Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-12 / 290. szám
! «klók A DÍVSZ IX. hö%fgyűlé*ém Mindenkit érnek meglepetések, kellemesek vagy kellemetlenek. Annál kellemesebb azonban — úgy érzem — kevés embert ért, mint engem, amikor megtudtam: a dombóvári KISZ-bizattság javaslata alapján a megyéből én utazhatom Várnába a DÍVSZ IX. közgyűlésére. Néhány napos lázas és gyors készülődés után 1974. november 8-án indult az Express- csoport, melynek tagjait a KISZ KB jutalomból vitte ki erre a nagy eseményre. A hivatalos politikai delegációt kiegészítve érkeztünk a gyönyörű Vámáha, ahol az elkövetkezendő napok igen sűrű programot ígértek. A hivatalos megnyitó előtti napon egy színes, látványos nyitó gálaestet rendeztek a házigazdák több száz szereplővel az impozáns várnai sportcsarnokban — ahol nemrégiben a tornász-világbajnokság számunkra oly emlékezetes eseményed zajlottak. A november 10-i hivatalos megnyitó után kezdetét vette a komoly munka, amely plenáris üléseken, a DÍVSZ szakosított szerveinek a megbeszélésein folyt. Természetesen csoportunk valamennyi tagját nagyon érdekelte valamennyi esemény. Megpróbáltunk bejutni néhány olyan rendezvényre, melyen csak a különböző bizottságok tagjai vehettek részt Az egyébként igen udvarias rendezők azonban rendre keresztezték ilyen jellegű akcióinkat. Ez azonban nem zárta ki, hogy sokat megtudjunk a „kulisszák mögött” folytatott munkáról is. Erre a legjobb csatornánk volt az a négy újságíró, akiket országos lapjaink küldtek Várnába, S mindvégig csoportunkkal maradták. Ezenkívül azonban a legemlékezetesebb, s legtöbb információt adó emlékünk az volt, sünikor egy egész estét tülhettiinik a magyar hivatalos delegáció vezetőivel szállodánkban. Ott volt dr. Maróthy László, a KISZ KB első titkára, Borbély Gábor másodtitkár, Völgyi István, az Express igazgatója, s a KISZ KB több vezetője, munkatársa. Azt már valamennyien tudtuk, sok országból érkezett, különböző politikai nézetekért valló, de a békéért, barátságért küzdő fiatalok jöttek össze Várnában. Azzal azonban kevésbé voltunk tisztában, hogy a kommunista, szocialista, liberális, szociáldemokrata, kereszténydemokrata Ifjúsági Szervezetek hogyan tudják összeegyeztetni politikai programjukat a békéért, a haladásért, a nemzetközi szolidaritásért vívott harcban. Maróthy elvtársiktól világosan megtudhattuk: a DIVS2 szinte valamennyi tag- szervezete — tekintet nélkül politikai hovatartozására — kész áldozatokat hozni az együttműködésért, az amtl- ímperiallsta szolidaritásért. A világ ifjúságának legnagyobb része felismerte: Visszafordíthatatlan a nemzetközi enyhülés, s ezen enyhülés erősítéséhez, meggyorsításához a DÍVSZ valamennyi tagszervezete úgy tud leghatékonyabban hozzájárulni, ha a nemzetközi összefogást kiszélesítik. A közgyűlésen elhangzott hozzászólások a haladó fiatalok ezen akaratát tükrözték. Várna vendége volt több olyan ország képviselője, ahol a haladó mozgalmak illegalitásban működnek, s a közgyűlésre is csak illegális úton juthattak eí. Jó volt hallani megható köszöneteiket, melyeket elsősorban a szocialista országok felé mondtak a világméretű szolidaritás nyújtotta segítségért. Sok ember életét mentette meg ez az összefogás, akár a Távol-Kelet országait vagy Görögországot említjük. Dr. Maróthy László ismertette velünk a kétoldalú hivatalos és baráti találkozók eredményeit. Ezek a rövid — ülések közti — beszélgetések is nagyban hozzájárulnak a különböző politikai nézeteiket valló küldöttségek összehangolt munkájának fejlesztéséhez, a haladó ifjúság barátságának elmélyítéséhez. Néhány mondatban így lehetne leírni beszélgetésünk lényegét, s ezen keresztül a DÍVSZ IX. közgyűlésének legfontosabb eseményeit, eredményeit — Magyarország legfelsőbb ifjúsági vezetőivel. Azt Valamennyien megállapítottuk, hogy a csoport tagjai nemcsak újszerű élményekkel gazdagodva térhettek haza, hanem mélységeiben is megismerhették a világ legnagyobb ifjúsági szövetségének munkáját, s azt, •hogy ez a munka milyen eredményeket hozhat a nemzetközi enyhülés, az antidmperialis- tá szolidaritás, a béke, a barátság erősítésében. Dullcz Lajos Dombóvári Láng Gépgyár A Húszon felüliek klubjában A nyár folyamán valahogy „elálmosodott” társaságunk. Megcsappant a taglétszám, ellaposodtak a programok, a lelkesedéssel is baj volt. Az okokat ne kutassuk, inkább örüljünk, hogy két-három hete újra hallat magáról a klub. Programokat szervez, klubtalálkozót a filmbarátok klubjával, vendégeiket fogad Kubából és legutóbb a Mikulás járt a Húszon felülieknél. „Belépés csak fellépéssel" hirdette a meghívó. Miután a Mikulás szétosztotta az ajándékokat, megkezdődött a műsor. A tanárnők iskolával kapcsolatos paródiát, gyermekdalokat és verseket adtak elő, riportot hallhattunk a „Morutemorgóí filmszemléről”. Volt aki játékos vetélkedőt rendezett, volt aki cigánparódiát adott elő, olyan is akadt, aid. aranyköpéseiket olvasott fel. Az eredményhirdetés: a jó műsor cukor nélküli teát érdemelt, a jobb cukrosat, a legjobb pedig rumos teát kapott jutalmul... A Kísérleti Színpad tagjai gondoskodtak a zenéről. Citerán, furulyán és gitáron játszották a Szebbnél szebb népdalokat, gyermékdaiokat, saját szerzeményeket. Az éneklésbe -a húszon felüliek is bekapcsolódtak. Sor került az ajándékozásra is. Mindenkinek egy klubtagot kellett megajándékozni a reá jellemző tárgyakkal. A felismerés nagy derültséget okozott. Fogyott a zsírt« kenyér, a tea, szólt a magnó, előkerültek a módszervásáron készült fényképek. A hangulat kitűnő volt. A Húszon felüliek klubja újra feléled. A régi tagok is ellátogatnak a művelődési házba, de jó vttfeua, ha újak is jönnének. Nagy Vendéi 1974 januárjában négy zenekarból rázták össze a kóbor véletlenek a Turmix együttest. Azóta ők Tolna megye egyik legtöbbet foglalkoztatott zenekara. A TOTÉV-nél van klubjuk, sok támogatást kapnák a vállalat vezetőitől és az ott dolgozó fiataloktól, Turmix Nemrégiben a zenekarok minősítő versenyén második helyezést érték el. így továbbjutottak a területi versenyékre, ahová új műsorral készülnek. Slágerzenét játszanak, Saját dalaik is meggyőzőek, és jellemzőjük a sokszínű vokM, , Közös ünnepség Közösen emlékezett meg Szekszérd felszabadulásának évfordulójáról a Sárköz-Völgy ségi VízitársuLat, a Népbolt, a Sütőipari Vállalat és a Csecsemőotthon KlSZ-szerveze- te. A házigazda — a vízitársulat KISZ-szervezete volt. Ennek szervezőtitkára, Istán- csuy Tibor mondott ünnepi beszédet, majd a fiatalok elbeszélgettek Fóliák Andor volt partizánnal. Ezt követte a vidám klubest, szellemi vetélkedővel és tánccal. RCKEPeSAimK Az ifivezetü Szőke hajú, kék szemű lány. Felden Erzsébet a neve, tizenhét éves, a szekszárdi Garay János Gimnázium III. A osztályának tanulója, az I-es számú általános iskola egyik ifjúsági vezetője. — Mit tehetnénk még a felsoroláshoz? — A gimnázium helytörténeti szakkörének és a torna- csapatának tagja. Ha pontosak akarunk lenni... — Ifivezető vagy. Hogyan mutatnád be ezt a munkát? — Feltétlenül a jobbik oldalával kezdeném. Jó dolog egy úttörőrajjal foglalkozni, tanítani, nevelni őket. Lehet, hogy a két utóbbi kifejezés túlzónak látszik, mégis ezt kell 'használnom, hiszen az ifjúsági vezető munkájának többek között mindkettő a célja. — Es mit mondanál a rossz oldaláról? — Nem is tudom, van-e egyáltalán... Talán az a kellemetlen, ha a gyerekek nagyon elevenek, rendetlenkednek raj foglalkozáson. Vagy nem értik meg az ifi vezetőt, ösztönösen is idegenkednek tőle, mert korban már nem közéjük való. — Korban? Hiszen tizenhét éves vagy. ~~ Igaz. De egy általános iskolai közösség, szerintem legalábbis, kifelé mindig zártabb, mint mondjuk egy gimnáziumi. — Mi foglalkoztat mostanában? • — Talán a felnőtté válás. Mitől lesz felnőtt az ember? A kora miatt? Vagy valami kialakuló belső rend az, amely felnőtté teszi az embert? És a felnőttek csakugyan olyan jók, olyan komolyak, ahogy az ember azt eddig hitte... Erre sokat gondolok. — Hányán vagytok az osztályban? — Harminckilencen. 25 lány, 14 fiú. ■— Mit jelent e szűkebb közösség számodra? — Tartozást valahova. Az előbb az általános iskolai közösségről beszéltem. A gimnáziumi osztályról az a véleményem, hogy kapcsolataink sokkal őszintébbek, komolyabbak, Nincsenek kis csoportok, nincsenek nagymenők közöttünk Nagyjából egyformák vagyunk, közös gondokkal, közös tőá fekvésekkel. — Azt mondod, törekvések. Fogalmazzunk másképpen. Melyek a céljaid? — Tovább tanulni. Kedvenc tantárgyam a történelem és a francia. Ez meghatározó számomra, s minden vágyam, hogy egyszer francia—történelem szakos tanár lehessek — Gondolsz a sikertelenségre is? — Természetesen, mint lehetőséget azt is fenntartom. Ám az engedményekben legfeljebb odáig megyek el, hogy valamilyen más szakon, de mégis pedagógus legyek. — A legelején soroltuk fel mindazt, amivel foglalkozol. Nem foglalod el magad túlságosan? Van-e szabad időd? — Lehet, hogy nem-re számítasz. Ennek ellenére van szabad időm, s kedvenc időtöltésem is. Nagyon szeretem az irodalmat, szeretem a jó könyveket. — Kaptál-e valami elismerést a több éves ifivezetői tevékenységedért? — Igen. Tavaly novemberben Kiváló ifjúsági vezető lettem. — vj. —= O. K, O. K. — azaz okay... így jelzik az amerikánusok, ha valami rendben van. Hűek akartunk maradni magunkhoz, hiszen a múltkor is rövidítéssel — S. O. S. — jelentkeztünk. Megírtuk, hogy bajban van a Garay Gimnázium diáklapja, segítséget kérnek a sokszorosítás megoldására. Most levelezőlapot kaptunk Pa- sinszky Józseftől, a diáklap egyik szerkesztőjétől, „örömmel jelentem, hogy a segélykérő levél feladása után pár nappal Dobos tanárnő (ö intézi az iskolai újság ügyeit) patroná- lóra talált a megyei könyvtár személyében. Már lázasan folyik az újság sajtó alá rendezése.” A gimnazisták nevében is köszönet a patronálóknattf no meg egy kívánság: bárcsak minden kérés ilyen hamar teljesülne! / / / Várnából jelentem
