Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-16 / 268. szám
í I 4 1 Akik semmire nincsenek tekintettel M Mezőgazdaságunk a Közös Piacon E sorok olvasóinak nyilván nincs szükségük statisztikai adatokra, számoszlopokra, impozáns grafikonokra ahhoz, hogy felismerjék a mezőgazdaság jelentőségét hazánk gazdasági életében, és ahhoz sem kell külön illusztráció, hogy mező- gazdasági exportunk jelentősége tudatossá váljék előttük. Ezeknek a soroknak nem is ez a céljuk, hanem az, hogy a magyar mezőgazdasági export jelenlegi tőkés világpiaci helyzetét és problémáit világítsák meg. Álljon itt csupán az arányok és nagyságrendek bemutatása végett néhány szám; A nem rubel elszámolású mezőgazdasági és élelmiszer- exportok összege 1972-ben 4,4 milliárd devizaíorint volt. ez ugyanezen viszonylatban bonyolított összexportunk 35,1 százalékát tette ki. A legnagyobb tőkés felvevő piacunk az Európai Gazdasági Közösség, azaz az NSZK, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Anglia, Dánia, Írország. Ez a kb. 250 millió lakost magába foglaló hatalmas és igényes piac vette át 1972-ben a nem rubel elszámolású élelmiszer-gazdasági exportunk 70,5 százalékát. Gyakorlatilag tehát ez a terület jelenti számunkra a tőkés világpiacot. Legfontosabb partnereink e piacon az NSZK és Olaszország. Ez a helyzet földrajzi közelségük, gazdasági struktúráik, kereskedelmi hagyományaik következménye, természetes. logikus, gazdaságilag mindkét félnek előnyös. Az utóbbi hónapokban mégis sokasodtak a problémák. A helyzet kiéleződött. Ennek legmegdöbbentőbb jele, hogy az Európai Gazdasági Közösség ez év július 16 óta egyoldalú döntéssel bezárta kapuit a vágómarha- és húsexportunk előtt. Ez a „villámcsapás” nemcsak rombolt, hanem segített is. Segített abban, hogy szélesebb körben is felismerjék, a tőkés világpiac nem tekinthető minden szempontból valódi „piacnak” abban az értelemben, hogy ott a kereslet. kínálat, az árak. határidők, minőség, az érdekek kölcsönös elismerése szabják meg az eladási lehetőségeinket, hanem sokkal inkább egy veszedelmektől hemzsegő, útvesztőkkel teli gazdasági dzsungelnek. A Közös Piac azt tűzte ki céljául, hogy a mező- gazdaság és az élelmezés területén önellátásra rendezkedik be. Ezt úgy éri el, hogy leggazdaságtalanabb termelők költségszintjén állapít meg úgynevezett irányárakat, s minden más országból odaérkező olcsóbb áru árát megemeli az irányár és az importár közötti különbséggel. A rendszer persze ennél sokkal bonyolultabb és rengeteg ellentmondást takar. A lefölözések és támogatások egyenlege nyomja az egyes országok költségvetését és egyik okozója az inflációnak. A növekvő termelési költségek és bizonyos spekulációs manőverek árfelhajtó hatására a fogyasztói árak olyan szintet értek el. hogy emiatt a vásárlási kedv is alábbhagyott az érintett országokban. Nem túlzás azt mondani, hogy a közös mezőgazdasági politika válságban van és az ami a vágómarha-importnál történt, megtörténhet más termékek esetében is. Milyen következtetések adódnak ebből? Mindenekelőtt az. hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk annak, ami mezőgazdasági exportunkkal történik, azután, hogy az áru elhagyta határainkat és azelőtt. hogy a fogyasztóhoz érkezik. Vámok, lefölözések, túlzottan szigorú egészségügyi előírások, kontingensek, megannyi kockázati tényező, leselkedő veszély. Ezeknek felderítésére, kivédésére van bizonyos mód és lehetőség. Kereskedelmi tárgyalásaink során, akár egy-egy országgal kétoldalúan, akár nemzetközi méretekben többoldalúan folytatjuk azokat, nyomatékosan követelnünk kell ezeknek az akadályoknak az elhárítását. Ehhez megvannak az eszközeink is. Az említett közös ráad országok szállítóink is, több ezerféle áru keres és kap be- bocsájtást ezekből az országokból a magyar piacra anélkül. hogy bármilyen akadályra találna itt. Látva mindazt a rengeteg akadályt és nehézséget. amit mezőgazdasági exportunk útjába gördítenek ezek az országok, felmerül a kérdés, nem túlzás-e ugyanezen országok árui számárá idehaza, az eddigi szabadkereskedelmi állapotok fenntartása? Azt is látnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül. Más nálunk gazdagabb, erősebb országok hozzánk hasonlóan, növekvő aggodalommal és ellenkezéssel nézik, a közös piaci senkire és semmire tekintettel nem lévő „agrárpolitikusok” felelőtlen garázdálkodását. Ezeknek az országoknak együtt megvan a lehetőségük, hogy józanabb magatartásra bírják a magukról megfeledkezetteket. ezőgazdaságl és élelmiszerexportunk a szállítás és feldolgozási technika jelenlegi állapotában már nem olyan röghöz kötött mint alig néhány évtizede volt. Viszonylag nem nagy áldozattal kiterjeszthetjük exportunkat más égtájak felé is, lényegesen csökkenthetjük függőségünket a nyugat-európai piacoktól. Mindez nem megy áldozatok nélkül. Mező- gazdaságunknak saját érdekében is ki kell vennie részét ezekből az erőfeszítésekből. Mindenekelőtt sokkal meggon- daltabb importpolitika szükséges. Amikor egy-egy tsz-ünk, állami gazdaságunk importból kívánja gép-, műtrágya- vagy növény védőszer-szükségletét fedezni, ne csak azt gondolja meg jói, hogy mit és mennyiért vásárol. hanem azt is, hogy kitől származzék az áru. Azoknak adja-e kemény munkával keresett devizánkat, akik egy csapásra habozás nélkül 100 milliónyi dollárt emelnek ki a zsebünkből, vagy azoknak akik nemcsak eladnak nekünk, de vásárolnak is tőlünk. PATKÓS JÁNOS ülésezett a KISZ Tolna megyei Bizottsága A KISZ kádermunkája és a fiatal értelmiségiek tevékenysége az ifjúsági szervezetben Pénteken délelőtt ülést tartott á KISZ Tolna megyei Bizottsága. A megyei bizottság tagjain és vezetőin kívül jelen volt dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság megbízott osztályvezetője és Fejti György, a KISZ KB szervezési osztály- vezetője is. Az ülésnek két fő napirendi pontja volt: a KISZ kádermunkájának helyzete, továbbfejlesztésének lehetőségei szerepelt elsőként, majd a résztvevők meghallgatták a jelentést a fiatal értelmiségiek körében végzett KISZ-munka megyei tapasztalatairól. Az első napirendi pont előadója Varjas János, a KISZ megyei bizottságának első tittlllllllllllllllllllllllllUUllHIIIIIHtlIlimilllUHIlUHIIIIUIIUIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII ben teljesített fizikai munka idő háromnegyede hagyományos paraszti munkával telt el. Napjainkban már a munkaóráknak felét sem teszi ki a hagyományos paraszti munka. A növénytermelésben, az óltótbenyésztésben és a takarmányozásban, tehát a kifejezetten mezőgazdasági ágazatokban csak minden második termelőszövetkezeti tag dolgozik, és a mezőgazdaságii termelés ipor- szerű jellegének erősödésével a mezőgazdaságban végzett munka *s fokozatosan ipari jeliegű tevékenységgé válik. Ma mór a termelőszövetkezetben dolgozók egyharmada szellemi munkát, vagy szakmunkát végez, a másik egyboemod munkája jellege alap- jón egyre inkább munkásnak nevezhető és a tagsógnok mintegy egyharmada végez kifejezetten paraszti jellegű munkát A munkásosztály és a parasztság közeledésében a társadalmi átrétegzódés is jelentős tényező. A munkásság fele paraszti származású és ezek jelentős részénél a mezőgazdaságból az iparba vándorlás nem járt együtt a faluból a városba költözéssel. Ez egyúttal art is jelentette, hogy a paraszti származású munkások többsége valamilyen módon továbbra is kapcsolatban maradt a mezőgazdasággal is. A mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaságokkal a munkásság kétötöde von kapcsolatban. Így ma Mindezek már a háztáji és kisegítő gazdaságok sem a munkásosztály és a parasztság közötti különbséget mutató tényezőként jelentkeznek. Az e gazdaságokkal kapcsolatban lévő személyek között közel kétszer akkora a munkások száma, mint a termelőszövetkezeti tógáké. a társadalmi változások az emberek életkörülményeiben is jelentkeznek. Egyfelől a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta jelentősen megváltoztak és a munkásságéhoz közelítenek a parasztság életmódját meghatározó értékek is. Másfelől a falu kulturális és civüizatarikus fejlődése, a munkás és paraszti jövedelmek kiegyenlítődése fokozatosan hasonló életkörülményeket teremt a munkásak és parasztok számára. Harmadrészt azzal, hogy ma már a folu és a mezőgazdaság nem jeieot egyet (a falusi lakosok között is kisebbségben vannak a mezőgazdaság bon dolgozók), a falu és a város között még meglévő különbségeik is egyre kevésbé osztályjellegű különbségként jelentkeznek. összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy mind a termelési viszonyok, mind a munka jellege, mind pedig az életkörülmények szempontjából alapvetően az osztályjellegű különbségek csökkenése jellemzi a munkásosztály és a parasztság viszonyát. A szocialista strukturális fejlődésének olaptendenciája az osztólyjeHegű különbségek csökkenése. Ez egyaránt kifejeződik a társadalmi élet legkülönbözőbb területein a korábbi asztáiytórsa- dalmaktól örökölt különbségek csökkenésében és a korábbi társadalmakban kialakult nagy társadalmi osztályok közeledésében. Ennek az alaptendenciának nem mond ellent az, hogy ma is vannak a társadalom szerkezetére jelentős mértékben kiható különbségek a különböző társadalmi csoportok munkájának jellegében, munkafeltételeiben, az irányítási és döntési folyamatban való részvételi lehetőségekben, az alkotó és a rutin jellegű munkák, a város és a falu, a különböző regionális egységek között Eltérések vannak a különböző társadalmi csoportok életmódjába,n, a részükre juttatott társadalompolitikai juttatásokban, a tevékenységükre és gondolkodásukra kiható értékek szerkezetében. Ezek a társadalmi különbségek nem a strukturális fejlődés alaptendenciáját cáfolják, vagy gyengítik, hanem arra hívják fel a figyelmet, hogy a szocialista társadalom szerkezetének fejlődése ellentmondásokkal terhelt, dialektikus folyamat. KOLOSI TAMAS kára volt. Előadásában két nagyobb témakört érintett: először vázolta a kádermunkában eddig szerzett tapasztalatokat, majd pedig a KISZ Központi Bizottságában 1974. szeptember 11-én elfogadott határozat megyei végrehajtásának feladatairól szólt. Előadása után — melyben megyénk KISZ-káderhelyzetének ismertetésére és a jelentkező problémák feltárására is sor került — vita következett, A hozzászólók foglalkoztak a KISZ-káderek túlterheltségének, képzésüknek problémáival. a KlSZ-vezetőségek- ben jelentkező fluktuáció kérdéseivel, a középiskolás és szakmunkásképzős csúcstitkárok képzésének gondjával. A vitához hozzászólt dr. Péter Szigfrid és Fejti György is. Dr. Péter Szigfrid a határozat végrehajtásának módjához adott javaslatot és elmondta véleményét a káderképzésről. A KISZ KB osztályvezetője pedig néhány szempont hangsúlyos figyelembevételére szólította fei a jelenlévő KISZ-vezetőket. A vitát Varjas János foglalta össze, a végrehajtási tervet módosítással elfogadták. Az ülés második felére vendégként ötven értelmiségi fiatal érkezett. A bizottság tagjaival közösen hallgatták meg Dobos Gyula KISZ MB titkár előadását a fiatal értelmiségiek körében végzett KISZ- munka tapasztalatairól. Az előadásban szó esett a fiatal értelmiségiek szervezettségéről, közéleti tevékenységükről és szerepükről a közművelődésben. Az előadást követő vitában több hozzászóló foglalkozott az ifjúsági klubok és a KISZ-alapszervezetek kapcsolatával, az értelmiségiek feladatairól az úttörőmozgalomban, szó esett az értelmiségi alapszervezetekről. 1974. november 16. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak egyik legjelentősebb munkája a paksi atomváros felépítése. Ennek a határidők által előírt tempóban történő végzésének érdekében az ÁÉV Proton-brigádja szocialista együttműködési szerződést kötött az ERBE Neutron brigádjával. A munkákat irányító két műszaki kollektíva kiváló együttműködéseként a két cég közösen biztosítja az építkezéshez a munka- feltételeket. így elérték, hogy az időjárási nehézségek ellenére a terveknek megfelelően halad a munka, jelentős minőségi javulás következett be, s az építők havonta átadnak egy-egy lakóépületet. * A Szakály-testvérek Építőipari Szövetkezet dolgozói a negyedik ötéves terv utolsó két évére húsz lakás terven felül történő elkészítését vállalták. Az elhangzott ígéreteket, tettek követték, s a húsz közül tizenháromba már ebben az esztendőben beköltözhetnek a lakók. A Kilátó és Vincellér utcában épülő idén átadásra kerülő lakásokat követően 1975-ben készítik el a terven felül vállalt további hét lakást, melyek építésére mór megkötötték a szer- dődést. A lakáskarbantartási munkák értékét a szövetkezet korábban elkészült, ez évre szóló tervei nyolcszázezer forintban állapították meg. Ezt a kongresz- szusi munkaversenyben jelentősen túlteljesítették, ugyanis az első tíz hónap után ez meghaladta a hárommillió forintot. • A Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezetben a kongresszusi munkaversenyre buzdító felhívást követően négy munkáskollektíva határozta el, hogy megszerzi a szocialista brigád címet. így a szövetkezeti dolgozók több mint egynegyede vesz részt a szocialista munka- verseny-mozgalomban. Majd valamennyi dolgozó tevékenykedik azonban a kongresszus tiszteletére meghirdetett munkaversenyben. A tavasszal elhangzott felhívást követően négy és fél százalékkal nőtt a termelékenység, s ennél sokkal nagyobb mértékben, mintegy 25 százalékkal fokozták az anyagtakarékosságot. A dolgozók a felhívást követően, kommunista műszakok megszervezésére is ígéretet tettek. Ezt az ígéretüket beváltották, s a megtakarított bért bölcsőde építésére ajánlották fel. Ezenkívül társadalmi munkában kiásták a külső telepükhöz vezető telefonvonal lefektetéséhez szükséges árkot, s így kétszázezer forintot takarítottak meg, s e mellett fél évvel meggyorsították a távbeszélő- készülékek üzembe helyezését. A 11. számú Volán dolgozói közül közel ezren a szocialista brigádmozgalomban dolgoznak. Ezeknek a szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigádok közül 58 kollektíva tett felajánlást a XI. pártkongresszus tiszteletére. Egyik legjelentősebb vállalása a dolgozóknak az energiamegtakarítás volt. Mind az üzemanyag, mind a hő- és villamos energia ésszerűbb felhasználásával jelentősen lehet ugyanis csökkenteni a vállalat költségeit. A dolgozók felajánlásuknak eleget tettek, s az első tíz hónap olatt közel egymillió forint értékű üzemanyagot, hő- és villamos energiát takarítottak meg. Ebben a munkában legkiemelkedőbb teljesítményt elért brigádokat a vállalat vezetősége a közelmúltban pénzjutalomban részesítette. I
