Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
V ~ . 06, koszorúcskák... magnósriporter készülékéről, hogy az egyik nyurga ifjonc azért kívánt táncolni tanulni, mert a szülei biztatták, felhívták a figyelmét, hogy hamarosan gondolnia kell a nősülésre, (kuncogás) és leendő hitvese majd szórakozóhelyekre vágyik ... István szerint e tánciskola után nem lesznek gondjai társaságban. Tud majd táncolni, nem kell üldögélnie többé a sutban. No, ha így van. miért ne lenne jó a tánciskola? • Itt-ott szülők, főleg mamák, két nagyanyó, sárközi viselet* ben. Nézelődnek, álmodoznak. Jól érzik magukat. A gyerekek örülnek is, hogy a mamik boldogok, egyik fehér. szoknyás odaszól büszke anyukájának (nagy dolog a mai világban, ha egy lány tud keringőzni) „nyugodtan maradj még, én hazamegyek”. Petrezselyem, te undok báltermi növény. Itt is termett, de nem túl sok, mert a fiúk többsége osztálytárs és különben is az előzékeny fiúk közül került ki a rumba-ta. noncok zöme — sorra kérik fel a lányokat. Méghozzá így: „Szabad?” Mire a kék szemhéjú csitrik: „kérem” és libbennek az úr karján, tova. Szekszárdon nincs megfelelő zenekar ilyen extra tinédzserbulihoz: Tolnáról importálták a Harmónia együttest. Atyakorú férfiúk, az orgo- násról folyton ünnepség jut az ember eszébe (komolyan felszegett fejjel, áll elegáns öltönyében, fehér ing, nyakkendő, szája előtt egy mikrofon, ám egyszer sem mondja. hogy kedves egybegyűltek, kedves vendégeink ... (Eljátsz- szák, hogy „Pesti utcán, pesti utcán ...” meg azt is, hogy „Karolina”, és ha szokatlan is először a fülnek a harmonika, a kényelmes tempó, el kell ismerni, igazán tisztes teljesítményt nyújt a derék Harmónia zenekar! • Marci bácsi elégedetlen Szekszárd társadalmával, mivel szerinte a koszorúcskának „érdekes eseménynek kellene lennie Szekszárd életében.” A mamák közül néhányan egyetértenek, a fiúk-lányok mosolyognak. mm ....... ( me. a vizsga. Hová tűntek a «.üllruiúk»? Pipi unokanővéremnek fehér tüllruhája volt, sárga selyemszalag övvel tüllrózsával, és a többi tizenöt évesek — akkori szememben nagylányok, nők — is fehér, rózsaszínű meg világoskék habokban úsztak a tolnai utcán: nagy nap volt — mentek a koszorúcskára. Marci tanár úr. r István mamája — tán huszonöt éve járhatott a tánciskolába — hallgat, de szeme ábrándos, amikor arra a bizonyos táncos szezonra gondol vissza. Aztán csak annyit mond „Mi ezt nem tanultuk.” István éppen rock and rollt lejt, természetesen pontosan úgy, ahogy Marci tanár úr okította. Marci tanár úr — Bállá Márton, vékony, őszhajú könnyed léptű — megmutatta a táncrendet, aztán láttam a saját szememmel, tényleg tudnak bécsi keringet — rágógumit majszolva —, tangót — összpontosítva —, foxtrottot — felkapott talpakkal —, rock and rollt — lelkesen —, rum. bát — kamaszcsípőjüket ringatva —, angol keringőt — szertartásosan —, swinget — jampisan —, csacsacsát — o Ramónára —, lassú meg friss csárdást — unatkozva —, járni a tanfolyamosok, akik most vizsgáznak. Azaz „koszorúcskájuk” van. Idők. változások: hová tűntetek tizenöt év előtti tüllők? Ki trikóban, ki farmerszoknyában, a fiúk tasakban hozzák a megszokott pulcsit, István sötét zakó helyett a kockást választotta.. „ • Hitetlenkedve dörzsölgettem. orrom hegyét, amikor hallottam, hogy a Garay-gim. nazisták küldöttséget menesztettek a megyei művelődési központba, hogy szervezzenek Számukra tánciskolát. Szabályosat, keringővei, rumbával és illemtannal! „Gyermekek, majdnem kor- társaim; megbolondultatok?” — gondoltam, mert eszembe jutott, milyen szikrázó ellentéteket szült a tánciskola gondolata jó szüléink meg vonakodó osztálytársaim között. Mi annak idején arra hivatkoztunk, hogy minek megtanulni ezeket az ósdiságokat, hol találunk ilyen táncokat táncoló fiúkat, (lányokat), ilyen zenét játszó zenekarodat’ (Pedig akkor még abeat- korszad -éppen csak elkezdődött!) De nem csalás, nem ámítás, tényleg ők akarták. Erika, harmadikos a gimiben, gyöngyös nyakpántját van, azért mert szeret táncolni, és szórakoztatta a tánctanulás, Erzsébet — negyedikes, olasz cipő a lábán —' még nem felejtette el a balaíoni nyarat, a szórakozóhelyeket, meg hogy idősebb urak is vannak a vi. lúgon, akik igénylik a swing- tudomanyt. Azt meg a szünetben hallottam, egy amatőr Vajon milyen emlékek, gondolatok sorjáznak elő most a nézők fejében? Biztosan szépek — hiszen az ifjak keringőt táncolnak. Elő a tasakból a zakót, a nyakkendőt, és baráti segédlettel máris „koszorúcska-képes” a fiatalember» Öt éve volt utoljára koszo- rúcska Szekszárdon. Bállá Márton, a táncpedagógus ál_ modozik: ennyi középiskola, ennyi nyolcadikos, az ennyi meg ennyi tánctanfolyam, Ke- ringők. foxok! Netán még táncklub is! Nagy . versenyek, nagy versenyzők ...! A valóság az, hogy ötven- hatan — tizenhat fiú, a többi leány — befejeztek egy huszonnégy órás intenzív tánckurzust, egész ügyesek, és mindannyian jó mókának találják akciójukat, amit a városban a többi tizenéves — ki tudja, hogy megirigyel-e majd? VIRÁG F. ÉVA Fotó: Komáromi
