Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám
Színesei!», gazdagabb úttörőélet Ssüea latvánné főtitkár nyilatkozata Mozgalmas hetek-hónapok előtt állnak az úttörőpajtásck: ■az őrsök, rajok és csapatok ©aadag programmal készülnek felszabadulásunk 30. évforduló’ jának köszöntésére. Akcióikat, megmozdulásaikat fokozott érdeklődés kíséri, hiszen a Minisztertanács közeknúltbatn hozott határozata az állami szerveknek és intézményeknek külön ás fontos feladatává tette a gyemmekmozgalammiai valló törődést. A több nrint egymillió tagot számláló szövetség terveiről és feladatairól beszélgetett Szűcs Istvánmé, az Úttörő Szövetség főtitkári* wg MTI munkatársával, — Milren i'elenüsebb es®már.«*& Unnék az úttörői latnak a felszabad»» lázi évfordulóig? — A gyermekmozgalam tevékenységének középpontjá- ibam — falun és városon egyaránt — nemzeti újjászületésünk 30. évfordulójának köszöntése, az elmúlt három évtized eredményeinek felelevenítése áll. A múlt év őszén az elsőként felszabadult magyar községből, Battcxnyáról indult „országjáró” útjára az a láng, amely a szabadság tüzének szimbólumaként jár kézről íkézre az úttörőcsapatok között. Szabadságunk jelképes fáklyája — a felszabadító harcosok útját pontosan követve április 4-én érkezik meg Ne- mesmedvesre, az utolsóként szabaddá vált magyar községbe. — Ä szabadság lángjának érkezését megelőzően, de azt követően is számtalan színes, vonzó program ismerteti meg élimónyszerűen a gyerekekkel a három évtizeddel ezelőtti és felszabadulás ója élteit időszak eseményeit. A következő, 1975—1976-os tanévben, amely egyben szövetségünk jubileumi éve is — „őrizzük a lángolt” jelszóval szerte az országban úttörőpajtások százezrei ismerkednek majd a szocialista alkotómunka eredményeivel, az Immár 30 éves úttörőmozgalom történetével, s lakóhelyük irégi és új arculatával. Albu- «=»<**£ késettének (mojoderxőL — As SHoflS és társadalmi sresr» lektől — az ifjúságpolitikai határ»» zat szellemében — várhatóan as korábbinál több támogatóid kap ac úttörönozgalom. Hogyan kJvánoar ólat E Böseiaö «cfctéfeógntM? ■— A gyenmekmozglaűoim fed- kanodásáit jól érzékelteti az is, bogy egy év alatt kereken egymillió forinttal nőtt a Központi Ifjúsági Alapból turisztikai, táborozási oálokna juttatott összeg és a tanácsi támogatás 1974-iben elérte a hatmillió forintot. Jelentősen hozzájárul az úttörőcsapatok kulturális tevékenységének fellendítéséhez, hogy az elmúlt év őszétől a tárta tokait és a filmszínházakat kedvezményesen, a múzeumokait pedig ingyen látogathatják a gyerekek. — A kormány határozata nyomán rendkívül sokat várunk egyebek között attól, hogy az úttörőmozgalomban eredményesen tevékenykedő ifivezetőket előnyben részesé- , tik miajd a pedagógusképző intézményekbe történő felvételeknél. Ez biztosíték volna arra, hogy a pedagóguspályám valóban azok kerüljenek, akik azt hivatásuknak érzik, jártasak a gyerekekkel való foglalkozásban, értik, ismerik az úttörőmozgalom céljait, jelentőségét, — A növekvő segítség eredményeként a következő esztendőben jelentékenyen bővülnek a táborozási, turisztikai lehetőségek. A zánkai út- törőváros építése júniusiban befejeződik. Itt nagyszerű körülmények között, már az idei nyáron 3500 pajtás tölthet turnusonként kót-két hetet. Az üdülési idényt követően, a tanév során pedig ugyaftjtt út- itöroképző tanfolyamokat tartunk, ahol 1200-an sajátíthatják el az úttörőmozgalom különböző gyermek tisztségviselőinek föladatait, Tanulmányaikban ez nem okoz Mesést, marí a zánkai táborban ilyenkor „szabványos” iskola is működik, abc! a kiképzés meűletö '— kitömő pedagógusok iirányí- eássáiwaíl — ugyanazt az anyagot megtanulj ók a gyermekek, White otthoni pajtásaik. —. Feltehetően már a közeljövőben megoldható, hogy a közművelődési intézmények, művelődési házak és otthonok ez eddiginél nagyobb számban nyissák meg kapuikat * pajtások előtt így a koiá délutáni órákban elsősorban ezek a létesítményeik adhatnak otthont a különféle szakköröknek, útlörófoglalkozásctenak, a kisebb-miagyobb gyeamekkóL- iektiváknak, — Ugyaniakkor sürgető feladat az úttörő- és ifjúsági, házak hálózatának bővítése, kiépítése. Jó néhány megyeszékhely „térképéről” is hiányoznak a hasonló intézmények. Emellett a társadalmi erők segítségét kérjük és várjuk az új tornatermek, szabadtéri sportpályák és játszóterek építéséhez ia, — Hogyan ti vonja s OnSrS Sít «elvág a maga sajátos eukSseivell tartalmasabbá tenni as $rs5fco ra|olp BsuutkáiáéS ■— Elsősorban úgy, hogy ® «nevelést, a gyermekek politikai, világnézeti, erkölcsi arculatának formálását állítjuk tevékenységünk középpontjába. A Javuló feltételeket, a gazdagodó lehetőségeket, az út- itörőprogramokait, a helyi és országos akciókat mind e cél szolgálatába állítjuk. Vezér- elvűink, hogy a programok és rendezvények az eddigieknél jobban igazodjanak a pajtások igényeihez, életkori sajátosságaihoz. Ez ugyancsak elősegítheti az úttörőmunka változatosabbá, a gyermakkolléktívák életének gazdagabbá és színesebbé tételét fejezte be nyilatkozatát Szűcs Istvánmé. (MTI) Uj úttörőualota Ordzsonokidzébesb Üttörőpalotát avattak nemrég a kaukázusi Észak-Őszéi Autonóm Köztársaság Ordzso- nikidze városában. Előadóterme 800 ember befogadását biztosítja. Mozitenme 250 férőhelyes. Az ifjú sportrajongóknak hatalmas, jól felszerelte Sparfcterem áll rendelkezésükre. A palota könyvtárában több ezer kötet könyv közül válogathatnák a könyvbarátok, A gyerekeknek 32 különféle szakköri sasrveztefe, Különösen népszerű aá őszét gyermek-táncegyüttes« amely a kaukázusi népek tánc- fesztiválján első helyezést érti el. A köztársaság számos várcH sában nagy sikerrel szierepel a „Kis DzEigLt” nevű ének- és aenékar. Az ardzsonokidzei úttörő- palotát több mánt 3000 fiatal látogatja. A különböző szakkörökben a tanulók tapasztalt pedagógus irányításával bővíti; hetik ismereteiket, j ÍAPN) ] FólSánsok „gyógyítása Századoddal segíti meg hosszabbító,ni az irodalmi emlékek és dokumentumok életét az az új restaurálási módszer, amit a leni ng rád i Szaki kov-Scsedrin Könyvtár munkatársai dolgoztak Olyan új eszközökkel veszik fel a harcot a könyvekben élősködő míkroWórák ellen, amelyek lehetővé teszik az »pori méretül restaurálást A módszert előszóit alkalmazzák a világon. A lening rádi könyvtárban most valóságos papírgyár dolgozik. A speciális felszereléssel a lopok érintése nélkül lehet „gyógyítani” a fóíiánsakait A gyógykezelés utón a könyvék visszanyerik eredeti alakjukat Ö végig az előtérben várta a riadó végét, mert amikor elesett, fehorssolódott kicsit a kezefején a bőr, s így őt is sebesültnek számították. Épp csak, hogy kigyöngyözött a vér a horzsoláson, otthon fel sem veszi, legfeljebb akácfalaput tesz rá. Szívesen megszökött volna (még aztán bekenik valami csípős orvossággal). De a bába csak behintőporozta. — Várjál sorodra, kisfiú. Kapói még egy takaros kötést is. De aztán fontosabb dolgai közben megfeledkezett a bába a kötésrőL A jajgatást rossz volt hallgatni, de a vér, a seb látványa, az orvosságok erős szaga nersf volt rá olyan hatással, mint később a halottak. Hárman azonnal meghaltak az udvaron ci- garettázók közül. A második emeleti folyosót leszakította a bomba, s azt beszélték, az első emeleten robbant. A folyosóról, közel ahhoz a réshez, amelyet a bomba szakított, kifordítva a rácsot is, egy kéz lógott, kifelé, és lassan csöpögött belőle a vér az udvar kövezetére. A halott légós szélről feküdt az udvaron; a karszalagjáról ismert rá, hogy ez az ember zavarta be a kapu alól. Hamuszürke arca szinte világított a feketére megalvadt vértócsa közepén. Iszonyattal nézte a légős embert, Hiszen még élt az előbb, eszébe se igen jutott, hogy ez a napja lesz az utolsó, nem éri meg az estét — és vége. Fekszik a vérébe fagyva, és már nem ember, csak halott Undorítók voltak a halottak. Nem tudni, miért, de ijesztők és undorítók voltak, ott, az udvaron kifektetve. Ugyanaz a test, ugyanaz a ruha, mint egy órával azelőtt az élőé, és valami okból mégis irtózott volna akár csak megérinteni is ugyanazt a testet, ugyanazt a ruhát. Még hetekkel később is irtózott; nehezen szokta meg a halottakat. De azután annyira megszokta, hogy sem félelmet, sem irtózatot nem érzett. Mintha csak az elvágott nyakú csirkét látná otthon, a konyha földjén. Mindent meg lehet szokni. Mindent azért nem, a testi fájdalmat sem. Csak a láthatót, a hallhatót, ha mindennapos. A lövöldözést, a sebesülteket, a vért, a kivégzést, a halált, ha mindennapos, egyszóval a frontot, a háborút Meg lehet szokni. 6. Ráérősen beiktatott az árok külső szélén; ott nem kellett annyit kerülgetni a szembejövőket. A gyalogosok leginkább az árok belső partján jöttek. Most egy nagyobb csoport is, kettős sorokban, fegyveres kísérettel, valamilyen rabok. Nemigen hazaárulók, mert a hazaárulókat nem kisérgetnék. Egyből agyonlőnék, vagy felakasztanák, ilyen most a helyzet A gyalogosokat a málhás szekerek előzték, a szekereket a kerékpárok, motoros járművek, személyautó, motorbicikli, teherkocsi, pótkocsit vontató dohogó traktor. Ha összetorlódott a menet magyarul káromkodtak a szekeresek, németül a sofőrök. Déltájtoan három repülő jött nem túl magasan. Már messziről felismerte, hogy Ráták. Vlaliahol szirénáztak, saétspríccelt az útról a menet. Az árokba ugráltak a gyalogosok, nem törődve sárral, pocsolyával. Leálltak a járművek, és a sofőrök is az árokba hasaltak, vagy a tehergépkocsi alá. Egy asszony a felsőszoknyáját a fejére borította, úgy kuporgott az árokparton. ö csak félrehúzódott, egy öreg nyárfa törzséhez. Nincs ezeknek bombájuk. — Ráták. Legfeljebb is géppuskázhatnak. De akkor meg éppen, hogy az árkot pásztázzák végig. Füttyentett a kutyának, mert előreszaladt a kutya, nem fogta fel a légiveszélyt. Elég jól kitartott különlben regigei óta. Bár elcsellengett néha a földeken, és kerülte a menetoszlopot is, kivált a durrogó-pöfögő traktoroktól 6zűkölt. De a hívásra mindig visszajött Elfogyott közben a leszólt karéj; már a kebeléből tördelt egy-egy darabka kenyeret Igaz, magának is néha. 23. Nem lőtték a Ráták. Körözték néhányat az út fölött, s máris repültek vissza. Kimásztak az emberek az árokból; tisztogatták a ruhájukról a sarat Felberregtek az induló motorok, telepöfögték a környéket füstös benzingőzzel, kanyarogva előzte már a többit egy fürge autó. S egyszerre a magasban óriási madárraj tűnt fel. Szétterült a kékségben lassan a madárraj. S egy perc múlva kavarogva, libegve ereszkedtek lefelé, szjemlátcxmást nőttek a röpcédulák. Az útról is mindenki a röpcédulákat nézte. Egy német egyenruhás, géppisztolyát lövésre készen forgatva, valahait kiáltozott — káromkodott? — egy teherkocsi sárhányóján. Már a fák magasságában libegtek a röpcédulák, már a földre értek az elsők, de senki sem ugrott utánuk. Legalábbis itt senki sem, a sár- hányán kiáltozó géppisztodyce körük De távolabb sem, senki. Jött megint egy csoport; libasorban jöttek a belső árokparton, ezekkel nem voltak fegyveresek. Csak a szemük sajkából nézték a szállongó röpcédulákat; egyikük sem ugrott utána. Egy szakállasodé, idősebb embernek éppen a karjába szállt a röpcédula — egész testében össze- rándult, s olyan hirtelen mozdulattal söpörte le, mintha égetné, Alig várta, hogy ezek elhaladjanak. Lehajolt, és mintha csak a cipőjét fűzné, fölvett egy röpcédulát. Mindkét oldalán beleolvasott, de semmit sem értett, nem magyarul volt írva. „Német lehet ez — gondolta. — Mert az biztos, hogy nem orosz, mert akkor érteném.” „Nem, nemigen érteném, mert akkor meg el se tudnám olvasni. Másforma az orosz betű...” Lassított egy teherautó. Eldobta a röpcédulát. Meg is állít a teherautó az út szélén. Karszalagos nyilasok ültek rajta, mindnyájan őt nézték. Kiugrott egy a sofőr mellől. Megállt az árok túlsó partján, s az eldobott röpcédula felé biccentett. —- Te gyerek!... Magyar vagy, mi? (Folytatjuk) 24. / ( Uöíopaiotü a Kaukázusban
