Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-15 / 293. szám

Az erdúuiérnük és Karcsi, bá esi.

H

arminc éve ez s föld a senki földje volt. A Dőry uraság elpucolt, tiszttartói, állatai Nyugat felé vették az irányt, s itt maradt ez a föld, amelyen az orosz katonák által összegyűjtött lovak szaladgáltak, harapták a gyöpöt, amíg el nem vitték valahányat a konzervgyárba feldolgozni. Ez a föld aztán négy-öt hónap múltán felosztásra került. Még emlékezem a nevekre: apám a dűlőút mellett kapott négy holdat, s a lapon hozzámértek még nyolcszáz ölet, legyen répának való is. Szomszédunk Mikináék, négy gyerek, négy hold tóid. Mellettük a Csöndes János bácsi, azon túl a Sánta Nagy, az Acs, akinek a fia mindig zöld kalapban járt, mivelhogy Csurgón végzett a mezőgazda- sági iskolán — és ez a gyerek most, jó közel jár az ötven- hez, egy somogyi közös gazdaság főagronómusa. Szóval aztán ahogy nőttünk, meg amint untuk — gyerekek — a földmunkát, úgy koptak el a nevek a dűlőből, először apám adta át az államnak, aztán a többiek, Mikináék tartották magukat legtovább, meg az öreg Csöndes. Végül aztán egybeszántották ezt is, s itt kapta a téesz a legjobban termő földeket. Itt termett a legjobb búza — emlékszem arra is, amikor három nap zúgott az Iszli bácsi cséplője apám búzájának veretésén.

Szóval itt állunk ezen a földön, Kovács Dénes erdőmérnök meg Karcsi bácsi, a mindenes erdészmunkás társaságában. Kovácson kimustrált vasutas-usánka, jó meleg bekecs meg gumicsizma. Kovács Dénes erdőmérnök szép egyenruhában. Tiporjuk a sarat, mert sár az van. jó dombóvári sár, amely ha rászárad a bakancsra cipőre — csak vésővel lehet levágni. Legjobb tehát azon vizes állapotában lemosni. Állunk az ázott földön

és gyönyörködünk az erdőben.

Erdő ez? Az. A fák méretét még nem kell két-három emberhez mérni. Marokkal átfogom a nyírt, nem kell összekapaszkodni kezünkkel, hogy átölelve mérjük a platán vastagságát.

Ezt az erdőt két éve kezdték tervezni, egy éve ültették be. Az eredés 90 százalékos, jobb mint az országos átlag. Sajnos a természet csúnyán elbánt Kováccsal: pont az út mellett égetett ki vagy százötven fenyőt — s aki erre futott autóval nem mondott jókat. Az igazsághoz tartozik persze, hogy akkor, amikor ültették ezeket a fákat nem földlabdával, hanem csupasz gyökérrel tették helyükre a csemetéket — sietés, pénzhiány volt az ok. Jártak ide aztán öntözni a tűzoltók is — hiába. A fenyő ha nem akar megeredni, hozhatják rá az isten vizét is. Most eltalálták az ültetési időt, el a fenyőt is: Nagykanizsáról hozták, szépen földlabdába csomagolva.

Tartsunk még az eredésnél, azaz menjünk egy kicsit viszsza a tervezéshez. Egészen addig, hogy jó dombóvári testvéreimet nem győzőm eléggé dicsérni és irigyelni, hogy ilyen szép erdősítési programot dolgoztak ki, volt bátorságuk erdőmérnököt munkába állítani

— amikor ebben az új városban annyifelé kellene a pénz. Szóval Dombóvár erdősültségi százaléka egyszázalékos. Az országé 16,7. Ez annyit jelent, hogy az adott terület — tehát egy téesz, egy község, egy megye stb. — hány százalékán van erdő. Dombóvárnak egy százalékán. Borzasztóan kev^s. Igaz, ami volt azt az erdőt is kipusztítottak. A tüskei erdőre milyen szép tervek készültek! Uttörőház, kirándulópark' — miegymás. Most hallom a hírt — Kovács erdő- mérnök csak megerősít benne

— pusztítják ezt is. A téesz pusztítja. Valamiféle lovaspályát akarnak oda készíteni, s azért vágják a szép erdőt. Pedig ebben olyan ligetekben van a feketedió, amilyen mennyiségben és minőségben a Dunántúlon sehol nem található. Hiába, úgy látszik kell a valuta a téesznek — a

lovak után —, jobban mint a város polgárainak az erdő. Tehát maradjunk annyiban, hogy a tüskei erdő valamikor, még a Dőryek idejében negyven hektár volt, most alig három. Tiszteltetem az erdőpusztítókat!!!

Ez az erdő, amelynek születésénél magam is — írásaimmal — bábáskodtam, még nem erdő. Majd az lesz. Különben is erdőt az utánunk' jövőknek telepítünk. S abban bízom, hogy Kovács Dénes nevét is megemlegeti az utókor, aki erdőt varázsol a városba, a város körül, úgy, mint volt dr. Szőke Sándor monográfiája szerint, évszázadokkal ezelőtt. Tizenötezer fát ültettek ide a fürdő mellé, parkerdőfunkcióval! Éppen ezért nem is egységes a faállomány, úgy ültették a csemetéket, hogy a szemnek is jó legyen, azontúl árnyékot is adjon, bújót is azoknak akik feredőzés után bújni akarnak. Tizenötezer fa nagyon sok. Ha tíz év múltán erre járunk, már gyönyörködhetünk a fenyőkben: erdei, fekete, vörös, luc. Cédrus, boróka, kékboróka, különféle zöld bokros növények töltik ki az átmenetet a tűlevelűek és a lombosok között. Nyír, különféle nyárak, spirál fűz, szomorúfűz, kis levelű hárs, ezüst- hárs, gyertyán, vörös tölgy, platán, fehér akác és szelídgesztenye. Kovács Dénes mondja, hogy ismer egy embert Zalában, húsz szelídgesz- tenyefája van, s milliomos. Ide félezernél több kétéves szelíd- gesztenyefát ültetnek el. Meg meggyet, aztán medvebarackot, sárgakajszit — hadd egyen a gyerek, ha majd az erdőbe bóklászni indul. És „lezárják’* az erdőt. Kilencezer orgonacsemetét ültetnek a fürdőhöz az erdő mellett húzódó út mellé.

Tehát a vIro3 *rS5süíís5rf szintje jelentősen javul —■ hogy használjam a hivatalos fogalmazást. Hozzá kell tenni gyorsan, hogy a MÉM adott néhány millió forintot arra, hogy a Kurkulai erdőből parkerdőt csináljanak. Ez a pénz útépítéshez kell. Kétszázhuszonhat hektáros lesz a kurkulai parkerdő. A tervet Kovács mérnök elkészítette, jóváhagyták. Most a Hetényi erdő van soron. Januártól ez is a városhoz tartozik, itt százhuszonhat hektáron lesz majd parkerdő úgy, hogy felújítják a régit, amelyet rabolt mindenki, s örömet ezért csak akkor okozott, ha egy kocsiderék fával el tudtak a tolvajok az éj leple alatt iszkolni.

Szép lesz majdan a fürdő-; telep is. Közel vannak egy-; máshoz a házak, sóért átnyúlhatok a szomszéd asztalára, ha az udvaron reggelizek. De milyen fákat, növényeket ültetnek majd a népek szolgálatára, azt az erdőmérnök nem tudja. Hiszen a vlllatelkek magántulajdonok, s kérdés, van-e a tanácsnak akkora hatalma, hogy szavát megfogadva olyan fákat s úgy ültessenek, hogy szép, s „erdősültségi” szempontból is a kívánalmaknak megfelelő legyen.

Egyelőre az a tennivaló,' hogy a mintegy másfél ezer facsemetét még most az őszszel, tél elején elültessék. Szombaton, vasárnap jönnek a KISZ-esek, meg a komszomolis- ták. Rájuk vár ez a munka. F.ívébként is ezt a földet KISZ—Komszomol Barátság Parknak fogják majd hivatalosan nevezni. A nép között azonban marad ez csak egyszerűen erdőnek.

Fürdés után majd mondják az emberek: „Elmegyek egy kicsit hűsölni az erdőbe.”

PÁLKOVÁCS JENŐ 1 Fotó: G. K. 1

Túl az Ördögfanyán,

Mindenki mondja,

Hogy szép ez a vidék. Valamikor, amikor beköltöztünk a férjem által megörökölt présházba, magam is úgy láttam, hogy csöndje, nyugalma miatt nincs ennél kívánatosabb, paza- rabb helye a világnak. Igaz, akkor még élénkebb élete volt a hegynek, nem volt maqányos, aki a várostól távol élt. Ma napok, ahogy télbe fordul az idő, hetek, hónapok is eltelnek, mire ember járja a járatlan utat. Már nem jó itt nekem. Elmúltam hatvanöt éves és daganattal operáltak Pécsen, ahova azóta is félévenként kell elkennem kontrollvizsgálat- ra. A doktornő, akinek a körzetéhez tartozom, emlékezem, taxival jött ki hozzám, hogy átkössön mikor a műtét után hczabocsá- tottak. Hozzám, alighanem ő volt a legjobb, mert özvegy voltam én már akkor és pont tíz éve bent volt már a lakáskérelmem a városnál. Azt írta ez a doktornő a hatos körzetből egy receptpa pírra, hogy állandó orvosi kezelés alatt állok és tekintettel idős koromra, betegségemre meg arra, hogy egyszál magom vagyok, indokolt lenne laikóskérel- mem gyors elintézése, mert se az élelmezésem, se1 a kezelésem, sem pedig az ápolásom nem megoldott kint a Bagóvölgyben. Kinevettek, amikor bemutattam a papírt...

Tudják m lyen

teg ember, hát én sem voltam más. Lakom ezt a szobát itt a présházban és próbálom a lehetetlent; kihozni a 600 négyszögöl szőlőből, ami a 670 forintos nyugdíj kiegészítéséhez kell. Az idén három mázsa sztatikám lett. Könnyű kiszámítani, mennyi pénzt kaptam a termésért, öregek a tőkék, már csak a terület, az a 600 négyszögöl ér, amit ér, de nem nagyon tülekednek érte a vevők. Meg aztán az az igazság, hogy amíg magamnak nincs hova lennem, még ez a vén présház is a biztonságot jelenti.

Mikor adtam be a lakáskérelmemet? Nincs hosszú sora. 1962-ben halt meg az uram, előtte meg a fia, aki megyei főorvos volt. Azért jött Szekszárd- ra a fiú, hogy kisegítsen bennünket a hegyből, de oda lett a jó reménységünk. A fiút elvitte a szíve, Utána egy évvel az ember hagyott itt. 1962. Június 2-án adtom be a lakáskérelmet, amit megújítottam 1971, március 24-én. Lakáshoz juttatandónak ismertek el, de nem kerültem föl a listára 1962-től 1972-ig sem. Azért írták akkor nekem a 2580—1973. számú levélben, hogy megelőztek pontszámaik alapján a nálam sokkal jobban rászorult igénylők,

így a közeljövőben ne számítsak lakásra. Egészen pontosan 1973. április 5-én írták nekem ezt a levelet. Egy árva szó nem volt abban arról, hogy ekkor meg ekkor elintézik végre az ügyemet. Közben — ezt majd elfelejtettem — mikor kijött hozzám a doktornő, vele jött a szociális gondozónő is, aki mindenáron arra akart rábeszélni, hoqy menjek szociális otthonba. Hiába mondta a doktornő, hogy beteg is vaayok, idős is. de nálam sokkal rószorultobb emberek vannak, akiknek csakugyan szociális otthonban lenne a helvük és mégis vórakazniak kell. Na, el voltam én nagyon keseredve, mert úqy nézett ki, hoav nem lát el senki az illetékesek közül a Baqó- völqvbe. mondhatom a magamét, amikor bemegyek a tanácshoz. Uisáqot ritkán olvasok, de van eqY elemes rádióm. Élnek a városiban Is jó embe-eim, okik meaannyiszor kérdezték tőlem, hogy mi lesz már megint velem, ha rámtör a tél? Azok tanácsolták, írtam hát a Magyar Televízió Nyitott boríték című műsorának és megírtam, hogyan vagyok, ki vagyok, mióta várak. Erre aztán meqint jött egy levél a várostól, itt van ni, tessék olvasni, nehogy hiba legyen a felmondásban, mert én sokszor olvastam el, de fejből azért nem tudom.

Olvassa csak.!

ül *ll itt 12? ”t.«:

zióhoz írott lakásügyi panaszomra értesítenek,

hogy az állami bérlakásokat igénylők közül' a lakásügyi bizottság a közeli hetekben állítja össze azon igénylők névsorát, akiket 1974—75-ben kíván lakáshoz juttatni. „Ameny- nyiben önt ezen a névjegyzéken besorolják, mint legsürgősebben lakáshoz juttatandó igénylőt, úqy a fent jelzett időn belül lakást utalunk ki részére.”

A többit már mondom, elmentem a tanácshoz mikorra hívtak és megtudtam 1773 decemberében, hogy soron kívül nem tudnak lakást adni. Fölvettek később, már az idén az öregek garzonházában lakáshoz juttotandák közé. örültem volna ennek, de nagyon kétségbeestem,

Minek mondta neki, hogy nincs pénze?

így leckéztettek, akik hallották mivel eresztett utamra a hivatalnok. De mit mondhattam volna? Csakugyan nincsen pénzem és nem kapkod senkii a szőlőm után se, mert kinek keil olyan vén szőlő, ami rendesen megmunkálva se ad többet, mint három mázsa sziankát? Mind ki kellene vágni a régi tükéket és újat telepíteni a helyükbe. A földdarabért nem könyörög senki, mert úgy számít ez a völgy, hoqy ha van az istennek háta. hát akkor Bagóvö-igy nagyon az isten háta mögött van.

Mit csinálok, ha lebetegszem? Valahogyan bevonszolódom most is a városba, mert rám aztán késő ősztől tavaszig nem nagyon néznek. Amikor jobban bírom magamat, bea Bagúvölgyben

amikor megtudtam, hogy beköltözéskor le kell fizetni 13 500 forintot

— Honnan fizessem én azt? — szaladt ki a számon, mire a hivatalnok, aki nem is titkolta, hogy tud az én levelezésemről, nagy gyorsan kihúzta a nevemet a listáról. Nem úgy viselkedett, ahogy azt egy idős asszony elvárhatná már csak azért is, mert neki is van édesanyja és valószínű ő sem mindenkihez olyan kutyamódon kemény ember.

— Na nénike, most aztán fölülhet a fél’hármasra és elmehet a kormány- elnökhöz is panaszra!

megyek itt toronyiránt. Csak a borkombinát egyórányi járásra van tőlem. Sok mindent nem tudok előre megvenni, mert ahhoz se pénzem, se erőm. Már három kilónyi valamit is olyan nehéz hazavinni, hogy kiver az utolsó métereken a halálveríték az erőlködéstől. Kibírom, nem bírom? Eddig bírtam 12 magányos telet. Mostanában sokat gondolok arra, hogy ha orra bukom itt, nem tudom ki talál meg és mikor. Mondiák is az ismerősök, hogy istenkísértés akárhány tél elébe így menni, hogy hiába kiáltok segítségért, nem hallatszik el az c nagy szilfáig se.

Mi! csináljak? VS?gyón begyakoroltam 1962 óta. És csodának tartom, hogy annyi ismerősöm aggódik. Nem szégyen az, félek. A nagy csönd és egyedülvalóság valahogy ellenségemmé lett mióta megözvegyültem. Most el kell megint mennem Pécsre, a kontrallvizsgólat végett. Amikor megjövök, írok megint a Televíziónak. Mit szólnak ahhoz, hogy az ügyem fendezet- len még most is, és mit szálnak ahhoz, hogy emberek ügyeit intéző embereknek nem jutott eszébe, hogy meg kellene vizsgálni a vagyoni, a szociális körülményeimet. Különben nem kértem én új lakást! Egy lakást kértem, bent c városban, az öregség, be- teqség, egyedülvalóság io- gán. A 670 forint nyugdíjból én nem tudok ezreseket éliire rakni. Szóval, most várok, aztán akármennyire nem örülnek majd, ismét a Televízió': hívom segítségül. Mert idő, az már bőven lett volna eddig is az intézkedésre.

A nevem? özvegy Szar bő Ferencné. Jó volt beszélgetni, de most már siettiem kall, hoqy legalább a borkombinátlq el tudjak iutni a busszal. Isten V"ífik. Én is csak arra számí hatok, hoay legalább az velem marad.

(Megieavzésünk: hátha van megbízhatóbb és meq- nvuntatóbb megoldás is. Valahogy jobb az, ha mi emberek vigyázunk egymásra jobban és megkeresünk minden föl'Mhetőt ahhoz, hony segíteni tudjunk annak, akinek segít ségre van szüksége!)

Följegyezte: László Ibolyt?

Az erdőmérnök és az egy százalék