Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 2. szám

Bemutatjuk: Á11 a Iá í í-.rrai balfani „előtérbe kerültek a gaz­dasági kérdések”. Akik így vélekednek, elsősor­ban a párt Központi Bi­zottsága 1974. december 5-i ülésére, s az országgyűlés téli ülésszakára, az 1975. évi költ­ségvetés megtárgyalására gon­dolnak. Való igaz, a negyedik ötéves terv utolsó esztendejé­nek feladatai, az ötödik ötéves terv előkészítése, a Központi Bizottság mindezekkel kapcso­latos határozatai sokakban azt a benyomást kelthetik, hogy a gazdasági teendők most elsőbbséget élveznek. Csupán arról feledkeznek meg, hogy a gazdasági feladatok és a poli­tikai érdekeket szoros kapocs fogja össze: a társadalmi ha­ladás követelménye. Pillantsunk a XI. kongresz- szus irányelveibe, s ezt olvas­hatjuk: „Szocialista előrehala­dásunk során, gazdasági építő- munkánk eredményeként rendszeresen emelkedik a dolgozó népünk életszínvona­la.” Döntő politikai érdek az életszínvonal növelése? Ter­mészetesen igen. Ám növeked- het-e, ha például 1975-ben nem sikerül elérni az ipari termelés hat, a mezőgazdasá­gi 3—4 százalékos bővítését, a termékszerkezet átalakításá­nak meggyorsítását, a beruhá­zásokra költhető 130 milliárd forint minél hatékonyabb be­fektetését, a 90 ezer lakás tető alá hozását? Számíthatunk-e az életszínvonal folyamatos javítására, ha figyelmen kívül hagyjuk az ésszerű takarékos­ságot, ha a termelésnövekedés nem a termelékenység emelke­déséből táplálkozik, ha a kül­kereskedelmi forgalomban nem törekszünk az egyensúly fokozatos kialakítására? Szó­noki kérdések? De hiszen eze­ket a kérdéseket napról napra meg kell válaszolnunk, még­pedig munkánkkal, intézkedé­seinkkel, döntésekkel éppúgy, mint újonnan létrehozott ter­mékekkel, Tapaszlalaíó i„,h‘K hcuwiiúuzó központi döntése­két sokan úgy fogjanak fel, mint ami egyik vagy másik irányító szervnek — vagy akár hatóságnak — fontos, de mellékes a társadalom egé­szét tekintve. Pedig gyakorla­tilag arról van szó, hogy e döntésekben — az esetek túl­nyomó részében — politikai érdekek öltenek testet, holott „csak” a beruházási munka javítását, a termelői árak ren­dezését, a készletgazdálkodás tökéletesítését célozzák. Ha egy vagy két beruházás készül el tetemes késedelemmel, s tekintélyes költségtöbblettel, az még nem oszt, nem szoroz, nem befolyásolja lényegesen a népgazdasági eredményeket. Ha azonban a beruházások többségének ez az útja, akkor már politikai érdek, mert mind a termelésfejlesztési felada­tok, mind az életszínvonal-nö­velési teendők függnek tőle. Ha egy-egy helyen laza az 1975. Január Jk anyaggazdálkodás, ha néhány üzem pazarolja az energiát, akkor határozott intézkedé­sekkel, esetleg a személyi, ve­zetési feltételek változtatásá­val rend teremthető, anélkül, hogy politikai érdekké emel­nék mindezt. Ha azonban ál­talános gyakorlat az energia és az anyag pazarlása, akkor politikai érdek a szigorítás, például bizonyos termékfajták központi elosztásának beveze­tése, másik termelői árának emelése, sőt, a termékek bizo­nyos körénél a fogyasztói árak rendezése. Politikai érdek, Sfíí1,“: lem elsődleges és másodlagos felosztásakor csak abból ad­hatunk ide és oda, amit elő­állítottunk, amit új értékként megtermeltünk. Ez ma már alapfokú ismeretnek számít, ám sokszor úgy vagyunk vele, hogy nehezebben véssük em­lékezetünkbe, mint az ennél jóval bonyolultabb tudnivaló­kat. Különösen igaz ez hely­ben, egy-egy vállalatnál, szö­vetkezetnél, településen, ahol szívesen várnak mindenben központi útmutatásra, intézke­désre. Nincs, nem lehet olyan töké­letes központi döntés, mely le­mondhatna a helyi mérlege­lésről, az adott gazdasági egy­ség, település sajátos jellem­zőinek, lehetőségeinek, gond­jainak elemző értékeléséről. Sőt! a központi döntések egy­re inkább arra alapozódnak, hogy kereteiken belül minde­nütt meglelik a nekik szólót, a testre szabottat, s persze, nemcsak megértik, hanem an­nak megfelelően cselekednek. Ennek az ezer darabból össze­tevődő cselekedetsornak lehet csak az eredménye, hogy pél­dául 1975-ben sikerüljön öt százalékkal csökkenteni a kő­olaj és kőolajtermékek fel­használását, ami 50—60 millió dollárral mérsékelné kiadása­inkat E mindannyiunkra ala­pozódó cselekedetsor oldhat meg olyan feladatot, mint a meglévő állóeszközök kihasz­nálásának egy százalékos ja­vítása. Mert ez nem kevesebb, mint 15 milliárd forint értékű beruházás megtakarítását eredményezhetné», . Gazdasági feladatok? z nehéz tonedezni, mireie poli­tikai érdekek fűződnek e mil- liárdok megtakarításához, más milliárdok előteremtéséhez? Hiszen pénz kell a bérkedvez­ményekhez, az alacsony nyug-, dijak átlagosad} tízszázalékos emeléséhez, a gyermekintéz­mények hálózatának bővítésé­hez, az oktatás feltételeinek javításához... Pénz kell, azaz fegyelmezettebb, hatékonyabb, takarékosabb munka. Es olyan gondolkodásmód is kell, mely látja, láttatja a gazdasági fel­adatok, politikai érdekek ösz- szetartozását, s mely tisztelet­ben tartja, tartatja ezt az ösz- szekapcsolódást a helyi csele­kedetekben, '&| M&száRos ©arató 1975. január elsejével új, nekünk új, községek kerül­tek Tolna megyéhez. Néhány képpel és rövid írással igyekszünk érzékeltetni mindazt, amivel a megye gazdagodott, Az attalai tanácsházán fény­képes összeállítás mutatja be a látogatónak, hogy a nem egé­szen ezer lakosú község az utóbbi alig másfél évtizedben mivel gazdagodott. 1958-ban óvoda, két évvel később isko­la épült. 1989-ben létrejött a törpevízmű és ugyanabban az évben a művelődési ház is mű­ködni kezdett. 1972-ben ott­hont kaptak a község öregjei, 1973-ban létesült a húsbolt. A távol lakó ne mosolyogjon az adatokon, hiszen természetes, hogy mindezek elsősorban a helyben lakónak jelentettek valamit, mutatták és mutatják az élet változásait. Nem is ke­veset, de a sok kies? sokra megy elv alapján, országszerte az ilyen részletekből tevődik össze az egész, mindennapja­ink olykor lassúnak tűnő, né­ha nehézkes, de sehogyan nem vitatható haladása. Nem vagyunk nyelvészek, a község őemagyárosán jól hang­zó nevének eredetét nem sike­rült kihüvelyeznünk. Múltja azonban a szokásos. Volt — és •elpusztult. Az első pusztulást alighanem már Batu kán ha­dai hozták, amikor a falu há­zai még nem pontosan a jelen­legi helyükön álltak. Az akko­ri újjáépítés azonban gyors és alapos lehetett, hiszen 1330- ban a község már tizedet fize­tett (közeli földesurain kívül) a távoli római pápának is. Az újabb pusztulást a török okoz­ta, amit szükségszerűen köve­tett az újjáépítés is. A Rá- kóczi-szabadságharc idején az attalaiak már „kuruckodtak” és a kaposvári levéltár írásos dokumentumokat őriz, melyek igazolják, hogy a Dunaiöldvár- nál átkelt Vak Bottyán hadai a maguk „villámháborúja” ide­jén itt lelkes támogatókra ta­láltak, A községben jelenleg a Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet képviseli a közös gazdasá­got. A falu szépen épül, fej­lődik. O. I. Fotó: G. K, A falu létképe a kiegyezés esztendejében, 1867-ben elkészült templom tornyából fényképezve. A templomnak nemcsak hUbuzgalmi, hanem geofizikai szerepe is van. Oldalában tábla hirdeti, hogy itt van a Magyar Állami Eötvös LOránd Geofizikai Intézet tulajdonát képező gravitációs alappont, melynek rongálását a törvény szigorúan bünteti. »Szép épület az új presszó * Béke téren. gazdasági feladatok — politikai érdekek

Next

/
Thumbnails
Contents