Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

>

1

l

%

1959 decemberében — tizenöt esztendővel ezelőtt — halt meg a budapesti Kútvölgyi úti kórházban Márffy Ödön, az újabb magyar festészet nagy koloristája, XX, századi művészetünk kiváló egyénisége.

Az 1878-ban, született művész festészeti stúdiumait Párizsban végezte 1902 és 1906 között; előbb a Julian-akadé- miát, majd az École des Beaux-Arts-t látogatta. Nagy technikai tudású, de konzervatív szemléletű tanáraitól a mesterségbeli ismereteket sajátította el. — példaképeit, vezércsillagait azonban Cezan- ne-ban, Gauguin-ben, Van Gogh-ban, a Matisse körül csoportosuló „Vadak”-ban és a korai kubistákban találta meg.

1906-ban a párizsi Salon

d’ Automne-ban négy képét állítják ki; ez idő tájt köt szoros barátságot az ugyancsak Párizsban tartózkodó Ady Endrével, Bölöni György kritikussal, Fülep Lajqs művészetfilozófussal és Kernstok Károly festővel,

Magyarországra való vísz- szatérése után Márffy — barátjával, Gulácsy Lajossal közösen — kiállítást rendez az „Uránia* műkereskedésben. A tárlatnak sikere van: Nemes Marcell, Európa egyik legnagyobb műkereskedője, Petro- vies Elek (a Szépművészeti Múzeum későbbi főigazgatója) és a fiatal Lukács György (aki nem sokkal később korunk egyik legnagyobb hatású marxista gondolkodója lett) is a vásárlók között szerepel, Rippl-Rónai pedig barátságába fogadja az ifjú művészt, s egy időre rendelkezésére bocsátja gellérthegyi — Kelenhegyi úti — műtermét Márffy képességeinek elismerése elől a hivatalos körök sem zárkózhatnak el, s a művész elnyeri a székesfőváros Ferenc JózsefaMárffy Ödön rüszt ve« á rövid életű MIÉNK (Magyar Impressziónisták és Naturalisták Kőre) tevékenységében, majd — 1909-ben —? egyik

alapító tagja volt as első magyar konstruktív törekvésű művészcsoportnak, a Nyolcaknak. Márffy ekkori munkái (közül a legemlékezetesebbek aktot kompozíciói CHárom grácia“, «Háttal álló meztelen modell“, »Négy fiatal ruhátlan nő“ stb.), önarcképei Gulácsy Lajosról és Odry Árpád színművészről festett portréi és »Régi váci vám“ című festménye, amely a kubizmus feszes képépstésének tanulmányozására vall

I

As első világháború éve«

Üásför előbb ming íSásésössi

később mint ún. „hadifestő” a fronton töltötte. Mednyánszky László megbecsüléssel emlékezik meg naplójában Márffy harctéri vázlatairól. (E skiccek sajnos legnagyobbrészt megsemmisültek.)

1918 őszén — a polgári demokratikus forradalom

győzelme után — Márffy a Nemzeti Tanács tagja lesz; a Tanácsköztársaság hónapjaiban a balatonfüredi művésztelep egyik vezetőjévé nevezik ki, s a művészeti direktórium megvásárolja egyik festményét.

A proletárdiktatúra leverése után Márffynak nagy része van letartóztatott kollégái: Kernstok Károly és Berény Róbert szabadlábra helyezésében. A kommün és a fehér terror alatti haladó és jelle- mes magatartását fel is rótta neki a győztes ellenforradalom; 1920-ban a Magyar Képzőművészek Szövetségének jobboldali, retrográd vezetősége a művészt három esztendőre kirekesztette tagjai sorából

Ä meghúreottatások miatti keserűséget boldog házasság feledteti: a mester a 20-as évek elején feleségül veszi barátjának, Ady Endrének fiatal özvegyéta Csinszkát (Boncza Bertát^,

Ä 20-as évek közepén a művészeink legjavát tömörítő, a Nyolcak hagyományait folytató KŰT (Képzőművészek Űj Társasága) Márffy Ödönt választja elnökévé. A KŰT vezetői és törzstag.iái — akik az elnöki tisztségbe emelik Márffyt — nem kisebb művészek, mint Vaszary, Rippl-Rő- nai, Egry József, Béck ö. Fü- löp, Czóbel Béla és Derkoyits Gyula. A mesternek á 20-as és

30-as években sorra nyílnak kiállításai Budapesten és külföldön, munkásságát értékes tanulmányok elemzik, s 1930- ban — Pátzay Pál szobrász- művész tollából — önálló kör tét is megjelenik róla,

X pályája (felelőjére érkezett művész egyre-másra festi az École de Paris szellemét a posztnagybányai szemlélettel ötvöző balatoni, budai ás itá'Megálltunk a Zombai utca sarkán, az öreg evangélikus iskola előtt és tanakodni kezdtünk, hogy — merre tovább? Ha a Luther utcára kerítünk sort, ott laknak a falu legnagyobb gazdái, a nyolcvan-, száz-, százötven holdasok, utcára nyíló, nagy ablakos kőházaikban,

— Ott aztán van pénz dugig — rebegte átszellemülten Novak Gizi, de Kálmán letorkolta: — Csak nem neked!

Jól tudta, ö volt közöttünk az egyetlen profi. A betlehemet is ő készítette, s tőle tanultuk meg a 12—15 perces, remek dramaturgiai érzékkel megszerkesztett játékot is. S mert ő így találta jobbnak, a Szőlő-köz apró házai felé indultunk el ahonnan halkabb, de biztonságosabb fények csalogattak,

A betlehemet két élesztősládából eszkábáltuk össze, s ahogy ma visszaemlékszem rá, négy oldalra tűzött kartontornyaival a pécsi székesegyházra hasonlított Egyik oldalát nyitva hagytuk, azon keresztül lehetett belátni a már- már iparművészeti tökéllyel berendezett ájtatos istállóba. Puhafából faragtuk a jászolt, nővérem kaucsukbabája volta Jézuska; igazi szénából volt megvetve az ágya. Körülötte álltak Mária* József a háromliai tájképeinek, virág- és gyümölcsös csendéleteinek mozgalmas lovas kompozícióinak, kerti jeleneteinek arcmásainak (Egisto Tango karmester, Krúdy Ilona portréi, fiatal nők mellképei) és önarcképeinek gazdag és változatos sorozatát. Ezekben az években születnek a szebbnél szebb ábrázolások a fiatal feleségről: „Csinszka olvas”, „Csinszka nyugágyban”, „Csinszka tűnődik“, „Csinszka utolsó arcképe”

A felszabadulás után Márffy Ödön — akit egykor az ellen- forradalmi Magyarország

„nemzetietlen”-ként és „destruktív elem”-ként bélyegzett meg — a magyar népi demokrácia megbecsült festője lesz,

1946-ban neki ítélik az ötévenként kiosztásra kerülő Állami Nagy Aranyérmet (e medáliának ő volt az utolsó kitüntetettje), 1948-ban a velencei biennálén szerepelnek a munkái (Egry József. Szőnyi István és Ferenczy Béni alkotásainak társaságában), majd „a Magyar Népköztársaság érdemes művésze” címmel is kitüntetik.

1958-ban az Ernst-múzeum termeiben sor kerül az ekkor már súlyosan beteg művész retrospektív kiállításának megnyitására. A tárlat rendezője a mester életművét töviről hegyire ismerő műgyűjtő: dr, Gegesi Kiss Pál Kossuth-díjas gyermekgyógyász professzor volt E gyönyörű kiállítással búcsúzott az élettől és híveinek népes táborától a nyolcvan esztendős, megtört testű művész,

Márffy Ödön színekben pompázó, életörömet sugárzó, szikrázó elevenségű tájképei aktjai, csendéletei — amelyek a festői izgalom feszültségében fogantak — a modem magyar piktúra büszkeségei közé tartoznak. Sós Endre Rippl-Rő- nairól papírra vetett megállapítása Márffyra is maradéktalanul érvényes: *,Az ő művei a legnemesebb értelemben vett európaian magyar művészetet jelentik, a magyar nemzet kultúrájának szerencsés találkozóját az európai kultúrával.”

DÉVÉNYI IVÁN

*

BERTOLT BRECHT:

MÁRIA

A szülés idején hideg volt. de azt is elfeledte,, a didergést, a szegényes tető alatt, a tűzhely füstjét és a hajnali fájdalmakat.

Elfeledte a szégyent, amelyet a szegénységgel kapott,

— de talán,

mert nem volt egyedül

az éjszakán.

ß később ünneppé változott minden, s mindenki ott volt, elhallgattak a pásztorok, és királyok jöttek a legendában.

A szél, amely fagyos volta angyal-énekké változott,

A tetőn át a csillagot látta — fia szeméből fénylett, ki könnyed volt és szerette a dalt szegényeket hívott magihoz^ királyok közt élt, s éjszaka mégis csillaggql álmodott.

(Antalfy István fordítása)

Demény Ottó s

Betlehemezők

királyok, kissé hátrébb a pásztorok, de a ló, a tehén és a szamár közvetlenül a jászol mögött, mert nekik nagy feladat jutott ezen az estén — ők fújták a meleget, hogy a kis újszülött meg ne fagyjon.

Bizony, ma már nehéz volna meghatározni, hogy e hajdani játékban mennyi volt az áhitat, s mennyi a józanul mérlegelő pénzkeresési szándék, de gondolom, hogy a kettő ez esetben jól kiegészítette egymást. Hiszen a Szőlő-köz apró házainak szegény lakói nagyon örültek jelenlétünknek, s még olyan ház is akadt, ahonnan átmentek a szomszédokért, hogy a nagyobb közönség előtt még átütőbb legyen a produkció, ami az alábbiak szerint zajlott le.

Kálmán, a subás öreg megállt a bejárat előtt, s botjával — amelyre régi pénzeket szögeltünk — elkezdett dörömbölni az ajtón. A bot zör- gött, de muzsikált is egyszerre, s a két angyal, aki a betlehemet vitte, a Mennyből az angyalt énekelte. Ha az ajtó, vagy az ablak megnyílt, ez a kérdés következett:

— Jó estét és karácsonyi békességet a ház minden lakójának! Be szabad-e vinni a betlehemet?

A rendszerint beleegyező válaszra Kálmán belépett az ajtón, botjával négyszer-öt- ször megütögette a szoba padlóját — vigyázva arra is, hogy ha mázas az a padló, valahogy föl ne sértse —, s aztán se szó, se beszéd, maga alá kanyarította a subáját és ráfeküdt. A két angyal ezután elkezdte énekelni a Csordapásztorok midőn Betlehemben kezdetű dalt, s mikor a végéhez értek, megszólalt a kis- pásztor: — Kelj fel öreg; kelj fel!

Most rövid, humoros huzakodás kezdődött a nagyothalló öreg, s a buzgó kispásztor között, amelynek végén az öreg ráocsudva a pillanat fenségére, gyorsan fölugrott, s elindult a betlehem felé, meglátni a kis Jézust. Mécset gyújtottunk és csillagszórót, s a háziaknak is megmutattuk a templom belsejét, majd vidám kéregető rigmusba kezdtünk, ami így végződött:

— Adjon a gazdasszony szíve és tehetsége szerint, hogy a

szegény betlehemesek új méJ esést vehessenek a kis Jézuskának!

Olyan gyorsan pergő, szép és vidám volt az egész; sokért nem adnám, ha ma végignézhetném. Ha újra látnám egykori magunkat, széltől kiese- repesedett kezünket, mázas orrunkat, s a Szőlő-köz sarában cafattá ázott, dróttal meg- fércelt bakancsainkat. Ha kutyák ugatása kísérné Utunkat a léckerítések mentén, s ha az utcasarok lámpája alatt újra számolhatnánk a bevételt: a sárga kétfilléresek között megbújó ritka nikkel tíz- és húszfilléreseket.

Ha még egyszer betekinthetnék annak a hajdani szegénységnek a lényegébe, amelynek — szerencsére — már olyan régen vége szakadt.

De már csak torokszorító emlékei lappanganak bennem, hogy időnként föltámadva egybemossanak kínt és örömöt, didergető fagyot, s az ünnep belső forróságát. S hiába tudom, hogy keserves volt, mégis valami megváltásfélér sugall felém múltamból az a naív betlehem, ide, a lágymányosi összkomfortba, ahol karácsony este a tisztes „bőség”, s a kölcsönös ajándékozások légkörében, majd a tévén nézhetem, vagy rádióból hallgathatom Bach karácsonyi oratóriumát.

Emlékezés Márííy Ödönre