Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
# ilesxelgeteH a mentálhigiénéről Kapcsolataink meghatározóak — Fontos a harmónia — Káros előítéletek Munkatársunk dr. Sass Edittel, a Tolna megyei Tanács egészségügyi osztályának egészségnevelő főorvosával beszélgetett arról, hogy az egészségvédelem, az orvostudomány nagy eredményei, a járványok, hiánybetegségek leküzdése tisztelettel tölti ei korunk emberét, aki szívesen figyel azokra a tanácsokra, ismeretekre, melyek lehetővé teszik számára a fizikai ártalmak elkerülését, a test épségének megóvását. Lazul azonban a figyelem, nemritkán „mi közöm hozzá” vállrándítás a reakciója azoknak a tanácsoknak, ismereteknek, melyek a mentális higiénére, a lélek egészségvédelmére vonatkoznak. IDEGESEK VAGYUNK Mint azt dr. Sass Edit ennek kapcsán elmondotta, a XX. század művelt légkörében a telekommunikáció — a rádió, televízió és a sajtó — igen helyesen sokat foglalkozik a testi egészség egyes kérdéseivel. Ugyanakkor sajnálatos módon elhanyagolt szerepet juttat még a telekommunikáció -is a mentálhigiénének, pedig a rohanó élet, a mindennapi feladatok állandó differenciálódása, az ismeret- anyag növekedése, az emberi tevékenység fejlődése mind nagyobb terheket ró az emberre. Ezzel magyarázható, hogy míg fogyóban vannak a korábbi népbetegségek, jön helyette az új, illetve jönnek az újak. S ezek között is az a baj, amit úgy szoktunk elintézni, hogy „igen, idegesek vagyunk.” Ideges a szülő, a nagyszülő, a nevelő az iskolában, a lakótársak, a bolti eladók, a munkatársak. Nem ritka, amikor a földből alig kipattant emberpalánta is bejelenti homlokát masszírozva, hogy ideges és fáj a feje, és hagyja őt békén mindenki. — Mi biztosíthatná a védelmünket? — Többet kellene tudni magunkról, hogy a modern mentálhigiéné célkitűzései ne legyenek csak pusztába kiáltott szavak. — Mit ért modern mentálhigiéné alatt? — Először a megelőzést, majd az esetleges lelki bán- talmak hatékony, időbeni gyógyítását, s végül, de nem utolsósorban a visszaesések elkerülését. Sem a megelőzés, sem a visszaesés elkerülése nem egyszerű dolog, tudniillik megfelelő kulturáltság szükségeltetik hozzá, ahhoz is, hogy panaszaival az ideges ember időben keresse fel a szakorvost. A rohanó, eldologiasodó világban sem szabad elfeledkeznünk egyébként a lélek egészében olyan fontos szerepet betöltő érzelmekről, élményekről, indulatokról, vagy hogy egyébre is utaljak, például a szorongás szerepéről. A HARMONIKUS ÉLET ALAPJA i. — Az emberi kapcsolatokra gondol ? — Igen, elsősorban az emberi kapcsolatokra, mivel ezek meghatározóbbak, mint azt bárki hinné. Az önző érdekek, kicsinyes érzések — mint 1914. december 8. amilyen a gyűlölet, irigység, rivalitás — a szenvedélyek — mint a szerelem, féltékenység — csakúgy mozgatói lehetnek az ember viselkedésének, mint ezek hiánya. Gondoljon csak a méltán sokat kárhoztatott közöny kérdésére! Az emberi kapcsolatok kialakulása a születés előtt kezdődik és alapvető az az összetartozás, mely szülő és gyermek között kialakul, mert ez a kapcsolat a harmonikus fejlődés alapja. A biztonságtudat, az ember lelki harmóniája, a teljesítőképesség, a munka- és alkotókészség később már a családban és az iskolában kapja meg alapjait. Mindenki ismerhet példákat arra, hogy a feldúlt családi élet, a szülők nélkül, vagy részeges apa mellett felnőtt gyermek milyen súlyosan károsodhat. Úgyszintén azoknak a szülőknek a gyermekei is, akik csak a munkájuknak élnek, de érzelmileg és emberi törődésben semmit sem adnak, mivel úgymond ők „mindent megtesznek, hogy a gyereknek mindene meglegyen”. A minden alatt természetesen csak az anyagiakban kifejezhetőkre gondolnak. A következmény, hogy a gyerek a legkülönfélébb lelki bántalmakkal küszködik, vagy antiszociális lesz a magatartása. Az ilyen végkifejlet természetesen meglepetésként hat az ilyenfajta szülőkre és csak a legritkább esetben fogják föl, hogy az általuk semminek vélt VALAMIT kellett volna adníok a forintokkal megvásárolható „minden” helyett. — Ezek szerint a család lenne a mentálhigiéné legfontosabb bázisa? — Az kellene, hogy legyen. De — tisztelet a kivételnek — nem az. Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, hogy soha annyi ideges gyerek nem volt még a világon, mint napjainkban. Az ideges gyermekből pedig legtöbbször ideges felnőtt lesz. — Mit tehet az iskola? — Tulajdonképpen rengeteget tehet azért, hogy ne csupán testben, lélekben is egészséges fiatalok nevelődjenek oktatási intézményeinkben. A jó tanár-diák kapcsolat, az emberi törődés, a jó iskolai légkör rendkívül jelentős feltétele a harmóniának, ami nélkül nem lehet meg az ember fiatalon sem. — És a munkahelyek? Rájuk nem hárul feladat? — A kérdés indokolt, mert. életünk jelentős részét. töltjük' munkahelyeinken és ezért nem mellékes kérdés, hogy a muri-' kahely mikroklímája milyen hatású, milyenek az örömteljes, hasznos munka tudatát erősítő kapcsolatok. A munkahelyi légkör. És lám, ismét a kapcsolatoknál tartunk. Nem véletlenül, tudniillik, nem egy idegkimerülés, összetörtség, kifáradás mögött húzódik meg a munkatársak ellenségeskedése és a meg nem értő környezet, bűnbakként. Tulajdonképpen az lenne az ideális, ha a dolgozó ember őszintén tudná kijelenteni, hogy „ha bemegyek a munkahelyemre, mindén egyebet elfelejtek”. Sajnos, a munkahelyek többsége nem nyújt lehetőséget ilyen megnyilatkozásokra. Magam is tapasztaltam olyasmit még gyakorló orvosként, hogy a munkatársak az idegösszeroppanás felé tartó, vagy abból felgyógyult kollégával szemben olyan magatartást tanúsítottak, ami embertelenségre és kultúrálatlanságra egyszerre vall. Hozzá is segítették előbb a megbetegedéshez, majd gyógyulás után a visszaeséshez, amiről azt mondottuk korábban, hogy elkerülhető. Igen ám, de nem a környezet segítsége, megértése nélkül! TÖRŐDJÜNK EGYMÁSSAL TÖBBET — Azt javasolja tehát az orvos, hogy törődjünk egymással többet? — Ezt és mindenekelőtt! Persze a kérdés azért sokkal bonyolultabb. De próbáljuk ki azt a megközelítést, hogy mi vagyunk bajban. Velünk esett meg, hogy viszonylag jobb körülményeink ellenére, mi betegedtünk meg . lelkileg. Álkai-s milag ugyanis a lég-egészsége-- sebb lelkű ember is kerülhet olyan szituációba, mely próbára teszi,. megviseli.- Ilyenkor* megértésre -van szükség 'és támogatásra.,,.A másik, ami fontos dolog, hogy elhúzódó hangulatzavar, tartósabb feszült állapot esetén forduljon szakorvoshoz a beteg ember. Sajnos, e vonatkozásban rengeteg a káros előítélet. Sokan tartják megalázónak, szé- gyellniváló'nak, hogy lelki bajaikkal orvoshoz kell fordul- niok, pedig lényegesen nagyobb a baj akkor, ha helyettük a hozzátartozóknak, vagy a munkahelynek kell jeleznie, hogy baj van, egy hozzátartozójuk, embertársuk gyógyításra szorul! Az előítéletek kapcsán kell még megjegyeznem, h°gy ezek sajnos hatnák olyan, esetekben • is, amikor - egy-egy gyógyult ember visz- szakerül családi, vagy munkahelyi közösségébe. Akit sandán, fenntartásokkal fogadnak, eleve ki van zárva abból a segítségadásból, mely tulajdonképpen emberi kötelesség. — Köszönjük a beszélgetést! — óa — Közművelődési feladataink között hallatlanul fontos szerep var népművelőinkre a falu kulturális színvonalának emelésében. A népművelő a pedagógus egyenrangú segítőtársa. Sőt' bizonyos szempontból annál is több. A kultúr- házakban ugyanis nemcsak az iskolás korúakat, de a falu apraját, nagyját, a falu egész társadalmát igyekeznek mozgósítani. Falvaink egyhangú életébe éppen a népművelői tevékenység hoz színt, moz7 gást, életet. Nehéz feladat lenne csupán körülírni is, hogy valójában mennyi mindennel kell foglalkoznia egy igazi yépmű- velönek, különösen falun. Való igaz, hogy a városi művelődési házakban is szorgalmas, összetett munka folyik, de ez a tevékenység aligha hasonlítható össze a falusi népművelés szerteágazó, bonyolult feladataival. Az igazi népművelés, mit tagadjuk, ma is és még sokáig falun '■ történik majd. S hadd tegyük hozzá, szegényes anyagi viszonyok, sanyarú körülmények és nem kevés értetlenség közepette. Találkoztam már rosszul fizetett, túlhajtott, ’ magányos harcosként küzdő népművelgkr. kel az ország különböző ré-. szein, akik gondjaikról szóivá mégis az értetlenséget említették első helyen. A fal, mely mereven útjukban állt, ha bátrari kezdeijaényezni, kísérletezni, egyszóval tenni, akartak. Számukra ennél csak egy rosszabb érzés létezik: az érdektelenség, munkájuk lebecsülése.' Pedig az ;Jigazán jó népművelőt nagyon, de na-, gyón meg , kellene becsülni. Mgr cgsá% 'affért" is, mert. a jó '■ népművelő,, aki, himia,sa. ,iiul-. gaslatán áll, ritka', mint o me- sehMJehéj hp±lQ. De becsül-, ni leejtene azért is,- mert feladatai ellátásához- olykor nem ' elegendő a nap huszonnégy órája.>. .... . A,népművelésnek '.nincsenek napszakait „Ä . népművelés teljes embert Kópéiéi, — fogalmazta .meg számomra egyízben . Cérnázó Ger jenben A Pamutfonóipari Vállalat péstlőrinci üzemének/ ‘ . rekonstrukciója már régóta folyik. Az üzem jól' használható régebbi gépeinek egy részét Ger jenbe telepítették,. .ahol a termelőszövetkezet régi épületekből modern üzemcsarnokot tudott kialakítani. Immár három éve működik a jól jöve- delmejő melléküzemág, melyben nyolcvan asszonyt'foglalkoztatnak. Az üzemben tíz Textima eérnázógcp,? . három. M—150-es orsózó működik. Ezekkel az idén már 800 tonna fonalat orsóztak és 220 tonnát cérnáztak. Fotó; Gottvald Károly i a jelenben egyikük. S a magánéletet is a cél szolgálatába kell állítani.” Erre az emberre sokan azt mondták, nem kevés gúnnyal, hogy megszállott! Az volt. Megszállott. Sajnos ez a típus ritka. Azért akadnak szép számmal olyanok, akik sokat tesznek az ügyért. Olyanok, akik rendkívül tudatosan vállalják teendőiket a közösségért„ „A népművelőnek egy kicsit mindenhez értenie kell, de még jobb, ha jól ért minél több dologhoz”, — mondta egy alkalommal a balástyai kultúrház igazgatója. Egyetértettem vele. Kicsit fotózni, filmezni, táncolni, énekelni, beszélni, színházat játszani. Egyetértettem vele, mert, hogyan is lehet megszerettetni bármit másokkal, amihez magunk semmit sem konyítunk. Pedig éppen ebből az alap- ’ bál táplálkozik a falusi ember bizalmatlansága is. Hogyan lehet, — szerinte —, hasznos ember az, aki ebbe is belenyúl, meg abba is belenyúl? S nemcsak egyhez ért! Fülem hallatára is támadtak már ezért népművelőket, mintegy alattomban kikezdve nehezen szerzett tekintélyüket. Szerencsére ma már sok olyan helyi vezető található az országban, aki képes felmérni a népművelők áldozatos és áldásos tevékenységét. Munkájukhoz igyekeznek megadni minél több segítséget. Hogy ' miből áll ez a segítségnyújtás?' Helyenként változó, de. egy dolog elengedhetetlenül szükséges. A szabad tevékenység biztosítása, amely a bizalom, a megbecsülés ófSzágútját jelentheti. Manapság mint mondják, ugyancsak nehéz Jól képzett, népművelőt, kapni a falusi kultúr hátakba. Az új népművelők már diplomával kerülnek ki áz egyéterriről. Sajnos még mindig kevesen. S azok sem feltétlenül kötik le magukat a falvakban, ahol leginkább szükség lenne rájuk. A pesti bölcsészkaron az idén hatan végeztek népművelési szakón. Közülük csak egy ment vidékre. A többi Pesten maradt. Ez az egy viszont tudatosan vállalja, — ha szorongásokkal is — a népművelői hivatást. A falu, ahová ment, még tamáskodik. Nem pedagógus, — mondják —, csak népművelő. Hát miféle szakma az? Besorolható-e az értelmiség sorai közé. A falu vezetői viszont bizalommal és örömmel fogadták a képzete népművelőt. S ez bizony sokat lendíthet munkáján. S ami bíztató jel: anyagilag is megbecsültnek érzi magát. Mert. hogyan lehetséges népnevelni, ' egy egész emberi életet és munkát fordítani egy közösségre, ha úgy érzik, hogy sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülést, elismerést nem kapnak érte a társadalomtól? [ Bizonyára nincs messze az idő, amikor a népművelő tiszte rangos, megbecsült, értékes foglalkozás lesz minden községben. Addig azonban még hosszú utat kell bejárniok. Az elmúlt évtizedek alatt igaz sok helyütt sikerült kellő megbecsülést, tiszteletet kivívniuk. De gyakori az olyan tapasztalat is, hogy többnyire nehéz helyzetben végzik országos jelentőségű munkájukat. Ezért í egyik feltétele a falun élők kulturális ' emelkedésének, hogy a . munkafeltételeket, az életkörülményeket tegyük d mindinkább. elfogadhatóvá a népművelők számára. SZÉMANN BÉLA
