Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

99

Bz eszme itt van már közöttünk

Varjas Sándor születésének kilencvenedik évfordulójára

ff

1/ ilencvem esztendővel ezelőtt, 1885. január I9-én , született Dorabóvároitt Varjas' Sándor tanár, kommunista filozófus. Életművének egyik méfltatója, Sebneczd József írta: „Varjas Sándor a S- tízófia, a társadalomtudomány jelentékeny magyar alakja. Számottevő, sőt úttörő munkásságot fejtett .tó mind a filozófiatörténet, mind a logika területén. Mégis nálunk alig ismerik, még tudományága művelői, a filozófusok sem.”

... És nálunk: szülővárosában?

Ugyancsak: „alig ismerik". Vonzó személyiségéhez és jelentős életművéhez méltatlanul — kevesen. Pedig Varjas Sándornak kibontakozó, börtönbe zárt, s maid- beteljesülő .tudósi és pedagógusi-. pájyája, maxisba tudományos eredményei, kommunista politikai kiállása és tevékenysége, valamint szülőhely; indulása és kapcsolata szülőföldjével egyaránt megérdemlik a bővebb ismeretet mindnyájunk részé1 roL

A lexikonokba (Magyar Életrajzi Lexikon, Munkásmozgalom-történeti Lexikon) és megyei forradalmáraink életrajzi kötetébe (Értünk élteik, értünk haltak) gyűjtött és rikán föllapozott ismertetések — születésének majd évszázados évfordulóján — jogossá teszik az emlékező felidézést éppúgy, mint az esetleges kiegészítést. Igen, a kiegészítést: különösen itteni indíttatása, ifjúkori megnyilatkozása és a szülőfölddel tartott későbbi kapcsolatai kérdésekben.

A Varjas kereákedőosalád

a Budapest—Pécs! vasútvonal 1882. évi megnyitása utáni következő esztendővel, 1883-ban a Kapos környékről . települt Dombóvárra, a „városba”. Akkor - tehát, amikor most már a második 'közvetlen „vaspályánkkal” járó kedvező szállítási és közlekedési .lehetőség élénk, s az addiginál . jóval több síkú pénz- és árukereskedelmet is kialakított községünkben. Vállalikozókedvet ez a kecsegtető lehetőség könnyen talált, elsősorban az akkor ide- gravitáló — s kisebb-nagyobb tőkével is rendelkező — izraelita és német lakosság polgári rétegesben. Varjas Sándor erről a családi és társadalmi küszöbről indult.

S hogy milyen irányt«?

C leírni iskolást 1890

“ őszén (a községben már 1865-től működő) izraelita felekezeti iskolában kezdte meg. Itt, az a Horvát Samu » volt a tanítómestere, aki később (pontosan 1898. december 26-án) a Lexa Zénó téglagyáros tulajdonaiként iindutó

Dombóvár és vidéke” első hetilapunk szerkesztésének fele- 1 osságét 11 esztendeig vállalva és jobbítva, azt a polgári radá- tealizanus orgánumaiként adta át Dr. Látrányi Sándor orvos, Kántor László fűtőiházi mérnök és Gyerns' Antal állami jsáooiai igazgató kezébe,

Középiskolád ianutmányo). megkezdésének * miHermium évében, 1896-toan — amint akkor az erre tehetős dombóvári szülők gyermekorv részére általában — Mecseken túH ^oro- szádunk: Pécs adott otthont. Pécs, — nemcsak gánnázi urnával, hanem teljes és ellentmondásos társadalompolitikai hátterével, munkásmozgalmi erejével és szabad szellemű vezéreivel: Szabó Józseffel, Doktor Sándorral, Hajdú Gyulával és Járna Gábornak

Közben, a tanítási és nyári szünetekben hazatérve, a még középiskolás Varjas Sándor számára nem ismeretlenek községünkben a vasutas munkások, s különösen nem az Esterházy Hitbizomány 36 023

k. holdas újdomibóvári uradalmának cselédségét és mező- gazdaság; munkásait fojtogató társadalmi, gazdasági és politikai problémák sem. Ez utóbbi annál is inkább nem, mert a Varjas családinak minden bizonnyal nemcsak vallásfelekezet!, s esetleg: rokoni, baráti, hanem gazdasági és üzleti kapcsolatai is voltak a Vesze- ley Zsigmond Nagykonda-, Goldschmiedt József Mász- lcmy-, Wurm Ödön Szakcs- major-, Weltmann Adolf Tár- kány- és Kohn Adolf Ürgevár- pusztai vő-' s urrasá'?'’kkíd.

Így a jó eszű és nyílt szemű diák minden hizoonyaj. hallott vasutasainknak a dombóvári csomóponton is lelkesen követett 1904. évi sztrájkjáról, valamint arról a két, bár kis- sebb és sikertelen itteni agrár- megmozdulásról, amelyek tulajdonképpen az 1905-ösnek Dombóvár környéki közvetlen előjátékai voltak:

— Még 1898 nyarán Fekete Lipót bérlétén1 teljesen egyéni, s tragikusan az életével fizető „kitörési kísérlete” volt Szivbu Jakab zsellérnek. Ok: nem szolgáltatta tó 30 forintos tartozása kiegyenlítésére lefoglalt ingóságait a végrehajtóknak. Azsok csendőröket hívtak, de Szivbu Jakab nem engedett. Dulakodás közben az egyik csendőrtől elragadta szuronyát, erre a másik fegyverével 8 súlyos sebet ejtett rajta. A küzdelmet a zsellér azonban még ekkor sem adta fel. A ' csendőrök végül agyonlőtték, miközben öccse is halálosa« megsebesült

— Aztán 1903. szeptember 26-án Wurm Ödön Szakcs- majori bérlő gazdaságában a puszta összes cselédje megtagadta a munkát és az engedelmességet. Itt az ok: Wurm : nem adta meg a kívánt legelőt a cselédség marhái számára. A pusztán még aznap- megjelent Reich saoúgaibáró és Gábriel csendőr járáeőrmester négy csendőrrel. A két fő izgatta karhatalommal Ititoloncal- táfc a pusztára, s a többiek eilen megindították az eljárást, így temvészetes: „a rend csakhamar betpeáUf*.

S

hogy Varjasban ffihetett, „dolgozhatott?0 szülőihelye és környéke pontos és reális társadalomismerete, azt, a (községünkben épp ezekben az években megindult szellemi erjedéshez való kapcsolódása — ha eddigi ismereteink szerint csak egy cikk erejével is, de — igazolta.

1904 volt az az esztendő, «miJinr Gyani« Antal és Kántor László — ha teljesen és

névlegesen még nem is —, de főmunkiatársként Horvát Samutól a stafétát lassan mér átvéve kezdték „birtokba venni” hetilapunkat: a Dombóvár és vidékét Ennek nyomán a lap 1904. július 24. száma a pécsi „Szabad Gondolkodók” egyik vezéregyéniségének, Hajdú Gyuláinak: „Társadalmi átalakulás” címen írt — kisebb társadalompolitikai tanulmánynak is beillő — vezércikkét közölte. Ebben Hajdú Gyula — többek között — így nyitogatta a dóm"-' -'-iafc szemét:

bukása után be-bejártam —

egy Luszting Imre nevű barátommal — a váci fegyházba” —, emlékszik vissza Illyés. Szerényen elhallgatva —, amit csak beszélgető társa vág közbe — ugyanis ifjúi hévvel kiszabadítani akarta a fegy- házból földijét, tanárát s társát: Varjas Sándort. íme: két teljesen más indíttatású és korosztályú „tolnai” a forradalomban s a forradalom után. Útjuk, éppen a költő híres „kétsorosának” igaz törvénye alapján metszhette történél, műnk nagy pillanatában egymás útját:

„Nagy átalakulás, metamorfózis megy végbe társadalmi életünkben, melyet fiigyeimen kívül hagyni nem szabad, de nem is lehet. Hazug alapon tovább is nem tarthatják fent bitorlott társadalmi előnyeiket a kiapadt forrású osztályok, míg azt, amely fejlődik, elnyomni nem szabad. Be kell következnie a politikai-társadalmi egyenlőségnek. Parancsolja ezt a higgadt. megfontolás, a józan ész, a méltányosság, s követelik a tényleges állapotaik, a beállott metamorfózis.”

Egy hónapra Hajdú Gyula fenti cikke után, a lap már augusztus 20-án — az alig egy-két hónappal előtte „érett” — Varj.as Sándor cikkét közli: „Időánamlat” címmel. Talán nem véletlenül. A. Hajdú-gondolatok melegétől is minden- bizonnyal szükségszerűséggel és gvorsan. A cikk, bár Hajdú írásához mérten mondanivalójában, s terjedelmében is szerényebb, két dolgot mégis jelez. Mutatja, igazolja Varjas kapcsolat-, érintkezéskeresé- eét szülővárosa akkor egvetlen szellemi lehetőségével, s ugyanakkor sejteti korai társadalomszemléletét, látásmódját is. Dialektikus szemlélet ez:

„Ma a várakozások korát éljük: az emberekben mindinkább gyökeret ver a változás szükségességének gondolata. Az eszme itt van már közöttünk. Mert az új gondolatok mélven benyomulnak a réginek os2ÍIandó testébe, amint dagálwkor a tengervíz átcsap az öbölbe.”

Y arjas Sándor 1904 ’ őszétől Budapestre, a Bölcsészkarra került. Természetszerűleg már ritkábban találkozik' szülőhelyével s annak környékével, és mesz- szebbről látja a szülőföld problémáit is. Mégis: útja sorsa az „Időáramlát" jó sodrában folytatódik. Szülővárosa s' később egy. Tolnából Pestre kerülő földije közös örömére., S ez a fiatalabb földi nem más, mint a rácegresi „pusztafi”: Illyés Gyula.— Illyés 1918-ban, tizenhatévesen — a család viharában édesanyját választva — az Izabella úti Kereskedelmi Gimnázium tanulója lett. Varjas pedig — Jászberényt már „megjárva” — ekkor ebben a középiskolában tanít. így találkozott egyazon földi: tanár és diák. Azonban hamarosan nemcsak tanár és diák. Hiszen Varjas Domóvárről, Illyés —- atyja révén ekkor — a város pereméről: Tüskepusztáról

hozott hazai élményekből is táplálkozva — rossz a szó: — találkoztak. Egymásra találtak. A Galilei Körben már — majd húszévnyi korkülönbség ellenére — gondolat, és eszmetársak. — „Ami Varjast illeti én őhozzá a proletárdiktatúra

„Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal Kellene: honnan jössz, — azzal, ecsém: hová mész!”

A földik egyfelé tartottak...

S 1919-ben itthon is azt a harcot vívták szülővárosa legjobbjai: Gyenis Antal, Molnár György és Udvari Vince, amelyet Varjas 1919-ben írt: „Marx mint filozófus” tanulmányában egy mondattal úgy jellemzett, hogy „Ez a diktatúra az, amit lélektani nyelvre lefordítva a tudatok harcának neveztem.” Közben a „Dombóvári Proletár” 1919. március 30-án megjelent első száma a kibocsájtó szülőföld büszkeségével és elismerésével hozza a Varjas-család másik gyermekéről (Sándor öccséről) szóló hírt: „Varjas Elemért, Dombóvár szülöttjét a Tanács- köztársaság tanácskormánya az Országos Központi Hitelszövetkezet ügyvezető biztosává nevezte ki.” S a „Dombóvári Proletár” utolsó, tizennyolca^ dik, július 27-én megjelent száma — amint az első is — minden bizonnyal Varjas Sándor közbenjárásához is fűződő rövid tudósítást közöl „A Proletár alap” címmel. A cikkben ez állt: „Kaptuk a következő levelet: a Proletár szerkesztőségének, Dombóvár. A sajtóbizottság tegnap tartott ülésén a „Dombóvári Proletár” megjelenésének biztosítására pontos elszámolás kötelezett, sége melMt a Szellemi Termékek Országos Tanácsa útján a további intézkedésig a mai napon 1500 koronát kiutalt. Az elszámolás a Közoktatásügyi Népbiztosság Vidéki Sajtó osztálya címére küldendő.” A Közoktatásügyi Népbiztosság Tudományos- és Propaganda Osztályának - vezetője pedig Varjas Sándor volt.

A Tanácsköztársaság leverése után 12 évi bör. tőnre ítélték. 1922-ben egyenesen a börtönből jutott ki egy csereakcióval’ á Szovjetunióba. Moszkvában szabadon folytathatta-ismét — 1939-ben bekövetkezett haláláig — magas szintű és . elismert' tudományos és pedagógiai tevékenységét. • így: 1923—26 között a „Vörös Professzura” előadója, 1926- - ban a „Tyimirjazev Tudományos Kutató Intézet” munkatársa, emellett- 1927-től az „Állami Egyetem”- Filozófiai i Tanszékének professzora. Legfontosabb műveit orosz nyelven irta, s adták ki, mint „A filozófia története”, „Logika és ! dialektika,, „Lenini dialektika”, és a „Monista nézet a filozófia történetéről és annak vitás kérdései” e. könyveit,

»

Valóban. „Az eszme itt van már közöttünk.'

Szülőföldjének népében s népe által is immár három évtizede munkálkodik. Bár igaz: Varjas Sándor emlékének méltó megörökítése szülővárosában még hátra van.

Simon Károly

Harmincöt«

millió

gazdasági

szakember

Napjainkban a közgazdászok — a műszaki, a fizikai és a matematikai tudományok képviselői után a harmadik legnagyobb tudóscsoportot alkot, ják. Az államot az a cél vezérli, hogy a gazdaságtudomány elsajátítását csaknem valamennyi ember számára hozzáférhetővé tegye.

Az elmúlt: évben a gazdálkodás és a gazdaságirányítás problémáit valamennyi üzem és gazdasági szervezet vezetője tanulmányozta. A gazdasági ismeretek elsajátításában a szakemberek' többsége, a munkásoknak és parasztoknak körülbelül- a -fele vett részt; ösz- szesén' 35 millió ember. A köz- gazdasági tudományos munkatársak száma 1950-hez viszonyítva 16-szorosára növekedett.

Jelenleg a szovjet társadalomnak egyik legfőbb feladata, hogy a tudományos-technikai forradalom eredményeit össze- kapcsolia a szocialista rendszer előnyeivel. A Szovjetunió Kommunista Pártja, gazdaság- politikájának épületét a tudományos-technikai haladás fundamentumára építi.

A termelés technikai bázisa ma a Szovietunióban dinamikusan feilődik. Mindenütt új technológiai folyamatokat vezetnek be, új energiafajtákat, gépeket, szerkezeti anyagokat honosítanak meg. A kilencedik ötéves terv első három évében 11 ezer új gyártrpányfajta sorozatgyártását kezdték meg, sókkal többet, mint az előző ötéves tervidőszakban. Ugyanakkor 4000 elavult gép, berendezés, készülék és műszer gyártását szüntették meg.

Még jelentősebb változások mennek végbe a mezőgazdaságban, melynek valamennyi ágában a korszerű ipari alapra térnek át, széleskörűen alkalmazzák a kemizálást. a talajjavítást. Uj, nagy teljesítőképességű gépeket, berendezéseket alkalmaznak.

Változások történnek a termelés koncentrációjában és szakosításában, végiül magában az irányítási rendszerben is. Számos ágazatban termelési és tudományos termelési egyesüléseket hoznak létre, nagy, ipari jellegű komplexumokat, amelyeket a korszerű technika és az önállóság jellemez. Az ágazatokban megteremtik az irányítási rendszer általános formáit, amelvek komolv változásokat irányoznak elő az irányítás renöc^erének valamennyi szintién — a brigádtól a minisztériumig.

Széleskörűen felhasználják az elektronikus számítógépeket és az információ-feldolgozó gépeket. Az ötéves tervidőszak első három évében körülbelül 850 automatizált irányítási rendszert hoztak létre. A közeli években a számítógép szerepe még jobban megnövekszik.

Mindez nemcsak, hogy nem gyengíti, hanem éppen ellenkezőleg, megnöveli az ember jelentőségét a termelésben: a bonyolult technikai berendezések különös figyelmet és alapos tudást követelnek meg. Éppen ezért érdeke az államnak, hogy a munkások és a vezetők egyaránt tanulmányozzák a gazdasági-műszaki problémákat.

ALEKSZANDR ARHTPENKO (APN — KS)

WlTBJirtHilli Ilii

1975. január 10,