Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
I I r l Madzagba kapaszkodó, kis botladozók: nyájas óvókisasszonyok gondjára bízott kisdedek. Ki hinné, hogy már az 1700-as évek végén létezett ez az intézmény? Nálunk az elsőt — angyalkertnek hívták — 1828- ban alapította Burnszvik Teréz. Harminc esztendeje még alig több, mint ezer működött Magyarországon, ma már sokszorosára mondjuk, hogy kevés. Többszörösen bebizonyított tény, hogy a gyermekek testi, lelki fejlődésére igen kedvező hatással van, ha korán közösségbe kerülve, pedagógiai módszerekkel irányítják cseperedésü- ket. A mai gyerekek — akik kicsi koruktól tévémacit néznek, dúskálnak a játékok között, rádiót hallgatnak és szüleiket sok helyre elkísérik — egyenesen igénylik, hogy rendszerezett ismeretekhez jussanak. Ahol képzett óvónő van, ott a kicsiknek ma már órarendjük, tantervűk van — és zajosan követelik a játékos lakóhely ismer éti foglalkozást ... A holnap óvodájában Az ember sajnálkozik, hogy az ő gyermekkorában még nem voltak ilyen óvodák, és reménykedik: a holnap gyermekei már mindannyian hasonlóan korszerű bölcsődékben és óvodákban kezdik majd a közösségi életet. Szekszárd legújabb és a megye legkorszerűbb bölcsődéje és óvodája néhány hete fogadja a kórház és a rendelőintézet dolgozóinak kicsinyeit. Kacsalábon forgó gyermek- paradicsom: külön tornateremmel, ahol különböző szerek, kosárlabda-pálya (persze óvodás méretben) mellett csúszóka és lábhajtású automobil várja a gyerekeket. Utóbbi kettő a kedvenc... Komolyabb dolgokkal is foglalkoznak a mai óvodások: matematikával nemcsak ebben a szép modem óvodában, hanem a kicsi falvakban is. De nyelv- tanulás még kevés helyen folyik. Itt ráadásul három nyelven: kit oroszul tanít a tanár bácsi, kit angolul, kit németre. Komáromi Zoltán felvételei
