Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
Bó m00eit,kislakásom! it. BÉLA április eleje óta rn. jd minden reggel így kössön: Jó reggelt, kislakásom. Eiőször csak a házhely „fogadta ”, aztán kiásott alap, sóder, tégla. Majd „jöttek” a nagyágyúk, úgymint betongerenda, nyílászáró, cement, mászhidrát. H. Béla házat épít. Tegnap reggel ki tudja már hányadszor, ismét végigpo- roszkáltam a kislakásépítő telepen. Ott, fönt a hegyoldalban, ahol azok a furcsa házak épülnek, s melyeket némelyek csúnyának titulálnak, én pedig néha modern cselédháznak, szóval ott épül pillanatnyilag legalább ötven családi ház. Az alsó soron, ahol csodálatosképpen igen hamar elkészült az út is — már laknak néhá- nyan, füst száll a kéményből, a lakások előtt fölborított kukák tartalma hirdeti, hogy itt már emberek élnek. Szóval ezek a csúnya házak itt a Kálvária oldalában és a Bartinán, a Baktán a sok kritika ellenére elkészülnek, szépen be is költöznek. S aki erre téved, eszi a sárga irigység. Egyszer eljön, akkor is eszi, ha még egyszer, akkor már morfondíroz: ennek miből tellett erre a palotára? Szögezzük le azonnal: aki a hegyoldalban házat épít, nem ér rá reggelente a város gyermekjátszótereit kutyájával jár- káltatni. Aki házat épít annak dolgozni kell — mondani merem, hogy éjjel nappal. Hogyan bírják? K. JÓZSEF öt éve nősült Technikus az egyik vállalatnál. Azt mondja, spórolnak. Apósától kapott öreg Munká csy-tévén nézik a műsort — ha van rá idő. Háromszáz forintos japán rádió rjkácsol az építkezésen. Ez az összes szórakozás. Könyvet nem vesz. Hat év óta csak a kalendáriumot, a Kincsest, mert abba sok mindent bele tud jegyezni. .. És a házépítés nem akkor kezdődik amikor a városi tanács ráüti az engedélyre a pecsétet Előtte, még az elhatározás előtt kell valamiféle vitalitásnak lenni abban, aki vállalkozni mer házépítésre. Miért kell nagy-nagy elhatározás és vállalkozói mersz? Hát kérem, a mai anyagellátási körülmények között hamar kiborul, akinek gyöngék az idegei, s aki nem röstell elmenni egy anyagféleségért hatszor is a TÜZÉP-telepre. A sógorgyerek, ő is épít fönn a hegyen, azt hiszem egyedüli fizikai munkás ott a „flahc- negyedben" Az mondja valamelyik nap: „Baján lehet kapni metlahl lapot, le kellene ugrani”. Nosza, ugorjunk. Hat mázsa lap az öreg, púpos autóba, és irány haza. Csempét ott sem adtak. Eltűnt ott is, másutt is a TÜZÉP-telepek raktáraiból. Fehér, meg aztán hódmezővásárhelyi almazöld csempe van csak valahol a telep raktárában hátul, ahova a tisztelt vevőnek bemenni kuss! Nő, van metlahi lap. Akinek nincs ilyen „szimata” anyag- beszerzés ügyében, az ugyan hozzá se fogjon a házépítéshez. , ■ j Persze vannak Íratlan szabályok is. „Ha tudsz négyes gerendát, szólj, nekem is kellene vagy öt”. S persze, hogy az illető majd szól. Kutya kötelességének tartja, mert legközelebb majd ő kap fontos információt arról, hol lehet például piros tetőcserepet kapni. Mert a bétaszéki halo- vány, görbe — szóval nem éri meg azt a rengeteg pénzt. A jófajta cserépért aztán el kell utazni — mondjuk Kecskemétre. Akad jóbarát, aki megkártyázza, hogy visszfuvarban elszállítassék az a piros cserép. KÖTELEZETTSÉG, elkötelezettség. a házépítési akcióban urak a TÜZÉP-telepesek, a fuvarosok, azok akiknek valamilyen gépe van. Legjobban a TÜZÉP-esek tiltakoznak, hogy nem tesznek kivételt, mégis mindenki tudja, kihez kell menni, ha valamilyen kurrens cikkre van szükség. Parketta például — az a síma, normál méretű — hónapok óta nem kapható, úgy hogy az ember bemegy az üzletbe: „Jó napot, kérek szá-z négyzet- méter parkettát.” így nincs! Legjobb tehát, ha négy-öt építkező összefog, bérel egy Volán-kocsit, és hoz Barcsról. Ott utánaöntik a vevőnek, annyi van. A fuvaros; az még csak az igazi úri Néhány témában ugyan rend van. A Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet korlátlanul, a megígért időben szállítja a homokot, az. EPFU csak szombati napokon a sódert, de szintén korlátlan mennyiségben. Oda billentik, ahova akarja az illető. A maszek fuvaros? Drága, flegma, ásítozva hallgatja, a könyörgést Ha őt-hat mázsa cemen?eí Kellene fői vinni a Kegyrej majd, majd a hét vége felé talán”. Kurrens cikk az építkezésen a kisgép. Néhány maszek készített ügyes betonkeverőt. Háromszáz-négyszáz forintot kérnek használati díjul, ha egy napra kölcsönadják. Az építő örül, mert nem kell kézzel keverni a betont a maltert. A kézi munkához nincs ember. A hivatali, munkahelyi emberek, ha egy-egy összeröffenés- re megjelennek alapot ásni, s ha kétszer elfáradnak már- már jogot éreznek a készülő ház egy-egy szobájára. Örökké felhánytorgatják, hogy „emlékszel, amikor az alapot betonoztuk”. S az ilyen emlékeztető sajnos egy-egy pohár borral jár. Nem is beszélve arról, mit meg tud vedelni egy társadalmimunkázó brigád. AZ IPAROSOK előteremtése is a nehezebb ügyek közé tartozik. Kőműves harmincforintos órabérért kapható, de csak délutánonként, avagy szabad szombaton. Ács? Alig van belőlük négy. Kapkodják őket, ígérgetnek nekik. Harminc- forintos órabér az ő tarifájuk is. De ez még nem sok. A parkettás, a vizes, a villanyos, a burkoló! Azok ám az igazi ér- vágók! Egy házon, ha ügyes az illető, sok mindent maga is meg tud csinálni. Alapásás, betonozás! Ezekért nem szabad fizetni, ezt a férj, feleség, rokonság megcsinálja. Téglahordás: természetesen nem fogadni rakodókat! Födémbetonozás : hívni fél délutánra egy kőművest, a többit már magunk csinálhatjuk. Cserépfelrakás? Apáink is maguk rakták, mi sem vagyunk ügyetlenebbek. Legtöbb gondot azonban a nehézgépek hiánya okozza. Volt rá példa, hogy illetékes fórumokon úgy nyilatkoztak, ^ehetőségét kell teremteni ar^ ra hogy a kislakésépitők is használni tudják a korszerű építőanyagokat panelokat például”. Egy panel súlya tizenhat, húsz mázsa, a betongerenda hat-hét mázsát nyom. Nincs megfelelő gép ezekhe , sehol sem lehet kölcsönözni. A, vállalatok, amelyek rendelkeznek ilyen alkalmatossággal idegen személynek több mint. háromszáz forintért kölcsönzik egy órára (!), saját dolgozónak ennek ötödéért. Tehát van daru is, csak meg kell fizetni. S ha egy daru felkapaszkodik a hegyre öten-hatan lesik, s hívják, nálam is legyen szíves földobni ezt a néhány gerendát nálam lesüly- lyesztenl az olajtartályt! A BORRAVALÓ! Mindenütt, mindenkor kell fizetni. Nincs mese. A? ember tovább lát az orránál.A házépítés nem fejeződik be egy nap alatt, az ember sokszor megfordul itt- ott, sokféle anyagra van szükség sok helyen kell kopogtatni: Jó napot, van ez? van az? S akit ismernek — annak inkább adnak. Egy családi ház, ott fönt a hegyen, amelyik kicsit csúnya, s amelyeket annyian irigyelnek, félmillió forintba kerüL Félmilliónál többet is költöttek már ott egy-egy házra, Mondják, hogy némely házépítő hétszázezer forintnál tart már. Hétszázezer forint, két első osztályú bérlakására. Mozaikparketta, ilyen metszett üveg, amolyan metlahi- burkolás, portplast falburkolás, hatvanezer forintos kazán, H. Béla úgy tervezi hogy jövő év őszén költözik. Addig Sokszor kell még hivatalba indulás előtt reggelente egy fél- műszakot lehúzni a háznál, sokszor kell még reggel kívülről köszönni, „jó reggelt kislakásom!” PÁLKOVACS JENÓ FURDUNK A TÁRSADALMI LÉT MELEGÉBEN, de a túl hosszú ideig tartó fürdő elernyeszt. Csők ki kell lépni belőle és máris kiderül, hogy ez a melegház milyen infantilissá teszi és mennyire el polgárosítja on embert" — olvasható Regis Débnay-nefc, Guevara harcostársának egyik munkájában. Debray-n kívül (és nála javai korábban is) sak társadalomtudós és politikus megfogalmazta már azt a gondolatot, miszerint a társadalmi jólét „langyos melege” romboló következményekkel jár. Ezek a gondolkodók úgy vélik, hogy az anyagi bőségből társadalmi méretű deviáció fakad, amelynek eredménye az enerváltság, a tespedés, az általános romlás és a hanyatlás. A riasztó képek felsorolását folytathatnánk, azonban célszerűbbnek látszik végiggondolni, hogy a társadalom életében jelentkező negatív tendenciák valóban az adott társadalom jólétéből' fakadnak-e. Mindenekelőtt a jólét fogalmát kell átgondolnunk. Mit nevezhetünk társadalmi jólétnek, vagy jómódnak? Egyáltalán van-e az anyagi és szellemi gazdagságnak valamiféle kívánatos, kiszámítható és bemérhető határa, amelyen túl a tespedés, a bomlás, a degeneráció következik? A szocialista társadalmi viszonyainkra áttéve a kérdést, melyek gazdagodásunk — anyagi és szellemi fejlődésünk — várható határai, mi az, ami még elérhető, és mi az, amelytől óvni keli 'társadalmunkat? E kérdések évek óta érdeklődésünk előterében állnak, a mi marxistáink is vitáznak róluk. Érdekes módon akkor kerültek napirendre, amikorra társadalmunk eljutott egy viszonylag magas fejlettségi szintre, amelyen a mindennapi megélhetés gondjai már nem, vagy csak elvétve jelentenek problémát. Sokan úgy gondolják, hogy anyagi jólétünk látható jegyei (a bővülő áruválaszték, a gépkocsi, a telek, a nyaraló — hogy a megváltozott életmód eqyéb kellékeiről ne is beszéljünk —) mór-mór a fogyasztói mentalitás megjelenését a kapitalizmus másolását, szocialista vívmányaink feladását jelentik. Mások előszeretettel állítják, hogy anyagi létünk gyors változásait a társadalmi tudat nem képes követni, s máris kialakult az a paradox helyzet, amelyet egyszer az elmaradott tudattal, másszor pedig a forradalmi változásokkal lehet illusztrálni, természetesen a szemlélő hangulatának, óhajának vagy nemegyszer szándékának megfelelően. Társadalmi jelenünk reális megítéléséhez viszont szélsőségektől mentes, objektív álláspontra van szükség. Ugyancsak objektív álláspont szükséges a társadalmi jólét megítélésében. A JÓLÉTTEL KAPCSOLATBAN mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy meglehetősen relatív fogalom. Közismert, hogy egy-egy ország átlagos életszínvonalának mennyiségi mutatója más országban mérhetetlenül alacsony, vagy kimagaslóan magas is lehet. Havi 100 dollár a fejlettebb országokban nyomorúságos életmódot jelent, viszont a gyengén fejlett országokban esetleg biztos megélhetést, az adott körülményekhez képest „jómódot” biztosít. A jómód ugyanis nagyon sok tényező függvénye. Függ az adott társadalom rendszerétől, fejlettségi fokától, és függ azoktól a gazdasági-társadalmi tradícióktól, amelyek az adott társadalomban kialakultak. Megítélésünkben éppen ezért nem alkalma zhatunk valamiféle általános mércét — ilyen nincs is —, s ezért mindig az adott gazdasági-társadalmi szinthez, tehát önmagunkhoz kell mérnünk az állampolgárok élet- színvonalát, jólétét Hazánk gazdasági fejlettsége alapján a közepesen fejlett országok közé tartozik, s ebből következően életmódunk megítélésénél nem lehet a felett országok, vagy az alulfejlett országok mércéit alkalmaznunk. A különféle fejlettségű és eltérő társadalmi rendszerű országok életmódjának, jólétének ősi-. ód dilemmája szehasonlítósa egyébként is meglehetősen nehéz, nemegyszer lehetetlen vállalkozás. Az életmód és a jólét ugyanis minden esetben túlmutat azokon a mérhető és összehasonlítható tényeken, amelyek az adott társadalom anyagi termelésével kapcsolatosak. A jólét nem redukálható egyoldalúan csalk az anyagi jólétre, mivel az életmód és a jólét fogalma szükségszerűen tartalmazza a társadalmi élet valamennyi szféráját. Éppen ezért a jómód nemcsak anyagi gazdagságot jelent, hanem magában foglalja a szellemi élet gazdagságát is. Márpedig anyagi lét és kulturális élet kölcsönösen feltételezi egymást, s egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy egyiket a másik rovására egyoldalúan előtérbe állítsa. AZOKBAN AZ ORSZÁGOKBAN, amelyekben nem jön létre, vagy tartósan megbomlik az egyensúly a társadalom anyagi és szellemi léte között, óhatatlanul megjelennek a deviáció, a „nor- ■ malistól” eltérő, különféle jegyei. Ha az anyagi jóléttel nem párosul a neki megfelelő magas szintű szeliemi lét, akkor az anyagi javak fogyasztása öncélúvá válik és az állampolgárok hiába halszol jak az anyagi javak elsajátítását, a fogyasztás nem az elvesztett emberi és kulturális értékek kompenzációját jelenti, hanem zaklatott és tartalmatlan életmódot, amelyben óhatatlanul a „ polgári a sodó s” jenyei válnak a társadalmi élet iellemzőivé. Ilyen esetekben a bőség „langyos melege” nemcsak „lnfetn*urs'á” teszi az embert, hanem kiábrándulttá, cinikussá is, at-jz a fogyasztásban vo,já p'iH’oenedés telei nylívám'olóan kiütköznek az álla moo1-! árok rw-l«k''ésében, emberi kar'"s~utói,-nn és gm- dotkodő'Smód'ghon is. Az anyagi és szellemi i"t egyensúlya meobomolhot más formában is. Azok az elképzelések ugyanis, amelyek a fejlett társadalmat megfelelően fejlett anyagi termelési szint nélkül gondoltak el, a gyakorlatiban sorra meghiúsultak. Gondoljunk csak a népi kommunák kínai gyakorlatára, a diákmozgalom hippi kommunáira, vagy azokra a törekvésekre, amelyek a társadalmi egyenlőséget az egyenlősdi alapján akarták megvalósítani. A szocializmust és a kommunizmust nem lehet voluntarista módon, a kommunizmusnak megfelelő anyagi kultúra nélkül megvalósítani, még akkor sem, ha a társadalom egésze aszkétákból áll. A SZOCIALIZMUS, A KOMMUNIZMUS az első társadalmi forma, amelyben a társadalom képes megvalósítani az anyagi és szellemi lét egyensúlyát. Ez az egyensúly azonban nem adottság. ezt a társadalom fejlődése során kell a társadalomnak megtalálnia, kialakítania. Nyilvánvaló tehát hogy fejlődésünk lehetőségei akkor korlátlanok, ha megtaláljuk az anyagi és szeliemi fejlődés harmóniáját Fejlődésünk középpontjában az ember áll, nem egyszerűen az anyagi javakat fogyasztó ember, hanem a sokoldalú ember, oki anyagi és szellemi igényeit egyaránt magas fejlettségi szinten akarja kielégíteni. Marx a kommunizmus állampolgárában a „totális élet- nyilvónítást igénylő” és annak kielégítésére képes embert képzelte el. Szocialista társadalmunkban minden lehetőségünk megvan orra, hogy anyagi fejlődésünk ne váljék öncéllá, hogy kísérője ne a fogyasztói mentalitás, vagy a „polgárosodás" legyen, hanem az új, szocialista ember kialakítása, aki anyagi jólétet képes magas szintű kulturális igényeivel összhangba hozni. BÖHM ANTAL Mi újság, szomszédasszony? u.
