Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-05 / 259. szám
i f f 1 Jubileumi ünnepség \ Tantárgy: a kéményseprő vállalatnál Tegnap délelőtt a vállalat fennállásának negyedszázados évfordulóját megünnepelni gyűltek össze a Tolna megyei Kéményseprő Vállalat dolgozói, nyugdíjasai Szekszárdon, a Garay Szálló nagytermében. A huszonötödik évforduló alkalmából rendezett ünnepséget Szoboszlai V. József, a vállalat szb-titkára, alapító tag nyitotta meg. A2 ünnepségen megjelent Antus Antal, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Zsigovits Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, Fábián Imre, a megyei tanács osztályvezetője, dr. Szendéi Imre, a HVDSZ megyebizottságának titkára. A vállalat szb-titkárának köszöntője után Esküdt Lajos, a Tolna megyei Kéményseprő Vállalat igazgatója tartotta meg ünnepi beszédét. Megemlékezett a vállalat fennállása óta eltelt negyedszázadról, az elért eredményekről. Beszélt a szakma történetéről, kezdve a XVI. századdal, mikor Itáliából, s Németországból jött szakemberek megvetették a szakma alapjait. A közelebbi múltról szólva felidézte a vállalat megalakulása, 1949. október 1-e óta eltelt időszakot. Hajdan hetven dolgozóval alakult meg a vállalat, akik közül nyolcán azóta is folyamatosan dolgoznak. Az igazgató szólt a fejlődésről, s a jövő perspektíváiról. Elmondta, hogy az elterjedt tévhitekkel szemben a jövőben is igen nagy szükség lesz a kéményseprők munkájára, azonban ezen a téren minőségi változásnak lehetünk tanúi. Míg korábban, s jórészt napjainkban is, a korom eltakarítása az elsődleges cél, a jövőben a koromképződést kell megakadályozni. Erre a célra korszerű műszereket, berendezéseket fognak használni. Az igazgató ünnepi beszédét követően kitüntetések és pénzjutalmak átadására került sor. Fábián Imre, a Tolna megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője az építési és városfejlesztési miniszter nevében az építőipar kiváló dolgozója kitüntetést adta át Mészáros Lászlónak és Szo- boszlay Varga Józsefnek. Négyen miniszteri dicséretben részesültek. ‘ Nyolc dolgozót Esküdt Lajos .a vállalat vezetősége nevében tüntetett ki. Az eltelt negyedszázad során kiemelkedően jó munkát végző többi dolgozónak a vállalat igazgatója pénzjutalmat adott át. A gyógypedagógiai áthelyező bizottság munkájáról Magyarországon az alsófokú oktatás keretében három szinten tehetnek eleget tankötelezettségüknek a gyerekek. Döntő többségük az általános iskolában tanulhat, de jó né- hányan vannak, akiknek magas az ott felállított követelményrendszer. Ök a kisegítő iskolákba, vagy a foglalkoztató iskolákba kerülnek. Tolna megyében két kisegítő iskola működik: Szekszárdon, illetve Dunaíöldváron, összesen 170 tanulóval. Van még nyolc kisegítő osztály is, a megye különböző helységeiben. A már említett három iskolatípusnak külön tanterve, nevelési programja van. Arról, hogy ki melyik iskolába kerül, az áthelyező bizottságok döntenek. Az áthelyezés a rászorulóknak előnyös, mert fejlődésük, tankötelezettségük teljesítése, az életre történő felkészítésük, művelődéshez való joguk optimális feltételeit biztosítja. Annak eldöntése, hogy egy- egy kisiskolás melyik iskolatípusba kerüljön, a január elseje óta a megyékben, illetve a fővárosban működő állandó áthelyező bizottságokra tartozik. Korábban *— Tolna megyében — a zomba—paradicsompusztai foglalkoztató intézet és nevelőotthon, illetve az iregszemcsei gyógypedagógiai nevelőintézet igazgatójából, valamint a megyei gyógypedagógiai szakfelügyelőből álló bizottság végezte az áthelyezéseket. Általában májusban összehívták azokat a gyerekeket, akiknek az iratanyagát megkapták a megyei művelődésügyi osztálytól, és járásonként néhány helyen — általában ott, ahol kisegítő iskola, illetve osztály működik, megvizsgálták őket, átnézték az orvosi vizsgálat eredményét, és megállapították a gyerekek intelligenciakoefficiensét. Ennek alapján döntöttek arról, hogy egy-egy tanuló maradhat az általános iskolában, vagy bekerül valamelyik kisegítő iskolába, gyógypedagógiai intézménybe. Idén januártól kezdődően megyénkben is működik az állandó áthelyező bizottság, amelynek két gyógypedagógus és egy gyermekpszichiáter a tagja. így lehetővé vált a vizsgálatok folyamatos elvégzése, sőt sor kerülhet megismételt, kontrollvizsgálatra is. Ez a rendkívül felelősségteljes munka tehát állandó jellegűvé, alaposabbá vált. Várható, hogy a közeljövőben megjelenik az a miniszteri rendelet is, amely ezeknek a bizottságoknak a működését szabályozza. A Tolna megyei bizottság munkájához szükséges tárgyi feltételek jelenleg nem éppen a legideálisabbak. A szekszárdi kisegítő iskolában, egy helyiségben helyezték el a logopédiával. A helyzet valószínűleg a jövő év elején változik, amikor is külön helyiséget kapnak, és sor kerülhet egy adminisztrátor alkalmazására is. a családi nevelés Még a nyáron, elgondolkoztató és érdekes vita keretében, beszélték meg pedagógusok és pszichológusok, orvosegészségügyi szakemberek és mozgalmi vezetők, valamint a leginkább érdekeltek, az édesanyák, a szülői munkaközösség képviselői, a Magyar Nők Országos Tanácsának Népköztársaság úti székházában az ifjúság családi életre nevelésének irányelveiről szóló előterjesztést. Ismeretes, hogy a Miniszter- tanács még 1973-ban az állami oktatás minden formájában kötelezővé tette a fiatalság felkészítését a családi életre. A Minisztertanács e döntésének megfelelően készítette el az Egészségügyi és a Művelődésügyi Minisztérium még a nyáron az ifjúság családi életre nevelésének irányelveit, S most szeptembertől már — kísérleti jelleggel — az ország hatvan általános és harminc középiskolájában, az osztályfőnöki órákon megkezdődött az új „tantárgy” tanítása, a tanárok és diákok közös vitája, megbeszélése ebben az oly fontos szerepet játszó tárgykör- ,ben. Ez azt jelenti, hogy megyénként egy falusi és egy városi általános iskolában, valamint a megyeszékhely egyik középiskolájában már az új elvek szerint folytatódik a tanítás, A pedagógusok felkészítése úgy történt, hogy Pécsett 600 tanár számára tanfolyamot tartottak, orvosok, pedagógusok, szociológusok részvételével. A pécsi tanfolyamat dr. Szent- ágothay János orvosprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke vezette. Budapesten, a fővárosi pedagógiai intézetben most folyik hasonló tematikájú tanfolyam. Az irányelveket és az osztályfőnökök feladatait az Országos Pedagógiai Intézet megbízásából Gáli Erzsébet, az OPI főiskolai adjunktusa készítette el, figyelembe véve egy komplex munkacsoport hosszas előkészítő tudományos vizsgálatát, Mit jelent ez az új íantárgf az iskolákban, amely ebben a2 esztendőben még csak kísérleti jelleggel folyik a kiválasztott vidéki és fővárosi tanintézetekben, de néhány esztendő múlva már országossá és általánossá válik? Elsősorban azt, hogy a családi életre, s ezen belül a szexuális életre történő előkészítésnek a nevelési folyamat egész rendszerében kell helyet kapnia, a gyermekkortól a felnőtté válásig. Megismerkednek a diákok a család fogalmával és a család- tervezés fontosságával, kialakítják a lányok és fiúk kapcsolatának erkölcsi alapjait, esztétikai és magatartásbeli követelményeit. Megismerkednek c nemek sajátosságaival, a szaporodási folyamat anatómiai és élettani alapjaival, a higiénia és az egészséges magatartás szabályaival. Végül, de nem utolsósorban megismerhetik a gyen, mek reális helyét és értékét a családban, a pedagógusok okos példákkal felhívják a figyelmet az anyákkal és a családdal kapcsolatos magatartás követelményeire. Az ifiúság családi életre nevelésének, új „tantárgyának“ tanítása az osztályfőnöki órákon belül 800—900 általános és középiskolai osztályt érint kereken háromezer tanulót, s kétszer annyi, tehát hatezer szülőt. Decemberben, az összevont szülői értekezleteken, az érdekelt iskolákban megtörténik a szülők tájékoztatása az iskolai kísérletről és a család konkrét tennivalóiról is. Érdeklődéssel tekintünk e kísérlet elé, s visszatérünk majd a szülői értekezletek tanulságaira, T. A. Hő»*yea*i monológ Harminc év után... N ézzen ki az ablakon! Harminc évvel ezelőtt vásártér volt a buszmegálló helyén. Akkor alig tudtunk a buszról, ma legalább 800 embeT fordul meg itt naponta. Azután. Látja, ott szemben azt a szép épületet? Tűzoltólaktanya, modem, szép. Ez is a harminc év történetéhez tartozik. Igen, még valami eszembe jutott Harminc évvel ezelőtt öt lámpa volt a falu központjában. Ma két utcánkban és a központban neonfény, a többiekben meg több száz villanyégő világít És még valamit a központról. Látja, az út Szakályba, itt balra pedig Dombóvárra vezet. Harminc éve ezek maka- dám utak voltak, ma pedig aszfaltozottak. Talán az autós ember tudja legjobban értékelni ezt a változást. Megnézte a tanácsházát? Gondolom, tetszett Régi közigazgatási ember vagyok, s aet kell mondanom, tíz-húsz éve nem gondoltán^ volna, hogy egyszer ilyen kultúrált, az ember méltóságát sugárzó környezetben fogadhatjuk a hő- gyészeiket. De, ha mér az embereknél tartunk, a harminc év kapcsán egyik legnagyobb, három évtizeddel ezelőtti gondjuk jutott az eszembe. Itt, annak idején, a felszabadulás előtt =s azt kö/eto néhány évben egyszerűen nem voit munkalehetőség. 45 előtt a földművelés volt, vagy a kézműipar. Valaki vagy földműves lett vagy esetleg marán- kereskedönél, magániparosnál tanulhatott szakmát. A férfiak még úgy-ahogy megvoltak, de itt nőt foglalkoztató munkahely nem volt. Ma más a helyzet Itt a szekszárdi textilfeldolgozó vállalat üzeme, a Hőgyészl Vegyesipari Szövetkezet, az áfész — kiterjedt kereskedelmi hálózata és kötőüzeme. Csak az első kettőben közel 600-an dolgoznak, döntő többségükben lányok, asz- szonyok. Óriási gond oldódott meg az ipartelepítéssel. És ez nemcsak Hőgyészre, de a környező községekre is vonatkozik. Tovább fűzve a gondolatot, elmondhatom, hogy az új munkahelyeken keresett pénz jelentősen járult hozzá a község anyagi jólétéhez. Nem tudom, tulzok-e, de azt hiszem, Hőgyész jómódú község. Éppen a minap újságolták, hogy a takarékbetét-állományunk meghaladta a 24 milliót. És ez csak a kézpénz. De ami pénz itt már házzá, autóvá, bútorrá, háztartási géppé változott! Hőgyészen 1956—57 előtt alig-alig épültek új házak. Azelőtt meg jószerivel csak vert falú, egy kaptafára építettek voltak. Harminc évvel ezelőtt 600 házból állt a község, ma 900-ból. Az elmúlt 13 esztendő alatt összesen 400- at építettek. Ma ott tartunk, hogy fürdőszoba nélkül nem is adunk ki építési engedélyt. Igaz. el ellen még senki sem emelt kifogást. Hogy jobban érzékelje a fejlődést, megemlítem, itt a községben az elmúlt évek során új lakótelepek alakultak ki. így a Sporttelep, a Rózsadomb, a Gárdonyi Géza, Dózsa György, Tátra és Ady Endre utcai lakótelep. És mindehhez vízvezeték kellett, út kellett, közvilágítás kellett. Általánosságban úgy mondanám, hogy községünk előrébb lépett a „komfortfokozatban”. Harminc éve kevesen tudták, mi az a vízvezeték-hálózat. ötvenhét óta működik a községi vízmű, akkor egy, most már három kúttel. Vagy a járdák, például. Három évtizeddel ezelőtt valamivel több, mint io kilométer hosszú volt a járdahálózat. De milyen? Csak gid- res-gödrös, téglából épült járdák. Ma összesen 22 kilométer hosszúságú a betonjárda. Az snvagi jóiéi: szintjét azzal is mérik, hogv hol, hánv személygépkocsi jut száz lakosra. Hangsúlyozom, hogy ez csak az anyagi és nem az emberi, belső, szellemi gyarapodásra vonatkozik. Itt harminc éve egy személygépkocsi volt, ma több, mint 250. Olyan gondjaink vannak például, hogy miként lehetne egy autószervizt létrehozni Hőgyészen. Hogy egy falunak ilyen gondjai vannak, csak az elmúlt harminc esztendőnek tudható be. A rádióról nem érdemes szólni, hiszen az mindenütt van. Hanem ami érdekesebb, a televíziók .száma 667. Ki- lencszáz ház. 667 televízió. És "beszéljünk akkor a szellemi gyarapodásról is. az életformaváltásról. összehasonlításként: harminc éve aligha volt Hőgyésznek tíz diplomása. Ma van 88 főiskolát, egyetemet végzett emberünk. Nem tudom, hogy korábban hányán érettségiztek, a mai statisztika szerint 289-en. Régen a kulturális életet az iparos kör, a legényegylet jelentette. Könyvtár egyáltalán nem volt. Ma községi művelődési házunk van, több, mint 7000 kötetes állom áruval. Hihetetlen előrelépés történt a gyermek- intézmények területén. Összesen közel 200 kisgyerek befogadására alkalmas a bölcsődénk és a két óvodánk. Hogyan változtak az emberek? Nehéz kérdés. Váro- siasodnnk. S az életformaváltás, jót rosszat egyaránt kihoz belőlünk, a tudat, a köz- gondolkodás lassabban válik tökéletesen maivá. Az biztos, hogv adnak magukra az emberek. A hogy ősziek különben nem otthon ülők. Harminc éve — jól emlékszem rá —- miért, mtért sem, kihaltak vtíU tak nálunk hétköznap az utcák, nem olyanok, mint most. — Az elmúlt harminc évről beszélünk ugyan, de hadd említsem mostani gondjainkat, terveinket is. Igaz, hogy hatalmas a fejlődés, de azért Hőgyészen. sem minden szép és minden jó. Gondjaink is vannak és nem kicsik. Kinőttük például a négy éve átadott áruházat, nagyobb kellene, aztán mielőbb el kell végeznünk a községi törpeviz- mű rekonstrukcióját is. majd el kell kezdenünk a 60 fiatal családnak tervezett ifjúsági lakótelep építését az Adv Endre utcában, fokozottabb ütemben kell építenünk a községi szennyvízelvezető rendszert, megoldást kell találnunk a községi művelődési házban folyó munka feltételeinek javításában. .. Soroljam? Ugv vélem, ez se fölösleges, mert mostani gondjaink is azt jelzik, hova jutottunk. Mert például ki tudta HŐgvészen, hogv mi az az öröklakás? És ki merte gondolni, hogy külön lakótelep épül fiataloknak, vagy azt, hogy dolgozni mennek az iparba az asszonyok, meg a gyerekek a bölcsődébe és óvodába? Kevesen gondolták, de azok nvombaa tenni is kezdtek azért, hogv ma ilyen lehessen az életünk. O A fentieket Trick Ferenc, 4 Hőgyészi Nagyközségi Közös Ta- vdcs elnöke mondta el. Abból az alkalomból, hogy Hőgyésü 1974. december 2-án ünnepli fel* szabadulásának 20. évfordulófátc VARGA JÓZSEF
