Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-16 / 13. szám
fűvószéneSar? Kihasználatlan lehetőségek A szekszárdi fúvószenekar Szekszárd mindennapjaiban jjelentős helyet foglal el a zenei élet. Ennek ellenére sem azon a fokon állunk, amit egy átlagos megyeszékhelytől elvárna az ember. Tény, hogy kórusaink, fúvószenekarunk, zeneműtárunk, bérleti hangversenyeink, Augusz-házi koncertjeink, „zenélő nyarunk” és különböző időszakos zenei rendezvényeink vannak. Igaz, hogy Szekszárdon csak színházterem van, ami viszont nem veheti fel a versenyt akusztikailag Pécs Liszt Ferenc-hangversenytermével. (Bár a zeneiskola hangversenyterme és a megyeháza udvara kitűnő akusztikával rendelkezik, kihasználtsága azonban minimális.) Zeneszerető közönség azonban Szekszárdon is van — igényeit valamilyen formában ki is kell elégíteni. — Lesz-e valamikor Szekszárdon a jelenleg működő fúvószenekar mellett filharmonikus zenekar? — kopogtattunk be Véghelyi Miklós zeneiskolai igazgatóhelyetteshez, aki megalakulása óta vezeti a Babits Mihály megyei művelődési központ fúvószenekarát. Az igazgatóhelyettesi szoba kicsiny, de barátságos. Tanár úr hellyel kínál. A falon oklevelek, kották, könyvek. Beszűrődik az ablakon a Garay tér nyüzsgése, a szomszéd szobából énekhang hallatszik. — Szekszárdon nem lehet filharmonikus zenekart alakítani, — mondja. — Nem azért, mert nincs a. zeneiskolában ilyen jellegű oktatás, hanem mert nagyon hosszú idő kell ahhoz, hogy egy ilyen zenekar nívósán működjön. A zenészek igénylik a sikerélményt, amit a vonószenekar igen nehezen ér el! — Marad akkor a fúvószenekar. aminek a megsokasodó igényeknek is meg kell felelnie. Mióta működik az együttes? — Kicsit előbb kell kezdenem, A felszabadulás után, 1946-ban Győrben, Debrecenben, Szegeden, Kaposváron, Szekszárdon és Budapesten rendőrzenekarok alakultak, A szekszárdi együttes országos hírnévre tett szert. Az öt vidéki város fúvószenekarát 1954-ben megszüntették. Ez idő alatt Szekszárdon egy ötven- tagú szimfonikus zenekar is működött, ami azonban az ellenforradalom idején feloszlott. A város 1957-re zenekar nélkül maradt. — Milyen körülmények segítették új együttes alakulását? — 1957-ben a Szekszárdi Zeneiskolához kerültem, — mondja. — Beindult a fúvósoktatás. Ennek következményeként lehetőség nyílott úttörő-fúvószenekar alakítására. Titkos elképzelésem volt, hogy újfajta stílus szerint játsszunk. A hagyományosan játszott indulók mellett más művekkel is felléptünk. A megalakulástól a zenekar tagsága ötévenként cserélődik. A fiatalok „kinőnek” és újak jönnek helyettük. A fúvósok történetét — én magam legalábbis — időrendben három csoportra osztom. Az első 1958—63., a második 1964—69., a harmadik 1969—74-ig. Mindhárom időrendi megoszlás a tagok cserélődését mutatja. Az együttes jelenlegi létszáma ötven körül mozog. Aztán még egy fontos tényező van, ami biztosítja a zökkenőmentes próbákat, éspedig, hogy a kölcsönös bizalom légkörében dolgozunk. Bízni kell a zenekari tagokban, s a befektetett munka gyümölcsözőbb. A zenekar életképességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a korábbi fúvósnövendékek is visszajönnek az együttesbe. — A nyáron az együttes Drezdában járt. Milyen tapasztalatokkal tértek haza? — Fúvószenében ilyen stílusról nem hallottak, de igen nagy sikert arattunk. Szimfonikus zenekarra írt műveket is játszottunk, természetesen megfelelő átiratban. Meghívásunk tulajdonképpen a „Drezdai nyár” hanversenysoroza- taira szóit, augusztus 19—27. ig. Az érdekesség csupán, az, hogy ha a távoli Drezda közönsége érdeklődik a fúvószenekar produkciója iránt, akkor miért nem tanúsítanak a kulturális programokat rendező szervek nagyobb figyelmet, akár a megyében, akár a megyeszékhelyen? Érthetetlen, hogy itthon alig van szereplési lehetősége az együttesnek. — Reméljük ebben az esztendőben az együttes-több szereplési lehetőséget kap. Milyen műsort vittek Drezdába? — Gershwin, Liszt. Berlioz, Schubert, Mozart műveiből állítottuk össze programunkat. A drezdai szereplésen kívül Kölesden szerepeltünk, valamint a Sárközi Napokon léptünk fel Decsen. Év közben a nagyobb ünnepélyeken hall. hattak bennünket, Az együttmuzsikálás élményét nem lehet semmivel sem helyettesíteni. Minden évben országosan megrendezik a fúvós- zenekarok csereakcióját, kár, hogy ebből Szekszárd évről évre kimarad. A próbákon való részvétel példamutató, ez nagymértékben _ 1 köszönhető azoknak a munkahelyi vezetőknek, akik soha nem gördítettek akadályt a zavartalan próbák és szereplések elé. Az együttes tavaly májusban ezüst minősítést kapott. Gondolom, csak a rendezőszerveken múlott, hogy az együttes nem kapott meghívást egyetlen egyszer sem Siklósra, az évente Tavaly, január nyolcadikén a megyei művelődési központban megalakult az irodalom- szerető középiskolás és dolgozó fiatalokból a kísérleti színpad. Az együttes vezetője Villányi Imre. A kísérleti színpad sikeres évet zárt 1974-gyel, kétségtelen azonban, hogy jelenlegi létszámuk a nagyobb produkciók bemutatásához kicsi. A színpad az őszi idény kezdete óta ezért tartja napirenden a tagtoborzás feladatát. Havi ezerötszázas példányszámú a művelődési központ műsorfüzete, ebből tájékozódhatnak a művelődési központ munkája, élete iránt érdeklődő fiatalok. Hatásosabb, ha személyes kapcsolat útján válik valaki színpadtaggá, ha látta a színpad műsorát, ez megtetszett és ezért szeretne valaki tag lenni. De a műsorfüzetben közzétett felhívás, a tagtoborzás sem rossz megoldás, bár az eddigi tagtoborzás — mint megtudtuk — nem járt sikerrel, mivel eddig csak két jelentkezőjük volt. Megkértük Villányi Imrét, emelje ki a kísérleti színpad ez évi terveiből a legfontosabb eseményeket megrendezett fesztiválra. — Milyen terveket tartogatnak 1975-re? — kérdeztük végül Véghelyi Miklóstól. — Az elgő és legfontosabb a harminoéves évfordulóval kapcsolatos hangverseny. Most minden energiánkat erre a hangversenyre koncentráljuk. Készülő műsorunkat tartsuk azonban addig titokban. A zenekar vezetői — joggal ,— úgy érezték, hogy kissé mellőzöttek voltak. Az új esztendő küszöbén szólásmondás, hogy ilyenkor mindenki új életet kezd. Vonatkozhatna ez a fúvószenekar fellépéseit összeállító szervekre is. — Bemutatjuk a Kutyafülű! Aladárt a bábosok közreműködésével. A Szent Péter gonoszsága című produkcióval veszünk részt a Szóljatok széft szavak hazánkról című országos rendezvényen. A Balatonszárszón zajló József Attila szavalóversenyen három szín« padtagunk indul egyéni ver» senyzőként. A Nap születés« címmel a felnőttoktatás segítségére sietünk műsortémáiB: összeállításával. Színpadra ke»: rül a Mese felnőtteknek. Önálló estet tartunk a ház ötéve» jubileumának idén esedékes ünnepén. Győrbe látogatunk több irodalmi színpad társaságában az Arrabona Amatőr Színpad meghívására. Országos rendezvényre vagyunk még hivatalosak Visegrádra. Balassagyarmatra és Tatabányára! Vidám műsorral készülünk a második amatőr művészeti tá~> borba, a nyárra; & Balaton mellé. Akinek figyelme eddig á tagtoborzás felhívását elkerülte és a fentiek után kedvet érez a kísérleti színpad munkájában való részvételre, még jelentkezhet Sz. ■ K7.T?.KFJ,Y LÁSZLÓ Tagtoborzás és előzmények A művelődési központ kísérleti színpada Az lesz az, teherautó. Lebukfencezett a kanyarban a töltésről, s négy kereke az égnek áll. Az alatt is lehetne hálni, ha ezek otthagyják. Mégis védettebb hely, ha esne az eső. De nemigen hagyják azok ott. Füttyemtett a kuyának, s továbbindult, 7. Szokatlan volt a sapka nélkül, jobban is fázott. Most, hogy jó darabon tiszta volt előtte az út, föltette a sapkát megint Hirtelen megállt, a hasához kapott — a kötél jutott eszébe: nem érezte a derekán a kötelet. Pedig ott volt, ugyanúgy a derekára csavarva, csak annyira megszokta, nem érezte már. Tényleg a kötél. Akkor meg nem kell tartania a falusiaktól sem, ha szállást kér. A távolban a domb mögül kibújt egy teherautó. Azok ott kiáltozva, integetve megállították, s felkapaszkodtak rá. De egyikük ott maradt a felfordult valamivel; innen már az is látszott, hogy géppisztolya van, pedig civilruhás. Karszalagot nem látni rajta. Nemigen nyilas. Egy perc múlva feltűnt szemben az úton az a teherautó, amelyre a többiek felkapaszkodtak. Lekapta a sapkáját, a kebelébe dugta. Zsákokkal volt megrakva ez a teherautó. Négyen ültek hátul a zsákokon, kettő közülük német egyenruhás. A másik kettő civil, Sima civilék, faanszalag nélkül. ( Akkor meg az is német, aki ott maradt. Kár azért, ilyenkor látni, milyen kár, hogy nem tud többet németül. Végiggondolta miket tud: ájm, cváj, dráj, kaput (ez ugyan oroszul van, de a németek is értik), loszlosz, já, háj-hitler — egyéb nem jutott az eszébe. Úgy van, még az autó meg a rokk, mint & magyarban, Meg ssrumf meg kitol de azt 28, nem tudni, micsoda. Nem látta már a sötétben, mire mondja Henrik amikor tanította a nénjét németül. Kevés ez beszélgetni. Rögtön látná a német, hogy ő idegen. Az autót őrző géppisztolyos is észrevette őt, de szemlátomást nem törődött vele. Háttal fordult, rágyújtott. Azután körbejárta. a felhempe- redett autót és lekuporodott valahol a túloldalán. Kellemetlenül fújt most a szél. Méglis igaza lett a vörös naplementének. Vagy már csakugyan itt van Magyarország, egészen közel, onnan fúj át a szél. Mert az biztos, hogy Magyarországon szelet hoz, ha napnyugtakor vörös az ég alja. Nagy papírdobozok voltak feltamyozrva az autó végénél; nyilván a szétszóródott rakomány. Lehet azokban valami, nem üresen menekítik a papírdobozt. Alkonyodott lassan. De máskülönben sem látszott most már a dombtól a falu. Kj tudja, menynyire van még. Ha hiztos volna, de egészen biztos, hogy az már Magyarország. Egyáltalán nem biztos. Jó volna valahol a közelben letanyázni éjszakára. Ahonnan a felfordult teherkocsii is szemmel tarthatná. Bajosan vontatják azft el reggelig onnan. Vagy ki tudja — még az lenne a legjobb, ha elvontatnák. Mert az a civil képes ott ülni reggelig; oka lehet, hogy ennyire őrzik a rakományt. Ha viszont elvontatnák — kivált, ha sötétedés után jönne érte valami traktor —, hogy tudnák már azt mind összeszedni, ami a földön erre-arra szétszóródhaitott. Mert iparkodna az a traktor is, mindenki siet, lohol; meglehet, reggelre idáig ér a front Hidat nem látott a közelben. Bár a híd asn/úgy- setm jó éjjeli szállásnak, őrzi a katonaság. A töltés túMdiailán, a domboldalon, a felfordult autóval átedlenfoen, néhány rudas tavalyi száma. Hált ő már szénaikazaűlban, télen is. Ha jól befúrja magát az ember, ki lehet bírná. Halkan füttyemtett a kutyának, és oldalt, kerülővel közelítette meg a szónacsomólkait Jobb, ha nem veszi észre a géppisztolyos. Innen már azt is látta, hogy ott ücsörög a felfordult autó mellett;, s konzervdobozban vájkálva eszeget Jót bukfencezhetett az autó, míg odaért, nem Is csak egyet-kettőt. Az a csudálatos, hogy mind 2». épségben maradtak — vagy nem az ő autójuk volt? De mi lehet vajon a papírdobozokban? — Nem üresen menekítik, ez az egy biztos» Kolbász — az volna jó. Nemigen kolbász, neon szokták azt ilyen papír- doibozokba rakni. Meg a szalonnát sem. Bár ki tudja, ezek németiek. —-Marmalád? Az a kemény lekvár. Olyan kemény, hogy bicskával kell vágni. Az se volna rossz. Aprócska petremcék voltak. Ebben nem fúrhatja mélyre magát, mert a másik oldalán kilyukad. Kiválasztatta a legnagyobbat, és hozzálátott az éjjeli szállás elkészítéséhez. Míg turkált a szénában, a kutya izgatottan szaglászott. Lehet ezekben egér is. Tágas helyet fúrt, hogy mind a tótan beleférjenek. — Melegítjük egymást, nem igaz? — mondta a kutyának. Csendesen, hogy meg ne hallja odalent a géppisztolyos. — Csak ama vagyok kíváncsi, melyikünk bolházza efl. inkább a másikat. Megpróbálta behúzni magához. De a kutya meim ment bele a lyukba. Kis híján megmarta a kezét. — Kiskutyám... Kiskutyám... Ej, hát gyere már, az ég szakadjon rád csakugyan... Kenyérdianaíbbal csalogatta, az utolsó darab kenyérrel, de a kutya arra sem jött közelebb. Ki sem dugta a fejét a szénából a fiú, s észrevette a mozgást odalent; a géppisztolyos ember futná kezdett, fel a töltés oldalán, egyenesen feléjük. Mélyebbre húzódott a boglyába, úgy leste, a szíve kalimpált. El sem szaladhat, mert lelövi. Csak az útig futott a géppisztolyos civil. Egy teherautót állított le. Magyarázott a sofőrnek, majd bebújt hátul a ponyva alá. Anniikor a kanyarban eltűnt a ponyvás teherautó, a fiú megfeledkezve az akaratos kutyáról, a boglya tövébe fektetett oldatosakról, futva indult lefelé a parton. Elhatároznia sem kellett semmit; vitte a lába. (Folytatjuk) 30.
