Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
I f 4 t i Harminc asszony fanul Tulajdonképpen nem világot rengető hír: harminc asszony Pakson iskolapadba ült, és tanul. Nem hinném, hogy sok az olyan család, ahol valaki nem tanul. A férj, a feleség* a gyerekek — tanuló ország lettünk. Tanfolyamok — felfrissíteni a rég tanultakat, általános iskolai hetedik, nyolcadik osztály elvégzése — hogy az illető gépkocsivezető lehessen — ki tudja sorolni, hányféle tanfolyam, iskola, továbbképzés, vezetőképzés van hazánkban. Most egy új, eddig nem hallott tanfolyamról írhatunk. Pakson, ahol az atomerőmű épül, sok ember fog majd dolgozni. Nem kevesebb, mint hatezer adag ételt tudnak majd főzni két étteremkonyha kombinátban. Szakács, főzőasszony azonban kevés van. Toborozni kellett Pakson. Olyan személyeket kerestek, s találtak, akik konyhán akarnak dolgozni. 30 asszony most főzni tanul. Gyorsított a tanfolyam, mert rövidesen elkészül a Zápor utcai telepen az első háromezer adagos konyha, és ott már a jövő év első hónapjában talán főzni is tudnak. A szekszárdi kereskedelmi szakmunkásképző iskola tanárai járnak nap mint nap Paksra, és az iskolában okítják a főzés tudományára, az egyébként főzni tudó asszonyokat. Minden másként van itt, mert amíg otthon „végy egy csipetnyi sót” recept alapján készül a család vacsorája, addig itt kilószám mérik a sót is, mázsával a húst, a burgonyát. S az itt készült ebédnek, vacsorának is éppen olyan /ízűnek kell lenni, mint az otthoninak. E hírhez kapcsolódón közöljük a fényképet is, amely a háromezer adagos konyha-étterem kombinátról készült. Képünkön látni, hogy az étteremben még a burkolók dolgoznak, s mire olvasóinkhoz kerül az újság, már a villany- szerelést is befejezték az épületben. A hétn az üvegezéssel is végeznek. És még karácsony előtt megkezdik a konyhai gépek, főzőzsámolyok, tűzhelyek stb. felszerelését is. Az étkezdét a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat készíti, mint a Zápor utcai lakótelepen lévő házakat is. A majdan családoknak otthont nyújtó emeletes házakban most vidéki munkások laknak. Az ő kiszolgálásukra épül az étterem. Harminc asszony szakács- mesterséget tanul az atomerőmű építkezésén. Érdekes, újszerű hír. Lám. ki gondolta volna, amikor először híre ment a paksi építkezésnek, hogy majd harminc szakképzett szakácsnőre is szükség lesz?! Jó tanulást kívánunk az asszonyoknak! — Pj — Fotó: Szepesi Centenáriumot ünnepeltek a tamási önkéntes tűzoltók Tegnap ünnepelte fennállásának századik évfordulóját a tamási nagyközségi önkéntes tűzoltó egyesület. Az ünnepségen a párt-, az államigazgatási és a gazdasági élet számos kiválósága juttatta kifejezésre megjelenésével megbecsülését az önkéntesek közérdekű munkássága iránt A centenárium alkalmából a belügyminiszter a Tűzbiztonsági érem arany fokozatával Czeig Pált és Szemes Mártont, ezüst fokozatával, Gyénél Lajos, bronz fokozatával Guth Jánost tüntette ki. A BM Tűzrendészet Országos Parancsnokságának vezetője Kelemen László egyesületi elnököt, Gyenei László parancsnokhelyettest, valamint Gyi- móthy Ödön egyesületi tagot dicséretben és jutalomban részesítette. Rajtuk kívül még sok önkéntest jutalmazott meg a megyei tanács és a Tolna megyei Tűzoltóparancsnokság. A százéves jubileum alkalmából az Orion tamási gyáregysége zászlót adományozott az önkéntes tűzoltóegyesületnek. A nagyközségi tanács szintén maradandó emlékkel járult az ünnepség fényéhez: kiadta a százéves testület történetét. A művet az önkéntes tűzoltó- mozgalom három lelkes híve, mindig segítőkész barátja: Csöglei István tűzoltó őrnagy, Márton Pál tűzoltó százados. Velencei István tűzoltó hadnagy irta — hosszú hónapok kutatásai alapján — társadalmi munkában. A budapesti tűzöl tómúzeum gyűjteményének több értékes darabját kölcsönözte a jubileum alkalmával megnyitott kiállításra. A „Tamási tűzvédelmének 100 éves története” című munka tanúbizonysága szerint sok viszontagságot ért meg a ma virágzó nagyközség. Rombolták a törökök, gyújtogattak benne a rácok. Egy, 1704-ből származó dokumentum szerint az évben a falu teljesen leégett. Földönfutóvá vált lakói azonban újjáépítették. 1720- ban még csak 147, de hetvenöt évvel később már 2469 lakosa volt Tamásinak. Napjainkban több mint 7600. 1778-ban a községnek egyik, majd két évvel később másik fele égett le, 1874-ben tizenkét ház égett le gyermekjáték miatt. Két és fél hónappal később már megvolt á „Tamási önkéntes tűzoltó egylet” alapszabálya. Főparancsnoknak Barbacsi Pált választották; az egyesület orvosa (!) dr. Lőwy Mór lett. Az alapítók tisztes summával járultak a felszerelés költségeinek fedezéséhez. Az önkéntesek 1877-ben estek át a tűzkeresztségen: erős szélben is sikerült megakadályozniok, hogy a nádtetős pincesoron elharapózzék a tűz. A felszabadulás előestéjén súlyos csapás érte a tamási testületet: a menekülő fasiszták ellopták kismotorfecskendőjét Államunk rövidesen gondoskodott a kárpótlásról. A tamásiak a hatvanas évek elején járási elsőséget vívtak ki — a 800-as kismotorfecs- kendő-kategóriában. Ma már saját gépjárműfecskendő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy embertársaik életének vagyonának megmentésére siessenek. Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Végre teljesül régi vágya, saját lapjában, a szabad sajtó viszonyai között, minden cenzúra nélkül hirdetheti nézeteit. Április elején indítja útjára az 1848—1849-es szabadságharc idejének legharcosabb, legnépibb orgánumát a Munkások Újságát. Célja az, amiről már a kiszabadulás napján, a Nádor Szálló erkélyén beszélt. Végigvinni a megkezdett forradalmat. Programjában szerepel többek között, hogy magyarázni fogja a 12 pontot, meg mindazt a rengeteg új törvényt, amelyet szakadatlanul alkotott a pozsonyi országgyűlés. Mint meghirdette, feladatának tekinti, hogy bevilágítson a politika bonyolult útvesztőibe, tiszta, közérthető szóval tájékoztassa az egyszerű népet mindarról, amiben érdekelt, úgy is, mint a polgári jogok birtokosa, úgy is, mint a terhek fő viselője. Igaz, nincsen cenzúra, kinyilvánították a sajtószabadságot — ez is igaz. Mégsincs minden rendben ezzel a friss sajtószabadsággal. Épp most érkezett Pozsonyból a sajtótörvény elfogadásra javasolt szövege. A pozsonyi törvényalkotók kérték, hogy nyilvánítson véleményt a pesti forradalmi bizottmány. Bizony, a javaslat elég megdöbbentő: aki napilapot óhajt indítani, az húszezer pengőforint óvadékot köteles letétbe helyezni a lapalapítás engedélyezésére jogosult hatóságnál. Hetilap esetében tízezer pengőforint az összeg. A pesti forradalmi bizottmány hatásköre kiterjed a lapengedélyezésre. Mitévők legyenek ?, Erről tárgyalnak egész nap, még az estébe nyúló órákban is. A tömeg pedig várja a városháza előtti téren a döntést. — 73 — Pillanatig sem vitás, hogy a forradalmi tömeg ellenei a kihívóan magas biztosítékot. Rajonganak, sürgetik a döntést. Táncsics Mihály erre fáklyát kér és nyilvánosan megégeti a törvény- javaslat jelenlévő példányát. Tudja, merész ez a cselekedet. Csapást mér vele a nemzeti törvényalkotók tekintélyére. Mégsem tehet másként. Miféle forradalom az, amely magasabb kauciót követel, mint a megdöntött önkény? Miféle demokrácia az, amely csak a legpénzesebb embereknek engedi meg, hogy lapot indíthassanak? Hiszen ha elfogadják a javaslatot, azonnal be kell szüntetni a Munkások Újságát! A javaslatot nem fogadták el. De Táncsics Mihály tettét sem felejtették. Üj országgyűlést hirdet a király Pestre, július 2-ára. Megindulnak a választások. Táncsics kiáll Petőfiért, lapjában a költő mellé buzdítja a szabadszállásiakat. Széchenyi István megkérdezi tőle, nem tartja-e túl fiatalnak Petőfit a képviselőségre. Eléggé nyersen azt felelte, bár fiatal a költő, de ezerszer inkább méltó eddigi tettei által a nép képviselésére, mint akármelyik idősebb mágnás. Széchenyi, aki még Kossuthot is túlon-túl radikálisnak tartotta, elhl- degül az eddig csak távolról ismert Táncsicstól. A mérsékelt politikusok félték Táncsicstól, szerették volna távol tartani az országgyűléstől. Először kitalálták, azért nem lehet követ, mert semmi vagyona sincs. Erre Tarnóczy Nándor nagy- harsányi bíró kijelenti, hajlandó a nevére íratni fele földjét. Akkor meg azzal hozakodtak elő, hocgy börtönben ült, ezért nem lehet tagja az országgyűlésnek. Ferde és hamis logika volt: bűn lehet az a raboskodás, amelyet éppen a jelenlegi változásokért szenvedett el? Amellett Kossuth Lajos is börtönben ült, ugyanabban, mint ő, csak éppen jóval hosszabb ideig. Mégis, merné-e valaki kétségbe vonni jogát. a képviselőséghez? Politikai boldogulását csak a felső körökben gáncsolták, ott kellett egyszál magának állnia a pillanatra sem szűnő támadásokat. A nép körében ragaszkodtak hozzá, igen sokan csak benne bíztak. Igazának tudata mellett ez adott neki erőt nemcsak ahhoz, hogy állja a támadásokait, — 74 de ahhoz is, hogy irgalmatlanul visszavágjon. Versengtek érte a különböző választói kerületek. Követjének szerette volna tudni Békés városa és a siklósi körzet, de hozzá ragaszkodtak az izsá- kiakis, az ómoraviaaiak is. Ez volt a legnagyobb elismerés, amit kaphatott e két utóbbi helyről, ahol segédtanító, illetve nevelő korából emlékeztek rá. Végül a siklósiak jelölését fogadta el, mivel egy követ csak egy kerületnek lehetett képviselője. 21. Személyes mivoltában soha nem törekedett csillogásra, nem is volt alkalmas ilyesmire, kifelé nehézkes, befelé töprengő természetével. Szellemi és erkölcsi magabiztosságát nem tudta kifejezni fellépéssel, élő szóval. Ezért hasztalan keresnénk őt az 1848-as országgyűlés gyakori szereplői között Lelkiismeretesen részt vett minden ülésen, törvényhozói rangját élete legnagyobb megtiszteltetésének tekintette, de véleményét inkább a munkások újságában, a széles nyilvánosság előtt mondotta el. Fáradhatatlanul támadta a birtokosok önzését, a maradéktalan jobbágyfelszabadítás körüli huzavonát. A kijátszott parasztok, az ország különböző részeiről megírták neki sérelmeiket, ő pedig leközölte ezeket a leveleket, amelyek aztán viharos felháborodást keltettek a politikai hatalmat gyakorló birtokososztály körében. Kiváltképp azért követelték a volt nemesek Táncsics lapjának betiltását, mert a munkások újsága nem szűnő harcot folytatott a törvényesen meghagyott kiváltságok — a szőlődézsma, a kocsmatartás, halászati, mészárszéki előjogok eltörléséért. Még a képviselők egy csoportját is megtámadta, azokat, akik a haza válságos helyzete ellenére fütyültek a közügyekre, hanyagolták törvényhozói kötelességüket, ellenben kártyázással pocsékolták a drága időt. Felbőszültek a kipellengérezett képviselők, panaszukkal elszaladtaik Kossuthoz, aki magához kérette Táncsicsot, és barátságtalanul megfenyegette: — Ha nem nézném, hogy ön Táncsics Mihály, a törvény ke2ére adnám! (Folytatjuk) — 75 —
