Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
Babits prózájának magyar és európai Jelentősége Pék Lajos, a Babits-kufafó nyilatkozata r Ä Szépirodalmi Könyvkiadó Arcok és vallomások című képeskönyvsorozatában két kiadásban jelent meg Pók Lajos kötete Babits Mihályról. A nagy magyar költő életét ábrázoló tömérdek fényképpel és műveiből vett klasz- szikus idézetekkel összeállított könyv a felszabadulás óta a legnagyobb sikerű és a legnép- szerőbb munka Babits Mihályról. Szerzője, Pók Lajos a Gondolat Könyvkiadó irodalmi vezetője, számos lexikális és irodalomtörténeti munka szerzője vagy szerkesztője. Kö- peczi Bélával, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárával szerkesztette „A XX. század külföldi írói” című lexikont, a stílustörténeti sorozatban ő állította össze a szecesz- szióról szóló kötetet, kitűnő antológiája a „Thomas Mann világa”. Ezenkívül számos német klasszikus és modern prózaíró műveit fordította vagy bevezetésével és utószavával látta el (Becher, Broch. Grass, Kafka, Musil stb.). Babitsról több tanulmányt is írt folyóiratokba és a Halálfiai 1972-1 kiadásába. Pók Lajos a modem európai és magyar elbeszélő prózának, és így Babits prózájának is egyik legnagyobb élő magyar szakértője. Azzal a kérdéssel fordultam hozzá, mit szól a néhány éve föllendült Babits- kul túszhoz? — Kultuszról talán ne beszéljünk — nem lenne jó, ha Babitsnál is érvényesülne sajátos hazai dialektikánk: az értetlenség és a félremagyarázások hosszú ideje után a kultusz túlbuzgalma. De tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy műveit ismerjék, olvassák. főképp a fiatalok. Ma már aligha kell bizonygatni, hogy Babits életműve századunk magyar kultúrájának kiemelkedően nagy értéke. — Hogy jött létre Babits- képeskönyved és mit szólsz sikeréhez? — Egyetemi éveimtől vonz a századforduló annyi születő újjal teli világa, és szinte gyerekkoromtól kísér Babits költészetének lenyűgöző emberi gazdagsága. Ezért örültem Illés Endre megtisztelő bizalmának, aki a Szépirodalmi Kiadó igazgatójaként kért fel akkor induló sorozatuk Babits- kötetének megírására. Ma már talán furcsa hallani, de a kutatómunka akkori színvonala és az elterjedt elutasító, inkább elfogultságokra, mint tényekre épülő értelmezések (mindössze nyolc éve ennek, I96G-ban jelent meg a könyv) valóban bizonytalan kimenetelű vállalkozássá tették, hogy — még egy ilyen kis könyvben is — reális képet próbáljak adni Babits pályájáról. Elég sok kritika jelent meg róla, és ezek szinte kivétel nélkül úttörőnek mondták és hitelesnek tartották a könyvből kibontakozó pályaképet. Ugv látszik, a könyv elérte célját: azóta reálisabb alapon, jelentős eredményeket hozott a Babjts- kutatás, a kiadott B&bits-rhű- vek kelendősége pedig eleven érdeklődésről tanúskodik. — Különben a könyv két kiadásban jelent meg, ha jól emlékszem, összesen húszezer példányban. — Sok kritikus és irodalom- történész Babitsot csak mint költőt tartja óriásnak — prózáját nem tartja nagyra. Mi a te véleményed? — .Mostanában valóban többször foglalkoztattak Babits regényei. Úgy látszik, csak lépésről lépésre lehet evidensnek látszó tényeket is elismertetni, például Babits alkotói zsenijének sokoldalúságát, hogy regényei a magyar regény történetének legjava alkotásai. A Halálfiai legutóbbi kiadásához írott terjedelmesebb utószavam ellentmondásra is ingerelte az Irodalomtörténeti Közlemények kritikusát. Igaz, bevallotta, hogy hamarabb hatott rá Szabó Dezsőnek á regény megjelenése után írott, gyűlölködéssel és szamárságokkal teli pamflet je, mint maga a regény. Lényegesebb ennél, hogy a mi irodalmunkban jóval gyakoribb a pergő cselekményű, anekdo- tikus építésű legény, mint az elemző regénytípus, amelynek jellegzetes példája a Halálfiai. Az olvasói ízlés is sokáig ehhez igazodott. A.z említett írásomban igyekeztem történeti és esztétikai érvekkel igazolni, hogy a Hálélfialt társadalomképe, szerkezeti, lélektani, nyelvi gazdagsága tősebb magyar regénnyé. A Gólyr.kalifáró! hasonlót léket mondani. 1913-hnn. mtkfr a j'O'-f ówy t11^~ tak annyit a lélek mély világáról, mint Ba’-'-'+s. __ Vó1 nrp 'r/v” "1 P. b its regényei külföldön is érdeklődést keltétérték ? — Igen, de eddig nagyon keveset tettü"k. Persze a megfelelő fordítóit hiánya, olyan fordítóké, akik idegen nyelveken méltó módon tudnák közvétíténi Babits nyelvének hihetetlen gazdags ágát, megnehezíti a, dolgok- Valószínű tiédtg. ‘'"k a amit hazájának sokáig felróttak Babitsnak - . hogy a mi IrodabruokS'íTj elég magányos ez a regénytípus —. máshol éonenhogv regénve:nek a könnyebb népszerűségét segíti. — Mi a legsürgősebb teendő a kötetbe*) meg nem jelent Babitc-mű vekkel? — Esszéinek, kritikáinak a lehető legfeUcr b' kiadását kellene etőkészítérti. N*nes ok arra, legfeRebb művi úton teremtett tr-bii. ami az ellenkezőjét sugallná. — K“szül-e új munkád Babitsról ?_. — ..Túl az emberélet útjának felén” ném csökkennek, hanerrt szinte kényszerítő erővel gyarapodnak a megvalósítandó munkák tervei. Közöttük van a fiatal Babitsról tervezett könyv is. Remélem, megr-alósnl. Időt nem merek mondani. GÁL ISTVÁN \ JEVGENYIJ VINOKUROV: NYÁRFÁK ÁLLNAK Nyárfák állnak az úti haraszttal könnyed-tisztán nyugtalanul Emberek ültették be tavasszal hűségükről örök tanukul Nem tudom én, ki k, hol van a házuk csöppnyi tanyájuk merre lapul Azt akarom csak Teljen az életük tisztán könnyed-nyugtalatlul Dalos György fordítása. M. A. Vassilevsskiji Párbeszéd a tisztítóban Beléptem a tisztítóba. — Szeretném elvinni az ingemet, — mondtam a hölgynek. Felnézett rám a számlacsomóból csodálkozóan és így szólt: — Áz ing helyébe adhatok két úszónadrágot, Vagy ha ez nem tetszik, négy darab vadonatúj zsebkendőt. — Mt-i-l-t? — Rosszul hall, vagy néni érti? — Nem akarok hinni a fülemnek. — Csak nyugodtan higgyen. Én nem beszélek összevissza, — szögezte le határozottan. — Ez nem állami tisztító, ha nem tudná, s éppen ezért beszélek ilyen világosan, hogy ne érezzék becsapva magukat a tisztíttatók. — Rendben van, — adtam meg magam, — de tudtommal a tisztító arra hivatott, hogy szolgáltassa vissza a polgárok holmiját, nemde? — Ne filozófáljon! Viszi, vagy nem viszi? Tudniillik-az úszót vagy a zsebkendőt? — Én az ingemet akarom! — Micsoda csökönyös ember! Hát ennyire értetien maga? Hisz világosan megmondtam, nem? Kevés nálunk az ing. Úszónadrág azonban van. Viszi? — Tegyük fel: az ingem tönkrement, agyonmosták, vagy mit tudom én mit csináltak vele, de a gombjaimat csak megkaphatom? -Eredeti gyöngyházgombok voltak. De nézze csak! — mutattam hirtelen a mennyezet felé. — Ott balról a második mintha az én ingem lenne... Jól ismerem. — Meglehet. — Nó, ugye! — kiáltottam fel diadalmasan. — Adja csak ide szépért. — Mit képzel? Ezt az i|nget az az illető kapja, aki két darab inget hozott be tiszdttatni. <5 ugyanis két inget knn. eey úszónadrágot, no és kiegészítésül zsebkendőt. , — Hogyhogy? Maga odaadja másnak az én ingemet? — De drága uram, magában túlteng a ragaszkodása a sóiét cuccai iránt! Hát mannnség szabad ezt? Kap cserébe két úszót, hisz az is fontos ruhadarab. Intelligens ember ma már nem lehet úszónadrág nélkül, nemde? — Valóban, csakhogy nekem semmi szükségem rá! Neketn már vari! t — Nem baj. Ezzel több leS2. — lehet, — adtam m-g m*. gam végül. — Az úszónadrág á modern ember elmaradhatatlan ruhadarabja ... Csákó Gábort Kabócza úr és a tücskök — Csodálatos csoda! — Valóban lesz Mindért Tücsök Együttes? Megyek! — Én is megyek! — Én is! Az őszbe fáradó réten frissen ragyogott a sojc-sok tücsökhát. i — Jómagam ugyan szólista vagyok, Kabócza Űr, de ha tényleg létre jön a Minden Tücsök Együttes; nemzetségünk évmilliós vágya, akkor beállók, nemcsak másod-, de kétezred hegedűsnek Is! — Engem hagyjanak ki, Kabócza úr. Öreg vagyok, elromlott már a hallásom. Kabócza úr megrezzentette kajla bajuszát, mire két mezei poloska szökött elő a háta mögül. Bénító bűzcseppet purcintottak az ellenkező tücsök orrára és már Vitték is. — Természetesen boldogan eljátszuk az ön szerzeményét, Kabócza úr! — Kiáltotta lelkesen egv izgága slheder, aki ez idáig hiába próbált előrefu- rakodni. Most <*z öreg tücsök elhurcolása miatt visz- szahökölők taszították hátra — A Minden Tücsök Zenekar fnegs-ervezéséért bármire hajlandók vagyunk önért! — kiáltott'’. b=>”va Restében. — Együttes! — javította ki Kabócza úr. — Oly mindegy . . . — fToi-—a nmi se mindegy, barátocskám! — zárta le a beszélgetést Kabócza úr. Estére valamennyi tücsök megjelent a Kopároson. Reggel-este itt szokott vonulni a gúlya és csőn ásón egy árva törzs se rrr’-ndt, cs^’c a szálén árválkodó** egv s-át-úgott bürökbokor. Erre mászott föl Kabócza úr; innen välameny- nyi tücsköt egyszerre' láthatta. ök eddig sose jártak idb mteS'Mfrtí, mert kietlen volt a hely, akáp egy szövőlepkék látogatta epreskert. Most nem törődtek a barátságtalan környezettel; a Minden Tücsök Együttesért valóban mindenre hajlandók voltak. Körülöttük bozsgott-zson- gott a kopáros mentén mere- dező száraz gaz. Mire valamennyi tücsök elfoglalta a helyét — ösztönös hozzáértéssel külön csoportosultak a prímhegedűsök, kontrások, csellisták, bőgősök — a poloskák már ötezerszeres gyűrűt vontak köréjük. Természetesen gondosan megszállották a marhacsapás két végét is. — A hallgatóság. — nyugtatott meg némely aggódót Kabócza úr. — Rajonganak a szerzeményeimért. — Majd én szétosztom a kottákat! — stréberkedett a siheder tücsök. Kabócza úr mérgesen csapkodott a bajuszával. — Miféle kólákat? — Csak . . . — Semmi csak! A siheder szégyenében nyakig süllyedt a porba. — Tessék talán eldúdolni. Eljátszuk mi hallás után is! ■— Mondta egy ötlábú tücsök, akit egyszer egy szitakötő megcsonkított. A réten, néma csönd támadt. A tücskök lélegzetvisz- szafojtva füleltek; érezték, hogy a Minden Tüésök Együttes sorsa a következő Dercékben fog e’dőinl. A kedves levegő is kisimult,' hógv minél tökéletesebben továbbíthassa hozzájuk a dallamot. Kabócza úr körülnézett, s amikor meggyőződött az egész világ figyelméről, rázendített a szerzeményére: — Tpssssszuuuuuuu! A tücsökfülek előbb csüngtek, majd bedugultak. Kabócza úr erőszakos, d ham nélküli vízszintes szusszantását hirtelenjében csak a szekérhúzó lovak hajnali szellenté- séhez, vagy a lepottyant tehénlepény alól kispriccelő pof surrogásához lehetett hasonlítani. A néma csöndet, a tücskök rémült bávaságát Kabócza úr a siker jeleként könyvelte, ezért újrázott: — Tpssssszuuuuuuu! — Hogy voöóőt,! — rikol- toztak a süket poloskák. Legelőször az ötlábú tücsök tért magához. — Kabócza úr. kérem, hegedűn . . . hegedűn ezt nem lehet . . . — Mi' az, högy -nem lehet? Ezt akarom! — ordította Kabócza úr magából kikelve, mert szíven ütötte az értetlenség — Ó! — nyikkant kétség- beesetten a porból a siheder. Kabócza úr haragosan és hosszadalmasan villogtatta a tücskökre a szemét. Amikor belátta, hogy e lélektani hadművelete eredménytelen, s hiába várja, hogy kompozíciója megszólaljon, félelmetes bajuszával intett a oo1 Tokáknak. A Maizott rét felől tömény búzfslhők indultak a jRopárcs felé ... A fulladozó tücékök rázendítették. — Hamis! Hamis! Abbahagyni! — Kabócza úr mind a hat lábával befogta a fülét. Legurult a bürökszárról, visz- szamászott, üvöltött, tajtékzott, fenyegetőzött, ám hiába. A tücskök nem hallgattak el, mert őszintén akarták a Minden Tücsök Együttest. Azonban bármennyire igyekeztek (és hiába nem akarták), minden kísérletükkel dallamot Csaltak elő a hegedűjükből, és még véletlenül se hibbantak rá Kabócza úr nótájának monotóniájára. Kabócza úr egyre jobban őrjöngött és újabb, újabb bűzfelhőket parancsolt a muzsikusokra. Nem használt. Az ötlábú tücsök nem bírta tovább. Lecsapta a hegedűjét a földre, ráült. Fáradt, szomorú pusszanással szökött ki az összeomló hangszer testéből a' levegő. — Ez az! — kiáltotta Kabócza úr. A tücskök rémülten néztek körül. Hiába, a poloskák öt- erA'—érés gyűrűbe vették körül őket. Nem volt menekvés, rá kellett ülniök a hegedűjükre. Kabócza úr boldogan hallgatta müvét a Mänden Tücsök Fg'h'ttes előadásiban:] — Tpssssszuuuuuuu* l — Na, végre csakhogy rájött! — kiáltott fel diadalmasan. — Parancsoljon —■ lökte elém az úszót. — De hát én ebbe hatszor beleférek. — Na és? Fő, högy kicsi ne legyen. Nagyból csináltathat kicsit, de fordítva ? Nijfyóft kérem, né szeszélycskedjrtn, különben tervtéijosílésth'k közvetlen akadály oktatása címén kénytelen leszek munkáltatójához panasszal fordulni. — Rendben van, de akkor legalább adjon valami jobb zsebkendőt. — Hé! — kiáltott hátra a spanyolfal mögé. — Hozzatok ki négy zsebkendőt! Fogja, -— pötty antotta elém. — Igaz, hogy mosatlan, de otthon majd kimossa. — Álljon meg a menet! Én már előre kifizettem a mosást. — Persze. Az ingét. De ez zsebkendő! Nézze csak az ingét: patyolattis2ta, igaz? — Tényleg! És hogy ragyog! Az én kedvenc ingem. Tiszta, mint a könny! Mint az álom! — Na ne érzékenykedjen. Fogja ezt a tollat és írja alá, högy az ing tiszta, munkánkkal elégedett, mert tudja a mi vállalatunknak nagyon is fontos a kliens véleménye. Fordította: Krecsmáryné Baráté Rozália 1974. november X
