Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
Vasárnap —■ szürkében Vncqrníin nélkülíizzük a w a jal Iltip hétköznapi hajnalok megszokott zajait, ma nem indul hegynek fel, lihegve az alvók nyugalmát megzavaró munkás járat. A békésen nyújtózkodó csendben elő. szőr az udvar ébred, ahol az idő múlását az egyre türelmetlenebbül vályút döngető állatok éhes,-panaszos sírása jelzi. A Vasárnap később kezdődik, mint a hétköznapok. • Ólomszürke az ég, kedvet szegő. Egyedül járok az utcán, lábam alatt barna levelek, és mindenütt víz. Nézem a kerteket; két hete még minden virult, vázába kínálta magát a sok virág. Most a rózsák szirma barna, csak a dáliák és a krizantémok élnek. Erről jut eszembe a közelgő halottak napja, amikor a kertek kifosztatnak, hogy az emléke- kezés virágba borítsa a temetőben nyugvó kedveseinket. Ismerősöket látogatni indultam eL, Utam először Baumannékhoz vezet, sáros az udvaruk, lépteimet megőrzi a puha masz- sza. Az ajtó üvege bepárásodik, amint benyitok a kiskonyhába. Itthon a család, igaz, hogy csak az egyik fele. A nagymama a tűzhelyet őrzi, mert fő az ebéd. Tyúkot vágtak és tegnap megsütötték már a diós és a mákos kalácsot, Fiatal Baumanné már maga is nagymama — tésztaszaggatás közben panaszkodik: az állami gazdaságban 82 hektár szőlő termése vár arra, hogy puttonyba kerüljön. A férfiak a pincében préselnek, nehéz, nagyon nehéz, sok bajt csinál ez az idei ősz. Baumann nagypapa borotválkozáshoz készül, az arcát szappanozza. Habzik a borotvakrém, aztán villan a kés, hogy eltűnjön a pár napos szakáll. — Dolgoztam egész héten, de ma nem megyek sehová. Legjobb idebent a melegben. Tudja, hogy férjhez megy az unokám? — ideje felkelteni! — mondja a nagvmama és mutatja az utat a felső házba, pedig tudom az utat. Azt is, hogy a család itt lent él. Ezt szokták meg, és nem tudják, mennyire rossz ez a megszokásuk, mert megakadályozza őket a tulajdonok teljes élvezetében. Teri, az unoka kéPn|Kt óvónő. A Szekszárdi Egészségügy! Szakközépiskolában érettségizett, aztán gondolt egyet és. hazajött a faluba. Nem mondta még, hogy miért fordított hátat az egészségű evnek. Amikor utol iára beszélgettünk, azt hallottam tőle, milyen szokatlan, furcsa neki, hogy azoknak a gyerekeivel, unokáival foglalkozik az óvodában, akiknek nemrég knzitcsókolommal . köszönt. Most neki köszönnek ugyanazok így. Különben úgy kell élnie itthon, hogy viselkedésében ne találjon kivetnivalót senki. 1974. tavaszán megválasztották KISZ-tü'.árnak. Ez többre kötel»zl őt. A KISZ-' életről érdeklődöm. Teri tervekről beszél: arra gondol, társadalmi munkában összefoghatna a négy falu fiatalsága és egy kettőre leszedhetnék a szőlőt. Segíthetnének még kint a földön lévő munkák elvégzésében. Az idő is gyorsabban menne, meg több kéz többet végez. A feltételes mód használata arra vall, hogy nemigen beszéltek erről. Édesanyja kis tányéron süteményt tesz elénk és almát, amivel csillapíthatjuk szom- junkat. — Így könnyebben megy a beszéd — véli, és magunkra hagy bennünket. Jókor, Teri közeli házasságáról beszél. Arról, hogy megbecsülést és szeretetet vár a jövendőbelijétől. — Formabontó esküvőm lesz — melegszik bele a magyarázatba. — A hosszú fehér ruhát színes hímzett virágok díszítik majd. Szeretnék tarka csokrot is, de azt csak Pécsen készítenek, és az méssze van. Ezért piros szegfűcsokorral megyek az anyakönyvvezető elé, — Milyen nevet választasz? — Maradok a hagyományos asszonynév mellett, mert mindenben mégsem hozhatok újat én a faluban. Nem adok neki teljesen igazat, de örülök, hogy van mersze a kezdeményezéshez, legalább külsőségekben újat hozni a faluba, ahol az öregek ma is csak a hosszú, fehérruhás, mirtuszkoszorús menyasszonyt hiszik az igazinak. Hát igen..» Kívülről változik a falu, szaporodnak benne a földi javak, a lakásokban mind több a tévé, hűtőszekrény. Gáztűzhely van a konyhákban és egyre több lakóház épül fürdőszobával, mégis hiányzik még sok minden, a tudat „háztartásából”. Az ember ezért változik nehezen, pedig ami régen szentségtörés lett volna, ma még idegen kicsit, holnap talán íerjT ,.vl£S- nek tűnik. / a Kíméletlenül esik az Bágyatagon kémleljük az eget, hátha oszlani kezdenek végre a felhők. Reménykedünk. Az emberek behúzódtak a lakásokba. Csak egy valaki járja az utcát, a postásasszony, az újságokkal. Váltunk pár szót az ebédről. A levest korán reggel feltette főni, mire hazaér, a fia elkészíti a húst, neki csak ki kell rántani: krumplipürét csinál hozzá. Akad a háznál savanyií- súg és harmadik fogásnak szőlő. Délután oedig moziba megy, ott majd kipiheni magát. A délelőtt mindig elmegy a kéz* besítésseL Templomba hívó harangsző. Nem szól hiába. A járdán utat engedek néhány fekete ruhás, fekete kervdős öreg- asszonvnak. Fejük felett magasra tartják az esernyőt és szaporázzák lépteiket a templom felé, mint annyi évtized, annyi vasár- és ünnepnapján. Erre nevelődtek, hogy meg kell szentelni egy kis áhítattal a vasárnapot. A templomba járás az öregek társadalmi életének egy programja — gondolom, miközben látom, hogy a buszmegálló előtt fiatalok, tizen-huszon évesek lézengenek. Jobb híján ők is a templom felé tartanak, de elég lanyha igyekezettel. Nézem az ismerős arcokat és ünneplős ruházatukat. Hol vannak a nvár tarka színei? Még az öltözködésük is megszürkült. S hol — ez már húsba vágó kérdés —, valami értelmes program? Vonzó, nekik való, gondolkodtató, elmecsiszoló, amit örörrmstebb fogadnának, mint a kényszerű templomba járást?! Kávéra szomjazom. A közeli kocsma előtt néhány gyerek ácsorog. Cigányok, szüleik nem dolgoznak rendszeresen. Tenni kéne értük valamit, a gyerekekért. A napokban hallottam, hogy jövőre talán ebben a faluban is lesz cigány- kollégium. Jó lesz, csak tett mondja rá az áment. Bent a kocsmában kevesen vannak. A férfiak előtt sör, az asztalnál kancsó bor mellett néhány ultis. „Korán keltem, — mondja valaki . mellettem, — megetettem az állatokat, mert az állat nem' nézi, milyen nap van. Aztán kávét főztem és gondoltam, benézek ide, amig az asszony megfőzi az ebédet. Jó egy kicsit elbeszélgetni, meg ugye vasárnap hova is lehet az ember?” Csakugyan, nincs más, csak a templom, meg a kocsma és ez köznapokon soha nem mutatja meg úgy magát, mint vasárnap amikor pihenne a munkában megfáradt ember. Sebestyénék a téesz-irodá- val egy épületben laknak, a szakadó esőben hozzájuk menekülök. Éva. a fiatalasszony húst süt, a lábosban káposzta párolódik. Itt Janika a kisfiú a tűzbiztos, rakja is szorgalmasan a tüzet, ki ne hunyjon, nehogy fázzon valaki a családból. Imi, a férj bent a szobában tévézik kisebbik fiával. Hangomra kijön, bánatosnak látom. — Savanyú a szőlő? — Az bizony. Nagyobb a baj, mint gondolná. Ha nem tudunk vetni, jövőre nem lesz mit aratnunk. Rohad az szőlő, kint van még a kukorica, a répa. Pedig ma dolgozni akartunk. Hét végére megenyhült az idő, de mára becsapott megint bennünket. Mit tegyék? Kártyázni megyek. Igaz. a feleségem nem öíül neki. de hát ha egyéb nincs ez is jó. — Ti legalább mehettek, de én csak főzök, mosok! Ez nekem a vasárnap, — zsörtölődik Éva asszony. Bentről kiszűrődik a riporter hangja, sportélményt közvetít a televízió. Ezért voUak hát ebéd előtt szokatlanul kevesen a kocsmában. A déli harangszóra az asz- szonvok t°ritéshez látnak, a fazékból tálba kér"’! a gőzölgő leves, hús. Hazatérnek a távollevők is. azzal a megkönv- nyebbüléssel. hogy m"n;nt elmúlt egy vasárnap délelőtt Magam is eb^úelni ímrokez. vén az fordul meg a főiemben, vaion mi volt az ebéd, 30—40 évvel ezelőtt? Mit tettek a tánvérba a körítés, a krumnli mellé? Kár. hogy nem kérdeztem meg az ismerősöket, akik talán mosolyogtak volna a furrsa kérdésen, azon, hogy egyáltalán az eszembe juthatott olyasmi, amit már ré^en elfelejtettek városon és falun? Kétségkívül megmosolyogtak volna. Ha' nemz azt mondom nekik, hogv hiányzik valami a falu vasámanjaiból. bizonyosan megharagusznak. Nem kérdeztem, nem mondtam semmit, leírtam inkább. A falumban ezen a vasárnapon nem tö-mm cr"Mvi> nr'i+ó. A sokszínű emberi életet talpig szürkébe öltöztette a vasárnap. De ebben a talpig szürkében sehogyan sem érzi magát jól az élet, bármilyen kevesen is látják ezt ma még. VERESS ÉVA Kormos riport 1949-ben „belügyminiszteri engedély kellett egy vállalat alapításához. Szeptember 22- én a cégbíróság bejegyezte a Tolna megyei Kéményseprő Községi Vállalatot, kinevezte az ügyvezetőséget, a vállalat alkalmazottai közül: Bodó István tamási, Tanner Antal tolnai, Nagy László szedresi és Teleki Ferenc bátaszéki kém Árvfíeo to V» io rv, exnf SZBlTlGlyé® Fehozott Dómbóvár- Stein Ima kormos munkafüzetbe, öt művezető irányításával az egész megyére kiterjedő hatáskörrel dolgozik a vállalat. Nem rosszul. Igaz, kitüntetésekkel, anyagi, erkölcsi elismeréssel nem kényeztetik el őkei:. de a változás érzékelhető más úton, módon. Elsősorban a munkakörülmények javulnak. A hagyományos szerszámok — rugós, fibriszes tblókefe. csőkefe, golyóskötél, kémény- kulcs, kaparóvas, kapin-száj- kendő, létra — mellé az újak is sorakoznak, s egyben a változást mutatják: égető apparát, füstnyomásmérő készülék, U- csöves huzatmérő, rádiótelefon, Brigon mérőkoffer, dugulásjelző készülék, gépkocsi, motor- kerékpár. A szakma legkorszerűbb műszerével dolgozik a szakmunkás. fotó: G. K. lényegében ez a vállalat negyven fizikai munkásának, alkalmazottjának dolga. Fogynak a kémények. A decsi szálláson tíz évvel ezelőtt még nyolcszáz házhoz jártak, ma alig százhoz kell beköszönni. Az őcsényi szőlők, és a szállás hatszáz kéménye kihűlt, Irsgszemcsén a szőlőhegyen úgyszintén. Gyakorlatilag egy- egy ház képviselt régebben egy kéményt, ma egy ház legalább hármat. Sűrűsödik ebből kifolyólag a kéményseprők munkája. A korszerű tüzelési eljárások miatt gyakrabban kell a kéményeket tisztítani, a gyárak száma megnőtt, gyarapodott az ipari munka. Iskolákhoz, közintézményekhez kéthetenként kell ellátogatni, a központi hőerőművek létesítése után százakban lehet számolni azokat a családokat, ahova soha nem kopogtat a kéményseprő, nem viszi a szerencsét, jó kedvet, biztonságot — hogy tudatunkban erősödjön: fűthetünk, tüzelhetünk, itt járt a mester, elmegy a füst a járaton, nem fulladunk meg. Prózai egyébként a kéménysöprő mesterség. Olyannyira, hogy már az emberek nem nyomják gombjukat, nem tépik a mesterek szerszámának kormos tollát — szigorú rend, fegyelem, pontosság, és módszeresség lépett a papucsos mesterek közé. Évente átlag ezerötszáz új lakásban végeznek vizsgálatot, új ismerősök, új háztulajdonosok neve kerül Reggelente negyven kéményseprő indul a megyébe, kopogtatnak házak ajtaján, üzemek portáin. Nyolcán vannak még a vállalat alapítói közül, közöttük Mészáros László műszaki vezető a legfiatalabb, alig húsz évesen került a negyvenkilencben alapított vállalathoz. Szabó József At* tila betanított munkás tizenhét éves, a legfiatalabb, Jakab Márton a legidősebb, most intézik nyugdíját. A vállalatnak egyébként tizenhat nyugdíjasa van. Az ünnepséget, a /huszonöt éves működésre való emlékezést ünnepélyessé teszik. Egy nap a huszonöt év sok-sok munkanapjának “végén a kéményseprők ünnepe lesz. Nyugdíjasok, standbeliek, fiatalok, idősek — emlékeznek majd a huszonöt évre. És a jövőbe is tekintenek. Arra az útra, amelyet be kell járni — korszerűbb munkaeszk"zökkel, nagvobb tudású kéményseprőkkel, akik már nemcsak kéményseprők, mint ' azelőtt huszonöt éve volt, hanem mondhatnánk tüzelési szakembereknek is őket. Huszonöt éves a kéményseprő vállalat, köszöntsük a nehéz munkát és fontos szolgáltatást végző szakembereket. Pí1974. noyember 8,
