Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-24 / 300. szám
t I ! Amerika szürke karácsonya Talán még soha nem voltak olyan szürkék New York és a többi amerikai nagyváros utcái, mint éppen most, a karácsonyi napokban. Hiányoznak az amerikaiak által annyira kedvelt színes lámpafüzérek, a kínai negyedből a lampionok és az- egyik tudósítás szerint •— a reklámok. Az újságok is csak a legolcsóbb cikkekét javasolják az ajándékozóknak megvételre, abból kiindulva, hogy meg kell húzni a nadrág- szíjakat. A szürke karácsony mögött a múlt esztendő nagy gazdasági problémái húzódnak meg. A statisztikák szerint a nemzeti össztermelés visszaesett, a munkanélküliség már 6—6,5 százaléknál tart Erre pedig nem volt példa az elmúlt 15 esztendőben! Bár külpolitikai síkon a Ford-kormányzat mézeshetei nem lebecsülhető eredményeket hoztak, gondolunk elsősorban a csúcstalálkozókra, a gazdaságban Ford és admi- riisztrációja nem sok biztatót tudott eddig mondani. Sőt, akadnak vélemények, hogy a közeli jövőben a jelenleginél még rosszabb helyzetre számítanak. Az amerikai gazdaság olyan alaptételeinél, mint az építkezés, á tartós fogyasztási cikkek (pl. autógyártás) további visszaesésre számítanak. A Newsweek és a Time című amerikai hetilap időnként olyan felvételeket közöl, amelyeken autók ezrei állnak egymás mögött és ez immár nem közlekedési dugó, hanem a nagy gyárak eladatlan készletei. Ford az év végén belpolitikai csúcsértekezletet tartott az ország legjobb gazdasági szakembereivel. Még derűlátónak lehet nyilvánítani azt a megállapítást, amely akkor elhangzott: „csodákat nem lehet várni”. A nehézségek a rendkívül bonyolult amerikai társadalom különböző rétegeiben nem egyformán jelentkeznek. A csúcsokon persze aligha van égető probléma; ismeretes, hogy a nagy trösztök az olajkrízisen is rengeteget kerestek. Azután következik a középréteg. Persze, ennek helyzete sem tragikus. Az év eleji súlyos benzin- és olajhiány hatott ugyan szokásaikra, életformájukra, de az olajproblémák megszűnőben vannak. Talán különösen hangzik, de már az is jó eredménynek számít, hogy megfelelően fűtik a házakat. A középrétegtől lejjebb lévő tízmilliókat viszont sokkal jobban sújtja az infláció lidércnyomása. Ezért érződik itt bizonyos aktivizálódás. A feszültség miatt változott az AFL—CIO szakszervezet osztálybékét hirdető vezetőinek a szemlélete is. Nemegyszer intették meg- gondoltságra a tőkéseket ésj a politikai vezetőket. A munkások között a legharcosabb két réteg, a bányászok és a textilesek határozott sztrájkharcot folytatnak követeléseikért; 1974 első felében sztrájk miatt több munkanap esett ki a termelésből, mint egész 1973- ban. Persze, ilyen körülmények között valóban nem lehet csodákat várni és a tervek is eléggé ellentmondóak. A gazdasági irányítás állami csúcsán például elvetik az ár. és bér- ellenőrzést, ugyanakkor ellen, zik a nagy jövedelmek fokozottabb megadóztatását. Lehetne persze arra is gondolni, hogy a mérleghiány mérséklése érdekében csökkentik az adminisztráció költségeit, mindenekelőtt a Pentagon kiadásait. Ez bizonyára segítene, de úgy tűnik, ehhez az eszközhöz nem nyúlnak a Fehér Házban. SÜMEGHI ENDRE Tv-napló Hétvége Az ismeretterjesztés a tv egyik fontos feladata, s a jelek szerint lehetőség és eredmény még mindig elég távol van egymástól. Gyakran a módszerrel is baj van, mindenképp ezt éreztük a Tv zenei klubjának péntek esti műsorában, amelynek alcíme így hangzott: Mi a véleménye a korszerű előadóművészetről egy fiatal művésznek, Kocsis Zoltánnak? Tulajdonképpen minden jó lehetett volna ebben a műsorban, melynek három kérdőjeles címe (Szuggesztivitás? Virtuozitás? Hatáskeltés?) az előadóművészet fontos kérdéseit kutatta, de valahogy semmi nem sikerült. Néha Kocsis Zoltán leült a zongorához, játszott valamit — kitűnően — s utána visszasüllyedtünk valami fáradt unalomba, amire egyébként nem lett volna okunk. Mi volt hát a baj? A néző lassan rájött: a túl spontánra tervezett vita nem vita volt, inkább riporteri monológ, amibe időnként beleszólhatott az is, akinek a véleményére valóban kíváncsiak lettünk volna. A spontaneitás erény is rr Őszi rekordok az időjárásban Különleges őszt hozott 1974 — ezt tanúsítják az időjárás „lázgörbéi”, a meteorológiai statisztikák is. Egyetlen példa: október abszolút rekordja, hogy Budapestre 154,4 milliméter csapadék hullott. Ebben a hónapban ennyit még sohasem mértek a fővárosban. A meteorológusok 1841 óta jegyeznek fel különféle időjárási adatokat, tehát a legöregebb csúcs legfeljebb 133 éves lehet. A rekordok „doyenje" a télies idő beköszöntővel kapcsolatos: a fagy ugyanis legkorábban 1907- ben érkezett, amikor Bábolnán és Pápán már szeptember 1-én 0 fok alatti hőmérsékletet mértek. Debrecen az 1911. szeptember 12-én észlelt faggyal a ranglistán már a második helyre szorult. Egyébként az első fagy a mi évszázadunk első felében tizenkilencszer érkezett meg már szeptember folyamán. A legkésőbbi fagyos napot viszont 1918-ban jegyezték fel, amikor Nyíregyházán június 4- én észleltek fagypont alatti hőmérsékletet. Nem sokkal marad el ettől a rekordtól Esztergom, ahol ugyanilyen hőmérsékletet észleltek szinte pontosan tíz évvel később, de „csak” június 3-án. Külön tartják nyilván az időjárás kutatói az úgynevezett téli napokat, amikor is a napi maximum sem haladja meg a 0 fokot. Az eddigi legkorábbi téli nap rekordja a Miskolctól északkeletre, a Hernád mentén fekvő Fügödön született: itt 1908-ban október 20-án már nem tudott túljutni a hőmérő higanyszála a fagyponton. lehet, de amikor túl sok a közbevetett megjegyzés, a né. zöben csak zavar keletkezik, hisz ő nem résztvevője, hanem csak nézője a vitának. S egyébként is, a riporter találja meg a helyes arányt. Annyit beszéljen, amennyi ahhoz szükséges, hogy a beszélgetés ne kanyarodjon mellékutakra. A hetvenöt éves Hidas Antal méltó köszöntése volt legnagyobb írói vállalkozásának, regénytrilógiája első részének megfilmesítése. Ficzek úr a századforduló kispolgára, aki magán viseli ennek a típtis- nak minden esendőségét, humorát és tragikumát. Hidas epikai gazdagsága, elbeszélésének ereje nagyszabású képet rajzol a századelő világáról, s a Ficzek úr köré csoportosított eseményekben egy letűnt világ vonul föl, kapzsi háztulajdonosaival, kis stílű és nem is mindig kis stílű szélhámosaival. a kor összes ellentmondásával, ami az első világháborúba torkollt, s ami letörte Ficzek úr nagyratörő reményeit is. Ez volt az úgynevezett Ferenc Jó- zsef-i boldog béke, amely nem. lehetett boldog s béke is csal: annyiban volt, amennyiben a háborúra készülés a békét jelentheti. Hajdufy Miklós rendezése hibátlanul jelenítette meg ezt a kort, s ha volt is néhány teatrális jelenete, az egész nem tévesztette el hatását, amihez két kitűnő színész is hozzájárult, Haumann Péter és Schütz Ila. Hidas Antal nagyszabású regénye így vált maradéktalan filmélménnyé. A film mindazt átmentette a regényből, ami teljessé tudta tenni az elbeszélést, s előbbre is mutatott, arra, amit a trilógia többi része mond el. A hétvége elég szegényes műsoráért a Hidas-regény megfilmesítése igazán kárpótlást adott. cs. Nyikoláj Zabelkin, a Szovjetunió hose: Magyarországért harcoltunk (3.) Szemben a tankkal Ahogy múlt az idő, a szovjet hadsereg tovább haladt Nyugat felé, újabb magyar falvakat és városokat szabadított fel. Minél reménytelenebbé vált a német fasiszta hadsereg helyzete, annál elkeseredettebbek lettek a harcok. Rendkívül nehéz csaták bontakoztak ki decemberben, amikor végéhez közeledett az ellenség budapesti csoportosulásának bekerítése. Ebben az időben Katyusa-ütegeink egy lövészezreddel működtek együtt, amely a 3. Ukrán Front más egységeivel együtt a Velencei-tótól keletre, Bicske irányába tört előre. Rövid tüzérségi előkészítés után, amelyben Katyusáink is részt vettek, a lövész alegységek rohamra indultak. Futárommal, Vologya Anyiszi- movval és két rádióssal az első zászlóalj megfigyelőpont. ján tartózkodtam. A zászlóalj az ezreddel együtt néhányszor támadásba lendült, de a tüzet egy pillanatra se szüneteltetvén mind. annviszor kénytelen volt visz- szatérni kiindulóállásaiba. Az egvik alegységnek a nap második felében sikerült három oldalról átkarolni az ellenség megszállta dombot és akkor tudtuk kivetni állásaiból. A hitleristák kezdtek hátrálni. Hogy ne veszítsük őket szem elől, előre kellett kúsznunk Fjodor Petrovics Nyeverov génnuskás szakaszának lövészárkába. Nyeverovról hallottam már. Tudtam, hogy nem hivatásos katona, és a háború előtt iskolaigazgató volt. Az a hír járta róla, hogy rettenthetetlen, és a csatában szerencsés tiszt. Most úgy hozta a sors, hogy vállvetve küzdöttünk együtt. Nem túloztak a hírek, valóban rendkívül bátor, harcedzett katona. A fasiszták egy óra múltán erősítést kaphattak, és ellen- támadásba lendültek, hogy visszafoglalják állásaikat. Három fasiszta tank Nyeverov lövészárka felé robogott. Az egyik különösen nagy sebességgel tört előre, szinte rengett a föld alatta. Nyeverov intésére a katonák a lövész, árok mélyére emelték át a géppuskát. A szakasz parancsnoka dobta az első tankélhá- rító gránátot a lánctalpak alá. Az acélmonstrum megremegett, de tovább haladt. A főhadnagy újabb gránátot hajított el, a páncélos csak nem állt meg. Szinte már a feje fölött süvítettek lövedékei. A forró légörvény lesodorta sapkáját, de felvenni nincs idő, már csak 4—5 méterre van a páncélos, amikor a parancsnok odavágta az utolsó gránátot. A lövészárok fölött, az épen maradt egyik lánctalpon még fordult egyet a tanl^ a tisztet belepte a föld, de a páncélos mozdulatlanná merevedett. Nveverov kikászálódott a rászóródott földből, nyugodt mozdulattal kiemelte a géppuskát és tüzet nyitott a páncélos mögött már csak pár lé. pésre rohamozó fasiszta gyalogságra. Ez olyan váratlanul érte őket, hogy még elvetődni sem volt idejük. Egy részük visszafordult, a többieket le- kaszálta a géppuska, A másik két páncélost Katyusáink vették célba. Az ellenség, a páncélosfedezetét elveszítvén fejvesztve hátrált a szomszédos állásokból is. Nyeverov lövészárkához ér. vén gratuláltam a csata sikeres befejezéséhez. Majdhogynem közömbösen fogadta. Nem tudtam eldönteni, hogy rendkívüli fegyelem, vagy r. tényleges passzivitás volt-e az oka. Rágyújtottunk, pár szót váltottunk, de sehogy sem akart kialakulni a beszélgetés. Lassan megtudtam, milyen szörnyű tragédiát élt át ez a férfi. Említettem, hogy Nyeverov a háború előtt iskolaigazgató volt egy Sztálingrád környéki faluban. A hitleristák meg. szállták a falut, az egész családja elpusztult. A fasiszták agyonlőtték szüleit, feleségét, még kicsiny gyermekének se kegyelmeztek, mert az öccse csatlakozott a partizánokhoz. Kötélidegekre volt szüksége ahhoz, hogy mindezek után ilyen fegyelmezett, nyugodt lehessen. Igaz, a fasiszták) iránt nem ismert irgalmat. Rövid cigarettaszünet után tovább indultunk, — nyitva állt az út Bicske felé, amelyet estére el is értünk. Az állomáson hadifelszereléssel megrakott szerelvények vesztegeltek. Látszott, hogy a fasiszták nagy sietve vonultak vissza. Nem számítottak arra, hogy a szovjet csapatok ilyen gyorsan áttörik védelmüket. Hadseregünk Esztergom irányába igyekezett, ott kellett találkoznunk a 2. Ukrán Fronttal, hogy bezárjuk a gyűrűt Budapest körül. jP^f^ f.cp nie | 3
