekek megérté­séből. Erre a próbatételre a cukorrépa különösen alkalmas, lévén egész sorsa, története rendkívül válto­zatos. A középkor Európájában még mézzel édesítettek az em­berek, csak azután jött a nád­cukor. Ne próbáljuk elhallgatni: mindmáig a trópusi cukornádból lehet a legolcsóbban, a legtöbb és legjobb cukrot előállítani. A répacukor Európában fél évszá­zadon át csupán technikai érde­kesség volt és az is marad, ha nem jön a kontinentális zárlat. A múlt század első évtizedében, a napóleoni háborúk idején ala­kult ki az a helyzet, hogy a gyar­matokról érkező hajók nem fut­hattak be a kikötőkbe, nem hoz­hattak nádcukrot, ezért Európa ráfanyalodott a cukorrépára, majd tovább tökéletesítette az édesség nyerésének ezt a lehe­tőségét Ezt se baflgassui el: hazánk­ban a nem is oly távoli múltban volt olyan időszak, amikor javas­latok készültek a cukoripar el­sorvasztására. Olcsó volt a világ­piacon a répacukor, sőt egyes baráti és testvéri országok ki­fejezetten szívesen vették, ha vá­sároltunk tőlük a cukornádból nyert édesítőszerből. MOST AZONBAN más a hely­zet A nyersanyagok általános ár­emelkedése magával sodorta a cukrot is. A világpiaci őr ingado­zó, pillanatnyilag talán csökke­nő, de ezzel együtt, ha külföld­ről akarunk vásárolni, akkor egy kiló cukorért a nálunk megszo­kott belföldi ár 4—6-szorosát kell kifizetnünk. Ez bizony sok. külö­nösen ha arra gondolunk, hogy minden világpiaci ár emelkedik, nekünk pedig nagyon sokféle holmit kell külföldön vásárolni. Olyasmiket is, amelyeket idehaza előállítani nem tudunk, mert vagy hiányzik a természeti adott­ság, vagy hiányzik a technikai felkészültség. A cukrot viszont elő tudjuk ál­lítani idehaza is és ezzel — más célokra — dollármilliókat meg­takaríthatunk. A cukorfogyasztás hozónkban igen magos, és a szükségletnek csak mintegy 75— 80 százalékát tudjuk hazai pro- duktummal fedezni. A többit kül­földön, túlnyomórészt dollárért keS megvásárolnunk, mert art akarjuk, hogy a cukorfogyasztá­sunk ne csökkenjen és ennek az alapvető fogyasztási cikknek az ára ne emelkedjen. Tehát egy­szer dollár kell a külföldi vásár-* íáshoz, másodszor forint kell a beszerzési és értékesítési árkü­lönbözet kiegyenlítéséhez. A pontos számokat nem hoz­ták nyilvánosságra, de a — csú-* nya szóval — „nagyságrendek” ismeretesek, tehát érzékeltetni tudom a helyzetet. Ha mii to­vábbra tá külföldön akarjuk a hiányzó cukrát beszerezni, ak­kor erre a célra évente 80—100 millió dollárt kell elköltenünk. Óriási összeg. Ha mi Nyugaton akarjuk megvásárolni azt a mint­egy száz darab magas technikai színvonalú cukorrépakambájnt, amely a többletterület megműve­lésére szükséges, akkor ezt a vásárlásit öt-hat millió dollárból megoldhatjuk. Nem akarok ittúziákat táplálni. Nincs arról szó, hogy ha mi megtakarítunk százmillió dollárt, akkor ugyanennyi pénzért a me­zőgazdaság korszerűsítéséhez vá­sárolunk nyugati gépeket Erről nincsen szó, nem is lehet, hiszen iparunk nyersanyag-ellátása és korszerűsítése, a lakosság igé­nyeinek kielégítése legalább ugyanennyire fontos, helyenkint fontosabb is. Hiszen például a dollárért beszerzett nyersanyagok, energiahordozók ahhoz kellenek, hogy a magyar dolgozók foglal­koztatottsága egyenletes, a gaz*i dasági fejlődés emelkedő szín­vonalú legyen. ÉPPEN EZÉRT a népgazdasági szemlélet példája és vizsgája a cukorrépa. Mert itt nem egysze­rűen mezőgazdasági kérdésről, vagy szűkén értelmezett mező-i gazdasági érdekről van szó. Nép- gazdasági kérdés ez a javából. Annak a népgazdaságnak a kér­dése, amely oly sok áldozatot hozott már a mezőgazdaság fej­lesztéséért is, de egyben a la- kosság ellátásának kérdése, át­tolóban termelési kérdés. Semmi jel nem mutat arraj hogy az áHam hatalmi eszközök­höz nyúlna ebben az ügyben. Nem kötelezik az üzemeket a cukorrépa vetésterületének fth emelésére. Aon hatósági értekezleteken, tömegszervezeti gyűléseken, a sajtó hasábjoin kérik az üzeme­ket; hogy növeljék a cukarrépo- vetésterü letet. Növeljék akkor is, ha a fajtát, a vetést és a mű­velést nem tudjuk minden hektá­ron a legkorszerűbb eszközökkel megaldoni. És vessenek be na­gyobb területet akkor is, ha más­kor is jöhet egy olyan rettenetes ősz, mint a tavalyi volt, amikor a sző régi értelmében arca vérit tekével gyűjti össze a falvak népe a megtermett cukorrépát Vesse­nek több cukorrépát, mert ezt kéri a pórt és a kormány, ezt ké­rik a cukrot oly szívesen fogyasztó kisgyerekek, ezt kérik a vörös­rézzel dolgozó ipari munkásak és a speciális műszereikre váró tudo­mányos kutatók. Ezt kívánja a népgazdaság ér­deke és hinni szeretnénk, hogy ért az érdeket a földek népe megérti és döntéseivel, majd munkájával ezt jól szolgálja. FÖLDEÁK! BÉLA 1975. január 23. f

Next

/
Thumbnails
Contents