Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-05 / 259. szám
T \ Eestol nbdaig Écsnél hosszan, aprólékosan így elem az országutat, a falu főutcáját. „Történelmi színhely”, mely az esőre hajló őszben egy másik őszt idéz. a történelmet. A táj közönyös, látszólag nem emlékszik semmire. s mintha saját jelentéktelenségébe is belefáradt volna. Pannonhalma, mely napfényben büszkén uralkodik a táj fölött, fáradt és csüggedt, az esőfelhők alatt — mint egy nagy madár — leereszti szárnyait. A TÉNYÁLLÁS 1944. november 8-án, szerdai napon, az écsi községháza előtt állt meg az a munka- S’olgálatos csapat, melyet Bortól hajtottak a nyugati határig, hogy ott átadják őket a németeknek. A körülbelül háromezer főnyi csapatot szeptember 17-én indították Borból; fontosabb állomáshelyek; szeptember 24 Zimony, október 2 Újvidék, október 6 Cser- venka, október 14 Mohács, ahonnan 28-án indultak tovább. Újabb állomáshely Szentkirályszabadja, opnan november 3-án meneteltek tovább Győr felé, november 4 Zirc; a november 7-re virradó éjszakát a bencések ravaszdi téglagyárában töltötték, ahonnan másnap, 8-án mentek tovább Écsig. A kiéhezett, végsőkig elcsigázott csapat útközben erősen megfogyatkozott. Sokan nem bírták az utat. sokat meggyilkoltak közülük, szökések is voltak. Ennek a csapatnak volt a tagja egy harmincöt éves magyar költő, Radnóti Miklós. Écsen a keretlegények bementek a községházára és két Szekeret kértek, hogy a betegeket továbbvihessék. A egyik szekéren kapott helyet Radnóti is. A menet most így nézett ki; elöl a gyalogosok, utánuk a két szekér. Radnóti — a szemtanúk Vallomása alapján így írta le Kőszegi Ábel — „lábát kilógatja a saroglya rácsai között”. Radnótin világosszürke zakó van, térdnadrág, viharkabát. Ezeknek foszlányait találják meg. amikor alig fél év múltán föltárják az abdai tömegsírt. S egy jegyzőkönyvecskét, amit még Borban vett. Ez őrizte meg utolsó verseit. PANNONHALMA A MÉLYBŐL Győrszentmártonnak hívták, állítólag itt született Szent Márton, Kazinczy nevezte el Pannonhalmának. Ö is valahonnan innen nézett fel a hegyre 1831 tavaszán, midőn végre meglátogathatta barátját. Guzmics Izidort, s megtekinthette az apátság kincseit. Pannonhalma ezekben az években kapta mai formáját: Packh János 1828—32 között építette a tornyot, s Kazinczy- hak tulajdonképpen szerencséje volt, mert még a régi berendezést látta, azt, aminek jó részét a szerencsétlen kezű Storno Ferenc 1868—86 között kiőobálta és saját gyatra munkáival pótolta, mint a csodálatos Porta speciosa feletti ívbe festett Szent Mártona is mutatja. Csak a rosszul értelmezett liberalizmus mentheti fel Stor- nót és megbízóit, akiknek nem tűnt fel, hogy a soproni kéményseprőmestert ízlése és szakismerete nem teszi alkalmassá arra. hogy felbecsülhetetlen értékű régiségekhez nyúljon. Nemcsak Pannonhalma szenvedte meg ténykedését, s az sem vigasz, hogy soproni házába vitt néhány régi szobrot. Dorfmeister képei a szomszédos Nyúl templomának jutottak, ha ez érdem, tudjuk be a soproni kéményseprőnek. Kazinczy még látta, de mit látott a harmincöt éves költő, aki a szekér végében ülve megy Győr és a végzet felé? Azt se tudom, járt-e Pannonhalmán; abban az időben még nem nyitották meg a monostort a turisták előtt. Még egyszer végignézünk Ecsen; a falu szürkén áll az esőre hajló őszben, s nem emlékezik. Harminc év múlt el azóta, talán él még a két szekeres, aki a huszonkét halálra ítélt munkaszolgálatost vitte, de mit tudnának mondani? Pannonhalmán a lelkes diák-idegenvezetők mindenkinek elmondják, hogy az apátság háromezer üldözöttet mentett meg. Elhiszem, de a gondolat még egy üldözöttet — legalább egyet! — szeretne a háromezer közé csempészni. Radnótit. Ha valóban háromezren bujkáltak az apátság áttekinthetetlen épülettömbjében. ez az egy már igazán nem tűnt volna fel senkinek. Nézzetek rá, „csak csont és bőr és fájdalom", ahogy Babitsról írta, de amikor harminc év után visszanézünk rá az écsi utcáról, éppen fölkapaszkodik a halálba vivő szekérre, mi pedig tehetetlenül mondjuk tovább a versét, amit Babitsról írt. de önmagáról szól: S akár a megtépett, kidőlt fatörzs évgyűrűit mutatja, bevallja ő is gyötrött éveit. Csak csont és bőr e test. \ De most a nemzeté is. Az iszonyatos menet elhagyja Ecset, s átvonul . Nyulon. Aki az apátság udvaráról most néz le a győri útra. még láthatja a halálba menőket. (Folytatjuk) . CSÁNYI LÁSZLÓ Szoyjetunió—Kenya: csillagászok együttműködése Szovjet csillagászok közreműködésével új csillagvizsgáló épül a nairobi egyetemen. Az obszervatórium pontosan az Egyenlítő vonalán helyezkedik el, s ez megkönnyíti sí égitestek megfigyelését és koordinátáik kiszámítását. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a nairobi egyetem között létrejött együttműködési megállapodásnak megfelelően a kutatásokat a jövő év elején kezdik el. A Szovjetunió számos fejlődő országnak nyújt tudományos segítséget. Közvetlen műszaki és gazdasági segítségével már 27 főiskola, technikum és egyetemi laboratórium épült Indiában, Burmában, Afganisztánban, Guineában. Maliban, Etiópiában. Algériában és más államokban. Az „Ifjú szívek“ huszadik esztendeje Százszámra működnek Csehszlovákiában különböző nemzetiségű ének- és tánccsoportok. Közülük a bratislavai „Ifjú Szivek” Együttes énekés tánckara a „kiváló munkáért” érdemérmet is elnyerte. 1955-ben a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrszö- vetsége (CSEMADOK) keretében már sok hasonló együttes működött, mégis fölmerült a gondolat, hogy a szlovák főváros magyar ajkú főiskolásait külön együttesbe tömöritsék. Így született az „Ifjú Szívek”. Az együttes énekkara 46,, a tánccsoport 32 főből áll és van egy húsztagú zenekaruk is. Hozzászoktak a zsúfolt nézőtérhez. Műsoraikat átszövik a különböző népek és nemzetiségek legértékesebb hagyományai; előadásaik gyakran tükrözik a népek barátsága gondolatát. Egyik tánckompozíciójuknak ezt a nevet is adták: „A népek barátsága”. Nagy közkedveltségnek örvend „Az Élet legyőzi a Háborút” című műsoruk. Lenyűgözően jelenítenek meg a színpadon különböző (menyegzői, farsangi stb.) népszokásokat. Megismerte őket a magyar, a bolgár, a keletnémet, a nyugatnémet, a holland, a svájci, az osztrák és az olasz közönség. Az együttes tagjai között ott találhatók az ország legtehetségesebb magyar főiskolásai, de akad szlovák egyetemista is. Minthogy Csehszlovákia különböző népeinek (és nemzetiségeinek) hagyományaiból merítik ihletüket, nem csoda, hogy annyi szép sikert aratnak. A világirodalom kincsei — lengyelül Lengyel műfordítók összeállították a szerintük 100 legfontosabb lefordítandó mű listáját. A fordítók felhívták a figyelmet arra, hogy az újkori világirodalmi átültetések számottevő része ma már újabb interpretálást igényel — például Shakespeare munkái. Az ülés résztvevői nagy figyelmet szenteltek a drámairodalom fordításával kapcsolatos problémáknak. Olyan kiadványok és drámasorozatok megjelentetését is javasolták, amelyek jóvoltából a lengyelországi színházak több évre megmenekülnének a repertoárgondoktól. Szóba került viszonylag még ismeretlen irodalmak és nyelv- területek „feltérképezésének”, illetve az ilyen alkotások tolmácsolásának szükségessége. Ezért a listán számos arab, japán, kínai, török, perzsa mű, valamint az ókori Kelet irodalma is szerepel. László^. Lajoss^ ^ urahbántaszok 39. KISKÚT, SZÜRKEÁLLOMÁNY Ebben az „üzemben” mérnökök és technikusok dolgoznak. Tudományos fokozattal rendelkező kutatók, újitók. Az a törekvésük, hogy a bányaművelést korszerűsítsék, könnyebbé, biztonságosabbá tegyék, hiszen a mélyszinti művelés az eddiginél is nagyobb erőfeszítést, s új technológiát kíván. Perspektívájuk tehát van. — Nékem nincs —* válaszol beszélgető partnerem. Kandidált vegyészeiből, szakértő a Budapesti Műszaki Egyeltem atomfizikai tanszékén, munkatársa az MTA Automatizálási Kutató Intézetének. Az egyete elvégzése után karengedély- lyel rövidesen doktorált. Most készült el a2 akadémiai doktori dolgozata. Hárman vagyunk a szobában. Társa szemével int; ne vegyem készpénznek, amit a kandidátus mond. Kínos helyzetben vagyok. Partnerem is érzi. Azt javasolja, hogy az otthonában beszélgessünk. S esetleg még egy kutatóval is találkozhatomn nála. Két nap múlva Uránvároeban az egyik tízemeletes ház harmadik szintjén bekopogtatok a megadott címre. A kandidátus fogaid, egyedül, ingujjban. Én még zakóban is fázom. — Akiről beszéltem, nem jött el. Nem akar nyilatkozni — mentegetődzik. — Ami engem illet, azért nem látom a jövőmet, mert a programomat teljesítettem. És sok itt az adminisztráció. Csoportvezető vagyok, az emberek gondjaival kell törődnöm. Én pedig alapvetően kutatónak érzem magam. — Mi volt a programja, amit befejezett? — A bányaművelés, az uránfeldolgozás korszerű és gazdaságos folytatásának megalapozása, tematikai módszerekkel. Jelentősége gyakorlati, ezt az elmondott meghatározásból mindenki érezheti. A téma bonyolítása azonban elvont, ezt nem is akarom részletezni. Minden — 112 — esetre munkám alapján a számítógépek egyre inkább beleszólnak a magyar urán feltárásába. — S akd ilyen fundamentális munkát végzett az urániparban, most búcsút mond neki? A matematikus-vegyész nem válaszol. Kimegy a másik Szobába, behoz egy üveg konyakot és egy doboz, Winstont. Némán tölt, int, és már le Is hajtja a tömény szeszt. Karikákat fújunk a mennyezet felé, és ülünk. Lent motort túráztat valaki. A vegyész becsukja az ablakot. Leül, rám néz, és halkan megszólal. —* Feltétlenül. Ez olyan dolog, mint a labdarúgás. Ha valaki, mint játékos már megtette a magáét, lépjen le. Ha csak, mint edző nem tehet még valami érdemeset, hagyja el a pólyát. — De hát nagy ez az üzem, más területen még tudna újat produkálni. — Én.? Tudom, hoav nem. Sokan is vagyunk. A dúsító és a kutatóüzem annyi szellemi erőt leköt, hogy három ilyen intézménynek is elég lenne. S mit szül az ilyen állapot? Mindenki bizonyítani akar, mindenki hajt valamilyen témát, amiről esetleg évek múltén kiderül, hogy halva született. Az idő eljárt, a költségek elmentek a levegőbe, s talán legelsőnek kellett volna említenem: az emberek megöregszenek. Eredmény nélkül. Ez a legszömyűbb dolog a világon. Szellemi embernek, kutatónak ez a halála. —• Meg az elégedettség. — Abban nem volt részem. Emellett olyan ember vagyok, akinek nincs szenvedélye, hobbija. Akkor tudnék pihenni. Beletemetkeznék a kert kapálásába, az autószerelésbe, vagy a barkácsolásba. Felüdülnék. De én nem tudok lazítani. Örökös feszültségben, nyugtalanságban élek. Szó szerint is mondom, öt éve nem voltam szabadságon. Igaz, öt éve még más is közrejátszott. Annyira kicsi volt a fizetésem, hogy a szabadságom alatt különmunkát vállaltam. — Eszembe jutott erről, remélem, nem érti félre, én a régi tudománypolitikát elhibázottnak tartom. Gomba inadra születtek a tudományos kutatóintézetek valódi, vagy kreált céllal. Kis fizetéssel felvették a rangkórságban szenvedő féltehetségeket, akik most vért Izzadnak, mert anyagilag nélkülöznek, szellemileg pedig kielé- gületlenek. — Úgy véH, másók erre nem gondoltak? — 113 — Akiknek a tudományszervezés a feladatuk. Az Akadémia és a kormány, amely lényegében ismeri, és végső fokon jóváhagyja a kutatási terveket? t — Biztosan gondoltak. De az agilis, amellett jó összeköttetéssel rendelkező tehetséges, Vagy kevésbé talentumos kutatók „meggyőzték”, félrevezették őket. Az elmúlt években kezdődött el az egészségesebb folyamat. Most már egyre inkább az élet, a termelés az alapja a kutatásoknak. — Mennyi idős? •— Harminckilenc éves vagyok. Már nem számítok fiatal kutatónak. Az is baj, hogy a kutatók átlagos életkora elég magas. S nincs mód arra, hogy a tekintélyes, de már elaggott kutatók átadják a vezetést a fiatalabbaknak. Külföldön másként van. ötvenéves korban a neves tudós rábízza az intézet vezetését a fiatalabbra. Természetesen marad ő is, mint kutató. Csengetnek. A matematikus-vegyész kimegy. Levéllel tér vissza. —> Volt tanáram írt. Amerikában tanít, a Harvard Egyetemen. 1956-ban ment kd, most előadókörúton van Magyarországon, néhány nap múlva Pécsre érkezik. Szeretne felkeresni, — Nemzetközi kapcsolatai is vannak? — Néha erősék, máskor elhalványulnak. Aszerint, hogy milyen témákkal foglalkozom. Pár éve, amikor az uróndúsítás gazdaságosabb módszereivel foglalkoztam, s némi eredményt értem el, szinte ömlöttek hozzám külföldről a levelek. Nézze! Kihúzza a fiókját, és az asztalra tesz egy kö- teg levelet. Jeruzsálemből. Hágából, Münchenből, New York-bál, Londonból, Stockholmból érdeklődnek a feladók a módszer iránt. De hogyan szereztek tudomást a pécsi kutató törekvéseiről? — Nemzetközi kongresszuson voltam Londonban, ott beszéltem a témáról. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a „drót” szinte az egész világra eljusson. Az atomhatalmakhoz és az atom után kí- vánkozóVhoz egyaránt. Sajnos, a kísérleteimet, megfelelő körülmáuv»k és anyagiak hiányában, nem tudtam megvalósítani. 1 (Folytatjuk)
