Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában Bukarest C« i ■ ■ »u A Román KP politikai végrehajtó bizottságának ülése Pénteken Bukarestben Ni- colae Ceausescu pártfőtitkár elnökletével ülést tartott a Román Kommunista Párt köz­ponti bizottságának politikai végrehajtó bizottsága. A PVB meghallgatta és jóváhagyta a román küldöttség jelentését az európai biztonsági értekezlet jelenlegi állásáról. Meghallgat­ta és jóváhagyta a román kül­ügyminisztérium tájékoztatóját a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásokon való román rész­vételről. A politikai végrehajtó bi­zottság utasításokat adott a genfi és a bécsi tárgyalásokon részt vevő román küldöttségek­nek, hogy aktívan működjenek közre az európai béke és biz­tonság légkörének megterem­tését célzó munkálatokban. Az ülés jóváhagyta a buka­resti metrót tervező és építő vállalat megalakítását. (MTI) Bejrút Közös hajózási társaság Egyiptom, Irak, Kuvait és Líbia közös hajózási társaságot alapított a Bejrutban lévő társaság feladata az arab or­szágok áruinak szállítása. Azt várják, hogy Algéria, Libanon és Szaud-Arábia rö­videsen csatlakozik a társaság­hoz. A vállalat jelenleg 5, egyen­ként 2 ezer tonna űrtartalmú hajóval rendelkezik. Közülük néhány romlandó élelmiszerek szállítására alkalmas hűtőbe­rendezésekkel van felszerelve. A hajóflottát a jövőben tar­tályhajókkal bővítik. így látta a hetet hírmagyo* rázónk. Pálfy József: A szovjet—amerikai keres­kedelmi megállapodás érvény­telen — japán külügyminiszter Gromikónál — az ausztrál mi­niszterelnök Moszkvában — Wilson is utazni készül — az új év libanoni mérlege — Állón kétmilliárd dollárt kér. A szovjet—amerikai keres­kedelmi megállapodás, amely körül több mint két éven át az Egyesült Államok szenátu­sában annyi vita kavargóit, egyelőre nem lép érvénybe. Igaz, a múlt esztendő utolsó napjaiban a washingtoni hon­atyák megszavazták, de a hír­hedt Jackson szenátornak, olyan módosításával, amely tűrhetetlen beavatkozást jelen­tett a Szovjetunió belügyeibe. Gromikó külügyminiszter már jóelőre. tavaly októberben fi­gyelmeztette kollegáját, Kis- singert. hogy az amerikai tör­vényhozás által szabott felté­telek elfogadhatatlanok. Most aztán Moszkvában közölték, hogy a Szovjetunió nem járul hozzá a két ország közti gaz­dasági kapcsolatoknak disz­kriminatív korlátozásokat tar­talmazó új amerikai kereske­delmi törvényen alapuló meg­szervezéséhez. A világközvélemény — amint ez a hír a nemzetközi vissz­hangjából kitűnik — általá­ban a szovjet álláspontot fo­gadja el: képtelen és jogtalan amerikai követelés az, mely a Szovjetunió b^lügyeit érintő rendelkezésekhez kapcsolja a legnagyobb kedvezmény elvét, a kereskedelmi kapcsolatokat— Magában az Egyesült Álla­mokban is ellenérzéseket kel. tett az amerikai szenátus dön­tése, s aggodalmat az a pers­pektíva. hogy a két ország kö­zötti gazdasági kapcsolatokban visszalépés következnék. Jó néhány tekintélyes amerikai üzletember nyilatkozott a hé­ten, kijelentve, hogy vélemé­nyük szerint nemcsak igazolt hanem az egyedül lehetséges eljárás volt a Szovjetunió ré­széről a kongresszus szabta, sértő feltételek elutasítása. Kissinger külügyminiszter, majd Ford elnök egymás után tett nyilatkozatokban sietett közölni, hogy a szovjet—ame­rikai viszony egyébként válto­zatlanul az enyhülés elvi alap­ján áll. Washingtoni politikai megfigyelők különösen jelen­tősnek ítélték ezt a bejelen­tést, hogy január 31-én Genf- ben folytatódik a SALT, a ha­dászati rakétafegyverek korlá­tozását célzó szovjet—ameri­kai tárgyalássorozat. A szovjet—amerikai keres­kedelmi szerződés érvénytelen­né válása után fokozott érdek­lődéssel fordul a világ a szov­jet—japán viszony alakulása felé. Az új japán kormáay új külügyminisztere nyilván nem véletlenül látogatott először Moszkvába. Tárgyalásainak külön jelentőséget ad, hogy a japán cégek lehetőségei most egyfelől megnövekedhetnek a Szovjetunióba irányuló szállí­tások területén, másfelől vi­szont az is igaz. hogy például egyes szibériai együttműködési programokban Japán az Egye­sült Államokkal együtt volt érdekelt. így a jakutföldi geo­lógiai kutatások költségeihez 100—100 millió dollárral járult hozzá az amerikai Eximbank és Japán. Mijazava japán külügymi­niszter nyilván megjegyezte magának Gromikó szavait: „A szovjet—japán jóviszony min­denkor javára vált a két or­szág népeinek és kedvezően hatott a Távol-Kelet, Ázsia és az egész világ helyzetére. Ter­mészetesen felmerülhetnek olyan kérdések, amelyekben a két országnak, a két kor­mánynak a nézetei nem egyez­nek. Ha azonban tárgyszerűen, realista módon közelítik meg mind a kétoldalú kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi po­litika problémáit, kiszélesedhet az egyetértés és az együttmű­ködés területe”. Ugyanakkor figyelmet érde­mel, hogy a tokiói kormány a moszkvai tárgyalásokkal egy­idejűleg a japán—kínai béke- szerződés és barátsági szerző­dés megkötésének előkészüle­teit is folytatja. Arra számí­tanak, hogy még az idén ta­vasszal tető alá hozzák a szer­ződést. Azt már az 1972 szep­temberében tartott japán—kí­nai tárgyalások eredménye­ként megszületett közös nyi­latkozat is leszögezte, hogy Tokió és Peking megoldottnak tekinti a második világháború­ból adódott valamennyi prob­lémát. A megkötendő szerző­dés már sem területi, sem jó- vátételi kérdésekre nem tér ki, hanem Japán és Kína kapcso­latait általánosságban szabá­lyozó szerződés lesz. A jelek szerint tehát az űj japán kor­mány igen óvatosán jár el: a Szovjetunióval való együttmű­ködésre kész, de ezzel egy- időben Kínával is normalizál- ni kívánja viszonyát, az Egye­sült Államokkal szemben pe­dig megmarad a szövetséges- vetélytárs különös helyzetében.- Moszkva volt a színhelye a héten még egy olyan diplo­máciai eseménynek, amely szintén a csendes-óceáni tér­séggel kapcsolatos. Whitlam ausztrál miniszterelnök szemé­lyében először járt a szovjet fővárosban a kontinens-mére­tű ország kormányfője. A kap­csolatok kedvező alakulásának első mérföldköve a most alá­írt tudományos-műszaki és kulturális együttműködési megállapodás. Ha viszonylag szerény kezdet is ez, nem sza­bad elfeledni, hogy Ausztrália néhány esztendeje még a nem­zetközi reakció egyik felleg­vára volt. Viszont Canberrá­ban, Sydney-ben és Melbourne- ben mostanában a munkáspár­tiak kerekedtek felül a reak­ción. Az új ausztrál vonal ügyben az egykori anyaország tói. Angliától való fokozatos távolodást is jelenti. Nagy-Britannia az utolsó tíz esztendőben nem jeleskedett éppen valami haladó külpoli­tikával. Még a konzervatívok kormányzása idején hidegültek el és ritkultak meg a szovjet— angol kapcsolatok, Wilson munkáspárti kormánya sem tett sokat eddig e folyamat megállítására és visszafor­dítására. Most viszont, úgy tű­nik, változás következik be Moszkva és London Viszonyá­ban. Ezt jelezheti, hogy beje­lentették: Wilson a szovjet fő­városba látogat. A Közel-Kelet a héten sem marad ki az események króni­kájából. Tovább folytatódtak az izraeli támadások a libano­ni területen lévő palesztin me­nekülttáborok és a dél-libano­ni falvak ellen. A bejrúti kor­mány az ENSZ biztonsági ta­nácsához fordult és tiltakozó okmányában felsorolta, hogy január 3-a és 13-a között iz­raeli repülőgépek 17 alkalom­mal sértették meg Libanon légiterét izraeli hadihajók öt­ször hatoltak be libanoni vi. zekre, izraeli rohamcsapatok pedig négyszer törtek be li­banoni területre ... A libanoni reagálás viszony­lag enyhe voltát az a régi igazság magyarázza, hogy a kis ország „a Közel-Kelet Svájca” akar maradni, nem­csak a semlegességével, hanem a bankjaival és a pénzes nyu­gati turistákat váró világhírű üdülőhelyeivel is. A héten a Közel-Kelettel kapcsolatos fontos esemény volt két látogatás: Fejszál ki­rály Szíriában tárgyalt, Állón izraeli külügyminiszter pedig Washingtonban. Alighanem mindkét helyen pénzről is volt szó. Mint a hírügynökségek jelentették Fejszál megegyezett a szír vezetőkkel egy 150 mil­lió dolláros katonai, valamint egy 200 millió dolláros gaz­dasági kölcsön feltételeiről. Tel Aviv pedig éppen kétmil­liárd dollárt akar kivasalni az amerikai kormányból. S köz­ben esetleges és részleges íz. raeli visszavonulásról, de cse­rében súlyos arab engedmé­nyekről kovácsolnak űj meg új terveket a Fehér Házban. Etiópia ébren 3. Mit követett el a négus ? A négus a legnagyobb tol­vaj. .. Csak úgy ömlik a diá­kok szájából a szitok, amikor megkérdem: mi volt a bűne a királyok királyának, amiért most házi fogságban csücsül. A még mindig a császár nevét viselő egyetem aulájában be­szélgetünk, ahol könnyű be­szélgetőtársra lelni, ugyanis az egyetemen régóta szünetel a tanítás. így a diákok „munka nélkül” lézengenek és csak po­litizálni, vitatkozni járnak be az intézetbe. Akik körülvesznek, a diák- mozgalom vezető egyéniségei. Régen tapasztaltam, hogy a keserűség és gyűlölet zsilipéi úgy nyíljanak meg, mint ahogy a diákokból ömlött a szitok, az átok és a becsmérlő szó. A császár a korrupció mocsará­vá változtatta az országot. Csak magára gondolt, meg a rokonaira — vágtak egymás szavaiba. Aztán a kezdeti szenvedélyek csillapodtával felsorakoznak a tények is: sok milliárd dollár vagyona fek­szik külföldi bankokban, első­sorban Svájcban, de nem haj­landó hazahozni. (A katonai tanács egyik szóvivője újság­írók előtt 11 milliárd etióp dollárra becsülte a volt csá­szár magánvagyonát. Egy eti­óp dollár 10 forintot ér.) Le­velet említenek, amelyet a te­levízió is bemutatott. Levelet, amelyben egy svájci bankár arra kérte felséges ügyfelét, hogy tekintsen el a további aranyszállítmányoktól, mert egyelőre raktározási lehetősé­gei korlátozottak. (Azóta már újabb levelet mutattak be a képernyőn: a császár „rá­hagyta” vagyonát mostoha né­pére.) A császárnak még a párnái alatt is milliók hever­tek, vágta közbe valaki, arra célozván, hogy amikor most vagyona után kezdtek nyo­mozni, ágyában, sőt kedvenc barna Rolls Royce-szának láb­törlője alatt is százezreket ta­láltaid Sorjáznak a terhelő adatok. Mintha valami rögtönzött tör­vényszéken, népbíróságon ül­nék. De mi minden van még a négus számláján! Vasúti és postai részvények, övé volt az ország legnagyobb sörgyára (a katonák elsőként államosítot­ták), amely termékeit ezzel a szöveggel hirdette: a Szent György sör olyan erőssé tesz, mint az oroszlán. Csakhát et­től a sörtől aligha táltosodott meg az etióp dolgozó, aki egész napi munkájával keres A királyok királya jóformán' annyit, hogy egy üveg szentgyörgyit megvehes­sen. A császár tulajdonát ké­pezte az ország megművelhető földterületének tizenöt száza­léka, aranybányái voltak Adu­iéban, ahová erőszakkal fog- dosták a dolgozókat, mert oly embertelen körülmények ural­kodtak. És a gépkocsik? Tudja, hogy gyűjtötte őket „felséges” urunk? Mint más a bélyeget. S itt már bekapcsolódnak sze­mélyes tapasztalataim. A nagy­palota garázsában ■ sorakozó „császári fogatokat” ugyanis a sajtó képviselőinek is bemutat­ták. Nyolcvan különféle már­kájú gépkocsi sorakozott egy­más mellett, egymás mögött, közöttük csak Rolls Royce is négy, méghozzá magánrende­lésre, abszolút kényelemmel. És Mercedesek, hatajtósok, Fiat-ok a legkülönfélébb vál­tozatokban, egyéni ízléshez igazítva. A hosszúra nyúlt beszélge­tés után kissé bódultán indu­lok kifelé az egyetem közpon­ti épületéből, de így is lehe­tetlen észre nem vennem egy hatalmas, szénnel rajzolt pla­kátot, amely a bejárat üveg­falán hívja magára a figyel­met. A képen Aman tábornok (a volt tábornok-elnök), amint épp ujjait szopogatja, s alatta tömören a kihívó lényeg: Hogy ízlik a hatalom? Milyen különös, fordul meg a fejemben, ezek a diákok a császárt gyűlölik, a katonákat pedig gúnyolják. Dehát akkor mit akarnak? VALKÓ MIHÁLY (Következik: Diákok beszél­nek.) . 1975. január 19. Belgrad Ötvenéves a Kcmuniszt ♦ A Komuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja, megalakulásának 50. évfordulóját ünnepli. A lap el­ső száma 1925 januárjában je­lent meg. Az évforduló alkal­mából^ vasárnap Belgrádban kiállítás nyílik, hétfőn pedig ünnepi díszülést tartanak. Milan Rákász, a lap fő- és felelős szerkesztője ebből az alkalomból nyilatkozatot adott, amelyben az 50. évforduló je­lentőségét méltatva hangsú­lyozta, hogy „A Komuniszt mindig a párt tartozéka volt, híven tükrözte érdekeit és ve­le együtt a munkásosztályét is. *A Komuniszt az egyetlen lap az országban, ameiy minden nemzet és nemzetiség nyelvén megjelenik.” Szombaton Belgrádiba uta­zott Lajtai Vera, a Pártélet felelős szerkesztője és Rényi Pétér, a Népszabadság főszer­kesztő helyettese, akik -részt vesznek a Komuniszt, a Jugo­szláv V ■‘unif.i'k Szövetsé­ge sajt'. .unnának jubileu. mi ünnepségén. (

Next

/
Thumbnails
Contents