Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
i Integrált rákkutatás A mai orvostudományban és orvosi gyakorlatban a rák — az „évszázad problémája”. Világszerte sok ezer szakember végez állandó, aprólékosan gondos kutatómunkát, megkísérli felismerni a rák kórokozójának titkát, feltárni azt, hogy a sejtek miként és miért „fejlesztik el” genetikai kódjukat, ami a sejtek szabályozhatatlan és katasztrofális szaporodásához, majd pedig az élő szervezet pusztulásához vezet. Közös erőfeszítéssel A világ onkológusai már régen arra a következtetésre jutották, hogy a kutatások koordinálása nélkül, a tudósok és orvosok erőfeszítéseinek egyesítése nélkül a rák-problémát belátható időn belül nem lehet megoldani. A tudomány és a gyakorlat legkülönbözőbb területeinek képviselői kapcsolódtak be ebbe a munkába: fizio- lógusok és biokémikusok, ideg- gyógyászok és sebészek, kezelőorvosok és kémikusok. A kutatók már sok mindent elértek és állítottak az orvos- tudomány szolgálatába. Vannak azonban kérdések, például a rákfejlődésnek vagy a rák immunológiájának és virológiájának problémái, amelyek széles körű és kölcsönös tapasztalatcserét igényelnek. A nemzetközi kapcsolatok éppen ebben a tekintetben fejlődnek a legtermékenyebben. A szovjet onkológusok jelenleg 71 tudományos témát dolgoznak ki külföldi kollégáikkal. A témák egy részét az Egészség- ügyi Világszervezet meghatározta program keretében dolgozzák ki, további néhány témát a Nemzetközi Rákkutató Központ által előirányzott kutatások keretében és több mint a felét — a KGST programja szerint. * A KGST keretében a Szovjetunió és az NDK tudósai 1967-ben kezdték meg az együttműködést, s ez a vírusos rákfejlődésre, a rák immunológiájára és egész sor klinikai vizsgálatára vonatkozott. A magyar tudósokkal Intenzív és termékeny kapcsolatok alakultak ki. Ezek a kapcsolatok az onkourológia, patómorfológia területén rendszeresített tapasztalatcserével kezdődtek, most pedig már felölelik a nagy fontosságú problémák egész komplexumát, a többi között a rák kemoterápiáját. A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája bolgár tudósokkal együtt néhány fontos téma megoldásán dolgozik. Kötelező vizsgálatok A gyakorlat bebizonyította az együttműködés célszerűségét. A közös megoldásra előirányzott témák többségének előkészítését a szovjet fél végzi. És ez helyénvaló. Ismeretes, hogy a szovjet tudósok már több mint százféle daganatos betegség gyógyítására találtak hatékony eszközöket. Ez az eredmény a jól megszervezett, átgondolt onkológiai szolgálat révén volt elérhető. A rák elleni küzdelem olyan nagy központjain kívül, mint a Kísérleti és Klinikai Onkológiai Intézet, vagy a leningrádi N. N. Petrov Onkológiai Intézet, a területi onkológiai gondozóintézetek szerteágazó hálózata működik. A gondozóintézeti szakorvosok szakmai segítséget is nyújtanak az általános profilú kórházak és klinikák orvosainak. A körzeti vagy városi polikli- nikák mellett szervezett nagyszámú onkológiai rendelőben végeznek megelőző rákszűrési vizsgálatokat. Minden gyógyintézet orvosi gyakorlatában meghonosodott a szabály: rákvizsgálatnak kell alávetni pain-, denkit, aki orvosi segítségért folyamodott. Moszkvái központ ' Különböző országok szakembereinek véleménye szerint a rák leküzdésére létesült szovjet rendszer páratlan a maga nemében. A jelenleg Moszkvában működő Kísérleti és Klinikai Onkológiai Intézet alapján létrehozzuk a világ legnagyobb onkológiai központját. Ez \ a központ vezető helyet fog betölteni a rák keletkezése okainak, diagnosztikájának, gyógyításának sokoldalú tanulmányozásában. A központ állományába tartoznak majd a rákfejlődést, a tumorsejt biokémiáját kutató intézetek, a virológiái és immunológiai, kemoterápiái intézet, ezerágyas klinika, 20 osztállyal, továbbá nagyszámú laboratórium, sőt egy gyár is, amely rákellenes preparátumokat állít elő. A moszkvai központ létrehozása a KGST-országok onkológusainak komplex kutatásait is magasabb színvonalra emeli. Már nem egyes témákról, nem rövid tapasztalatcseréről lesz szó, hanem a tudósok, orvosok, sőt talán egész nemzetközi kollektívák hosszú lejáratú együttműködéséről. Ez lehetővé teszi, hogy számos döntő fontosságú kérdésben jelentős mértékben integráljuk a szocialista országok tudósainak erőfeszítéseit. VLAGYIMIR SIPILOV, az orvostudományok kandidátusa és VLAGYIMIR POPOV Gyümölcsöző együttműködés Közös beruházások—közös haszon A KGST XXV. ülésszakán elfogadott, a szocialista integráció elmélyítését célzó komplex program, amely a szocialista közösség több évi fejlődési alapját képezi, sok figyelmet szentelt a közös beruházásoknak olyan téren, mint pl. a vasércbányák termelési kapacitásának bővítése, a vasérc dúsítása, valamint vasszerű anyagok ipari méretű előállítása. A Szovjetunióban, a kurszki körzetben, az ún. kurszki mágneses anomália területén levő hatalmas vasérctelepeket közös beruházások révén, közös erővel fogja kiaknázni a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia és Bulgária. A kurszki telepek elsőrangú nyersanyagbázisként szolgálnak majd a szocialista közösség országai kohó- és acéliparai számára. Ez év áprilisában az említett országok többoldalú szerződést írtak alá a kurszki vasérckincs közös kiaknázásáról. Ennek értelmében a részt vevő országok a szovjet féltől nem vasércet, hanem már előzetesen feldolgozott nyersanyagot kapnak. Ez lényeges megtakarítást jelent a szállításban. A szocialista KGST-országok a Szovjetunió területén közös erővel építenek más ipari létesítményeket is,Tamelyek az érdekelt országoknak izoprén kau- csukot. sárga foszfort, nikkelt, rezet és még több más, a korszerű gazdaságnak szükséges alapanyagot fognak gyártani. Ehhez hasonlóan az öntő-, csapágy- és bútoriparban szin tén a szocialista országok széles körű együttműködését tervezik. A KGST-tagállamok gazdasági integrációja tehát egyre szélesebb fronton lép a közös — kétoldalú és többoldalú — beruházási és kooperációs vállalkozások fázisába. Ezt számos példával igazolhatjuk. így például Lengyelországban, a katowicei vajdaság egyik iparvárosában, Zawierciében rövidesen befejeződik a korszerű „Barátság” pamutfonó építése, ami Lengyelország és az NDK közös beruházása. Egyre szorosabb kooperációs kapcsolatok fűzik össze Lengyelországot Csehszlovákiával, a Szovjetunióval és más KGST-tag- országokkal is. Minden arra mutat, hogy a legközelebbi években is dinamikusan fog tovább fejlődni a szocialista országok kölcsönösen előnyös együttműködésének ez a formája. Vivát Benyovszky ! Szlovák és magyar művészek koprodukcióban tizenhárom részes, izgalommal és feszültséggel teli színes tv-sorozatot készítenek. A történet hőse egy nevezetes kalandor, Be- nyovszky Móric lesz, aki valóban élt a 18. században. Kalandos élete több írót inspirált — például Jókait. Benyovszky Móric bebizonyította bátorságát a lengyel és az osztrák hadsereg katonájaként, megkóstolta a börtön és a száműzetés keserveit — ahol a foglyok felkelését vezette — végigjárta Japánt és Afrikát, részt vett egy gyarmatosító hadjáratban Madagaszkáron, ahol egy időre a sziget királya lett. Történetét most a filmesek „folytatják”. Pavel Sobota, Lendvay György, Jozef Kod és Aczél János szerzők forgatókönyvét az ismert szlovák színházi és televíziós rendező, Igor Ciel vitte filmre. A „Vivát Benyovszky” sorozat az egész stáb számára igényes munkát jelentett. Hiszen a szlovákiai Vrátna Dolina völgy ■ Kamcsatkát idézte fel, a magyar pusztá a végtelen orosz sztyeppét, a Duna partja ,a ^dzsungel rengetegeit. Nagyon sok ‘kosztümöt és kelléket használtak fel, amelyeket a filmesek a múzeumokból kölcsönöztek, vagy az eredetiek alapján másolatokat készítettek., Maga'a forgatás egy évnél tovább tartott. A további műtermi munka szintén néhány hónapot vesz igénybe, így a televízió nézői csak 1975-ben láthatják a sorozatot. Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Ilyképpen semmi, de semmi nem kötötte Mihályt Devecserhez. Távozott, amilyen gyorsan csak tudott. Jobb híján Kolontárra költözött, pedig eleve tudta, hogy itt végképp nem számíthat semmi fizetésre, hiszen a kolontári tanító maga is riasztóan szegény volt. őszintén megmondta ennek a jóravaló iskolamesternek, hogy csak tavaszig hajlandó szolgálni nála. Így is lett. A rövid idő alatt mégis olyannyira megszerették Ko. lontáron a segédtanítót, hogy a parasztok, szegénységük ellenére bőséges útravalót csomagoltak neki kenyérből, kemény tojásból. Az igazsághoz tartozik, hogy a kemény tojás, meg a jobbágyasszonyok sütötte házikenyér mellé egyéb tartaléka is akadt. Még takácslegény korában bevarrt néhány forintot posztóruhájába, a legvégső esetre. Csakugyan ritka nagy okra gondolhatott, ha még a tífuszt követő elesettsé- gében sem fejtette ki rejtekéből az ezüst forintokat. 6. Türelmetlenül várta az idő megenyhülését, 1821 tavaszán. Mihelyt fütyülni kezdtek a rigók, ismét vándorútra indult, immár távolabb az ismerős bakonyi vidéktől. Ügy számított, ellátogat Székesfehérvárra, s itt legközelebbi célpontjánál majd eldönti, a tapasztalások révén, hogy merre tovább. Amerre járt, mindenütt érdeklődött, barátságos természete láttán szívesen elbeszélgetett Vele paraszt és úrféle egyaránt. Ennek köszönhette, hogy határozott útirányt választhatott, mielőtt még Székesfehérvárra ért. Vándorló fazekassal hozta össze a sorsa Seregélyesen. Szó szót követvén. a fazekas elmondotta, hogy Izsákról jön, ama kiskunsági mezővárosból, ahol eléggé mó— 19 — dós gazdák élnek, megbecsülik a tanult embereket. Kellenének is ilyenek Izsákra, mert íme, a kántor most is supplens nélkül kénytelen boldogulni. Mihály most hallotta először a két kifejezést. A kántor, meg a supplens szavakat. Meg. tudván, hogy az előbbi iskolamestert, az utóbbi pedig segédtanítót jelent, azonnal tűzbe jött. Most már csak az volt a kérdés, messzi-e az a rokonszenves Izsák, az ugyancsak rokonszenves kántorával. Zemán Jánossal. Kicsinylőn legyintett a fazekas: dehogy van messze! Pentelénél átviszi a komp Apostagra, innen röpke gyaloglás után Szabadszállásra ér. ahonnan már gyerekjáték átsétálni Izsákra. Stancsics Mihály megköszönte a fazekas bizalmát, bátorítását, és még az este elbúcsúzott tőle, mert bizonyosra vette, hogy a fazekas javában aludni fog még, amikor ő \itrakél. Valóban, a hajnal első jelére nyakába szedte a Pen- tele felé vezető utat. Hajlott alkonyra érte el a Dunát, pedig ugyancsak szaporázta lépteit. Bármennyire elfáradt, a túlparton akarta tölteni az éjszakát. Másnap kora reggel újult erővel kélt útra Apostagról Szabadszállás felé. Csakhamar megértette, a kocsin utazó fazekasnak könnyű volt kicsinylőn legyinteni ekkora távolságra. Bezzeg ő, a gyalogos, már-már azt hitte, emberrel sem fog többé találkozni, nemhogy megérkezne arra a talán nem is létező Izsákra. Birkózva a se vége, se hossza pusztaság úttalan útjával, kis híján visszafordult. Szülőföldje erdős, lankás, patakos tájai, a Bakony-vidék sűrűn következő falvai után valósággal megrémült a Kiskunság ürességétől, laposságától. Végre torony csillan eléje a messzeségből. Gondolta, mégsem fordul vissza, bár elhagyatottságát az a tudat is fokozta, hogy szülőföldje és az idegen rónaság közt ott hömpölyög a két világot elválasztó folyam. Inkább a toronyra hallgatott: gombján csillogott mindaz az ígéret, amely felé tervei, vágyai ösztökélték. Számára az elérendő tudást jelentette az a csalogató torony. Rútul megtréfálta, minél jobban sietett feléje, annál inkább hátrálni látszott. Csaknem fél napjába tellett, míg valóban elérte a szabadszállási torony tövét. Itt felvilágosították, hogy Izsák csakugyan közel már, a szomszéd község. Jólábú fiatal ember alig három óra alatt fütyürészve eléri. Mihály sajgó lábában érezte az efféle leckék értékét, de azért ' — 20 — szívesen megköszönte a jó szót, és alkonyatkor porosán, éhesen, szomjasan kopogtatott be Zemán János kántorhoz. „ Nyomban kiderült, igazságtalan lett volna, ha fáradságos útján kárhoztatja a fazekast. Zemán János tárt karokkal fogadta. Nyomban öcsémnek nevezte és arra kérte az ifjút, mellőzzön mindenféle titulust, az öcsém viszonzásul szólítsa egyszerűen bácsinak. Első dolga volt vacsorához ültetni vendégét. Rokoni közvetlenséggel kikérdezte a szükségesekről, s úgy látta, hogy hinnie kell a vándor minden szavát, mert nincs olyan csavargó, aki képes lenne ilyen megnyerőén hazudni. Megkérdezte, mennyi fizetségre tart igényt leendő segédje a teljes ellátás mellett. Mihály nagyot gondolt és végül húsz pengőforintot kért. Már azt hitte, vakmerőségre vetemedett, mert Zemán János hosszasan mosolygott. Aztán szinte megijedt, amikor így szólt a mester: — Az kevés. Negyvenet kapsz, öcsém, ha rászolgálsz a tudásoddal éppúgy, mint a szorgalmaddal. így kezdődött Stancsics! Mihály boldog izsáki időzése. Gyűlölte a szolgai igyekezetét, ám önérzetből két embernek elegendő szorgalommal fizetett a jóságért. Itt is, csakúgy mint a megelőző iskolákban, napokon belül csüngtek szaván a kisiskolások. Nem lehetett őket otthon tartani. S a szülők ahelyett, hogy méltatlankodtak volna az apró munkáskezek nélkülözése miatt, nyáron is szívesen engedték gyerekeiket a segédtanító pallérozó keze alá. Épp ilyen szívesen látták estéli társaságukban Stancsics Mihályt. Ellentétben a Bakony-vidéki iskolamesterek életmódjával, — hogy tudniillik szellemiekben parlagiak maradtak, de csak az úrfélékkel érintkeztek — Izsákon egészen más szokás járta. Zemán János az igényesebb műveltség világában is otthonosan mozgott; ugyanakkor az egyszerű parasztok körében érezte jól magát. Mindennapos szokása volt, hogy vacsora után ellátogatott a családokhoz, kiadósat beszélgetett a tanyázó férfiakkal. Válaszolt kérdéseikre, megtanakodták a világ dolgait, tanácsokkal szolgált a népet érintő közügyekben, irodalomról beszélt, kérvényeket fogalmazott. (Folytatjuk) — 21 — ■S* .*'.*/£*■*'
