Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-11 / 289. szám

Eletek megrontója t a» alkohol Vállalati titkárnő B. I., el­vált asszony. Túl a negyve­nen. önálló, független, mun­káját elvégzi ugyan, de kör­nyezetét, munkatársainak éle­tét gyakran megkeseríti ki nem mondott rögeszméjével, hogy őt fúrják. Az igazgatóhoz sűrűn jár­nak vendégek. A titkárnő kedvesen fogadja őket, feke­téje messze földön híres, akárcsak az igazgató bora és kisüstije is, amit a fekete előtt és után tölt a vendégek poha­rába. — Töltsön magának is, Ilike! — kínálta az igazgató. Az asz- szony eleinte szabadkozott, az­tán már kérés nélkül eggyel több poharat tett az alpakka pálcára. Szociális ivók és alkoholisták Ilike később már nem tudott ellenállni az italnak. Egyre gyakrabban volt spicces, italos, sőt részeg. Uldöztetési mániá­ja annyira eluralkodott rajta, hogy a vállalatnál már sem­mit sem tudtak kezdeni vele, helyére más került, ő pedig elvonókúrára. Jelűnek amerikai pszichiá­ter, az alkoholizmus egyik leg­jobb ismerője a társadalmat két részre osztja: ivókra és nem ivókra. Az ivók első osz­tályába a szociális ivók tartoz­nak, akik csupán alkalman­ként, étkezés után, névnap, pohárköszöntő stb. esetén isz­nak, tehát a társadalmi nor­mák szerint, amikor a környe­zet elvárja az embertől, hogy igyék, mert nem lehet kitérni előle. A következő csoportba az akut fázisban lévők tartóznak, akik már keresik az alkalmat az ivásra, szívesen fogadnák társaságot, maguk is jő vendé­gek, vonakodás nélkül emelik poharukat újra és újra. Kör­nyezetüknek megmagyarázzák: van okuk az ivásra — nehéz testi munkát végeznek, örö­mükben, bánatukban — isz­nak. Az akut fázisban lévő ivónak ily módon egyre több csúszik le a torkán, gátlásai megszűnnek, eljut odáig, hogy az alkohol okozta hatásért, a mámorért iszik. Vagy megjavul, vagy lecsúszik A Jellinek-felosztás szerinti kritikus stádiumban eldől, hogy megjavul-e a borissza, vágy tovább züllik. Sajnos, a gyakoribb az, hogy önmaga már nem tudja abbahagyni az ivászatot, .alkoholfüggőségbe kerül, esetleg dipszomániássá válik, azaz erőt vesz rajta az ivási kényszer. Az alkohol utáni kínzó vágy utolsó fillér­jének elköltésére készteti a dipszomániást, az italért nem­egyszer gyilkosságra is vete­medik. A roham tetőpontját tömeges érzékcsalódások té­ves eszmék, izgatottság, rob­banásszerű cselekvések jellem­zik, majd nagy álmosság, fá­radtság után a beteg bárhol lefekszik, és mélyen, akár álló napot és éjszakát is végig­alszik. Az alvást az alkohol­mérgezés utótünetei, néha ön- gyilkosságba sodró szorongás, lehangoltság követi. Az ivásra kényszerítő rohamok sűrűsöd­nek, olykor ritkulnak, de csak kevésszer gyógyíthatók. És amikor már véglegesült a kóros szenvedély, bekövetkezik a krónikus stádium. Mind nyilvánvalóbbá válnak az al­koholos hallucináció, az ideg­gyulladás, a kisagyi sorvadás, agylágyulás, a delirium tre­mens, nem ritkán a halál. Nyilatkozik az orvos — Van-e teljesen absztinens, tehát nem ivó egyén? — A Jellinek-féle felosztás szerint a társadalom 85—90 százaléka szociális ivó — kezdi a beszélgetést dr. F. I. főor­vos. — Teljesen absztinens a gyerek kb. 10 éves koráig, bár gyakran előfordul, hogy elnyugodjék a csecsemő, pálin­kás kockacukrot, kenyeret dug szájába a szülő. Nem közhely, örök igazság: gyermeknek egy csepp alkohol is méreg, szel­lemi és testi fejlődésében visz- szaveti, gyógypedagógiai alannyá teheti a szesz. Rajtuk kívül még nem ivók esetleg a teljesen elaggott, beteg öre­gek. — Meddig „ártalmatlan” az alkohol? — Az alkohol a legkisebb mennyiségben is ártalmas! Bárkinek a szervezete is meg­sínyli. De majdnem mindenki iszik: lakodalomban, névna­pon, pohárköszöntő alkalmá­val. A kínálás elől nagyon ne­héz kitérni, az elutasítás vége általában sértődés. — Melyek az alkoholfogyasz­tás leggyakoribb következmé­nyei? — Elsősorban az ittasság. A népesség alkoholfogyasztása lemérhető a máj-, szív-, kerin­gési, ideg- és elmebetegségek terjedésén. Az alkohol a szivet túlmunkára készteti, a hasi erek kitágulása következtében csökkenti az agy vérellátását, kezdeti izgalom után bágyadt- ságot eredményez. Az alkohol aránylag nagy kalóriatartalmú, zsírt és szénhidrátot pótol, fo­kozza a szervezet elzsírosodá- sát, amely éppen korunk nagy betegsége, a szívinfarktus elő­idézésében is nagy szerepet játszik. Az alkohol támadja a központi idegrendszert, felbo­rítja az érrendszer. normális működését, vérkeringési zava­rokat, szívhalált okozhat. Az alkohol pusztítja az idegsejte­ket, ugyanis az idegeket védő zsíros réteget feloldja, az ideg­szálak — akár a szigetelésétől megfosztott kábelkötegek szálai — összeérnek, „rövidzárlat” keletkezik, őrjítő idegfájást, ideggyulladásokat okoznak. A kisagyi idegsejtek károsodása okozza például a tántorgó, ún. tengerészjárást. Az alkoholizmus tehát bio­szociális problémakomplexum. (Kulcsár) (Folytatjuk) Szerény igény és vandalizmus Tátár Nándorral, a megyei vendéglátóipari vállalat igaz­gatóhelyettesével és Vígh Józseffel, a szekszárdi Garay siálló és étterein, vezetőjével arról beszélgettünk, hogy hova­tovább könnyebb megszervezni és olcsóbban kivitelezni egy krakkói szi Iveszterezést, mintha az ember ugyanilyen cél­lal Sárospatakra kívánna utazni. Előfordulhat, hogy valaki az „Ismérd meg hazádat’’ mozgalomnak nem nagy csoportban, hanem csak családostól, feleSégestől kíván hódolni. Amikor is kiderül, hogy bár országszerte szép számmal építünk szál­lodákat, ezek árait csak módjával méretezték a szerényebb igényűek pénztárcájához. — Jönnek ilyen jellegű látogatók a Garayba is? ■ — Sokan! Belföldiek éppúgy, mint idősebb vagy közép­korú, de mindenhogyan szerényebb módú külföldiek. — A Garay ismeretes módon nem luxushotel. Alap­falait talán még egy karavánszeráj céljaira rakták, maga ap épület is jócskán elmúlt százéves. Mit tud kínálni az ide­érkezőknek? — Az előbb már említett szerény igények kielégítését. Egy személynek 70 forintért tiszta szállást, ha kívánja, úgy további 45-ért reggelit, ebédet, vacsorát. — És őzt a lehetőséget, hogy a presszóban esetleg beve­rik a fejét? A kérdés szándékosan túlélezett, hiszen nem csekély munka árán és a rendőrség segítségével is, a korábbi alvilági viszonyokat már sikerült felszámolni. A szakembereknek azonban még bőven van akuk panaszra. A kevésbé igényes közönség naponta rongálja az egészségügyi berendezéseket, céltalanul, pandái módra és súlyos anyagi kárt okozva. — Mi azon igyekszünk, — így az igazgatóhelyettes —, hogy civilizált körülményeket biztosítsunk a kedves ven­dégeknek. Az ilyenfajta vendégeket természetesen már nem lehet a „kedves” jelzővel illetni. A Garayt a szakemberek „komplexum”-ként említik. Van szállója, étterme, presszója és gyorskiszolgáló részlege is. Mindegyik más jellegű közön­séget fogad. Ami az éttermet-büfét illeti, olyanokat akik szí­vesen böngésznek végig egy étlapot, melyen az árak több­sége 10 forint alatt van és csak ritkán hajazza a tizenöt fo­rintot. Vj és dicséretes kezdeményezés, hogy az étlapon a kitnélő menü rovdtban az egyes ételek kalóriaértéke is sze­repel, testsúlyukból veszteni akaró polgártársaink örömére. Még dicséretesebb lenne azonban, ha a szerény igényű, sem­mi kiemelkedőre nem aspiráló vendégek önmaguk is össze­fognának az öreg épület új berendezéseit rongáló, évente sok tízezer forint kárt okozó vandálok ellen. Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Táncsics nem fogadja meg menekülőtársa ta­nácsát, de Gyulavári környékén sem maradhat­nak. Asszonyával és néhány hónapos kislányával kalandos, veszélyes körülmények között jut el Gyomán, Mezőtúron át Szolnokra. Remélik, itt kifújhatják magukat: népesebb város, mégis ke­vesebben ismerik, akik viszont ismerik, azok a barátai. Csalódnia kell. Hűvös fogadtatásban ré­szesülnek. Nagy nehézségek árán tud csak útle­velet szerezni az asszonynak és gyermekének. Jobbnak látja, ha minél hamarabb felhagynak a közös bújdosással. Családját nem bánthatják, él­jenek csak otthon a Józsefvárosban, ő pedig egyedül kevésbé feltűnő, mozgékonyabb is, igény­telenebb is. Azzal a határozott ígérettel vesz bú­csút Teréztől, hogy szeptember 29-ig, Mihály napjáig tűzön-vízen át hazaér. Ha mégsem úgy történne, akkor bajba jutott. Emlékezett rá, földesúr lett Tápióbicskén Deák Mátyás, hajdani tanítványa Izsákról. Hozzá sietett a mezőkön át, elkerülve a forgalmas utakat Úgy tervezte, megkéri Deák Mátyást fogadja nap­számosnak a birtokára, hiszen jól ért ő minden­féle paraszti munkához. Egykori tanítványa azon­ban hűvösen begombolkozott, azzal hárította el a kérést, hogy lehetetlent kíván tőle Táncsics, mert a forradalom idején írt cikkeire igen jól emlékeznek a tápióbicskei birtokosak, erősen ha­ragszanak rá. Ha valahol, hát akkor ezen a tá­jon bizony rövid ideig szívhatna szabad levegőt Lelkileg, testileg megtörtén bújdosott tovább, mindig csak Pest felé. Hiába volt legendásan jó gyalogló, borzalmasan leromlott a nélkülözések­től. Csont-bőrré aszalódva érte el Pest határát szeptember 25-én délben a józsefvárosi temetőnél. Távolról megkerülte a sorompót és azzal az el­— 79 — tökéltséggel lépte át a határárkot, hogy lesz, ami lesz, nem éli tovább a földönfutók életét Itt marad a városban, leleményességére és a jó sorsra 'bízza magát. A jó sors mindenekelőtt Teréz volt. A felesége, akinek egyszerű, halk hősiessége csodával ért fel. Mintha idegei nem is lettek volna, csak jósága, meg kötelességtudata. Ha ő nincs, Táncsics Mi­hályt ma vértanúként tartaná számon az utókor. Teréz intézett mindent Gondoskodott a váltako­zó rejtekhelyekről, a megélhetésről, csalhatatlan ösztönnel választotta meg azt a néhány embert akit beavathatott a szigorú titokba. E kevesek közé tartozott Magyar Mihály könyvárus, Mészá­ros Ignác orvos, Kocsis Imre ügyvéd, Varga Ágoston orvosnövendék és Kállayné, a jótevő földbirtokos asszony. Egymástól függetlenül tud­tak a titokról, hogy ezzel megkétszereződjék fe­lelősségérzetük a rejtezkedő Iránt. Annál ször­nyűbb veszedelmet jelentett rájuk egy hold föld­jük bérlője, Prokotka György kertész. Ez a rossz­indulatú ember a maga javára fordította a bajt. Hallgatása fejében kicsikarta a haszonbér elen­gedését, s amikor Táncsics kénytelen kelletlen engedett, rákapott az állandó zsarolásra. Jószeré­ben a kertészhez vándoroltak a baráti segítség- nyújtás garasai, sőt a hallgatás árát Tetéz keres­ményével is meg kellett toldani. Hosszúnak ígérkezett a kertész kényelmés üz­lete, éppúgy, mint Táncsics életveszedelme. A terrorhelyzetben súlyos nyomatéket kaptak Pro­kotka György szavai, akárhányszor feljelentéssel fenyegette meg bérelt földje gazdáját. Felesége pedig valósággal boldog volt, amikor nap, nap után elmondhatta a városból hozott hírek alap­ján, hogy kiket fogtak el már megint, hány em­bert akasztottak fel az Újépület udvarán. De épp elegendő borzalomról számolt be a sokkal hite­lesebb forrás, a Pester Zeitung. A rejtőzködő Táncsics minden fontosat megtudhatott belőle: Batthyány Lajos volt miniszterelnök és a 13 tá­bornok kivégzését; Szacsvay Imre kötél általi halálra való «éltetését. Szegény Szacsvay! Né­hány esztendei sónemunkábant reménykedett... Táncsics Mihálynak nem kellett töprengenie, milyen sors várt volna reá, ha megfogadja a bol­dogtalan Szacsvay Imre tanácsát. Mivel haszta­lan (kutatták üldözői, bizonyosra vették, hogy a török birodalomba menekült a szabadságharc — 80 — többi jelentős személyiségével együtt. Ezért sok távollevőhöz hasonlóan költál általi hálálná ítél­ték, s az ítéletet jelképesen hajtották végre. — Nevét táblára írva kötötték .bitóra. Eddig sem volt, mostantól pedig végképp nem lehetett két­sége afelől, hogy mi történnék véle, ha az oszt­rákok kezére kerülne. Rejtőzködésében lassan múlik az idő, mégis, a borzalmak hallatán, a maga sorsa körüli izgalmak közepette máris 1851- ét írtak. Végre sikerült megszabadulnia a ker­tésztől, a haszonbérlet lejártával. Prokotka nem nagyon lelkesedett jó jövedelemforrása megszűn­téért, s amikor költözött, a kocsi tetejéről utca­hosszat kiabálta, a rejtőzködőre célozva: „Ennek a Kossuth-kutyánák is rég akasztófán lenne a helye!”. Az elköltözést követő második napon va­lóságos hadművelet zajlott le a Táncsics-portá- nál. Harminchat zsandár és katona kerítette be. Ezek, meg a civil nyomozók naphosszat kutattak a halálra ítélt bújdosó után. Szaglászásuk ered­ménytelensége miatt dühöngve távoztak napSzáll- tóvaí. Táncsics pedig, miközben szó szerint ha­lálra keresték, az Üllői úton bújt meg, Heller szabómester üres utcai szobájában. Másnap éj­szaka hazaosont. Néhány órával később Heller szabómester házán ütöttek rajta. 23. Minden jel arra vallott, hogy a rendőrség a legvégsőkig törekedni fog kézrekerítésére. Éjjel­nappal figyelték a környéket, s a személyeket, akikről feltételezték, hogy kapcsolatban állhat­nak Táncsiccsal. Mindössze két-három rejtek­helye volt, ezeken tartózkodott felváltva. Vi­szonylag könnyen felderíthető helyek, hasonlóan az Üllői úti szabó házához. Mi lesz, ha a kör be­zárul? Otthon még ideiglenesen se tartózkodjék, mert összes rejtekhelye közül ez a legveszélye­sebb. ö egész mádképp vélekedett: úgymond, ahol egyszer ekkora zajjal, ennyi fegyveressel naphosszat keresték, ott még egyszer nem verik fel érte a környéket. Bizonyos, a rendőrség ugyanabból a logikából indul ki, mint a barátai. Itthon a legkockázatosabb, tehát itt érezmé ma­gát a legkevésbé biztonságban. Azért válaszba otthonát, ment minden külső látszat ellene szól. 1 (Folytatjuk) — 81 —

Next

/
Thumbnails
Contents