Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
Miért nem kell a hárommenetes Iiatsoros ? Miért hozzák be a drága import cukorrépa-betakarító gépet? A MEZŐGÉP Tröszt pénteki sajtótájékoztatójáról nyugodtan távozhattak a sajtó tisztelt képviselői: a tröszt 22 vállalata felkészült a mező- gazdasági igények kielégítésére, jók a gépeik, a nagy hagyománnyal rendelkező mezőgazdasági gépipar lépést tart a világgal. A Magyar Kereskedelmi Kamarában tartott sajtótájékoztatón az újságírók 30 kérdést tettek fel, s ezekre dr. Gölöncsér Gábor, a tröszt vezérigazgatója, illetve Bánházi Gyula, a MÉM főosztályvezetője adott választ A mi kérdésünk A Szekszárdi MEZŐGÉP a magyar mezőgazdasági gépgyártásban részt vesz. Milyenek a gépei, kell-e az üzemeknek, rendel-e a nagykereskedelem? Lapunk munkatársa tapasztalatai alapjai a következő kérdést tette fel a sajtó- tájékoztatón: — A szekszárdi MEZŐGÉP jó minőségű cukorrépa-betakarító gépeket készít, miért csökkentették ezek gyártását; illetőleg miért hoznak be nyugati, hasonló teljesítményű, de lényegesen drágábbakat, amelyekért kemény valutával fizetünk? A válasz rövid. Bánházi Gyula, a MÉM gépgyártási és gépesítési főosztályának vezetője ezt válaszolta munkatársunk kérdésére: — A nyugati gépek beszerzésére azért kerül sor, mert a kormányprogram szerint húszezer hektárral kell növelni a cukorrépa vetésterületét és ehhez szükségesek a francia gépek. Töprengeni lehet, s kell is a válasz, és a helyzet ismeretének birtokában. Az egysoros, egymenetes .— és ís hatsoros Bátran kijelenthetjük, hogy 6zekszárdon hagyománya van már a cukorrépa-betakarító gépek gyártásának. A korábbi évek tapasztalatai alapján olyan teljesítményű egysoros, egymenetes betakarítógépet gyártanak, amely a kisebb gazdaságoknak nagyon megfelel, A gépet lehet használni hazánk minden olyan területén, ahol cukorrépát termesztenek. A CB—1-et MTZ-traktorral lehet vontatni, — ez az erőgép ugyancsak köztudomású, hogy igénytelen, nagy teljesítményre képes, nem kell érte valutát adni, hanem hazánk és a Szovjetunió közötti rubel- elszámolású kereskedelmi rendszerbe beépült. És korlátlanul lehet beszerezni az erőgépet, úgyszintén a cukorrépagépet is. A nagyobb mezőgazdasági üzemeknek azonban szükségük van nagy teljesítményű betakarító gépsorokra is. Külföldön gyártanak hatsoros gépeket, egy ilyen licenc-vásárlás után fogtak hozzá Szekszár- don a hatsoros gép készítéséhez. Tavaly már kipróbálták, jó eredményét a gazdaságok bizonyítják, hiszen százötvennél több gépsor üzemeltetéséről gyűjtött tapasztalatok már ítélet kimondására is késztethetik az illetékeseket. A szekszárdi vállalatnál több tucat levelet őriznek, amelyekben a 1975. január 19. gépeket használók elismerésüket fejezik ki. Jó véleménnyel van a gépről, a hárommenetes, hatsoros cukorrépakom- bájnról-gépsorról, a kereskedelem és az MG1 is. (Egyébként a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet negatív véleményének birtokában a nullszéria után nem is ajánlatos mezőgazdasági gépet gyártani, forgalmazni sem szabad.) A szekszárdi vállalat felkészült a gépsor gyártására. Tavaly százötvenet gyártottak, illetve még további ötvenhez szükséges alkatrészek szerelés előtti állapotban voltak a gyárudvaron, raktárban. Tehát az ember joggal gondolná, hogy nagy jövő előtt áll, s zöld utát kap a hazai mezőgazdasági géppiacon a szekszárdi gyár kiváló minőségű terméke. Behoznak nyolcvan francia gépet — miért ? A szemafor csak félig zöld a szekszárdi gépsor előtt, idén mindössze ötven garnitúrát gyártanak, szemben a tavalyi 150—200-zal. A MÉM-ben úgy döntöttek, hogy a kormány- program megvalósulásához behoznak a nádudvari KITE termelési rendszer számára nyolcvan Intrakt gyártású traktort, és ehhez nyolcvan francia betakarító gépsort, a Moreau-t Ehhez a cukort-épa- géphez nem elégséges az MTZ vonóereje, ezért is kellett hozzájuk nagytraktort venni. Hogy az ügy bonyolultabb legyen, még egy francia gépet (Hertian) behoznak, szintén hárommenetes, hatsorost, amelynek a felszedő része azonos, teljesen azonos, a szekszárdiéval. Persze, ebből a gépből sem egyet hoznak be. Végeredményben nem gyártanak száz-százötven szekszárdit, de behoznak nyolcvanat, százat, százötvenet, kemény valutáért. A behozott gépek teljesítménye, nem tér el lényegesen a hazaitól. Nem hallgathatjuk el, hogy a szekszárdi gép javításra szorul. Ugyanis három alkatrészt kellene jobb anyagból gyártani, jelesen: a kardánt, a láncot, és néhány csapágyat. Amennyiben a hazai ipar nem tud megfelelő minőségű alkatrészt adni a szekszárdi géphez, még mindig gazdaságosabb volna az említett alkatrészeket importálni, és azokat itthon beszerelni a hazai gépbe. Azt mondotta dr. Gölöncsér Gábor, hogy a szekszárdi vállalat nem jár rosszul, ameny- nyiben csökkentik a hatsoros gépek gyártását. Ugyanis egyik-másik nyugati répasorhoz magyar gépegységet kapcsolnak majd, azaz, amit itthon gyártani tudnak, (tudunk egész gépsort is gyártani, nemcsak részegységet, jó minőségben!) akkor szóba jöhet a szekszárdiak bevonása a kooperációba. Még nem tudja a tröszt vezérigazgatója, hogy milyen részegységet kell majd a szekszárdi vállalatnál gyártani. Mi azonban úgy véljük, hogy valószínű: a Moreau-hoz a tisztítót, és a fejelőt, a Herri- an-hoz pedig a felszedőt kell majd a Tolna megyei üzemekben készíteni. Előttünk áll tehát a következő helyzet: Szekszárdon, a magyar mezőgazdaságnak megfelelő cukorrépa-gépsort tudnak gyártani — nyugati licenc-vásárlás után —, mégis behoznak más típusú, szintén nyugati gépet. Mondani sem kell, hogy az újonnan bekerülő gépek szerviz- és garanciális ellátása is a MEZŐGÉP Trösztre, illetve vállalataira hárul, miután csak ez a vállalat foglalkozik ilyen munkával. Ugyanakkor jól tudjuk, még a hazai gépekhez is nehéz alkatrészt kapni, még inkább így áll ez a külföldi gépek esetében... És megérjük majd, hogy a francia gépekért is a magyar mezőgazdasági gépgyártó- és javítóipart marasztalják el — nem pedig azokat, akik ezeket behozatják. . Ezek ellenére Szekszárdon kísérleteznek Szóvá tettünk Bánházi Gyula és dr. Gölöncsér Gábor előtt: nem éppen lelkesítő a szekszárdiak számára ez az intézkedés. Hiszen ez a kollektíva a hazai mezőgazdasági gépgyártás egyik fontos kérdését oldotta meg. így vélekedik erről a tröszt vezetősége: „Különösen a kiemelt kormányprogramok teljesítése érdekében, hazai gyártásban biztosítjuk az egyre növekvő termőterületet igénylő cukorrépa-termelés teljes gépsorát, a magágykészítéstől a betakarításig. A komplex gépsorból nemcsak egy típus kapható, hanem a gazdaságok területi igényeinek megfelelően például egysoros betakarítókombájn, a CB—1-jelű, egysoros, egymenetes és a hatsoros fejlesztett változatú fejező, kiszedő és rakodó is.” Tehát egy részről megkapták a mérnökök az erkölcsi elismerést, másik oldalról megkötötték a kezüket. Nagy nehézségek árán elindították a hazai cukorrépa-betakarító gépsorok gyártását, milliókat költöttek a licenc-vásárlásra, a gyártmányfejlesztésre, s most ott tartanak, hogy ráfizethetnek arra, mert az ötven darabos széria, még a mezőgazda- sági gépgyártó iparban sem kifizetődő. A témához tartozik még, hogy a szekszárdi vállalatnál ennek ellenére sem álltak le a fejlesztéssel. A mérnökök dolgoznak a meglévő gépsorok, részegységek fejlesztésén. Elkészült egy kétmenetes, hat- soros betakarítógép, ősszel már ki lehet próbálni. Kész és kipróbálásra érett a kétsoros, egymenetes, a CB—2-es gép is. De cukorrépaügyben csak egy évben egyszer nyílik lehetőség próbára. Üzletkötésre, úgy látszik, egy évben többször. I PÁLKOVÁCSJENŐ Nemcsak a pedagógusokon múlik ,,A pedagógusoknak fokozniuk kell a fizikai dolgozók gyermekeivel való foglalkozást, eredményesebben fel kell készíteniök őket a továbbtanulásra." (Az MSZMP Tolna megyei Bizottságának beszámolójából. Elhangzott 1970 októberében a megyei pártértekezlete nO i középkorúak és az idő- ^ sebb nemzedékhez tartozók bizonyára emlékeznek még, mennyire rendkívüli volt, ha négy—öt évtizeddel ezelőtt munkás vagy parasztgyerek jutott be a gimnáziumba, esetleg valamelyik egyetemre és azt el is végezte. Többnyire egy-egy jóindulatú mecénás segítsége kellett ehhez és sok, nagyon sok tehetség, akarat, kitartás. A felszabadulást követően aztán kedvezően változtak az arányok, amelyhez nagyban hozzájárult a fizikai dolgozók gyerekeinek segítése, előnyben részesítése a felvételeknél. Hogy szükség volt erre az intézkedésre, az vitathatatlan, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy annak idején szükségszerű volt a származás szerinti megkülönböztetés megszüntetése is. Az MSZMP VIII. kongresszusa törölte el a kategóriákat, ugyanakkor feladatul jelölte meg a munkás és parasztfiatalokról történő fokozott gondoskodást. Ennek helyességét az MSZMP IX. kongresszusának határozata is megállapította: „A származás szerinti megkülönböztetés megszüntetésének ... helyességét az élet igazolta ... További feladatunk, hogy különösen a pedagógusok közreműködésével segítsük a kétkezi dolgozók gyermekeit, akik a szülői házban kevesebb támogatást kaphatnak tanulásukhoz ...” Számos intézkedés történt ennek érdekében, országos, megyei és helyi viszonylatban egyaránt. Az eredményről tanúskodik az az adat is. amely az 1970 októberében megtartott megyei pártértekezlet anyagában szerepel: „1969- ben a középiskolát végzett tanulóknak 5 6,3 százaléka jelentkezett továbbtanulásra. Ez magasabb az országos átlagnál. A továbbtanulásra jelentkezőknek 54 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A jelentkezők 40,1 százaléka felvételt nyert a felsőfokú intézményekbe, közülük 54,9 százalék fizikai dolgozók gyermeke. Ezek az arányok országosan is jók.” Jók voltak tehát az arányok, de hogy továbbra is azok ma. radjanak, sőt jobbak legyenek, szükség volt és szükség van a cím alatti idézetben szereplő tennivalók meghatározására és végrehajtására. Ezt a munkát természetesen elsősorban a pedagógusoknak kell elvégezniük. Az elmúlt négy esztendő- ** ben ezen a területen dolgoztunk legtöbbet — mondta Pólá Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztálya iskolai csoportjának vezetője. Sokszor előfordult, hogy a megyei kezdeményezések megelőzték a központi, minisztériumi intézkedéseket. így történt például ez a különböző szintű oktatási intézményekre előkészítő tanfolyamok esetében is. Azok számára, akik valamilyen oknál fogva nem vettek részt ezeken a tanfolyamokon, nyaranta táborozásokat szerveztek, ott igyekeztek behozni a hátrányt. Természetesen a fizikai dolgozók gyermekeinek, ezen belül a tehetséges tanulóknak a segítését az iskolák nemcsak az előkészítő tanfolyamokkal akarták megoldani. Hogyan váltották aprópénzre, hogyan birkóztak meg helyileg ezzel a feladattal — tettük fel a kérdést a szekszárdi 1. számú általános iskola igazgatójának, Pethő Gyulának, aki kapásból sorolta, hogy például az úttörőcsapatban a fizikai dolgozók gyerekei közül szinte mindenkinek van tisztsége vagy megbízatása. így akarják közéletiségre nevelni őket. Az oktató-nevelő munkában különösen ügyelnek az osztály, vagy csoport- foglalkozásoknál a differenciálásra: a gyengébbekkel többet foglalkoznak, a tehetségesektől többet követelnek. A napközis korrepetálásokon ezek a gyerekek az elsők, sőt a cél érdekében még azt a szabálytalanságot is elkövetik, hogy a nem napközis, de hátrányos helyzetű (ez utóbbiak többsége fizikai dolgozók gyereke) tanulókat bevonják ezekbe a foglalkozásokba. Sokszor előfordul, hogy valósággal be- kényszerítik az arra rászorulókat a napközibe, olykor azon az áron is. hogy a napközi térítési díját a tanács fizeti. Sok továbbtanulni szándékozó nyolcadikos vitt már magával ebből az iskolából ajánló levelet — a pártszervezet ajánló levelét i’lsősorban a pedagógusoJ kon múlik, hogy a kétkezi munkások tehetséges gyereke eljut-e oda, ahova el kell jutnia, mérséklődik, vagy megszűnik-e a hátrányos helyzet de nemcsak rajtuk. Az aprómunkát ők végzik ugyan, de nem nélkülözhető a társadalmi összefogás sem: az óvodai fölvételnél, a körzetesítéseknél, annak eldöntésénél, hogy melyik iskolának juttassák a felszereltséget javító összegeket. a pályára irányításnál jelentős szerep juthat és jut is a különböző szintű párt-, álfami és társadalmi szerveknek. Mert a feladat közös, a végrehajtás közös érdekeket szolgál, mivel az egészséges társadalmi mobilitás az egész társadalom érdeke. — OV — E1 Koxépssintű vexetőképxé* Több mint félezpen végezték el a MTESZ tanfolyamát A MTESZ megyei oktatási bizottsága 1973-ban kezdte meg az üzemi középszintű vezetőképzést. Előtte hat bázist alakított ki — Tamásiban, Dombóváron, Bonyhádon, Pakson, Szekszárdon és a szekszárdi járásban — ahol a tanfolyamokat megrendezik, felkészítette az előadókat és jegyzeteket állított elő a hallgatók számára. Ezek a középszintű vezetőképző tanfolyamok általában százhúsz órásak voltak, a Szekszárdi Szabó Szövetkezet külön kérte, középvezetői részére tanfolyam szervezését. Ez egyhetes bentlakásos tanfolyamként indult és utána hetenként egy napot töltöttek a hallgatók a tanfolyamon. A 120 órás — pszichológiai, vezetéselméleti és gyakorlati kérdésekből álló — tematika mellett foglalkoztak a szövetkezeti jogszabályokkal, közgazdasági szabályozókkal, bizonylati fegyelemmel, gazdasági elemzéssel, számításokkal stb. 1973-ban, az indulás évében 181 fő végezte el eredményesen a tanfolyamot, az elmúlt évben már ennek csaknem kétszerese, 335 üzemi középvezető tett sikeres vizsgát, összesen tehát 516-an végezték el. Az 1974 őszén indult tanfolyamok vizsgáit az elmúlt napokban tartották meg. Februárban ismét megkezdődik az oktatás, a tervek szerint újabb 150 üzemi középvezető ismerkedik majd meg a legfontosabb vezetéselméleti és gyakorlati kérdésekkel
