Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

eneiskolások Szolfézsórán«, A szemközti ablakból bá­gyadt téli fény hull a keskeny, hosszú hegedűszobába. Az ab­lak alatt három felnőtt, ko­moly, figyelmes arccal könyö­köl. Az ajtónak háttal — a kottaállvány mellett — kis­lány. Fehér úttörőing, derekán sötétkék szoknya fodrozódik. Nagy igyekezettel kezeli a vo­nót, lassú, ünnepélyes dallam kunkorodik elő a hangszer­ből. Most éppen a hegedű szako­sok vizsgáznak, hogy aztán nyugodtan élvezhessék a szünidőt. A muzsikálás komoly játék, kötelességekkel ezért jár. A szekszárdi zeneiskola híre az országhatárokon túlra el­jutott: legutóbb egy francia delegáció csodálta meg — raj­ta keresztül az egész hazai zeneoktatás korszerűségét. Ma már senki sem kételkedik ab­ban, hogy a gyermekek har­monikus testi-lelki fejlődésé­hez hozzá tartozik a művészi­Apáti Jutka pikolón tanul, ikertestvére, Mária, zongorám Hamarosan együtt lépnek feL, Ij&rti a vizsga előtti utolsó órám vei való aktív megismerkedés is. A világot értő, szerető, él­vező emberré válás útját könnyíti meg — és nem első­sorban művészpalántákat ne­vel — a zeneiskola. A szek­szárdinak több mint ötszáz be­iratkozott növendéke van, kis híján felüknek fizikai dolgozó az édesapja, édesanyja. Zsolnai Mártának is, aki­nek hegedűvizsgájára bekuk­kantottunk. A kislány negye­dik osztályos, második éve ta­nul hegedülni. A családban más nem játszik hangszeren, egyedül Márta. Senki sem kö­telezte — még szelíd szavak­kal sem — a zenetanulásra. Miért vállalta a külön elfog­laltságot ? Márta sokáig ül szótlanul, aztán egy szóval válaszol: „öröm”. Utána elmondja, hogy az otthoniak is szívesen hallgat­nak zenét. t— És milyen zenét? •— Hegedűt A rádióban? — Nem, én játszom. Persze, nem mindenkinek öröm a zenetanulás,, van olyan gyerek is, aki szülei akaratát teljesíti, amikor hetente egy óra zeneelméletre, kétszer fél­óra hangszerórára jár. Kárára m zenetanulés neki sem válik, legfeljebb akkor, ha mellette különtorna és külön nyelvóra, ilyen-olyan korrepetálás is szerepel a heti órarendben. A túlterhelésre hivatkozva éven­te több gyerek morzsolódik le • zeneiskolából. Érdekes vizs­gálatot folytatott ezzel kapcso­latban a mohácsi zeneiskola Igazgatója: megállapította, hogy a lemaradt gyermekek Zöme nemhogy javított volna tanulmányi eredményén, ha. nem néhány tizedet rontott, Ä zeneiskola Szekszárdon az Augusz-házban kapott helyet. Eleinte tartottak tőle a zene- tanárok: hátha hangos, hátha célszerűtlen lesz. Ma már nyo­ma sincs az aggodalmaknak, sőt, Husek Rezső igazgató sze­rint a történelmi légkör emeli az intézmény patináját. Tizen- jte»$ tanteremben folyik a ta­SraíSs. §5 ä zeneiskola rendel­kezik gyakorlószobával is, ahol azok a gyerekek foglalatos­kodhatnak, akik zongorát ta­nulnak, de nincs otthonukban hangszer. Egyébként a tanu­lók zöme értékes hangszereket használhat az iskola jóvoltá­ból. Legtöbben zongorát ta­nulnak — kétszázharmincan —, hatvanan hegedülni, de gya­korlatilag minden hangszert tanítanak: fuvolát, klarinétot, vadászkürtöt, gitárt... A ta­nulók számával semmi problé­ma, csak a tanárokéval. Most is négy üres hely van a me­gyeszékhely szép zeneiskolájá­ban. a frissen végzett peda­gógusokat csábosabb ajánla­tokkal várják a zenekarok. A fiatal tanárok nagyobb ré­sze maga is ebben az iskolá­ban szerezte meg zenei tudása alapjait. Ez, és a hivatástudat hozta őket vissza Szekszárdra. Nem úgy dolgoznak, mint más iskolában tanító társaik. Zömmel egyéni foglalkozást tartanak. A klarinétszobában éppen egy huncut fiatalembe­ren a sor: Viola Miklós tíz­éves, most elsős a zeneiskolá­ban. Egyszerre csak kedve tá­madt zeneiskolásnak lenni, a klarinétot pedig azért válasz­totta ki, mert úgy vélte, az olyan lehet, mint a trombi­ta... A tévedés persze hama­rosan kiviláglott, de Miki ma­radt a klarinét mellett. A véletlen már sokszor szol­gált kellemes meglepetésekkel, s bár Miki nem készül zenei pályára, a klarinétórákon jól érzi magát. Hogyan lehet valaki zene­iskolás? Magam gyakorlatából nem tudom, még neki sem In­dultam, már eltanácsoltak. így van ez most is azokkal, akik nem felelnek meg a felvéte­lin, vagy ahogy nevezik, meg­hallgatáson. Ha igen: semmi akadály^. a tanulásnak. A tan­díj csak képletes összeg, ok­mánybélyegben kell leróni, aszerint változó summát, (havi húsz és öt ven forint között), hogy milyen a tanuló eredmé­nye. Viola Miki és a klarinét. ; £ ! A folyosón kis cincogók kö-' zött lépegetünk, a vizsgára várnak. Izgultok? Jobbról, bal­ról bizonygatják, hogy nem. Husek Rezső szerint is így le­het. hiszen a zeneiskolában mindenkinek rendszeresen kell készülnie, azonnal kiderül, ha valaki mulaszt. így aztán nem jelent külön feszültséget a vizsga. " j Nem is illene a muzsikálás­hoz a körömrágós drukk. Meg­szólaltatni a hangszert — még alapfokon, még kicsit pontat­lanul is — győzelem, ami csak örömet okozhat. , VIRÁG F. ÉVA i Komáromi Zoltán felvételei; Ez a tanuló — a gitár a hangszere — zenei pályára készüSj

Next

/
Thumbnails
Contents