Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám
A politika alakítói Hétfői kérdésünk: Mit Tárhatunk a szabálysértési törvény január I-től hatályos módosításától ? A demoferatiikus centralizmus elvének alapvető fontosságú eleme, hogy a párttagok egyaránt részt vesznék a fért politikájának kialakításában és végrehajtásában. A kettő el nem választható, s még kevésbé állítható szembe egymással. Pártunktól mélységesen idegen az a felfogás, amely a mozgalom harcosaiban nem lát egyebet, mint a végrehajtás gépezetének ,kerekeit, csavarjait”. Az MSZMP igényli tagjaitól a megvalósításban való közreműködést, a politika képviseletét, de ugyanúgy igényt tart véleményükre, elgondolásaikra, javaslataikra is. A politika alakításában való részvétednek többféle módja, formája van. Nem szűkíthető ez le csupán a közvetlen részvételre, hiszen a képviselet közvetett formái is csatornái a vélemények közvetítésének, a döntésre hivatott testületekhez való továbbításuknak. Ha a párttagok választott küldöttei, a kommunisták véleményének ismeretében mérlegelik az eldöntésre kerülő kérdéseket, ezáltal szintén érvényre jut a párttagság kollektív akarata. A részvétel e közvetett módjának azonban feltétlenül ki kell egészülnie a közvetlen formákkal is. Lenin véleményét követjük e kérdésben, aki csaknem hét évtizeddel ezelőtt a kővetkezőket írta: „Elengedhetetlen, hogy a szervezet valamennyi tagja, amikor képviselőt választ, egyszersmind önállóan és külön-rkülän állást foglaljon az egész szervezetet érdeklő vitás kérdésekben. Demokratikusan szervezett pártok és egyesületek elvi megfontolásokból nem mondhatnak le arról, hogy ily módon kikérjék kivétel nélkül valamennyi párttag véleményét — legalább a legfontosabb esetekben.” Lenin ehhez azonnal hozzáteszi: „..jarra nincs mód, hogy minden politikai kérdést, az összes párttag véleményének kikérésével döntsünk el; ez Örökös, kimerítő, meddő szavazásokra vezetne.” A legfontosabb kérdésék eldöntéséről azonban, amelyek közvetlenül összefüggnek a tömegek tevékenységével, szükséges valamennyi párttag 'véleményét ki- kérni. Haltaimon lévő, kormányzó párt esetében még fokozottabban igaz, hogy ,egyszerűen lehetetlen lenne minden elhatározás, döntés előtt általános vitát rendezni a párton belül. Ez megbénítaná a cselekvést, megakadályozná, hogy a párt gyorsan reagáljon a felmerült kérdésekre és idejében megoldja azokat. Arra azonban mód van — és szükség is van rá —, hogy a politikai irányvonalat meghatározó állásfoglalások megszületése előtt a párttagság egésze, valamennyi párttag kifejthesse nézeteit Pártunkban, mint a marxista—leninista pártokban általában, a kongresszusok hivatottak a politika irányvonalának meghatározására. Ezért a párttagság egészét átfogó eszmecserékre is ebben az időszakban kerül sor. Az MSZMP- ben immár hagyománnyá vált, hogy kongresszus előtt a Központi Bizottság közzé teszi elgondolásait arról, milyen politikai vonal elfogadását ajánlja majd a párt legfőbb szervének. De nemcsak közzé teszi állásfoglalásának irányelveit, hanem meg is szervezni az egész pártra kiterjedő eszmecserét ezekről a tézisekről. G-ondosikodik annak feltételeiről, hogy — a lenini követelményeknek megfelelően — kivétel nélkül vaüínmenmvi nárt- tag alaposan megismerkedhessen az irányelvekkel és pártszervezete fórumán kifejezésre juttathassa véleményét A mostani időszak tehát kiemelkedő jelentőségű a párttagságnak a politika alakításában való részvétele szempontjából. Am ez a részvétel — ha nem is ilyen módon — voltaképpen érvényesül a párt- élet hétköznapjaiban is. Érvényesül aZ ország«« politikában, a központi döntéseikben is, hiszen jól kiépített csatornákon áramlik rendszeresen a kommunisták véleménye a vezető pántszervefkhez, amelyek ezt • nagy figyelemmel kísérik é6 hasznosítják. Érvényesül abban, hogy a választott párt- szervek döntéseikben, s az azokat megelőző vitákban figyelembe veszik a párttagok álláspontját, gyaiknan előzetesen tanácskoznak is a kommunisták kisebb-nagyobb csoportjaival, esetleg tudományosszociológiai módszerekkel felmérik és elemzik véleményüket. De érvényesül, mégpedig közvetlenül az országos politika helyi alkalmazását célzó elhatározásokban, hiszen ezeket jórészt magúik a párttagok hozzák pártszervezetük taggyűlésein. S ez sem lebecsülhető formája a részvételnek, hiszen a politikát nemcsak a központi szervek alakítják, nemcsak országos horderejű határozatokban ölt testet, hanem a helyi tevékenységnek irányt szabó döntések is részét alkotják. A párttagság tehát — közvetve és közvetlenül is — alakítója a párt politikájának a hétköznanókon is. De még inkább az ilyenkor kongresz- szus előtt, amikor a párt irányvonaláról, Politik áj áriak alapvető vonásairól fejti ki felelősségteljes véleményét. GYENES LÁSZLÓ Címkérdésünkre Révész Imre, a Tolna megyei Tanács V. B. igazgatási osztályának osztályvezető-helyettese válaszolt, aki elöljáróban azt mondotta el, hogy a jogalkalmazók türelmetlenül várták az 1968/1. sz. törvény sürgetésekre most megszületett módosítását, mivel ez a szabálysértési eljárások hatékonyságát növeli. Mint azt az igazgatási osztályvezető helyettese a továbbiak során elmondotta, gyakrabban alkalmazhatók pL a rendőrség által helyszínen kiszabható bírságolások egyebek között a hatósági hirdetmények rongálóival, a fényképezési tilalom, vagy az átjárási és belépési tilalom megszegőivel szemben. Növekedett természetesen ezzel együtt a kiszabható helyszíni bírságok összege is. Eddig 30 forint volt, most 50 forint a legalacsonyabb helyszíni bírság. S ha már a bírságpolitika szilárdításánál tartunk; a szabálysértési eljárások során kiszabható legmagasabb bírság összege 5000 forintról 10 000 forintra emelkedett. Ez az emelkedés biztosíték arra, hogy a nem mellényzsebből, hanem mélyen a pénztárcákból előkerülő ösz- szegek jobban visszatartják majd a szabálysértőket az újbóli szabálysértésektől. Növekedett a tárgyalások nélkül kiszabható bírságok összege is. Eddig tárgyalás nélkül 500 forintos bírságot szabhattak ki a szabálysértési hatóságok. Most kétszer ötszáz, azaz 1000 forint szabálysértés! bírság szabható ki tárgyalás nélkül egyes szabálysértésekért. Megtudtuk még, hogy az új jogszabály a járási tanácshivatalok helyett a községi tanácsokat ruházza föl az I. fokú szabálysértési hatáskörrel. Ez a változás — mely szintén kívánatos volt, lévén, hogy a szabálysértések felderítése helyben kézenfekvő — az eddigieknél nagyobb határozottságot és hozzáértést követel meg a helyi tanácsok ügyintézőitől, akik a módosításban rengeteg segítséget is kapnak. Ilyen segítség például az, hogy a szabálysértési eljárások intézésének gyorsítása érdekében a jogalkalmazók hatásosabban járhatnak el a szabálysértési ügyek intézését akadályozókkal szemben. A kés- leltetőkre kiszabható bírság összege eddig 100 forint volt, most 500 forint lett. Lehetővé teszi egyúttal a módosítás azt is, hogy nemcsak a szabály- sértést elkövetőt, hanem a beidézett és távolmaradó tanúig tanúkat is elő lehet vezetni. E helyen nincs mód elemzőbben szólni a szabálysértési törvény máris hatályos módosításáról, annyi azonban megfogalmazható, hogy a módosítás végrehajtásáról szóló kormányrendelet jogpolitikai elveinknek megfelelően bővítette a szabálysértési hatóságok eljárási eszköztárát — mondotta végül Révész Imre, Névtelen levél Tabódról A névtelen leveleket általában papírkosárba dobjuk. A Tabódi öreg Tehenészek levelével nem ezt tettük. Miért? Erre talál választ a Tisztelt Olvasó alábbi riportsorozatunkban. Toborzók a kocsmában 2. RITKA AZ OLYAN VÁLLALAT, ahol elegendő a munkás. A munkástoborzók bejárják emberekért Tolnát—Baranyát, keresik a brigádokat, az egyes személyeket, s ha szükséges, illetőleg, ha össze tudnak toborozni fél- autóbuszra valót egy községben, akkor elindítják a különjáratot. A múlt héten jártak a Tolnai Selyemfonógyár toborzói Tabódon és környékén. Ezernyolcszáz forintot, étkezést, szociális ellátást, stb. ígértek. Az asszonyok, lányok előtt, akik a gazdaságban dolgoznak, megcsillantották a könnyebb pénzkeresés lehetőségét. Mert az üzemi munka könnyebb, mint a gazdaság telepén, vagy a szántóföldön. A tejházban dolgozó munkásnők például 1600 forint körül keresnek. A toborzás még nem fejeződött be. Annak azonban, amikor több mint tizenöt embert szinte órák alatt összeszedtek a kocsmában, már igen erős hatása van a kerület funkcionálására. A paksi nagy építkezés munkaerő-szükséglete erre a tájra is elküldötte a toborzó- kat. Könnyen táptalajra találtak a magas kereseti lehetőségek, a naponta autóbuszos utazás ígérete, mert a kerületben rossz volt a hangulat Az emberek nem nagyon akartak beleszokni a szigorúbb rendbe. A fegyelmezettebb munkára való szorítás nem tetszett sok tehenésznek, traktorosnak. így, amikor az építővállalat három és fél ezer forint körüli kereseti lehetőséget ígért 17—18 napi munkáért — a szabad szombatok, fél péntekek leszámításával annyit dolgoznak egy hónapban —, sokan egyből kötélnek álltak. Még este megírták a felmondást. Senki nem jelölte meg az okot, hogy miért hagyja el megszokott, régi beosztását, kollégáit, barátait. Amikor tizenkét ember egyszerre bevitte az irodára felmondását, a kerületvezető Fritz Antal nem akart hinni szemének. Az emberek eltökélték magukat, kérték a munkakönyvüket. Nem is beszéltek velük, hogy maradjanak. Hat embert, a csoport egy „érdekeltségi körétt* próbálták rövid beszéddel visszatartani, a másik hat emberből álló csoporttal nem is kísérleteztek. Holott: ha ei- lenagitációt folytatnak, nem biztos, hogy itthagyják a kerületet. Tulajdonképpen most utólag, amint értékelik a kerületben a helyzetet, olyan színben próbálják feltüntetni, mintha jó is lett volna, hogy elmentek azok az emberek. Van olyan vélemény is, hogy a két, jelenleg még a gazdaságban dolgozó nagyhangú ember is jobban tette volna, ha elmegy. AKIK ELTÁVOZTÁK, már túl vannak az első hónapon. Keresetük nem lényegesen magasabb, mint volt a gazdaságban. De! Naponta reggel hatkor indulnak és este hatkor érkeznek haza. Ezek az emberek ennek előtt délig, vagy déltől estig dolgoztak. Fél napjuk gyakorlatilag szabad volt Egyik részük pedig reggel nyolcig, úgyhogy napközben voltak szabadok. Akik eltávoztak az ilyen munkaidőkedvezményt nem élvezhetik. Győrfi János huszonöt éves fiával együtt hagyta el a gazdaság tehenészetét. Jönnének már pk is vissza, valami azonban visszatartja őket. Kimondatlanul is az, hogy mit szólnának a rokonok. (?) Ugyanis egy-egy csoport rokoni, sógo- ri, komái alapon verbuválódott össze. Például, ha sérelmezett valamit az egyik ember, s azért választotta az új munkahelyet, könnyen megagitálta sógorát, apját komáját, bátyját. Ezek visszatérése, visszatérítése is szerintünk csak a hangadó megnyerésével volna lehetséges. Ha egyáltalán kell ilyen témával foglalkozni. Ugyanis volna jelentkező a gazdaságba, de lakást nem tudnak részükre biztosítani éppen azért, mert akik cserbenhagyták a telepet, még mindig használják a szoígála- lati lakást, igaz magasabb lakbért fizetnek. De azok helyét foglalják el, akik a mezőgazdaságban akarnának dolgozni. A VÁNDORLÁST kiváltó OKOK KÖZÜL figyelemre méltó a kereseteket érintő kifogások sora. A levélben is szerepel, hogy a dolgozók legalább húsz fillért kémének egy liter kifejt tejért. Ezt megadni több ok miatt nem lehet: először, nincs mögötte kellő termelési eredmény, másodszor pedig egyik telepet nem lehet a másik fölé helyezni bérszínvonal tekintetében. Amikor azonos munkát, majdnem azonos körülmények között végeznek. A munkabérrendezés azonban sürgetővé vált. a tizenöt filléres literenkénti bér — nem tizenhármat fizetnek, mint a levélben olvasható —, valóban csak 2700 forint körüli havi keresetet tesz lehetővé, de mégis megkapták ak „ittmaradottak” a háromezer- kétszáz forintot. Ugyanis az átszervezés során kilenc személyt „megtakarítottak”, s a munkabérük egy részét kiegészítésre használják fel. A munkabér további javítására is van mód. Azonban ehhez a termelésnek is fel kell futni. A jelenlegi alig több, mint nyolcliteres fejési átlagot legalább 9,2-re kell felvinni, hogy ne kelljen továbbra is bér- kiegészítést adni a teljesítménybérhez. He pedig a tízliteres átlagot elérik, akkor a tehenészek keresete elérheti a havi négyezer forintot is. A borjúpénz is kevesebb, mint régebben volt Ez is több okra vezethető vissza. A gazdaságnak ezen a telepén a szaporulat nem érte el azt a szintet, ami egy ilyen korszerű telepen elvárható. A szakmai vezető, de a dolgozók sem szorgalmazták ezt a témát, így egyre nőtt a vem- hesülési idő, mind kevesebben kaptak ötszáz forintot olyan borjú után, amelyik tizenegy hónap alatt meglett. Ugyanis ötszáz forint járt az olyan borjú után, amelyik az optimális tizenegy hónap alatt világrajött, négyszáz forint járt az után, amelyik tizenkét hőnap alatt és így tovább! Most nem a borjú után kapják a borjúpénzt, hanem az el- lés után. Nincs érdekelve a dolgozó abban, hogy a borjú például ötszázforintos legyen, mert mindegyik után — ha élve, ha elpusztulva is születik — megjár a kétszáz forint. A brigád most együtt kapja a borjúpénzt és egyenlőöl osztják eL NEM Jó az egyenlösdl A fejőgulyások is például egységes elszámolást kapnak. Tehát, amint elkezdik a fejést reggel négy órakor, az istálló közepén lévő tej gyűjtőtartályba öntik a kifejt tejet és egységesen számolják eL Ez vitára eddig még nem adott okot Annál inkább az, hogy az ügyesebb fejők kiválasztották a jobb teheneket, amelyeket könnyebben lehet fejni, jobb tejelő, stb. s mivel ügyesebbek az ilyen „kiválasztó” emberek egyébként is, hamarabb végeznek a reggeli, meg az esti fejéssel, mint olyan társuk, aki pipázgat, meditál munka közben, a tizenöt fillér tehát egyformán jár mindenkinek. Van aki hatszáz litert, van aki csak négyszáznyolcvanat fej ki egy nap. A gazdaság vezetői kényszerhelyzetben tartják fenn ezt a munka- és elszámolási rendet. A borjú-érdekeltség is kézzelfogható: ugyanis mindenki tudja, ha nincs borjú, nincs tej. Azaz a fejőnek észre kell venni, ha a tehén folyat, szólni a szakembernek — sokan azonban elmulasztják az ilyen megfigyelést, s éppen ezek panaszkodnak a kevés pénzre. (Folytatjuk). PÄLKOVÄCS JENŐ 1975. január 14. /
