Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

KÜLÖNÖSEN IGAZ ez a köz­mondás á helyi tanácsoknál, ahol az ügyintézők a legközvet­lenebb kapcsolatban állnak a lakossággal. A bölcsőtől a ko­porsóig — ahogy mondani szok­ták, sőt ha arra gondolunk, hogy a gyermekét váró anya egészségügyi és szociális hiva­talos tennivalóival is a tanácsot keresi fel, nyilvánvaló, hogy már a születést megelőző idő­szakban kialakul a leendő ál­lampolgár kapcsolata a tanács­csal. Lehetetlen lenne felsorolni mindazt, ami a tanácsok „ha­táskörébe” tartozik. Hozzávető­leg mintegy húszezer jogszabály létezik, s ezenkívül még renge­teg kiegészítő, módosító rendel­kezés, úgynevezett belső utasí­tás van érvényben. Mindezek­kel szabályozzák, intézik az ál­lampolgárok ügyeit, kérelmeit. Bőven jut tehát a jogszabályok­ból, rendelkezésekből minden­kinek. Egy-két példa csupán az érdekesség kedvéért: Egy új lakóépület „használatba vételé­hez" mintegy 7® féle eljárást keil elvégezni, ennyiszer aktákat, határozatokat, engedélyeket ki­adni. Egy bolt nyitva tartási ide­jének megállapításához több mint 40 különböző engedély, jóváhagyás szükséges. Mindez persze nem megy egyik óráról a másikra, de a minél jobb ügyintézés egyik alapkövetelménye mégis a gyor­saság, hiszen hangulatunkat, közérzetünket jelentősen befo­lyásolja, hogy mennyi idő alatt és hogyan intézik ügyeinket. A gyorsaság, szolgálatkészség, ud­variasság tehát alapvető köve­telmény. Ha viszont ez így igaz, miért nem lehet intézményesen gyorsabbá tenni az ügyintézést? Akadálya ennek a már említett rengeteg előírás is, de nem ke­vésbé közrejátszik a tanácsok megnövekedett önállósága és hatásköre. Az eddigieknél jóval több ügyben kell dönteniük, vi­szont az ügyintézők száma ma­radt a régi. A nagyobb önálló­ság természetesen nagyobb kö­rültekintést, gondosságot is kí­ván, s ez nem gyorsítja az ak­ták útját. A tények önmagukért beszél­nek — de valamit mégiscsak kell tenni. És lehet Is. A leg­fontosabb a munkamódszerek megváltoztatása. Az „átfutási idő” feltétlenül rövidíthető. És ebben a munkában egyaránt figyelembe kell venni a felsőbb intézkedéseket, javaslatokat és a helyi lehetőségeket. Mert az is nyilvánvaló, hogy az ügyinté­zés gyorsítása a legfelsőbb szinten is érdek. A Tanácsigaz­gatási Szervezési Intézet munka-, társa! például hosszú idő óta tanulmányozzák a helyi állam- igazgatási szervek munkáját, összegyűjtik a legjobb tapasz­talatokat, s azokat analizálják, vizsgálják, hogyan alkalmazható más területen. Ma már termé­szetes, hogy a községi, kerületi, városi tanácsok isménk legjob­ban a helyi igényeket. SOK HELYEN már megfelelő, az eljárásokat gyorsító módsze­reket dolgoztak ki, egyszerűsí­tették az ügymenetet. Nos, a jó példák terjesztése, egy-egy gyor­sító intézkedés elterjedése sok tízezer óra megtakarítást jelent­het országszerte. A tanácsi dol­gozókat segíti ez a tudományos intézet segédletekkel, iratmin­tákkal. Ezek ügytípusok szerint tartalmazzák, hogyan kell jegy­zőkönyvet készíteni, minta nyújt eligazítást arra, miként lehet adatokat beszerezni, korrekt határozatokat fogalmazni. A tíz­ezernyi példányban szétküldött minták néhány hónap alatt ész­revehetően rövidítették az „át­futási időt”. Ez a segítség persze csak akkor hoz hasznot is, ha meg­felelően és következetesen al­kalmazzák. Éppen ezért a taná­csok egyik legfontosabb belső feladata a határidők ellenőrzé­se, betartása. Helyes az a mód­szer is, amikor még a határidő kitűzése, az ügyirat útjára in­dulása előtt tisztázzák, hogy mennyi időt tartanak szükséges­nek a munka elvégzésére. Ez nemcsak az ügyfélben növeli a biztonságérzetet, de nyomon kö­vethető, hogy hol, melyik osz­tályon, szakigazgatási szervnél fekszik a szükségesnél tovább egy-egy akta. Ezzel nem csupán a felelősségre vonós lehetősége bővül, hanem a tanács illetéke­sei még idejében figyelmeztet­hetik az érdekelteket a határidő lejártának közeledtére, sőt még idejében segítséget is adhatnak ahhoz, hogy a határidő megtar­tását veszélyeztető akadályt el­hárítsák. A KÖZPONTI INTÉZKEDÉSEK mellett természetesen szükség van a tanácsi dolgozók meg­változó szemléletére. Több em­berség, szocialista magatartás — ezek azok a jellemvonások, amelyek segíthetnek ennek meg­oldásában. Egyetlen példa: négy­öt igazoló papír beszerzése az ügyféltől néha hetekkel-hónapok- kal lassíthatja az ügy menetét. A késedelem okát vizsgálva ki­derül, hogy e papírok helyett elég lett volna a személyi iga­zolvány bemutatása. Vagy miért kell hosszú időt eltölteni egy-egy születési anyakönyvi kivonat másolatának megszerzésével, amikor az igazán nem nagy ügy elintézéséhez a személyi igazol­ványban lévő bejegyzések is elfogadhatók? Azt az alapelvet kell mindenképpen meghonosí­tani, hogy minden esetben az ügyes-bajns dolgában segítséget váró emberre kell a figyelmet koncentrálni, s ebből a szem­szögből vizsgálni az előírásokat. Sajnos ma ez még sok helyen nem így van, az előírások a fontosabbak, az „ügyfél" má­sodrendű. Az MSZMP X. kongresszusa fontos feladatúi szabta az ál­lamigazgatási munka javítását, a lakosság ügyeinek jobb inté­zését. A jobb ügyintézés egy­szersmind gyorsabb, embersége­sebb munkát is jelent. E. Gy. Utak — megerősített alapokon Értelmezhetjük szó szerint is, képletesen is a címben em­lített megerősített alapokat. Amint azt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöké­nek a kormány elé terjesztett jelentése tanúsítja, a megerő­sítés mindkét értelemben szükséges. A népi ellenőrzés száznegyvenhárom hivatalra, intézményre, vállalatra kiter­jedt vizsgálatában nem csu­pán arra keresett választ, hogy miként használják fel az útépítésre, korszerűsítésre rendelkezésre álló pénzt a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium, valamint a taná­csok útügyi szervei, — hanem e munka hatékonyabbá tételé­nek lehetőségeit is kutatta. A népi ellenőrök ismét nem fá­radoztak hiába: szép számú ilyen lehetőségre bukkantak. A KNEB országos vizsgála­tának megállapításaihoz érté­kes adatokkal járult a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bi- zouaug is. Feimércse szerint megyénk 3592 kilométeres út­hálózatából tanácsi kezelés­iben 2471 kilométer, a KPM Közúti Igazgatósága kezelésé­ben 1121 kilométer áll. A tel­jes hálózatból jelenleg még csak 1261 kilométernyi a ki­épített, a többi kiépítetlen földút. 1971-től 1973-ig — a 1974. december 18. IV. ötéves terv első három évében — a közutak fenntar­tására több mint négy és fél milliárd forintot költöttek. Az utak korszerűsítése az orszá­gos úthálózaton a forgalom követelményeinek megfelelő sorrendben történt, tervszerű­en történt; a tanácsi utakon a helyi ismeretek és tapasztala­tok alapján. Igen lényeges — és sajnála­tos — a megyei NEB-nek az a megállapítása, hogy a taná­csok évente hozzávetőleg tíz­millió forintot nem tudnak ja­vításra, korszerűsítésre fel­használni, mivel pénzük ugyan van, de nem tudnak idejében kivitelezői kapacitásra szert tenni. Emiatt a tanácsoknak gyakran éveken át gyűjteni- ök kell, hogy jelentős fedezet birtokában megbízást adhas­sanak a munkák elvégzésére. A gondokon több helyütt enyhít a társadalmi munka; a dombóvári járásban például az egyik évben 860 ezer fo­rintos társadalmi munkával járult a lakosság a tanács rendelkezésére álló több mint hatmillió forint hasznos célra fordításához. A megyei NEB javasolta, hogy a KPM Közúti Főosztá­lya a közúti igazgatóságok kö­zéptávú fejlesztési terveit is hagyja jóvá, mivel így azok a tanácsokkal együttműködve gazdaságosabban dolgozhat­nának. Szintén megfontolandó javaslat, hogy a tanácsi út- és hídfenntartási, valamint kor­szerűsítési előirányzatokat az V. ötéves terv idejére ne osz- szák fel az egész tervciklus­ra; a felosztás a tanácsok ré­szére csak a korszerűsítésre történjék meg. A műszaki el­lenőrzés színvonalának emelé­sére volna helyes útellenőrző szolgálatot felállítani. A ta­nácsi úthálózat fenntartása egységes szervezettel szintén eredményesebb volna az ed­diginél. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a kor­mány elé terjesztett jelentése alapján a Minisztertanács a leglényegesebb kérdésekben meghatározta azokat a teen­dőket, amelyek megerősített alapra helyezhetik a hazai út­építést és -fenntartást. Egye­bek között az egységes fo­galmi és követelményrendszer kidolgozása, a beruházások előkészítésének javítása, a fo­kozódó gépesítés az utómun­kák __ árok- és padkarende­z és, . stb. — tervszerű elvég­zése tartozik a feladatok közé. A kormány megjelölte tenni­valók ismeretében bízvást fo­galmazhatunk úgy, hogy a szervezettség minden részte­rületre kiterjedő növelése ke­rült a feladatok élére vala­mennyi útügyi hivatalnál, szervezetnél, vállalatnál. En­nek a magasabb fokú szerve­zettségnek feltételeit az eddig elért eredményekben, vala­mint a gondok okainak elem­zéséből leszűrhető tapasztala­tokban találhatjuk meg. 7W7 e ® Ti J »T F ®i lej vizsgalat tamásiban A tejről rossz viccek is ke­ringenek. Például az, hogy ha a sör folyékony kenyér, akkor a tej: — tehén. Az viszont már neon élcelődés tárgya, hogy egyik legfontosabb, az egész­ségügyi szakemberek által kü­lönösen ajánlott, fogyasztási cikkünk a tej és mindaz, ami a tejből származik. Az ajánló reklámokat mindannyian is­merjük, plakátról, televízióból egyformán. Azt már kevésbé tudjuk, hogy mielőtt a tej, sajt, vaj, túró és a sole egyéb tejtermék eljut a fogyasztóhoz, milyen sokféle és szigorú vizsr gálaton megy át. Egyike a baktériumfertőzésekre legérzé-' kenyebb táplálékoknak, ellen­őrzését szigorú egészségügyi előírások teszik kötelezővé. Ezt egész megyénkre kiterjedő ha­táskörrel a Tejipari Tröszt ta­mási ellenőrző állomása és la­boratóriuma végzi. Vizsgálják Tamásiban, Szakszóidon, Dom­bóváron, Kölesden és Szabály­ban működő tejüzemekben fel- használásra kerülő alapanyag minőségét, a két nagyobb üzemben — Szekszárdon és Ta­másiban — a készterméket. is. Képeink a vizsgálatok három fontos fázisát mutatják be.-s. -a.' i Kovács Tivadarné dán promill készülékkel tejfehérje-vizsgá­latot végez. A tamási üzem kész termékének ellenőrzése, coli-számlálás. Boáé Zoltánná trappista sajt minőségét vizsgálja, Kétszer ad, aki gyorsan ad

Next

/
Thumbnails
Contents