Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
A megye egyik legrégibb és egyben legnagyobb szociális otthona Gyünkön, a napokban ünnepelte fennállásának negyed évszázados fordulóját. Az ünnepség napja a községben pv öregek napja: a két ünnepet — az otthonét és az idős emberekét — Gyünkön már nem lehet különválasztani. A művelődési ház feldíszítve, a gyerekek ünneplőben, a gimnazisták matrózblúzban, a kastély-otthon kitatarozva: útjain a falu, a művelődési ház fc-lé igyekvő öregek, konyhájából porcukorillat száll. A művelődési házban az öregeket dallal, tánccal, verssel köszöntő gyerekek után meghatott visszaemlékezés — a szemtanú, részt vevő igazgató mondja — aztán kitüntetések. Jákob Ádám kertész, Ro- v msek Jánosné varrodai alkalmazott, Rovacsek János igazgató: az egészségügy kiváló dolgozója. Horváth Pálné áoolónő, Séta Béléné segédnö- vér, Smith Miklósné szakácsnő miniszteri dicséretet kap. Sok-sok vendég: járási vezetők, barátok, rokonok, patro- rr'lók: a szekszárdi OFOTÉRT brigádja, az egészségügyi szak- középiskola tanulói — külön- busszal — a megyeszékhelyről. Szegényház, szegényszoba. A felszabadulás előtt utolsó mentsvára a magára maradt, elerőtlenedett nincstelen aggoknak. Ha nem jutott hely — kéregetés, gyűjtögetés. De a megaláztatástól azok sem szabadultak. akiknek akadt helye valamelyik szegényházban. A szekszárdi szegényház lakóinak — apácák vezették, nagy részben önfenntartó volt — mamiknak kellett összeevűjle- ni összekéreeetni az élelmezésükhöz szükséges alapanyagokat Az első szociális otthon Tolna megyében, ahol már ha szai*énv körüíhnények között is. de méltó öregséget biztosítottak a magányos öregeknek, líHd tavaszán Alsótengelicen nyílt meg. November elseién a ovönki kastély tárta ki kapuit. hogy befogadhasson n°evven öreget. Még vannak néhánvan — egy idős lakó. az ien-nratóék — akik emlékeznek ezekre az időkre. Rengeteg mondjuk volt: előteremteni a mindennapi élelmet, kevés pénzből gazdálkodni, berendezkedni. Mindenki hozta magával az ágyát, elhagvott házakból kerítettek lócát, hoey legyen mire leülni. Az ánoló- szeméiyzet eevúttal főzött is, mosott, takarított. Az idő a gyönki otthon életében is halmozta a változásokat. Növekedett a lakók létszáma. Kicserélték a bútorokat. Korszerűsítették az épületet, új pavilonok létesültek. Ma már kétszáztíz idős ember 1971. november 3. lakik az otthonban, hetvenha- tan gondoskodnak mindennapi kényelmükről. A kastély körüli nagy kert megtermi mindazt, ami az intézet konyhájának szükséges: tojást. sertéshúst, baromfit, gyümölcsöt, szőlőt, konyhakerti növényeket, sőt a bort is. Lehetőséget ad a tavaszi, nyári, őszi kerti munkára, ami gyógyszer: önálló, alkotó tevékenység öröme. Az otthon lakói — mint minden szociális otthonban — rendszeres egészségügyi ellátásban részesülnek. Harminc ápolónő foglalkozik nap mint nap velük, hetente kétszer orvos ellenőrzi az állapotukat. Biztosított valamennyi szakorvosi ellátás, kórház, gyógyszer. Minden szobában van rádió —- igaz, csak vezetékes •— minden épületben van televízió, több napi-, heti- és képeslap jár. Közel van a községi könyvtár, ahol szeretettel fogadott vendégek az öregek. Gyakran rendeznek műsorokat — ilyenkor ellátogatnak a község gyermekei az intézetbe. Évente járnak kirándulni — a patronáló Ikarus gyár segítségével — a sóstói úttörőtábor is fogad öregeket, négy-öt napos pihenésre. Az itt lakók nagyobb része kemény munkában öregedett meg, nem volt lehetősége országot-világot járni. Ezek az utak nagy örömet és nagy élményt jelentenek számukra. Nem régen volt tatarozás. Ä parketta, padló helyére modern műanyag burkolat került a szobákba. Frissen festve a falak, új ágyterítok. derűs falvédők. párnák, az éjjeliszekrényeken terítőcskék. Az olajkályhákban táncol a láng. Az öreg csontokat nehezen melegíti át a kályha tüze: van aki panaszkodik, hogy fázik. Panaszkodnak másra is: hogy sok hat (három, négy, öt...) ágy egy szobában, hogy nem jut elég újság, hogy a szobatárs nyugtalanul alszik. Zsém- belődnek apró dolgokon, de nyugodtan élnek. Kulturált környezetben, biztonságban. Nei^ kell aggódni a betevő falatért (legfeljebb berzenkedni, hogy a disznótoros kolbászban nem elég erős a paprika) .. Nem kell szorongani, hogy akad-e segítség, lesz-e ápoló, gondoskodik'-e valaki a gyógyszerekről... Az első szociális otthonok megalakítása után huszonöt évvel elérkezett az az idő, amikor megközelítően optimális körülmények között élhetnek a magukra maradt idős emberek. A gyönki otthon kétszáz fő befogadására alkalmas, ennyien élhetnek kényelmesen itt. Jelentkezők pedig újra és újra vannak, számuk nem fogy most sem. Sokszor olyan öregek is ide kívánkoznak — megvan az okuk, miért — akiknek élnek, jól élnek gyermekeik, unokáik, népes családjuk van. Az otthon nyugalmat, békét ad — de nem adhatja a családi kör melegét, a személyes környezet meghitt légkörét, a boldogságot, amit az ad. ha a legidősebb korosztály maga körül szemlélheti a „folytatást”, eredményt: gyermekei, unokái, dédunokái életéi Mégis örülünk a szociális otthonok létének, a gyönki otthon szép ünnepének, jobbuló. szebbülő körülményeiknek — és annak is örülnénk, ha mindig kevesebb rászoruló lenne. —vjé— Komáromi Zoltán Jelvételei Az egyik világos, ablakával a kertre néző szobában új lakút hallgatnak. Jókedvűek — valami vidám emléken lehet Az egykori gyünk! tanácsháza épülete most a fekvőbetegek pavilonja. Harminc ágy került ide, és nővérszoba. Ebben az épületrészben állandó — éjjc'-nannali — ügyeletét kr'-ak A konyha gépesített, ám a munkakörülmények nem legkorszerűbbek. A konyha és a mosoda számára új -tre lenne szükség. A társalgóban, délelőtt. Legtöbben csak a múltat morzsolgatják.
