Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

Nyugdíja» pedagógusok

Ismét a

' Ekkora gyermek- Esivajt már csak Vak Bottyán kőből faragott mellszobra tud elviselni, no meg a pedagógus, aki az

osztálytermekbe igyekvő nebulók körül sürgölődik. A színhely: a Simontor- nya központjában lévő iskola előcsarnoka.

Egy emelettel följebb, a tenyérnyi tanári szobában már csönd van. Dr. Szigethy De- zsőné rágyújt egy cigarettára, aztán a másodikra, majd a harmadikra. Gyorsan szaporodnak a csikkek a hamutartóban.

— Fáradt?

. — Ugyan! A gyerekek között nem érzem a fáradtságot. Tessék elhinni, inkább felüdülés ez nekem.

— Most készülődünk a találkozónkra. Pontosan negyven esztendővel ezelőtt kaptuk meg az oklevelet a dombóvári tanítóképzőben. szóródtunk szét az ország minden tájára. A férjemmel, aki orvos volt, mi is megfordultunk több helyen, Baranyában, Erdély, ben. Ide, Simontornyára 1957-ben költöztünk. A férjem nAnsokára meghalt, magamra maradtam a három gyerekkel. Most már mind felnőtt, dolgozik.

— így hát nem a fizetés miatt vállalta a

nyugdíj utáni tanítást. ^

— ftégy éve mentem nyugdíjba. Igazság szerint szívesen dolgoztam volna tovább, mert a kisebbik lányom Pécsett tanult, szükség volt a pénzre. Sajnos akkor nem lehetett. Két év szünet következett, mígnem egyszer csak szólt az igazgatónőnk, hogy szükség van rám. A nyugdíj közel 1900, a, tanításért — harminckét elsős van a napközis csoportomban — kétezerötszázat kapok. A szolgálati éveim szerint tulajdonképpen több járna, de nehogy azt higgye, ezt azért mondom, pert elégedetlen vagyok. Éppen ellenkezőleg. És nem is ez a lényeges, hanem az, ho^y ismét a gyerekek között lehetek, dolgozhatok. Nem hagynak — nem hagyom magam — megöregedni.

katedrán

Akármilyen alacsony fokozatra is állították a belecskai általános iskola igazgatói irodájának az olajkályha-szabályo- üóját, szellőztetni kell, olyan nagy a meleg a parányi helyiségben. Persze csak módjával nyitogatjuk az ablakot, mert a beáramló hűvös, nedves őszi levegő köny- nyen okozója lehet egy kiadós nátháinak, megfázásnak. Ilyen idős korban az embernek már vigyáznia kell magára. Ambrus Katalin nyugdíjas tanítónő ugyanis — mint ahogy egy tapintatlan kérdés után megtudtuk — a hetedik X közepén jár. Hatvanhétben búcsúzott el a k-ö--Ízűtől, hogy aztán szinte azonnal visszamenje;t tanítani, munka- szerződéssel. Szükség volt a munkájára, szükség van rá most is. Mindössze két évet pihent néhány esztendővel ezelőtt.

— Valóságos kedélybeteg lettem otthon, annyira hiányzott az. iskola — mondja csendesen#

Pedig tulajdonképpen megszokhatta volna a magányt — ha ezt ugyan egyáltalán meg lehet szokni — hiszen egész életét egyedül élte le.

Évszámok, munkahelyek, puszták, falvak sorakoznak egymás után. Hetven-nyolcvan pengős tiszteletdíjak, munkanélküliség, alkalmi tanítványok, menhelyi nyomorék gyerekek, keserves háborús esztendők — mindezt hallgatni sem könnyű, megélni, átélni na. gyón nehéz lehetett.

— Most, hogy az egyik kolléganő szülni ment, örömmel eljöttem helyettesíteni. Pince, helyről járok be mindennap busszal. Pontosabban úgy járunk be, mert négy évvel ezelőtt örökbe fogadtam egy állami gondozott kislányt. Idén nyolcadikos. Jól tanul, és ha sikerül, jövőre beíratom Székesfehérvárra az egészségügyi szakközépiskolába. Orvos szeretne lenni.

— Akkor pedig lesz helye a nyugdíjasként tanítással keresett pénznek.

— Tudja, addig akarok dolgozni, amíg csak tudok, hogy minél többet adhassak neki.

— gy —

Orenburg! gáz

Orenburg mellett megkezdte munkáját a Szovjetunió legnagyobb gázkomplexuma, amely évente 15 milliárd köbméter gázt, 540 ezer tonna ként termel. Az orenburgi gázkondenzátum-lelőhely feltárása óta 150 fúrótornyot állítottak fel, 3 komplett gázelőkészítőt, 1 gázfeldolgozó üzemet, és hőerőművet építettek. A munka kezdete óta 3300 kilométer gázvezetéket fektettek le.

Az orenburgi gázkomplexum naponta 45 millió köbméter gázt dolgoz fel, amelyből 44.2 millió köbméter az ipari gáz és 780 tonna a kén.

A kombinát tervezésében és

felépítésében mintegy 40 tervezőintézet vett részt. Közöttük francia cégek is voltak. A komplexumot a technika legújabb vívmányainak felhasználásával építették. A gáz kitermelése, feldolgozása és

szállítása során mindenütt széleskörűen alkalmazzák a gépesítést.

A komplexum teljesítménye a közeljövőben megduplázódik, majd megháromszorozódik. Jelentős helyet foglal el benne a műanyaggyár, a kar- bamidgyár és a műtrágyagyár,

A KGST 28. ülésszakán egyezményt írtak alá arról, hogy együtt aknázzák ki a leghatalmasabb európai gázkondenzá- tum-lelőhelyet, Orenburgot. A közeljövőben Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, Magyarország, Románia részt vesz a 2750 kilométer hosszú, a Dél- Uraltól a Szovjetunió nyugati határáig húzódó gázvezeték építésében. Hazánk is nagy mennyiségű földgázt kap majd Orenburgból. Magyarország 580—600 kilométer hosszú vezetékszakasz megépítését vállalta.

Csővezetéken továbbítják az orenburgi gázt a gázfeldolgozá üzembe.

(Foto: APN-KS)

László^ Lajos:

mkmkmkum

Már fél órája várok, de nem jön a technológiai laboratóriüm , vezetője. A titkárnő mosolyog: „Nem maga az egyetlen...” Fél órával később megjegyzi: „Az autóbuszról is mindig elkésik... Bejön hozzám gyufát kérni, közben a zsebében már tíz doboz volt. Valahányszor rá akart gyújtani, szerzett valakitől, s utána zsebre tette...”

Egy óra múlva a hangosbemondóval kerestetjük. Nem jelentkezik. Addig bemegyek az öltözőbe, köpenyt kapok, műanyag kobakot. Bár ez nem bánya, kötelező a hasjnálata. A szállító- szalagról hulló érc miatt. Sok volt a fejsérülés.

Az udvaron rohan felém. Szemüvege párás.

•—• Hallottam, hogy keres...! Elnézést, a hőközpontban volt egy kis probléma. Menjünk!

A központi épület negyedik emeletére kaptatunk. Átmegyünk az őrlőcsarnokon, a fortyogó oszlopok között a kémcsövek, a pipetták, a kénsav, a sósav és a mangánminták világába. Savtól kimart köpenyének zsebéből cigarettát dob az asztalra, én is kiteszem a sajátomat. Perc múlva felkapja s megkínál.

— Szívjon az enyémből, múltkor úgyis a magáét szívtuk.

Nincs kedvem leleplezni. Füstölünk, kerülgetjük a sors örvényeit.

— Harminc kacsatojásért vettek fel, mint tanyai fiút, a szolnoki polgáriba. Akkor volt a millpengők és adópengők világa. S most egv kopasz vegyész azt mondja: ..önnek szép ifjúsága volt, és nem szabad elfáradni ebben.”

— Mi lelkesíti?

— Semmi azon kívül, hogy a laboratóriumot én „szültem”. A Központi Fizikai Kutatóintézetben kezdtem a munkát. Kollégáimmal kidolgoztam a; uránérc szódás kilúgozásának módszerét. Laboratóriumban persze, .ami más, mint a nagyüzem. S akkor néhányunkat leküldték ide. öt- venhétben. Lakást kamunk és sürgős feladatoI kát. Amikor a hidrometallurgiai üzem felépült, ' már félüzemi kísérleteket végeztünk. Pár hónap alatt eredményre jutottunk, de aztán a magyar

és a szovjet tudományos intézetek együttes ál- lásk)glalása alapján át kellett térnünk a kénsavas feldolgozásra. Ezt is kikísérleteztük. Akkor kezdtem kopaszodni.

— Egyet nem értek. Külföldön, a baráti államokban a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban már nagyobb múltja van az uránbányászatnak, az uránfeldolgozásnak. Miért nem kértek onnan segítséget, módszert?

— Gondolja, hogy nem kaptunk? De ez kevés volt, mert a mecseki urán más, mint a szovjet, a német vagy a cseh urán. Más a feldolgozásának a technológiája is. S ezt nekünk kellett kitalálni. Most egyébként ott tartunk, hogy az urán kinyerésének aránya nálunk sokkal jobb, mint ezekben az országokban. Erre mi rákényszerülünk. Ahol valamiből kevés van, jobban megbecsülik.

—i Éjjel-nappal dolgoztunk a hidrometallurgi- án, miközben a szomszédunkban megkezdték az igazi nagyüzem, a vegyi dúsító építését. Mire az megkezdi működését, már biztos módszert kell produkálnunk. És mire a dúsító felépült, készen állt a teljes folyamat technológiája. Kísérleti formában. Az, hogy mégis olyan sok baj volt a nagyüzemben, nem a mi bűnünk, hanem a berendezéseké, a tapasztalatlanságé. De hát mindenütt meg kell fizetni a tanulópénzt. Most Péten, a francia cég is kínlódik a műtrágyagyár második lépcsőjével. Pedig patinás cég. Hiába, nincs két egyforma gyár.

— S alighogy dolgozott a dúsító, akadt egy konfliktusunk a csehszlovák partnerünkkel, ahol magyar ioncserélő gyantát használtak a feldolgozás során. Szakembereink azt állították, hogy nem jó a magyar gyanta. Mi tudtuk, hogy világhírű. Kimentünk, és rájöttünk, hogy feltárási módszerük pontosságban, mélységben elmarad a mienktől. Megmondtuk. Nem fogadták el a véleményünket. Adókor ők jöttek el hozzánk. Itt elismerték, hogy igazunk van. Én próbáltam náluk is új technológiát alapozni. De azt mondták, sokba kerül, mert át kell építeni a gyárat. Akkor nem változtattak rajta. Hogy azután ml történt? Nem jártam náluk azóta.

— Másutt?

— Aki kielégítően dolgozik, nem küldik külföldre. Akinek baj van a munkájával, vagy kiegészítésre szorul azt küldik.

— 110 —

— Furcsa dolgokat mond.

A laboratórium vezetője elkomorul. Gyorsan megkínál a cigarettámmal, maga is rágyújt. Ceruzájával az asztalt verdesi.

— így van ez, uram. S ami kiegészíti: nem tudok nyelveket. Tanyai gyerek voltam, s ha nem lettem volna gyenge fizikumú, lehet, hogy most valamelyik tsz-ben traktorosként dolgozom, így tehát, .amikor tanulhattam, elég volt a hiányt

i pótolni.

—• A szakmáját jól megtanulta. Olyan intézetekben dolgozott, ahol nem kap létjogosultságot képzetlen ember.

— Egyébként itt a dúsítóban, ahol produkálni kell, ahol gazdasági mutatóknak kell megfelelni, megbuktam volna. Csak a nyelveket már nem volt időm, energiám megtanulni.

— Nincs még későn.

— Én most megtanulok angolul és oroszul. Szükséges a kandidátusi fokozat elnyeréséhez.

— Témája?

—• Még nem fogadták el. Nem is szeretem másoknak elmondani, most meg különösen. De... Nézzen ki az ablakon! Innen messzire lát! Az a betonfal ott, a domb alján, a zagytó. Tőlünk folyik ki. Ahogy tudjuk, kivonjuk belőle a szeny- nyező anyagot. Erre kötelez bennünket a vízvédelmi törvény. De még sok mangán marad a zagyban. Többféle tervet készítettek már, hogy valamiképpen ártalmatlanná tegyék a mérgezett tavat. Rengeteg pénzbe kerülne bármelyik változat. Én most olyan kémiai megoldásra törekszem, amellyel a mangánt teljes mértékben kivonjuk a zagyból. Kettős hasznot érnénk el. Egyrészt tisztítjuk a vizet, másrészt olyan ásványt nyerünk, amely a népgazdaságnak fontos.

— Mennyiről van szó?

— Mennyiséget nem mondhatok, s nem is mondanék. De a népgazdaságnak elég lenne.

Lemegyünk az udvarra. A következő épület a Kísérleti Kutatási és Automatizálási Üzem. A szórakozott laboratóriumvezető villanydróttal befűzött bakancsával beletúr a frissen kaszált fű száradó rendjébe.

— Érzi? Én többre becsülöm az illatát, mint a francia parfémét

(Folytatjuk)

— 111 —

109 —