Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
\ ) i Őszinte beszélgetések — érdemi vita Több mint egy hét telt el azóta, hogy pártunk XI. kongresszusára készülve megkezdődtek azok a taggyűlések, amelyeken a vezetőségek jelentést tesznek az elmúlt négy évben végzett munkájukról. Mérlegelik tevékenységüket A kongresszusi előkészületeknek nagyon fontos állomása ez, hisz most értékelik az alapszervezet tevékenységét, mérlegre teszik, hogy mit végeztek a X. pártkongresszus határozatainak megvalósítása érdekében, hogyan hajtották végre a felsőbb szervek és saját határozataikat. Két taggyűlés előzi meg a kongresszust. A beszámoló taggyűlések után januárban a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a párt szervezeti szabályzatának módosítására vonatkozó javaslatot vitatják meg a kommunisták, és ekkor választják majd meg az alapszervezet vezetőségét, valamint azokat, akik az alapszervezet tagjait a felsőbb szerv tanácskozásán küldöttként képviselik. Az első taggyűlés első hetének tapasztalatai már összegezhetők és nem vágunk a dolgok elébe, ha azt mondjuk, hogy sikeres e munka. A taggyűléseket munkaterv szerint tartják meg és ezeken a párttagok szinte kivétel nélkül mind ott vannak, csak rendkívül indokolt esetben marad távol egy-két tag. Ha az eddig megtartott taggyűlések beszámolóiról nagyon röviden kellene értékelést adni, úgy fogalmazhatnánk, hogy a beszámolók, amelyek mindenhol érezhetően kollektív munka eredményei, reálisak, őszinték, és konkrétak. Négy év munkáját tükrözik, amelyben természetesen benne van annak a beszélgetéssorozatnak az esszenciája is, amelyet a taggyűlések előtt a vezetőségek a párttagsággal folytattak. Tükröződik ezekből a pártcsoportok legutóbbi értekezleteinek hangulata, mondanivalója. Az, hogy külön taggyűlésen történik a helyi, — illetve a pártpolitika általános — kérdéseinek megtárgyalása, szinte kínálja a lehetőséget, hogy alapos, sok mindenre kiterjedő beszélgetések legyenek a taggyűlések. Ez kiviláglik az eddigi képből is. A taggyűlési beszámolók, a pártmunka egészét felölelik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy helyes volt az előkészítéssel alaposabban foglalkozni, a beszámolók és taggyűlések jó előkészítését külön gonddal megszervezni és helyes volt az alapszervezetekre bízni a beszámoló elkészítésének mikéntjét. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy a beszámolók sokszínűek és az adott területre vonatkozóan egyéniek, sablonmentesek. Vannak pártszervezetek, ahol időrendi sorrendben tekintik végig az elmúlt négy esztendő legfontosabb eseményeit, másutt egy-egy párthatározat köré csnnortosítják a mondanivalójukat. A párt<a«ok is készültek Általános tapasztalat, hogy mindkét esetben kulcsszerepe van az éves beszámoló taggyűléseknek. Az is az általános tapasztalatok közé tartozni, hogy az egyéni pártmegbizatások végzését is mérlegre teszik. A beszámoló taggyűléseken érződik, hogy az alapszervezet kommunistái legfontosabb tanácskozásuknak tartják, nem csupán a vezetőségek készültek rá, hanem a párttagok is, és véleményüket megfontolt hozzászólás formájában el is mondják. E taggyűlések igazolják, hogy a kommunisták aktívan közreműködnek a párt politikájának formálásában, továbbfejlesztésében, következetes megvalósításában. Különösen ott végeznek hasznos munkát, ahol a saját határozatok értékelésére fordítják a fő figyelmet. így biztosítani tudják, hogy az 1975-ös év feladatainak meghatározása is reális, kellő színvonalú legyen. A most folyó taggyűléseknek fontos feladata, hogy a gazdasági, hivatali munka politikai oldalról történő vizsgálatát elvégezze. Ezt azonban nem lehet csak általában csinálni. Névre szólóan kell véleményt mondani a beszámolóban is és a hozzászólásban is. A felelősségérzet megmutatkozik a taggyűléseken. Megmutatkozik azokban a tényekben, amelyekről korábban már szóltunk, a beszámolók sokoldalú, gondos előkészítésében, a jó szervezeti előkészítésben, amelynek eredménye, hogy a párttagság 85—95 százaléka megjelenik, és minden harmadik, negyedik résztvevő véleményt mond. A beszámolóra reagáltak Nagyon lényeges, nemcsak formai, de tartalmi kérdésekre utaló az, hogy a hozzászólások nem hosszú, előre leírt szövegek, hanem a beszámolóra utalóan arra reagálva, azt kiegészítve, vagy ahhoz kapcsolódva mondanak véleményt. Lemérhető az is, hogy a párttagok nem értették félre a pártcsoportok szerepét és az ott elhangzottakat úgy fogadták, ahogy kell: a pártcso- port-értekezlet feladata az volt, hogy a párttagok felkészüljenek a taggyűlésre és kellő tájékozottságot adjon a vitához. Ennek eredménye, hogy a hozzászólók az általuk érintett témában állást foglalnak, javaslatot tesznek, bírálnak, vagy dicsérnek, egyszóval élnek azzal a joggal, amely egyben minden kommunista számára kötelesség is: részt vesznek a párt politikájának alakításában. A kongresszust előkészítő taggyűlésen most is elhangzik a felsőbb pártszerv értékelése. A párttagság megismeri, hogy a közvetlen felettes szervnek, a pártbizottságnak mi a véleménye a munkájukról. Minősítés ez, amelyet a jó szándék vezérel. őszinte véleményt kap a taggyűlés, a segítés szándékával elmondottakkal. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a vélemények reálisak. Úgy fogadják, ahogyan kell. őrömmel nyugtázzák az elismerő szavakat, a jól végzett munka folytatásához bíztatásnak veszik, és megértik az esetleges elmarasztalást is. Ezeket megintcsak helyesen úgy értékelték, mint ahogy elhangzott: „Ráirányítja a figyelmet azokra a pontokra, ahol javítani kell a munkán.” A taggyűléseken a beszámolóhoz csatlakozva a legtöbb szó a munka javításáról esik, még ott is, ahol nagyon jó minősítést kapott az alapszervezet. Érdemes néhány ismételten visszatérő hozzászólás gondolatát visszaidézni. A tervszerű, folyamatos tag- felvételi munka a párt sorainak erősítése, frissítése szinte mindenhol szóba kerül. Nagyon egybehangzóak voltak a vélemények, amikor azt fogalmazták meg, hogy a párttagságra érett, felkészült, fiatal munkásokkal tovább kell erősíteni sorainkat, de úgy, hogy az arra alkalmasakat tervszerű munkával segítsük felkészülni a párttagsággal járó követelmények vállalására. Néhány helyen megfogalmazták azt is, hogy azoktól, akik bár rendes, becsületes emberek, jól el is végzik a napi gazdasági munkájukat, de valami oknál fogva nem képesek még azt a pluszt is megtenni, ami a kommunistákat megkülönbözteti, — váljunk meg. Kiválásukkal számszerűleg csökkenünk, de ütőképességben erősödni fogunk. Nem lesz harag, nem lesz hátrányos következmény, mindannyiunknak így lesz jobb. Forradalmi fegyelmet Több taggyűlésen szóvá tették, hogy erősíteni kell a párttagok forradalmi fegyelmét. Jogos ez a felvetés, hisz a kommunistáktól többet vár a közvélemény a munkahelyen is és a magánéletben is, mint az átlagembertől. A pártfegyelem minden kommunistára kötelező. Kevés a munka maradéktalan elvégzése a munkahelyen, ettől több kell. Példamutató helytállás, kezdeményezőkészség, a párt politikája melletti kiállás, szavakban és tettekben. Ehhez tartozik egyebek között a szervezeti életben való rendszeres részvétel. Ez azonban nem csupán azt jelenti, hogy a kommunista havonta megjelenik a taggyűlésen, hanem azt is, hogy ott elmondja a véleményét. Úgy is fogalmazhattunk volna, hogy ott mondja el a véleményét és nem a folyosón, vagy a kártyaparti közben. Ugyanis ez is része a pártfegyelemnek. Több taggyűlésen hallottunk arról, hogy az ideológiai munka élénkítését szorgalmazták a hozzászólók. Túl a napi politikai események magyarázásán a nagyobb, összefüggőbb kérdések megvilágítását is igénylik. Ez érthető, hisz rohanó világunk szinte óráról órára produkál olyan kérdéseket, amelyekre választ kell adni. Ez pedig csak úgy lehet, ha szilárd ideológiai alapon állunk. A juíríirányítás kérdései A termelés pártirányításának kérdései elsősorban azokon a területeken kerültek szóba a beszámolóban és a hozzászólásokban, ahol közvetlen termelőmunka folyik. A párttagság helyes meglátása tükröződik abból, hogy a pártirányítás további javítását szorgalmazták, ezekre tettek javaslatokat. A most folyó taggyűlések szervesen kapcsolódnak a következőhöz. Ez megmutatkozik abban a formai vonásban, hogy most választják meg azokat a tisztségviselőket, akik a januári taggyűléseken, a vezetőségválasztásoknál közreműködnek majd,' de tartalmi összefüggés is van, hiszen januárban nem csupán a helyi, hanem a párttagság egészét érintő kérdések szerepelnek majd napirenden. FEJES ISTVÁN Enyhülő világkép T alán még soha nem volt olyan nagy közvéleményünk érdeklődése a nemzetközi kérdések iránt, mint napjainkban. Népünk fejlődő szocialista öntudatával, táguló légkörével együtt jár a nemzetközi események bonyolult kölcsönhatásainak felismerése. Ez párosul annak tudomásulvételével, hogy a világpolitika nagy mozgásai kihatnak életünkre. Hétköznapjainkra, mint ahogy az is. ami nálunk történik, hatással van a történelmi erők mérkőzésére. Ezért is kisérte olyan nagy figyelem és érdeklődés a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának november 20-i üléséről kiadott közleményt és annak első, a nemzetközi helyzetről és feladatokról szóló fejezetét is. A közlemény alapvető megállapítása: a világesemények alakulásában a meghatározó szerepet továbbra is a béke és a szocializmus javára megváltozott nemzetközi erőviszonyok töltik be.. Az enyhülés elsődlegességének kidomborítása a tények elemzésén alapszik, egyben megerősíti történelmi optimizmusunkat is abban a küzdelemben, amelyet barátainkkal és szövetségeseinkkel együtt vívunk, hogy visszafordíthatatlanná tegyük a pozitív átalakulásokat, E folyamat előmozdításában kezdettől fogva nagy szerepe van a szovjet—amerikai államközi kapcsolatok alakulásának. Ezért i* húzza alá a november 20-i ülésről kiadott közlemény: a mi pártunk Központi Bizottsága is üdvözli Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Gerald Ford ame rikai elnök találkozóját A közlemény árnyalt és sokoldalú képet ad a nemzet közi viszonyokról, rámutatva arra is, hogy az előrehaladás üteme nem automatikus, az enyhülés ellenfelei különböző térségekben fokozzák tevékenységüket, s megpróbálnak új torlaszokat állítani a béke útjába. Ezek a körök egyszerűen nem tudnak, nem akarnak megbékélni sem a szocialista, az antiimperialista. a békeszerető erők térnyerésével, sem pedig azzal, hogy egyes tőkés országok kormánykörei realista felismerésekre jutottak, a szocialista államok partnereivé váltak az enyhülésben. a küzdelem különösen kiéleződött egy sor tőkés ország- ban a haladó és a reakciós erők között, az élet minden szféráját átfogó válságjelenségek következtében! Az MSZMP ezúttal is testvéri szolidaritásáról biztosította azokat a kommunista és munkáspártokat, demokratikus erőket, amelyek a monopóliumok hatalma ellen, a társadalmi haladásért s az enyhülésért küzdenek. Európa helyzetével megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik az MSZMP .közleménye. Földrészünkön az egyik fórum, amely a maga módján tükrözi az éles harcot is, t küzdelem dinamikáját is az enyhülés hívei és a hidegháborús utóvédek között: a biztonsági és együttműködési értekezlet. Az enyhülésellenes tevékenység itt legutóbb a nyugati diplomácia időrabló manővereiben nyilvánult meg, abban a próbálkozásban, hogy elvi engedményekre kényszerítsék a szocialista országokat. Ez természetesen nem járhatott sikerrel, s most különösen időszerűvé válik az a feladat, hogy az értekezlet eredményesen fejeződjék be. Az értekezlet záró szakaszának mielőbbi sikerre vitele nemcsak földrészünk népeinek, hanem az egész emberiségnek alapvető érdeke. Világos és egyértelmű pártunk állásfoglalása a feszültségi gócok ügyében. Vietnam. Ciprus, Chile, a Közel-Kelet kérdéseiben pártunk szava egybecseng a haladás nemzetközi erőinek hangjával. Támogatjuk a vietnami nép igaz ügyét és harcát a Thieu-klikk ellen, azok oldalán állunk, akik a Cip rusi Köztársaság függetlenségéért és szuverenitásáért szállnak síkra. A Közel-Kelet ügyében pedig — ahol a feszültség góca a robbanás veszélyével leginkább terhes — azt követeljük, hogy teljesítsék az arab népek igazságos követeléseit vonják ki az izraeli csapatokat a megszállt területekről, és állítsák helyre a palesztinai nép nemzeti jogait. Csak ez biztosítja a békét minden ott élő népnek, a szuverenitás sérthetetlenségét a térség valamennyi állama számára. Katonai technikai jellegű részmegállapodások nem pótolhatják i Biztonsági Tanács 1967. november 22-i és 1973. október 22- határozatának végrehajtását, nem pótolhatják az igazságos és tartós békét megalapozó politikai megoldást. A számvetésben külön szerepel pártunk és kormányunk nemzetközi kapcsolatainak értékelése. A legkiemelkedőbb esemény hazánk számára párt- és kormányküldöttségünk Szovjetunióban tett szeptemberi látogatása volt. A látogatás kifejezte, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri barátsága, együttműködése töretlenül fejlődik, és jól szolgálja a két ország, a szocialista közösség, a világ haladó erőinek érdekeit. Demonstrálta a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a magyar és a szovjet kormány s a két nép közti teljes elvi-politikai egységet. j Központi Bizottság közleményének számvetése azt fe jezi ki. hogy — mint az élet minden területén — < külpolitikában is határozottan érvényesül a párt veze tő szerepe úgy, ahogy ezt alkotmányunk is deklarálta. Kádár János márciusi nyíregyházi beszédében azt mondotta, hogy ez mindenekelőtt nyiltságot, egyértelműséget, elvi tisztaságot jelent, és annak felismerését, hogy a magyar nép becsületes szolgálatához elengedhetetlen a testvéri együttműködés fej lesztése a szocialista közösséggel, a Szovjetunióval. És hozzá tette: „ez az elvi szilárdság az alapja annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaságnak be csülete és tekintélye van a nemzetközi életben.”
