Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-18 / 295. szám
t Stirlítz - civilben Beszélgetés Vjacseszlqy Tyihonovval műalkotást nem lehet „elejétől végig” egyforma intenzitással nézni. De ha nem volna televízió, sok mindent egyáltalán nem látnánk, beleértve a filmeket i& — Hány szerepet Játszott fűmen! — Talán húszat Nem is olyan sok ez, ha arra gondolok, hogy már huszonöt éve vagyok a pályán. Nem szeretek egyszerre több film forgatásában részt venni. Többnyire főszerepeket kapok, ez pe- dik maximális erőkifejtést nagy figyelmet igényel, s nem tűri az energiám széjforgá- csolását A Háború és beké forgatása például 4 évig tartott; ez alatt az idő alatt legalább 4 más szerepet lejátszhattam volna. De akkor számomra ez az egy mindennél fontosabb volt — Szeretne színházban játszani? — Filmszínész vagyok. Azért is végeztem el a film- művészeti főiskolát, hogy filmszínész lehessek. Szeretem a hivatásomat. De — filmszínész kollégáimhoz hasonlóan — gyakran irigylem színházi pályatársaimat. Az ő munkájuknak a miénkkel szemben az az egyik legfőbb előnye, hogy eleven kapcsolatban vannak a nézővel, aki az alkotás folyamatának tanújává válik. Azt kérdezte az imént, szeretnék-e színházban játszani. Kétségkívül. De mondtam már, hogy nem szeretek egyszerre több dologgal foglalkozni. — Milyen hatással vannak önre azok a hősök, akiket a filmvásznon alakít? Hagynak-e ezek a figurák önben valamilyen maradandó nyomot? — Bizonyára igen. Pontos választ alighanem azok az akik Országos bányabiztonsági program Nyolcszázmillió forint a bányatüzek megelőzésére A Minisztertanács ez év áprilisában határozatot hozott a szénbányák biztonságának növelésére, elsősorban tűzvédelmi intézkedések bevezetésére. Az egész magyar szén- bányászatot érintő határozat végrehajtására a kormány központi forrásból jelentős összeget bocsátott a bányák rendelkezésére. A fontos kormányhatározat teljesítéséről, a pénzösszeg felhasználásának módjáról tájékoztatták az MTI munkatársát, a Magyar Szénbányászati Tröszt, nél. Elmondották, hogy a minisztertanácsi határozat máris érezteti kedvező hatását a föld alatti munkahelyeken. A Magyar Szénbányászati Tröszt, a Nehézipari Műszaki Egyetem, a Bányászati Kutató .Intézet, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség és a Mecseki Szénbányák szakembereinek bevonásával ideiglenes bányatűzvédelmi bizottságot alakítottak. Ennek a bizottságnak a javaslata alapján készítették el a bányavállalatok tűzvédelmi tervüket. Elsősorban a villamossági berendezések hibái miatt keletkező bányatüzek megelőzéséről gondoskodtak, illetve gondoskodnak. Most nagy összegeket költenek a lángot nem vezető gumiszalagok és kábelek beszerzésére. Ezek égésgátló anyagokat tartalmaznak, s így tűz esetén megakadályozzák a lángok továbbterjedését. Az idén 20 kilométernyi lángálló gumihevedert szereltek fel a bányákban, jövőre újabb 60 kilométernyit kapnak az üzemek, s 1977-ig minden bányát ellátnak a költséges, de a bányászok biztonságát jól szolgáló berendezésekkel. Ugyancsak a megelőzés érdekében automatikus szénmonoxid- és metán-előjelző műszereket szerelnek feL Ezeket főleg a KGST-tagállamokból szerzik be. Az első ilyen veszélyt jelző korszerű műszereket a tatabányai és a Mecseki Szénbányák üzemeiben már üzembe helyezték. Minden szénmedencébeií megkezdték a hírközlőrendszerek és a diszpécserszolgálat korszerűsítését. A menekülővágatokban a sűrű füstben is jól világító, irányító jelző-; két szerelnek feL Országszerte fokozatosam korszerűsítik, Illetve kiegészítik a bányamentő állomások! felszerelését. Az NDK-ból éa az NSZK-ból például az eddiginél nagyobb teljesítményű mentőkészülékeket szereztek be. Határozat született a külföldi tűzvédelmi kutatások eredményeinek széles körű megismerésére és hazai bevezetésére. Ennek érdekében nemrégiben a donyeci medencében alkalmazott új módszereket tanulmányozták a hazai szénbányászati szakemberek. A későbbiekben tapasztalat- cserére utaznak Lengyel- országba, Csehszlovákiába; Franciaországba, Belgiumba, és az NSZK-ba is. A nagyszabású program megvalósítására ebben az évben 245 millió forintot bocsátott a kormány a vállalatok rendelkezésére. A következő években is folyamatosan fedezi az állam a tervek megvalósításának költségeit. 1977-ig 833 millió forintot kap a bányatüzek megelőzésére a magyar szénbányászat. A jelentős összeg felhasználását a Minisztertanács szigorú feltételhez kötötte: a vállalatok kizárólag a bányatüzek megelőzésére, a biztonság fokozására fordíthatják az anyagi támogatást. A rendkívüli anyagi segítség a bányavállalatok gazdasági eredményeit nem befolyásolja. emberek adhatnának, évek óta ismernek engem, így hát érzékelni tudják a különbséget egy-egy szerep alakítása előtt és után. Azt hiszem azonban, ez kölcsönös folyamat, valamit én is hozzáadok magamból az általam alakított figurákhoz, valamit pedig én is kapok, magamba ötvözök belőlük. — Most min dolgozik? — Forgatókönyvet olvasok. Sok ajánlatot kapok, ezekbőf kell kiválasztanom a nekem megfelelő szerepet. Sajnos, nem találtam még ilyet Lehet, hogy ez jő is így. Az alatt a három év alatt, míg A tavasz tizenhét pillanata sorozaton dolgoztam, annyira összenőttem Stirlitz-Iszajev alakjával, gondolataim és érzéseim annyira az ő jellemének és tevékenységének hatása alatt állnak, hogy el kell telnie még bizonyos időnek, hogy eltávolodhassam tőle. — Hogyan viseli saját népszerűségét? — Hogy érti ezt? (Mosolyog.) — Hogy jóformán mindenki ismeri... — A foglalkozásunkkal jár. Ha a filmszínész akár egyetlen filmszerepet is játszott, máris megismerik az utcán. Dicsőség? Népszerűség? A lényegét tekintve sem ez, sem az. Egyszerűen csak foglalkozási ártalom. Az, hogy a filmszínészeket arcról is ismerik, még nem jelenti azt, hogy ők különbek lennének a más foglalkozású embereknél, akik ugyanolyan jól végzik a maguk dolgát. Mi több, úgy gondolom, hogy ha a filmszínész kezdi magát többnek becsülni a többi embernél, úgy művészként, emberként is .egyaránt sokat veszít. ALLA GEGYINSZKAJA APN — "A tavasz tizenhét pillanatában először találkoztunk Önnel, mint felderítővel. ^ — Régóta kerestem már a filmben a szovjet felderítő szerepét, s már régóta vártam arra, hogy színészként, a magam eszközeivel megformáljak egy ilyen embert — komolyan, a krimiműfaj sablonos megoldásaitól mentesen. — Három évvel ezelőtt meghívtak A tavasz tizenhét pillanatának forgatására. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, arra gondoltam: ez az, amit kerestem — a mű jelentőségét, a karakter mélységét, a lélektani összetettséget illetően. — Szokta nézni « televíziót? — Elfoglaltságomtól függően. Amikor tudom, nézem. Nézem a híreket, a sportműsorokat, sőt még a gyerek- adásokat is, mert hároméves kislányomat már érdekli a televízió, s természetesen a játékfilmeket is. — Másként hat-e Önre a film a moziban, mint a képernyőn? — Természetesen. Egy szélesvásznú film művészi vonatkozásban bizonyos mértékig veszít hatásából, ha az ember televízióban látja. Nem a képernyő méretei, hanem inkább a kollektív és egyéni befogadás hatékonysága miatt. A moziban sokan vannak, s ha az ember valamit nem értett meg, vagy egy pillanatra nem figyelt oda, a nézőtér reakciója hozzásegíti ennek a kis „fehér foltnak” a kitöltéséhez. Otthon viszont többet is „kihagy” az ember. Ez függ a hangulatától és attól is, hogy mennyire foglalt, elvonja-e figyelmét egy telefon, vagy a különböző házi teendők... A Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Táncsics viszont napról napra szegényebb lett, míg le nem süllyedt ismét a teljes nyomor szintjére. Anyagi romlását siettette, hogy megalapozatlanul hozzákezdett összes művei kiadásához. Megint rászedte a saját jóhiszeműsége. Készpénznek vette a soha be nem váltott ígéreteket. Egyedül Almássy Pál, az 1848—49-es országgyűlés elnöke állta a szavát, de még így sem futotta a nyolcszázforintos nyomdai adósságra. Hiába van szép háza a Tömő utcában, a 75. évében járó öregember nyomorog. Lakói nem fizetnek, mert tudják, hogy a galambszívű háztulajdonos inkább éhen hal, minthogy követelőzzek. S valóban, a betevő falatra sincs pénze. Minden reménye odaveszett 28. Nőttön-nőtt a telher a Tömő utcai házon. Már nemcsak az elmaradt részletek szaporodtak, de az elmaradt kamatok is. Márpedig a bank irgalmatlan. Tudta ezt Táncsics, gyorsan szabadulni akart hát az anyagi végveszedelemtől, az árveréstől. Felbecsültette ingatlanát, eszerint 93 ezer forintot ért háza, telke együttvéve. Jött a tőkés monarchia első komoly gazdasági megrázkódtatása, az úgynevezett bécsi krach: zuhantak az árak, eltűnt a pénz. Újra 'kellett értékeltetni a vevőre váró házat. A becsüs ezúttal 47 ezer forintot állapított meg. Aki viszont komolyan ér~ 97 — déklődött, a becsült összeg felét sem volt hajlandó megfizetni. Ugyanakkor az Első Hazai Takarékpénztár egyre türelmetlenebbül sürgeti az árverést Táncsics inkább a szégyentől retteg, mint a katasztrofális anyagi veszteségtől. Fáradhatatlanul szaladgál hogy mentőövre leljen. Szeretné, ha bár olcsón is, de megvenné telkét, házát a főváros. Nem vette meg. Egy arcizmuk sem ráindult a városatyáknak, úgy nézitek végig, miként rakják utcára az öreg házaspárt. 1876 tavaszán került sor az árverésre. Tizennyolcezer forintért akadt vevő. A vételár az utolsó fillérig a takarékpénztáré lett, sőt maradt az adósságból. Tehetetlenül néztek a jövőjük elé. Lányuk, Eszter közben férjhez ment Csorba Géza j óravaló ügyvédgyakomofchoz, így szerencsére rá nem volt gondjuk. Viszont a fiatalok, szegényen kezdő házaspár lévén, nem tudtak az öregeken segíteni. Hová, merre? — emésztette a gond a nincstelen hetvenhét éves Táncsicsét. Egyetlen támasza az íród segélyegylettől kapott havi húsz forint maradt Ebből kellett megélnie Terézzel. Amikor Bába Molnár Sámuel gazdag ceglédi birtokos parasztnak tudomására jutott, hogy városukban akar megtelepedni az 1848—1849-es idők egyik híres férfija, tanyát ajánlott fel a két öregnek minden ellenszolgáltatás nélkül. S azt is megígérte, elintézi, hogy Cegléd város községe gondoskodjék a Táncsics házaspár eltartásáról. Fogadkozását néhány nap múlva tett követte: 1 három kocsit küldött a költözködéshez és a két öreg 1876. május 1-én leköltözött Bába Molnár Sámuel üresen álló, a várostól két kilométernyire lévő tanyájára. Érdeklődéssel fogadták őket, különösen a tanítók. Némelyek élelmiszert is hoztak. De ahogy múltak a napok, úgy csappant az érdeklődés. Jelenlétüket megszokták, nem nagyon törődtek velük. Táncsics viszont annál jobban szomjúhozta a cselekvést. Gondozta a tanya környékét, irtotta a gazt, ápolta a maga ültette növényeket, porciózta a gazda megbízásából az aprójószágnak való eleséget. Dolgoztak ott cselédek is, ezek panaszkodtak a gazdára, hogy bizony fösvény hozzájuk, szűkén méri a kasztot. Kínos volt ez Táncsicsnak, hiszen Bába Molnár jóvoltából élt a — 98 — tanyán, másrészt egy hosszú életen át mindig a szegényemberek ügyét pártolta. Most is ennél maradt. Bármekkora hálával tartozott jótevőjének, elvedből senki emberfia kedvéért nem engedett. Alig pár hónap múltán eléggé elhidegült a viszony gazda és vendég lakója között. Siettette útjaik elválását, hogy Táncsics a paraszthirtokos- nak sehogy nem tetsző működést akart kifejteni Cegléden. Tyúkók terelgetése, gazok irtása mellett igen nagy becsvággyal munkálkodott a Vasárnapi Egyesület megalapításán. Minden részletre kiterjedő tervezetet készített a paraszti öntevékeny művelődés érdekében. Bába Molnár Sámuel pedig attól tartott, hogy az öreg Táncsics meghökkentően fiatalos becsvágya fenekestül felforgatja Cegléd csendes- langyos állóvizét. Mert más volt Kossuthról szónokolni, sőt meglátogatni őt népes küldöttséggel Turinban, és megint más, valódi társadalmi cselekvéssel segíteni a változást a paraszti tömegek, a kisemberek érdekében — velük, hadd legyenek nagykorúak. Ez nem kellett az úri paraszt B. Molnár Sámuelnak. Neki a saját hatalma kellett, s a befolyás, hogy ő mondhassa meg, mi üdvös és mi káros Cegléd városára nézve. Táncsics túlon túl ismerte az ilyen népboldogí- tást. Menekült előle. Harag nélkül, de határozottan szakított Bába Molnárral. November 1-én, mindenszentek napján indult lakást keresni és másnap már be is költöztek a városba, ősz ellenére kegyetlen fagy, nagy hó keserítette őket, és kis híján megdermedtek a fűteflen lakásban. Táncsics lábán kiújultak a korábbi fagyások, szenvedett a sebektől élete végéig. Tekintve, hogy a beígért ellátásból alig lett valami, feloldotta ígéretük alól a ceglédieket. ínséges helyzetükben saját könyveit árulta a piacon, de bizony nem akadt vevőkre. Ha nincs az írói segélyegylet havi húsz forintja, akár éhen is halhattak volna. Anyagi nyomorukkal csak-csak megbarátkoztak volna, mert eleget gyakorolták annyi éven át a nélkülözést. Annál többet szenvedtek az árvaságtól. Amikor 1877 nyarán elhagyták a várost, mindössze két embert tartottak érdemesnek arra, hogv elbúcsúzzanak tőle. Senki nem akadt, aki szívességből elvitte volna szegényes matyójukat a vasútállomásra. (Folytatjuk) — 99 —
