Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

í Edward Oiereis Kubában A Kubában tartózkodó Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára (bal oldalt) és vendéglátója, Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára. Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa infláció 5. fiz inflációs hullám és a gátak Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a HNF OT elnökének vezeté­sével hétfőn a Parlament va­dásztermében ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az értekezleten — amelyen részt vett Apró Antal, az országgyűlés elnöke és Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai — a párt XI. kongresszusának irányelveit elemezték, s meghatározták azokat a feladatokat, amelyek a népfront-mozgalomra vár­nak a IV. ötéves terv megvaló­sításában. Sarlós István, az Országos Tanács főtitkára vitaindító előadásában egyebek között rámutatott: a közügyek iránt érdeklődő állampolgárok nagy figyelemmel tanulmányozzák az MSZMP nyilvánosságra ho- aott kongresszusi irányelveit. Á közvélemény egyetértéssel nyugtázta a Központi Bizott­ság megfogalmazását: a párt politikája kiállta a gyakorlat próbáját, cselekvő támogatásra talált a munkásosztályban, a termelőszövetkezeti paraszt­ságban» az értelmiségben, az egész népben. Akik gondosan Brüsszel, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti; Megdöbbentő adatokat tár­tak a chilei terrorról a Rus- sell-bíróság brüsszeli ülésszaka elé a meghallgatott chilei ta­núk. Poblete repülőtábomok, aki maga is a junta foglya volt, elmondotta, hogy az Egyesült Államok segítségével már jóval a katonai puccs előtt megkezdődött a terrorlegények különleges kiképzése. Az Egyesült Államok haderejé­nek panamai különleges isko­láján 2500 chilei tisztet és ka­tonát képeztek ki „gerillaelle­1975. január 11. áttanulmányozták a dokumen­tumot — húzta alá a főtitkár — azok egyértelműen meggyő­ződhettek arról, hogy a párt folytatja a Szovjetunió és a szocialista világ melletti elkö­telezettség politikáját, biztosít­ja az 1957 óta érvényesülő po­litika folyamatosságát, azt, hogy a munkásosztály vezető szerepe továbbra is alapvető feltétele és biztosítéka a szo­cializmus építésének, s hogy a munkásosztály ’ kitart a marxista szövetségi politika elvei' és gyakorlata mellett. Sarlós István a továbbiak­ban a Hazafias Népfront te­endőiről szólt, s a feladatok között említette: a szocialista nemzeti egység arra is kötelez, hogy az együtt dolgozó, együtt élő, a különböző adottságok miatt más és más érdeklődésű — érdekeltségű emberek gond­jaival, sorsukkal is foglalkoz­zunk. Az egységben — amelynek fő bázisa természetesen a munkásosztály vezette mun­kás-paraszt szövetség — min­denki érdekelt. A Hazafias Népfrontnak arra kell töre­kednie, hogy a szövetségi po­litika helyes értelmezése révén nes hadviselésre”, amelynek lé­nyeges részét jelenti a kü­lönböző kínzások gyakorlása, annak oktatása, hogyan kell meggyötörni a foglyokat. A tábornok ismertette,, hogy fog­sága idején maga is részese volt a kínzásoknak, s tanúja volt más foglyok meggyőzésé­nek. A junta „bírósága” sem­miféle lehetőséget nem adott a jogvédelemre. Carmen Cas­tillo, a junta által meggyil­kolt ultrabaloldali vezetőnek, Mir ■•cl. Enrioue-nek, a MIR főtitkárának özvegye elmon­dotta: bár sérülten és állapo­tosán került a rabkórházba, a junta terroristái ott is megkí­nozták. Egy, a fogságból szabadult chilei tanú a politikai foglyok által összeállított adatokat is­mertette a bírósággal. Január elősegítse az osztályok és a ré­tegek harmonikus együttmű­ködésének fejlődését. A főtit­kár vitaindítójának további ré­szében sorra vette azokat a te­rületeket, ahol rnég elvégzendő munka vár a népfrontmozga­lomra, szólt a szocialista tulaj­donformák erősödéséről, az ál­lami társadalmi ellenőrzés rendszerének fejlesztéséről, az ipartelepítésről, a körültekintő takarékosságról, a nők, a fia­talok és a nyugdíjasok helyze­téről. A vitában sok észrevétel és javaslat hangzott el az irány­elveknek úgyszólván minden fejezetével kapcsolatban. Ki­fejtette véleményét dr. Sinkó Attiláné szekszárdi állatorvos is. A véleménycsere tanúlsága- ít Sarlós István foglalta össze. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa állásfoglalásában le­szögezte: egyetért a párt irányelveivel, a bennük meg­határozott bel- és külpolitikai, szociális és kulturális célok­kal, feladatokkal, s a vita so­rán elhangzott észrevételeket, javaslatokat eljuttatja a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához. 5-ig mintegy 20 000 chilei ál­lampolgár halt meg a puccsis­ták terrorja következtében: a junta fegyveresei agyonverték, lelőtték, vagy a fogságban gyö­törték halálra őket összesen 150 000 embert fogtak el, 14 000 baloldali érzelmű hazafit tá­volítottak el az országból. Tanúvallomást tett a bíróság előtt a CIA egyik volt ügynö­ke, Philip Agee, aki Ecuador­ban, majd Uruguayban dolgo­zott, a mexikói olimpia idején pedig az olimpiai játékok szín­helyére vezényelték. Elmon­dotta, hogy személyes tapasz­talatai szerint Uruguayban már 1947 óta a mindenkori belügyminiszter szorosan együttműködik az amerikai hírszerző hivatallal, a rendőr­ség pedig szinte teljesen a CIA kezében van. S mit hoz a jövő? Érdemes összefoglalni a legtekintélyesebb hazai és külföldi közgazdászok véleményét. Ennek lényege: vagy sikerül megoldani a világ pénz­ügyi válságát, amely az egész inflációsí folyamat kirobbantója volt, vagy a — szükséges pénz­ügyi reform csak a második világháború óta nem észlelt mértékű gazdasági válság ki­józanító hatására következik be. Félő, hogy ez utóbbi történik. Pedig a pénzügyi kérdések megoldása egyszerűbb lenne és kevesebb szenvedést hozna a világ számára. A főbb jelensé­gek, amelyekkel számolni keil, körülbelül a következők: Miként arról már esett szó, kiéleződhet a tőkésországokon belüli osztályellentmondás. Szé­lesednek a sztrájkmozgalmak, növekszik a kormányválságok száma. Erősödik a versengés az egyes tőkésállamok között. Ami a nyersanyagárakat illeti, a köz­gazdászok úgy válik, hogy a termelés stagnálása csökkenti majd az alapanyag-íelhaszná- lóst, ezzel esik a kereslet, s egyes termékeknél (hiszen spe­kulációs célból a világon nagy készletek halmozódtak fel) zu­hanásszerű áresés is elképzelhe­tő. Ilyen kezdődött például a réz esetében, A gazdasági válság eltérő' mértékben érintheti a fej­lett töké sorszeg őket. E tekintet­ben a gyakorlatilag önellátó Egyesült Államok viszonylag ked­vezőbb helyzetben van, mint az exportra erősen utalt Japán és Nyugat-Európa. Az amerikai ipar egyébként is — a soroza­tos dollárleértékelések nyomán — versenyképesebbé vált kül­földön. Arai kedvezőbbek, mint a versenytársaké. Egyes bankok, kereskedelmi és iparvállalatok fizetőképessége kedvezőtlenül alakulhat. Az árfolyam-ingado­zások komoly veszteségeket okoztak máris több nyugati banknak, vállalatnak. Az egyik legnagyobb svájci pénzintézet valutaspekuláción 150 millió svájci frankot veszített. Egy nagy nyugatnémet bank 800 millió márkát fizetett rá rossz válla­lati befektetéseire. Az Egyesült Államok egyik nagy bankját nemrég az USA központi bank­jának 1,1 milliárd dolláros hi­tele mentette meg a katasztró­fától. Az 1929-es nagy gazda­sági válság tanulságaként nyil­ván a központi bankok mindent megtesznek majd, hogy hitelek­kel, pénzeszközökkel akadályoz­zák a nagyobb megrázkódtatá­sokat Persze, a bankoknak ezt most nehezíti az összefonódott és összekuszálódott nemzetközi pénzpiac. A tőkésvilágot átfogó inflá­ciós hullám hatásai természete­sen a szocialista országokat is érintik. Az, hogy a nyersanyag- árak — amelyek 1958 és 1970 között mindössze 8 százalékkal növekedtek — az idén 280 százalékkal magasabbak mint 1968-ban, egyetlen nyersanyag- felhasználó ország (függetlenül attól, hogy szocialista vagy ka­pitalista berendezkedésű-e) szá­mára sem közömbös. Hazánk például 900 ezer tonna kőola­jat vásárolt 1974-ben a tőkés piacról. Nem mindegy, hogy en­nek az olajnak tonnáját 17 dol­lárért adják (mint 1968-ban), vagy több mint 100 dollárért (mint az idén). A kérdés csak az, hogy sikerül-e megfelelő védőgátakat emelni az inflációs hullám útjába. Népgazdaságunk sajátos helyzete miatt sokféle­képpen kötődik a világgazdaság­hoz. E kapcsolatoknak alapja, döntő eleme a többi szocialista országhoz fűződő viszonya. Hogy ez mit jelent számunkra, azt talán nézzük meg az ellenünk talán legjobban elfogult véle­mények tükrében, Haberler amerikai professzor a közelmúlt­ban, amikor szenátusi viták folytak a szocialista országokat érintő, hátrányos kereskedelmi megkülönböztetés feloldásáról, sajátos érveléssel indokolta; miért van szükség — szerinte —• a hátrányok fenntartására. Ha- berlet kijelentette:—; a szocialis­ta országok „diszkriminációt" al­kalmaznak a nyugati országok­kal szemben. Mi e hátrányos megkülönböztetés lényege? Ha­berler így fogalmazott: „A szocialista országok a terveken alapuló külkereskedelmi politi­ka, valamint a hosszú lejáratú áruszállítási szerződések követ­keztében egymás közötti keres­kedelmükben nem követik a vi­lágpiac áringadozásait." Ez — mondta Haberler, a nagy te­kintélyű amerikai professzor — a nyugati exportőrök érdekeit sújtja, hiszen azok — magas áraik miatt — a szocialista pia­cokon hátrányos helyzetekben vannak. Azt most szinte el is hanyagol­hatnánk, hogy milyen sajátos logikával értékeli az amerikai professzor azt, hogy ha a szo­cialista országok a nyugati pia­con jelentkeznek áruikkal, az ott kialakult árakon értékesítik azo­kat, s ha ugyanezen a piacon vásárolnak, ugyancsak maga­sabb árat kell fizetniük. (Ma­gyarországnak például a külke­reskedelmi cserearányok szá­munkra kedvezőtlen emelkedése miatt az importárukért 13—14 százalékkal magasabb árat kel­lett fizetnie a tőkés piacon 1974-ben, mint amennyit eladott áruiért kapott) Koncentráljunk csak az ameri«' kai professzornak arra a meg­állapítására, hogy különbség van a szocialista és a tőkés piac között Az egyiket a hosz- szú távú tervezés és a nyuga­lom, a másikat a nagyméretű áringadozás jellemzi. Ez a je­lenlegi gazdasági helyzetben, amikor éppen az ármozgás, az infláció fenyegeti legjobban a szocialista népgazdaságot, nyil­vánvalóan azt jelenti, hogy ha­tékony eszközünk van gátépí­tésre a tőkés világgazdaság válságának hullámai elé. Elsőként említendő a szocia­lista tulajdonviszonyokra épülői tervgazdálkodás — tehát a tervszerű és arányosan fejlődő hazai népgazdaság, amely a védekezés egyik oldala, A má­sik pedig az a tény, hogy ha­zánk külkereskedelmének mint­egy kétharmadát a szocialista országokkal bonyolítja le, és eze­ket a kapcsolatokat nem érin­tik a konjunkturális tényezők. Hogy az olajnál maradjunk, mi­közben a tőkés piacon vásárolt mennyiség 1974-ben nem érte el az egymillió tonnát, a Szov­jetuniótól 5,7 millió tonnát im­portáltunk. Nyersonyagaink túl­nyomó többsége szocialista for­rásból származik. Ebből természetesen nem kö­vetkezik az, hogy a tőkésvilág egyre nagyobb méretű infláció­ja nálunk nem érezteti hatását. De miközben a kapitalista orszá­gokban 15—20—25 százalékkal rohannak fölfelé az árak, mi­közben a munkanélküliség fe­nyegető réme és e beláthatott fan iramú drágulás szorításá­ban élnek az emberek, a szo­cialista állam tervszerűen, a különböző hatások figyelembe­vételével, a gazdaság különbö­ző oldalainak előtérbe állítá­sával, az eszközök váltogatásá­val csökkentheti és csökkenti is a dolgozó emberre háruló ter­heket, és nem mond le az élet- színvonal rendszeres emeléséről. Ennek ipari, gazdasági háttere egyaránt biztosított. K. A. (Vége) A chilei terrorról tárgyal a Russell-bíróság

Next

/
Thumbnails
Contents