Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA DAL A TORZÓR' Akit a legszebb áüomásrőt hirtelen ránt ki a vonat, torzó marad abba» a begy, csonka a kúp. <gl Könnyű neked, aki csak úgy, gondolatban hegyet emelsz, kirobbantott üregeket gyógyítgat és be is Ideit benned a vers. Oda képzelsz mások által nem is sejtett szerelemmel rózsakertet, ahol tüskés szakadék vaui ahol a szívekkel teleírt, égből lezuhant Kő várja a társát — évezredek óta, aléltani V. Turapin: Az én emberem Ott ülünk egyszer a műhelyben és vitatkozunk. Többen is állították, hogy kölcsönös megértésre kellene jutni. Lehet-e enélkül rendes munkát végezni? Íme most is csak vitatkozunk, a termelés meg álL Eltelt egy óra, kettő. Nem jutunk előbbre. A harmadik óránál nem bírtam tovább, és megszólaltam: — No, ebből elég volt Ma egyébként is hétíő van. Én ezeken a napokon valahogy sohasem érzem jól magam. Megyek a művezetőibe, és lefekszem aludni. Ha valami zűr van, akkor fütyüljetek. Rendben — mondja a műhelyfőnök. — Eredj, de óvatosan, nehogy zajt csapj, meg aztán rajta ne kapjanak. Csodabogár ember a műhelyfőnököm. Az észjárása is fura. Hogy képzeli: lehet egyszerre aludni is, meg figyelni is? Bementem a művezetőibe. Felmásztam az asztalra. Karomat összefontam a mellemen, és lefeküdtem aludni. De álom sehogy sem jött a szememre. Nyugtalanító gondolatok törtek rám. Betoppan ide véletlenül Ivanics, a művezető, és akkor mi lesz? Rossz színben tűnnék fel előt- te. Nem. Ez így sehogy sem lesz jó. Lemásztam az asztalról. Megkerestem a művezetőt. Őszintén elmondtam neki, hogy így és így áll a dolog — hogy másodnapos állapotban vagyok, — hogy le akarok feküdni aludni. Megkértem őt is, ha valami gyanúsat észlel, fütyüljön. Ivanics belevaló gyerek. Ért félszóból is. Visszamentem és ismét lefeküdtem, hogy alszom egyet. Kényelmesen elhelyezkedtem az asztal tetején, de álom továbbra sem jött a szememre. Nem, a szentnek sem. Az zsongott a fejemben, hogy ha tűi sokat enged meg magának az ember, akkor később lelki- ismeret-furdalása lehet, meg hogy akkor is hallucinál, ha legnagyobb rend van körülötte. Persze, csakis másnaposán lehet kitalálni olyan badarságot, hogy mondjuk egy bizottság előzetes bejelentés nélkül törjön rá egy műhelyre, és az pontosan a mi műhelyünk legyen, annak is a művezetői irodája. De én mégis kitaláltam. Nyomban le Is ugrottam az asztalról, felkaptam a telefont, és már mondtam is: — Igazgató elvtársi Itt vagyok a művezetői irodában, pi- hengetek. Másnapos vagyok tudniillik, és tudja, hogyhogy van ez ilyenkor. Fáj a fejem, émelyeg a gyomrom, hányinger, fáradtság az izmokban, az idegekben... ön természetes a telefonon keresztül nem láthatja levertségemet Mindezt azért mondtam el, hogy vigyázzon rám. Ha valamelyik főnököm, vagy valamiféle bizottság meg akarná zavarni a pihenésemet, ne engedje őket egyből rámtömi. — Halló! De ki beszél ott? .— dörmögték a vonal túlsó végéről. — Vaszjukov, a lakatosi — Hogy merészel ilyet tenni? — ordította. Ez aztán nagyszerű. Jót akar az ember, és minden a visz- szájára sül el. Meg akarod kímélni a kellemetlenségtől, ő meg hozzákezd ordítani. Mintha ő nem rúgna ki a hámból soha. Mélyen megsértett a tapintatlanságával. — Nem hinném, hogy ha én is ott lennék a műhelyben, több lenne a termelés és kevesebb a selejt — szakítottam félbe. — Erre akár becsületszavamat is adhatom. Közben a direktor egészen elcsendesedett, sóhajokat halCsoda történt reggelente minden őszön. A majoron sebesen vágott át a kerékpár; az apa, az ács a nyeregben, a fiú a vázon. A gyerek dideregve húzta össze magát a rideg kora őszi szélben. Nem hajnalodott még, s a fiú félig aludt. Sivár homályban aludt a tanya is. Körötte égig komorló jegenyék. A munkahelyre értek. Épülő pajta meredt eléjük, feketén. s félelmesen. Tompán zör- mölt a sötétben a munkatársak Jó reggelt”-jes. lók a vonal másik végéről, amelyek nemes gondolatokat sejtetnek. — Ne haragudj, hogy olyan gorombán kezdtem. Bepörögtem. De annyi itt a gond, hogy nem is csoda. Az első pillanatban nem tud mindent számba venni az ember. Te meg pihenj csak nyugodtan. Pihenj. Tudom én, hogy mit jelent másnaposnak lenni. Bizottságot meg a közeljövőben nem várunk. Köszönöm a figyelmességedet. Hálásan köszönöm. Jóságától könnybe lábadt a szemem, a hangom elcsuklott; csak ennyit tudtam mondani: — Én is köszönöm. Ezzel a kagylókat le is tettük. Gondoktól könnyebbülten újra felmásztam az asztalra és végre elaludtam. Mély álmomból fütyölés hangja vert feL Álmomban is ráismertem: ez az Ivánics fü- työlése. Ilyen vészjóslóan csak ő képes füttyenteni. Ám én még le se ugorhattam az asztal tetejéről, már nyílt is az ajtó, és az igazgató nyomako- dott be rajta: — Talpra Vaszjukov, talpra! Jön a műhelyfőnököd — suttogta izgátottan. — Már itt is van, és most mi lesz!?... < — Semmi gáz, főnök! Semmi gáz — nyugtattam. — A műhelyfőnök az én emberem. Fordította; Sigér Imre S ekkor jött a csoda. Áz ács megállott fenn, a tetőn, s baltáját valamelyest megemelte. S ekkor — mintha e jelre — megfeszültek az ácskarok, s a szerszámok ledobbantak. S ekkor — mintha e jelre — széthasadt a sötétség függönye keleten, s a Nap vakító fénnyel bukott elő. S meg- bíborlott a szürke rét, ezer s ezer virága tündökölt, madárhang csattant a burjánbokorban — s a messzi magasban kígyóitak a gomolyfelhők Ma már kőznapian kezdődnek a hajnalok. Messzibe vesztek az egykori ácsok, régi jő ismerőseim, egyedül az öreg ács kél már talpra közülük — kora őszi hajnalokon. Megnyi- korgatja a kútgémet a ho- málykodó udvar közepén, vizet mer a dézsába, megtölti az ütött-kopott bádogkádat, majd artézi vízért is elballag két piros kantával. Görnyedt vállal. komótosan csoszog visszafelé a teli kantákkal, s leteszi őket a kamarában. Derekán. a bőrövön szeget rejtő ácstáska fityeg, mintha anélkül nem is hozhatna vizet. A kamarában, a piros kanták közelében szerszámosláda lapul. Nyitott tetejű láda, a derengésben is tisztán látni: telistele van rozsdásodó ácsszerszámokkal. Szélről a hosszú .,ropánt” kandikál kifelé, legalul bárd, szekerce. s legfelül sok-sok apró gyalu. Az öreg ács három fia közül a középső itthon táblából. Vakációzik az ősi otthon melegén. A kútgém nyikorgásakor bújt még elő, de a kantákat az öreg ács kezéből kivenni nem tudta már, s meg kellett várnia, míg apja visz- szatér. Fél évszázadot jeleznek a középső fiú fején a ritkuló szálak. Kedves lakása van egy messzi városban, mai bútorokkal, s azon tűnődözik: mily jól festene a ládában lelhető két szekerce közül a kisebb s ügyesebb — az új. nyers színű könyvespolc vagy íróasztal tetején. Divatos „régiségnek" is megjárja — meg aztán az sem árt, ha a hajdani, gyerekkori hajnalokra emlékezteti valami... — Édesapám — lép a ládához — ez a kisebbik szekerce épp rápasszolna az íróasztalom tetejére. Ha nekem adná-J emlékezetük Az öreg ács. aki mindig mindenét megosztotta három fiával — elvörösödve hallgat. Nem feltűnő ez kevés beszédű embernél. Az sem, hogy csaló ebédnél szólal meg: — Az a szerszám mrndig- tnindig velem volt. Még bujdosó koromban is, tizenkilenc őszén. Többet nem szól, ámde A Fiú világosan érti, hogy további beszédnek nincs helye; Nem felel hát. inkább meghajtja a köszörű hengerét ebéd után. hogy az öreg ács a iá-’ dikó szerszámait gondosan remekbe csiszolja, élesítse. A’ vésőket, a bárdot, a gyaluló nyelvét rendre. Mind a szerszámokat — melyeket nem szabad elvinni az öreg ács közeléből — melyeknek a ver- dett ládában az egyedüli helye. Az özön huzavonában el vékonyuk keresztfűrészt a fiúnak kell kiköszörülnie. Majd az élét is neki kell eresztenie — kettesben az öreg áccsal —• a hasábfának. Mert minden hazarándulás — vizsga is egyúttal. A Euk vizsgája: nem felejtették-e el, hogy a ke-: resztfűrész élét isten ellen való vétek erősen reányomni a fára. Vizsga arról: tudják-é még oly finom érzékkel húz- ni-vonni e fűrész nyelét, mint ügyes prímás a heged űvonőt? Október derekán töltötte be! nyolcvanadik esztendejét az öreg ács. Kétszer is infarktusa volt már. de azért — egy óvatlan percben — a tetőre kapaszkodik mégis, a kémény tövéhez. Dermedve, s szívdobogva nézem, hisz az öreg ács: édesapám — s a korhadt gerenda megreccsen alatta. — Muszáj — szól le hoz-- zánk, kik már karéjban állunk idelent. elálló lélegzettel. — Le akar billenni ez a tégla. Igazít a téglán, a kémény tetején. Most látni: egy kis maltert is felvitt „varécská- val”:' kőműveskanállal. Aztán csak néz. Csak néz — hosz-' szán a tetők felett. Mert adhat-e olyat a kurta' élet, mit az öreg ács szíve úgy tartogat, mint a csodát szülő, régi, kora őszi hajnalokat? i 1FJ. TÖTTÖS GÁBOR VÁLASZTÓVÍZ vérerek löknek újra a körbe a szél szavad morzsáit rólad lesöpörte utókba botiasz minduntalan el ne tévedj színarany utakat sorra egybegyűjts te vagy hát a színezüst egyedül ember félsz magad menj más útra — réz ha vagy de ha vasb&l vertek a világra alakítsd emberi mintára 'JSZOLl PIROSKA FESTMÉNYE Dér Endre: Őszi csodák
