Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

Veszélyben a magyar puli ? A puli — a történelem tanúsága szerint —; a honfoglaló magyarokkal került a Kárpát-meden­cébe. Nyilvánvalóan onnan, ahonnan őseink egyes — a vóndorlegeltető állattartásban [különösen avatott — rétegei is származtak. Az ilyen pász­torkutyák látták el a terelés és hajtás feladatát. Nemcsak a juhok terelésére voltaik alkalmasak, hanem a hatalmas testű sziiajmarhák terelésére és őrzésére is. Hosszú növésű, de nem zsíros szőr­zete alkalmassá teszi a pulit arra is, hogy a sza­badban, esőtől nem védett helyen tartózkodjék. A tincses szőrzetről ugyanis a víz egy-kettőre le­folyik, a tincsek levezetik a vizet. A pulit agyműködésének magas színvonala, év­ezredes terelőműn kaja és az időjárás viszontag­ságai ellen védő szőrruhája kifejezetten a sza­badban való életmódra képesíti. Nem is igazi puli az, amelyik a zord időben bekéretkezik, de nem is igazi puligazda, aki beengedi, aki meg­engedi, hogy kutyája elkény^lmesedjék, elpuhul- jon, és ezzel hajlamossá váljon a betegségekre. A munka,puli azonban -az évszázadok során las­san egyre jobban eltűnt a pásztoréletbcl. Amikor ugyanis a XVIII. században behozták a merinó- juhákat, velük jött terelőjük is. E nyugati pász­torkutyák'—* spiccek, uszkárok —r át-átkeres-ztez- ták az eredeti pulit, és ez természetesen a „puli­erény” átalakítására vezetett. A nyugat- és észak-európai terelőkutyák azt a tulajdonságot is behozták a mi pulijainkba, hogy a juhok' gyapjáí gorombán tépték, rágták. A valódi puli ilyent so­hasem tesz, hanem az ősi beidegzéssel terei és nem harapdálja a gyapjút, legfeljebb a konok juh — vagy akár birka, -—lábát* kapdossa.. Hermann Ottó útmutatása nyomán a múlt szá­zad végén akció indult a puli ősi jellegének a megmentésére, igyekeztek összegyűjteni a tipikus példányokat Ugyanakkor a 'városi tenyésztők ezeket gondjukba vették, óvták a kóbor kutyák­kal való keveredéstől. Az eredmény nem is ma­radt el, sikerült megmenteni a puli ősi tipusát. Mégis veszélyben van a puli, veszélyben van ma is, legalábbis edzettsége és sok jó tulajdon­sága. A tipikus pulik ma is városban, illetve la­kásokban — börtönökben — sínylődnek Szinte kivételes, hogy legalább kertes házban élnének, a kertes hózok hivatásos őrzőiként Az emeleti lakásban sínylődő pulit ellátja gaz­dája minden jóval, de ez még fokozza is tartá­sának természetellenes9égét, mert alaposan el­hízik. Legfeljebb este, reggel engedik szalad­gálni az utcán. Az elhízott szobapuli így elveszíti formáját, eltunyul, értelmi képessége csökken, és a betegségekre is hajlamosabbá válik. Egy kísérletet végeztek néhány éve Budapesten. Zárt térségben terelőversenyt rendeztek Szelíd természetű merinójuhok közé engedték a puli­kat, de ezek a lakásban született utódok bizony megfutamodtak — a juhok elől. Jobb sorsot kaptak a külföldre exportált pulik. Nem zárják lakásba, honem tágas kifutó várja, ahol ugyan nem gyakorolhatja a terelést, de legalább szabadon futkározhat. Ritka az a kül­földi pulitulajdonos, aki a magyar puszták ősi kutyáját lakásban tartaná, mint nálunk szokás. Mit kell tennünk, hogy a pulifogságot — amely­re annak idején a fajta megmentése érdekében szükség volt — pulihoz méltó tartássá változtas­suk. Nehéz a kiút, hiszen a városi lakás puligaz­dái ragaszkodnak ehhez a maradék intelligenciá­val is vonzó állathoz. Meg kellene viszont érte­niük a pulituiajdonosaknak, hogy ha nem tudják a pulit legalább kertes házban tartani, akkor inkább tartsanak szobafogságra alkalmas apró kutyafajtát, de ne kínozzák éppen a pulit Az ember és a bálna verseny futás a a proteinért Lehetséges, hogy a krill ne­vű délsarki rákfajta segít megoldani a világ lakosságá­nak egyharmadát sújtó éh­ínséget. Minden remény megvan rá, mert a Déli-sark közelében élő, kizárólag krillel táplálko­zó bálnákat szinte nyomtala­nul kiirtották a szovjet, ja­pán és norvég halászok. Az áttetsző, mintegy öt centiméter hosszú krill legin­kább a garnéla rákra emlé­keztet, rendkívül szapora (1 köbméter vízben 10—16 kilo­gramm krill található). Egy argentin biológus véleménye szerint a sarki jégtakaró kö­zelében összesen 190—380 mil­lió tonna krill él. Ez a rák­fajta rendkívül gyorsan, éven­te több ízben szaporodik, tes­tének vegyi összetétele rend­kívül gazdag. Súlyának 7 százalékát lipidek, 16 százalé­kát proteinek teszik ki. Ko­runkban, amikor a hagyomá­nyos proteinforrások kimerü­lőben vannak, a krill valósá­gos mannaként hull az embe­riség ölébe. Egyelőre azonban még problémát jelent a krill halászati módszerének kidol­gozása. Első ízben (1962-ben és 1965- ben) a szovjetek figyeltek fel az új proteinforrásra. 1965-ben mintegy 6000 tonnát halásztak belőle. 1972 óta a japánok két ex­pedíciót szerveztek a Déli­sarkra. Bár viszonylag sze­rény zsákmánnyal (700 tonna) tértek vissza, a halászat tech­nikáját illetően a szovjetekkel azonos szinten állnak. KENGURU A KÖTÉNYZSEBBEN Bielefdben a 26 éves Ka­rín Kugler egy hatalmas kö­tény zsebében kengurukölyket nevel. Sajnálatból vette ma­gához az elárvult kenguruköly- köt, de egyben az is a célja, hogy alaposan tanulmányozza az állat viselkedését. Hulladékból írágya At. Egyesült Államok a, kö­zeljövőben beindítja a fejlőd"? országokba irányuló hulladék­exportot. A különböző kezelésnek alá­vetett hulladék kiválóan he­lyettesítheti az olajszármazé­kokból gyártott műtrágyát. Ez utóbbiak ára ugyanis a fejlő­dő országok számára hovato­vább elérhetetlen. A hulladék­exporttal kapcsolatos tárgya­lások már megkezdődtek á chicagói egészségügyi szervek és Ghana, valamint Pennsyl­vania és a Bahama-szigetek Vezetősége között. Az Egyesült Államok a hul­ladékok újszérű felhasználása révén évente közel 10 000 ton­na olajat takaríthat meg. Az eltévedt sündisznó Egy kis sündisznó elkószált anyjától, és csavargása közben- eljutott a botanikus kertbe. Ekkorra már leszállt az éj és a kis sündisznó reszketett a fé­lelemtől. A vaksöíétben egy­szerre csak beleütközött egy óriási kaktuszba. Reményked­ve szólalt meg: „Anyu, te vagy az?” NINCS TÖBB® ALOMKÓR? A Nemzetközi Atomenergia Bizottság sterilizált hím cece- legyek olcsó, tömeges tenyész­tését tervezi. Erőteljes besu­gárzás hatására a cecelegyek hímjei teljesen sterilizálódnak, vagy legalábbis nagymérték­ben csökken a szaporodási ké­pességük. A tudósok szerint ezzel az olcsó módszerrel je­lentősen csökkenteni lehetne a trópusi vidékeken olyan elter­jedt álomkórós megbetegedé­sek számát. HATVANMILLIÓ ÉVES HAL, A Britisch Petroleum olaj- társaság geológusai a fúrótor­nyok építése során a viasz­lazac (osmerus eperlanus) családjához tartozó nyolc cen­timéteres őshalat találtak, 2135 méter mélységben az Északi-tenger szintje alatt. Angol ősrégészek véleménye szerint a harmadkori képződ­ményekben talált viaszlazac körülbelül 60 millió éves. A tudomány ilyen régi hallal eddig még nem találkozott. A tudósok megállapították: falánkságának lett áldozata. Túl sok angolnalárvát nyelt, amelyek megmaradtak a viaszlazac bendőjében. Repülőgépek ellenőrzik a tenger szennyeződését A francia partvidékek men. tén néhány hónapja repülőgé­pek ellenőrzik a tengervíz mindenfajta szennyezését. A szennyezésért felelő kapitányo­kat és hajótulajdonosokat a francia bíróság elé idézik, s büntetésben részesülnek. Tucatnyi repülőgép cirkál naponta a csatorna francia partvidékén egészen a Gironde torkolatáig. A repülőgépek le­génysége rádiós kapcsolatban áll a parti adóállomásokkal, a vámigazgatóság hajóival és a hajózási hatóságokkal. A repü­lőgépek rádió útján arra a helyre irányítanak egy speciá­lisan felszerelt halászkuttert, amelynek fedélzetén vegyésze­ti laboratóriumot rendeztek be, ahol a tankhajók vagy más ha. jók megtisztították tartályai­kat, s az olaj- és kátrányma- radványokat a tengerbe ürítet­ték ki. A fedélzeten tartózko­dó vegyészek ilyenkor víz-, olaj- és egyéb szennyeződés­próbákat végeznek, s azonnal elemzik ezeket. A francia hatóságokat sür­gősen értesítik a vizsgálatok eredményéről. A hajókról szár­mazó olajnyomokat a repülő­gép fedélzetén tartózkodó szakemberek ugyanakkor inf­ravörös kamera segítségével tájolják be, és mérik az olaj és a tengervíz közötti hőmér­sékletkülönbséget. Az infra­vörös képet a francia Brest városban lévő országos óceán­kutatási központ vevőberende­zéseinek képernyőire viszik át. Lófaroktolvaj ok A lófaroklopás valóságos népi sporttá vált Dániában. Az okát abban kell keresnünk, hogy a lófarok rendkívül ke­resett cikk a kefegyárosok részéről. Jelenleg a megfelelő hosszúságú lófarok belföldi piaci ára 50 korona. A lófarok­lopás az utóbbi időben különösen Fjeritslev vidékén hara­pódzott el, de a tolvajok az ország többi részét sem kímélik. Néhány évvel ezelőtt a traktorok bevezetése révén erősen megcsappant a lófaroktolvajlások lehetősége és száma. Nap­jainkban azonban a tó valóságos reneszánszát éli, egyre töb­ben hódolnak a lovaglás szenvedélyének, s ezzel párhuza­mosan természetesen ismét felszökött a lófaroklopások szá­ma. A lovak egyáltalán nem szenvednek, ha a farkukat rész­letekben vágják le. A farokszőrzet gyorsan nő, hat hónap múlva meg sem látszik, hogy megcsonkították. Egyedül az kellemetlen, hogy a szerencsétlen párának nincs mivel elhaj­tania magáról a legyeket. A tolvajok többsége azonban „fi­nom lelkű” lévén, az őszi időszakban indult lófarokvadá- szatra, amikor a legyek már nem támadnak olyan hevesen. A kutya é* a gyermek A Német Szövetségi Köztár-: saságban évente 10 000 gyer­mek testi épségében okoznak kárt az állatok. A balesetek okát többnyire abban kell ke­resni, hogy a gyermekek nem megfelelő módon viselkednek) négylábú barátaikkal. A mün­cheni Lloyd biztosító társaság véleménye szerint ezért a leg­nagyobb felelősség a televíziói terheli, mivel az állatokról ké­szített filmek korántsem felelj nek meg a valóságnak. A legtöbb balesetet a kutyáid okozzák. A biztosító társaság azt tanácsolja a szülőknek, hogy tanítsák meg gyermekes ikét, hogyan kell bánni a ku-i tyával, értessék meg velükj hogy az élő kutya nem azonos azzal a plüss állattal, amelyet a képernyőn látnak. És min-j denekelőtt ügyeljenek arraj hogy soha ne hagyják egyedül gyermeküket kutya társaságán Jereváni család „hobbija 99 Méltó ságiéi jes dámszarvasok, ékes tollú páváik, arányló fácánok, vörös far­kaskölykök, nyércek és az állatvilág számos képviselője népesíti be a Jere­vánban élő Vlagyi­mir Ogandzsaojan festőművész házát. A védelemre szo­ruló, beteg, gyá- moltaJan állatokat, madarakat, a lelkes utazó és vadász a környező erdőikben találta. Az összkomfortos menedékhely” la­kói szabadon sétál­gatnak a ház ud­varán. A házigazda gyerekei, és a kör­nyék gyerekserege nagy szeretettel és türelemmel etetik, ápolják az állato­kat és takarítják az udvart Ogandzsanjónnak gyakran fel­teszik a kérdést, hogyan tud időt szakítani ennyi állat ellátására. — Semmilyen fáradtsággal és munkával nem mérhető az a Ogandzsanján család kertje, Jereván központjában. (foto: M. Sahbazján felvétele. APN—KS) sok öröm, amelyet ezek a szelíd erdei lakók nyújtanak a gyere­keknek és a felnőtteknek. A gondozáshoz jelentős támo­gatást cd az Ogandzsanjan családnak a Jereváni Állatkert, az Állatorvosi Intézet, valamint a Jereváni Vadásztársaság,

Next

/
Thumbnails
Contents