Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
I t 4 Jr _ __ __ E leiek megroníöja s alkohol Mitől válik az ember alkoholistává? — kérdezem dr. H„ Zs. pszichiáteimőt, — Az ember könnyen formálható személyiség, inteüi- genciájáíbói, igényeitől függ, mivé alakítja a környezete és saját maga önmagát. Az alkohol — és egyéb narkotikumok: cigaretta, kávé, kábítószerek — iránti szenvedélyét a személyiség defektusa, hajlama is előidézheti. Adódhatnak konflik- tushelyzeték, amikor a gyenge akaratú ember az italban, a kábítószerekben látja a kiutat. És a fiatalkorúaknái? — Leggyakrabban a fenegyerek póz az alkoholistává válás fő mozgatórugója: „Bíróim a piát! Nézzétek csak!” — és lehajtja a pohár pálinkát. Falun és városon egyaránt oka lehet az ifjúság túlzott alkoholfogyasztásának, hogy fiataljaink egy része nem tud mit kezdeni a szabad idejével. Nincs, ami kitöltse életét a munka után, elsivárul, érzelem nélkülivé válik, igénytelenné lesz, nem vágyik sikerélményre. ■ Gyakran a rosszul értelmezett szülőd szeretet hajszolja italba a gyereket: ez a kis pohár bor igazán nem árthat meg a fiúnak.» — És nem számol azzal, hogy a fiatal szervezetnek egy csepp alkohol is méreg! — Igen, és így lehet alkoholista abból, aki már elbírja a poharat, egészen addig, amíg elbírja.» — Ha módjában állna, mit tenne az alkoholizmus csökkentéséért? — Én a megelőzést szorgalmazom. A teljes absztinencia nem lehet cél, oktalanság lenne a teljes és általános szesztilalom. Példák tucatja bizonyítja, hogy általa nem csökkent az ivók tábora. Sílcra- száüok a kis alkoholtartalmú italok forgalomba hozataláért, választékuk bővítéséért. Az üdítő italok még hatásosabb népszerűsítésére van szükség. Ki kell mondanám, különben megfojt a vélemény: társadalmi méretekben szükség lenne erkölcsi nonmarendezés- re, őszinte önkritikára. Mert: Igaz, hogy az egyik oldalán következetes harcot hirdetünk és folytatunk az alkoholizmus ellen, sok jogszabály, rendelet intézkedik arról, hogy fiatalkorút nem szabad a vendéglátóiparban alkoholtartalmú itallal kiszolgálni, de: az élelmiszerből tokban, ABC-áruiházakban, sőt: tejbol- tokban ki kérdezi meg öcsitől, hány éves vagy, kinek viszed az üveg pálinkát, vodkát, bort? Igaz, hogy a Vöröskereszt, az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság számtalan sejtje szerény eszközeivel küzd a szesszel és szesztestvérekkel, hogy az állam milliókat, százmilliókat áldoz az alkoholisták jó útra térítéséért, igaz, hogy a büntető törvénykönyv 22. §-a szerint felelősségre vonható az egyén az ittas vagy bódult (kábítószeres) állapotban elkövetett cselekményekért, és a 62. §. (1) bekezdése szerint a hatóság bírói végzés alapján kényszerelvonó kezelésre utasíthatja az alkoholistát. De hol az eredmény? Eredmény-e az, hogy hazánkban és szerte a világon rohamosan növekszik az alkoholisták száma (talán gyorsabb ütemben, mint ahogy az életszínvonal emelkedik), egyre népesebttek az elvonórendelések, egyre több családi életet rombol szót az alkohol, az apa vagy az anya ittas életmódja miatt? Eredmény-e az, hogy 1972- beai a szándékos emberölést elkövetők kéthanmada alkoholista volt, hogy a rablás és marké colás sértettjeinek négyötöde volt ittas, olykor eszméletlenségig részeg és emiatt hetekig nélkülözött a család? Eredmény-e az, hogy a közlekedési balesetek előidézői és áldozatai immár 70 százalékban alkcholmámorosian követték el cselekményüket? Közhely, de igazság: az alkoholizmus a bűnözés melegágya, mert az alkoholista az italért mindenre képes (gyilkolás, rablás, izgatás, prostitúció) és a bűnöző tehetetlen áldozata az ittas, részeg ember. Nem véletlenül választottuk a sorozat címét: Életek megbontó ja: az alkoholt (Vége) (Kulcsár) Évszázadok tanti)a Fotó: Gottvald Károly Virág vásárlás — gondokkal A szekszárdiak sem kivételek; névnapra, születésnapra szívesen lepik meg az ünnepeiteket virággal. E szándék azonban sokszor csak szándék marad, hiszen, megvalósításához az is szükséges, hogy a virágüzletben megfelelő mennyiségben, választékban találjanak az általuk keresett áruból. Sokszor sem minőségi, sem mennyiségi igényeiket nem elégíthetik ki, s ilyenkor minden bizonnyal bosszankodva hagyják el a megyeszékhely központjában lévő üzletet, ami immár korszerű. De választékkal nem rendelkezik. Mi a helyzet a virágellátós- sal, számíthatunk-e kedvező változásra? — tettük fel a kérdést. Kérdésünkkel a városi tanács műszaki osztályának kertészmérnökét, Jencski Ferencet kerestük fel, aki beszámolt arról a vizsgálatról, amelyet az osztály, mint felügyeleti szerv, a virágüzlet ellátottságáról, forgalmának alakulásáról készített a közelmúltban.' A felmérés megállapította, hogy az ellátás akadozó, s különösen a választékkal van a baj. Az ok kettős. Egyrészt kevés virágot tud biztosítani a városi tanács költségvetési üzemének elavult kertészete, másrészt a szerződéssel kötelezett virágtermelő gazdaságok gyakran megfeledkeznek szerződött kötelességükről. A nem új keletű vásárlói panaszok természetesen eljutottak a városi tanács műszaki osztályához. Többek között ez is sürgeti a gondok mielőbbi orvoslását. Jencski Ferenc szavaival élve, bizakodóan nézhetnek a szekszárdiak a jövő év elé. Miért? Mert új kertészet építését végzik a Pollack utcában, az ifjúsági sportteleppel szemben, amely a tervek szerint még ez évben megkezdheti működését. Kérdésünkre, hogy az új kertészet üzembe lépésével véglegesen megoldódik-e a szekszárdi virágüzlet áruellátása, a kertészmérnök nemmel válaszolt. Jóllehet, sokkal nagyobb mennyiségben és a mostaninál sokkal jobb minőségben szállít az új kertészet, ennek ellenére a jövőben is szükség lesz a virágtermelő közös gazdaságok szállítmányaira. Végezetül a virágüzletet ke-' restük fél, s a virágszolgálattal kapcsolatban érdeklődtünk. Ami a mostani árukészletet illeti, szegényes. Döntő többségben fikuszok és meglepően sápkóros Mikulás virágok láthatók a polcokon, s egy-két olyan virág, amelyet már hetek óta „őriznek”, az üzletben. így ismételten csak sürgetni tudjuk a virágellátás megoldását, mely szerény keretek között ugyan, de Bonyhád megoldott, más települések úgyszintén. — v j — Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye A könyvterjesztéshez fűzött reményei után tehát a tanításba vetett reménye is szertefoszlott. Oda kellett hagynia sürgősen Soroksárt, ha nem akart az alantas hántások célpontja maradni. Ekkor újabb remény csillant fel, sokkal fényesebb, és nagyszabásúbb az előbbieknél. Olyan, amilyenre elesett helyzetében önmagától már nem mert volna gondolni. Írást adtak a kezéhez Orosházáról: „... Mi önt kérjük fel, tisztelt Táncsics úr, önt. mint a szabadság hosszú harcában megőszült bajnokot, hogy a leendő képviselő-választásra a jelöltséget elfogadni. s a jövő országgyűlésben kerületünket képviselni méltóztassék. Erős bennünk a hit, hogy önnek öreg testében ifjú lélek és szent hazaszeretet lakik. Tisztelettel maradván Orosházán 1868 október 4-én.” Ennél több aligha kellett. Még sok is volt lelkesítőnek. Táncsics, mint a hamuból újjászülető Phönix-madár, egyik pillanatról a másikra megint országos méretekben kezdett gondolkodni és képzelőerejében megindult a láncreakció. Újra a politika sűrűjében érezte magát, csatarendbe szervezte tájékozottságát. gyakorlati célját, követendő elveit. De csak a körülmények voltak újak. — Megmaradt régi erkölcsi és világnézeti csatarendjénél, mert úgy látta, hogy a civilizációs haladás ellenére vajmi kevés valósult meg szociálisan, politikailag és jog- egyenlőség dolgában mindabból, amiért fiatal kora óta tántoríthatatlanul küzdött. Ezek az alapvető társadalmi követelmények még mindig égetően időszerűek voltak. Ne feledjük, Táncsics már 1848-ban is többet akart, mint a nem— 91 — zeti függetlenségi harc hatalmat gyakorló vezetői. Félrevezető tehát, hogy a Táncsics-értékelé- sek egy része olyan színezetet mutat, mintha az öreg iró-politikus kikopott volna a közélet haladottabb viszonyaiból. Holott arról van szó, hogy a gyakorlati politika technikájában volt járatlan. Feltétlen jóhiszeműsége, egyenes küzdőmodora. heves őszintesége, a taktika iránti érzéketlensége tette őt alkalmatlanná arra, hogy ne csak gondolataival, de aktív politikai szereplésével is nagy hasznára legyen a dolgozó osztályok érdekeinek. Kivételes jellem volt. a haladó emberi magatartás el nem avulható tiszta példaképe, de a sikert, a dicsőség iránti képességet megtagadta tőle a sors. Olyannyira csak a közérdek szabta meg tetteit, vágyait, indulatait, hogy személyes dolgaiban a legszürkébb átlagembernél is ügyetlenebbnek bizonyult, Azért iktattuk ezt a kis kitérőt élete zajlásá- ba, hogy megindokoljuk, miért és hogyan illant semmivé élete utolsó nagy reménye, lehetősége. Minden erélyét törekvései jogosságára és választói bizalmára tette fel. Tántoríthatatlanul hitt a győzelemben, de elmulasztotta felmérni, mily csekély ellensúly az ő igaza, és az orosházi választók voksa az uralkodó erőkkel szemben. Lé- lekvesztővel volt képes nekivágni az óceánnak. Ezt a lélekvesztőt úgy nevezték, hogy Arany Trombita. Megint lapot szerkesztett, a saját lapját. Mivel bátran harcolt vele, erős hadihajónak hitte. Alapításáért a Tömő utcai ingatlanját veszélyeztette, ötezer forint biztosítékot követeltek rajta a lap megindításakor, de mivel fillérekkel is alig rendelkezett az egyetlen jó ház árat nem érő két kis viskóját terhelték meg. így is maradt ezerötszáz forint hátralék. Nem tudta kifizetni, száz forint bírságra és egyhavi elzárásra ítélték. Eközben választották meg Orosházán képviselőnek. Jókai Mór törlesztette helyette a száz forint bírságot, ő pedig a parlament tagjaként töltötte le az egy hónapot és a fogházból rögtön az országgyűlésbe ment — 92 — 27» Viszontagságos napjai közben kimondhatatlan boldogságára, kilencévi vakság után visz- szanyerte látását. Igaz. nem tökéletesen, de vezető nélkül közlekedhetett. A fiatalokba vetett bizodalma jeléül Egei József óbudai orvosnövendéket kérte fel a kényes műtét végrehajtására. Ugyancsak a fiatalok iránti bizodalmának adta jelét, amikor az Arany Trombitához Sassy Árpád ifjú szerkesztőt kérte fel segítőtársnak. Ha meg is operálták, nem volt szabad olvasnia. Sassy híven követte az öreg szellemi bajvívó politikai tanítását és az Arany Trombita kezdettől olyan kemény hangon támadta az ostorozni- valót, mint 1848-ban a Munkások Újsága. Ezért a lapnak napról napra szaporodtak hívei, szintúgy ellenségei is. Tulajdonosát azonban nem merték nyíltan támadni. Táncsicsnak nem Volt hatalma, nem volt vagyona, nem volt rettegett pártfogója — csak a tiszta életével, megcáfolhatatlan múltjával, makulátlan erkölcsi magasrendűségével kivívott tekintélye volt. Mindezekért még ellenségei is tisztelték. Tehát személy szerint kímélték lapja miatt, az Arany Trombitának mégis el kellett hallgatnia. Helyette a fiatal szerkesztőt, Sassy Árpádot támadták. Nem mint szerkesztőt, hanem mint cikkírót. Gyors egymásutánban háromszor fogták perbe 1869 október 2-a és november 10-e között. Kétszer felmentették, de harmadszorra egyévi börtönre és 500 forint bírságra ítélték. „Határőrvidék” című cikkében megírta, hogy a szuverén magyar állam területén lévő Bácskában és Bánátban, az úgynevezett Határőrvidéken semmibe nincs beleszólása a magyar kormányzatnak, ellenben korlátlanul dirigál ott az osztrák miniszterelnök és az osztrák hadügyminiszter. Leleplezéséért lakolnia kellett. Mivel pedig börtönbe zárták, Táncsics egyedül birkózott a lappal. Nem boldogult. Megszűnt az Arany Trombita. Úgy teperték le ellenségei, hogy a tulajdonos nevét szóba sem hozták. Ekkor még mindig úgy látszott, változatlanul megőrzi Táncsics biztos helyzetét a honatyák sorában. (Folytatjuk) — 93 —
