Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-16 / 268. szám
r 4 f I Bálnazsírtól az atomig Lszkirnó kolhoz a Csukcs-félszigeten A cslkotkai Lenin-kolhoz legegzotikusabb üzemága a bálna- a rozmáf- és a fókavadászat. Ezzel a kolhoz eszkimó tagjai foglalkoznak. A Szovjetunióban mintegy 1300 eszkimó él. Ha napjainkban valaki eljut egy eszkimótelepülésre, feltűnik, hogy a Csukcs-félsziget őslakói az utóbbi félévszázadban milyen nagy utat tettek meg. A húszas-harmincas években a Csukcs-félszlgeten a régi életmód rohamosan megváltozott. Mindenfelé rénszarvas-tenyésztő és vadászkolhozokat szerveztek. A csukcs- és az eszkimótelepüléseken megjelentek az első iskolák, kórházak, klubok. Az őslakók a sátrakból és a hó- kunyhókból faházakba költöztek. Az elmúlt időkre visszaemlékezve, Askamakin. az öreg eszkimó mosolyogva mesélte, hogy negyven évvel ezelőtt csaknem kolhozt szervezett az Egyesült Államok területén. 1934 nyarán csónakon a Szent Lőrinc-szigetre indult, ahol az amerikai eszkimók élnek. Askamakin beszámolt nekik az otthoni újságokról, többek között arról, hogy Unazik településen bálna- és lókavadász- kolhozt szerveztek, s a helyi hatóságok hitelbe cethalász- csónakokat. motorokat, puskákat adtak nekik. AZ amerikai rokonok sóhajtoztak: „Jó dolog lehet az a kolhoz!*’ Askamakin segíteni szeretett volna nekik, azért azt tanácsolta: „Szervezzetek ti is Jcolhozt. Majd megbeszélem á mi hatóságainkkal. hogy támogassanak benneteket.” Néhány nap múlva Askamakin megjelent Eelenben, a járási központban, és a tanácselnök asztalára tette az eszkimók kérvényét, akik a Szent Lőrinc- szigeten be akartak lépni a kolhozba. Az elnök azonban nem a várt módon reagált a levélre: „Hát te mit műveltél? — kérdezte —Az Egyesült Államokban akarsz kolhozt szervezni? Egy idegen államban?” A húszéves eszkimónak sokáig magyarázták az olyan fogalmakat, mint „állam", „határ”, míg végre megértette, hogy miről is van szó. N egyven év alatt az eszkimók évszázadokkal felérő utat tettek meg — mondja Grigorij Gutnyikov. a Lenin kolhoz elnöke. Gutnyikov, a habarovszki munkás, negyedszázaddal ezelőtt érkezett a Csukes-félszt- getre. Azóta a nomád törzsek táborozóhelyei Jól berendezett településekké alakultak át, a kutyaszánokat terepjáró gépkocsik váltották fel, a vadászok és rénszarvastenyésztők csukcs és eszkimó kolhozai jól jövedelmező gazdaságokká fejlődtek. — Kolhozunknak csaknem 20 000 rénszarvasa van — mondja Gutnyikov. — Emellett fókavadászattal Is foglalkozunk. Ez a két fő üzemágunk. A rénszarvastenyésztő brigádokban főleg esukcsok dolgoznak, az eszkimók — az ősi hagyományokhoz híven — inkább a tengerrel összefüggő foglalkozásokat kedvelik. A Lenin kolhoz körülbelül akkora területen gazdálkodik, mint Belgium. Az évi jövedelem meghaladja a kétmillió rubelt. A kolhoz saját gyógyüdülővel is rendelkezik. Terepjáróval lehet megközelíteni a zord északi tundrában a meleg oázist. E hófödte vulkanikus hegy lábánál pára gomolyog, hévíz tör fel a föld mélyéből. A források közelében gyógyüdülő, szálloda, filmszínház, sportterem, kávéház épült. A hévizeket melegházakban is hasznosítják, ahol hónaposretekből, uborkából, paradicsomból, hagymából és sárgarépából évente kétszer takarítanak be termést. A kolhoz állattenyésztő telepén a Távol-Észak éghajlati körülményeihez jól alkalmazkodó szarvasmarha-fajtákat tenyésztenek. A település éttermében, a gyermekintézményekben, a kórházakban mindig van friss tej, tejfel és túró. A prémállattenyésztő telepen 800 kékrókát, rókát és nyércét nevelnek. Az állatokat bálna- és fókahússal etetik. A rénszarvastenyésztők lánctalpas terepjárókkal közlekednek a tundrán. Minden brigádnak hordozható rádióállomása van. A rénszarvascsordák vonulási útja mentén jól felszerelt bázisokat építettek. Ezekbe a „tundrái szállókba” bevezették a villanyt, mozi- berendezéssel. fürdővel, könyvtárral látták él az állattenyésztők pihenőhelyeit. M egváltozott a bálnavadászok munkája Is. A kolhoz cethalászhajóit. a legújabb halászati eszközökkel szerelték fel. Az eszkimó bálnavadászok soraiban diplomás szakembereket, gépészeket, rádiósokat, meteorológusokat találunk. Az ősi mesterség, a bálnavadászat ma is a bátor emberek foglalkozása. A bátorság mellett azonban a tudásukra is szükség van. A sarki éjszaka a Csucsk- félszigeten három napig tart. Valamikor az eszkimó hókunyhókban bálnazsírral átitatott kanóc világított. Ma az eszkimók lakásaiban a villanylámpák atomerőműtől kapják az áramot. A zsírmécsestől az atomig — ekkora a változás a Csukcs-félsziget őslakóinak életében. Vlagyimir Kováitvszki> (APN—KS) Fogászati és tisztasági hónap 1974 Egészségügyi kultúránk pallérozásának ez az évenként agy hónapig tartó eseménje november 10-én kezdődött és december 10-ig tart. Az idén nem hallottunk parádés megnyitókról, az akciót szolgáló plakátok is észrevétlenül kerültek ki az utcára és az üzletek kirakataiba. Annál többet hallottunk viszont mostanában a rádió Jó reggelt adásában a fogak egészségének fontosságáról. Korábban megegyeztünk már abban, hogy mi, felnőttek kissé megrögzöttek vagyunk rossz szokásainkban és (tisztelet a kivételnek!) rendszerint akkor kezdünk el fogaink egészségével törődni, amikor a megtartó fogászat tehetetlen a bajjal, a szuvasodással szemben és panaszunkat már csak fogóval tudja orvosolni. Nem valami példamutató, ahogy mi bánunk tulajdonképpen jobb sorsra érdemes fogainkkal mígnem eljutunk a részleges, vagy teljes fogpótlásig. Az a szerencse, hogy példánk nem hat, vagy alig valamicskét hat a gyerekekre, a fiatalokra. Ezért van aztán az, hogy a hazánkban már hagyományos fogászati hónap elsősorban a gyerekek, fiatalok és a szakemberek, egészségnevelők sokszínű találkozója lett. Az idén kibővítve a tisztaság igényét erősítgető, azt fejlesztő programokkal és abból a meggondolásból, hogy valóban fél egészség a tisztaság, amibe természetesen bele tartozik a fogak tisztasága, gondo- zottsága, a száj higiénéje is. Megyénkben ezekben a hetekben a gyerekek — az általános iskolások — filmvetítéseket, kiállításokat néznek meg, előadásokat hallgatnak, majd vetélkedőkön vesznek részt. A vetélkedők fő kérdése: ki tud többet a száj- és testápolásról? Sőt, országos rajzpályázata is van az idei év fogászati és tisztasági hónapjának, amit a Vöröskereszt Országos Elnöksége együtt hirdetett meg az Egészségügyi Minisztérium Felvilágosítási Központjával és az Úttörő Szövetség Országos Elnökségével. A pályázat témája természetesen az egészség- védelem pillanatnyilag legfontosabb tudnivalója a fogápolás, a fogak szakorvosi rendben tartása, amit hála a felvilágosításnak nem rettegnek úgy a gyerekek, a fiatalok, mint a felnőttek. A felsoroltakon kívül a megye számos iskolájában rendez karnevált, az 1974. évi fogászati és tisztasági hónap gazdája, a Tolna megyei Tanács VB egészségügyi osztályának egészségnevelési csoportja és a megyei Vöröskereszt. Egyszóval sok érdekesség történik úgynevezett „fogas kérdéseink” generális megoldásának szándéka jegyében. Az idén egyébként a korábbiaknál jóval több szerv vesz részt az országos akció bonyolításában. Föltehető, hogy az együttműködők igyekezete nem vész kárba, hiszen eddig sem ez történt, mert míg mi felnőttek a fogászati hónap alkalmával úgy igyekeztünk rendezni rossz lelkiismeretünket, hogy pánikszerűen szabadultunk meg rossz fogainktól, addig a gyerekek, fiatalok fogaik megmentése, kezelése miatt keresték föl és keresik föl, vagy az iskolafogászati, vagy a fogszakorvosi rendelőket. Persze, mi nem olvastuk annak idején (mert nem olvashattuk) a MENCS- nek azt a kiadványát, ami Történet a fogakról címmel jelent meg 10 000 példányban, hogy belőle nevetve tanulják meg a legkisebbek is, mi mindenért fontos a fogak egészsége és milyen ádáz ellenségünk a fogszuvasodás. .. — őa —* Gerencsér Miklóst Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Nem így a mester, Kugler József, aki éppen a szórakozásai miatt fogadott helyettesítőt. Csakúgy. mint elődje, ő is szenvedélyesen vadászott a plébános ösztönzésére. Ha pedig nem volt alkalmas az időjárás az apróvadak hajszolására, vendégeket fogadott, vagy maga járt vendégségbe. Rosszallotta ezt Mihály, de szólni nem szólhatott miatta. Annál hevesebb tiltakozásra fakadt, amikor gazdája megkövetelte tőle a falopást az urasági erdőből. Gyerekkorában mindössze kétszer lopott — egyszer letépte a vízimolnár violáit, másodszor a kovács gyöngyházbetétes bicskáját vágta zsebre, míg a lovukat patkolte. Annyira bántotta ez a két kis tolvajlás, hogy erősen megfogadta: soha. semmilyen körülmények között nem nyúl a máséhoz. Most pedig a földesúri tulajdon rendszeres dézsmálására akarta rászorítani az iskolamester. Bármennyire ra. jongott a tanításért, s bármennyire rajongtak érte a gyerekek, megköszönte Kugler József iránta való jóságát és késedelem nélkül kilépett szolgálatábóL Am a tudásszomj egyre olthatatlanabbul hatal- , masodott el rajta. Csak az iskolamestertől hidegeden el. az iskolától annál kevésbé. Eltökélte magában, hogy elméjét kipallérozza, akkora műveltségre tesz szert, amekkorával senki előtt nem kell szégyenkeznie. Főképpen a latint akarta elsajátítani, hogy a klasszikus nyelvismeret birtokában hozzáférhessen a számára eleddig megközelíthetetlen Irodalmi és bölcseleti művekhez. Nagy eltökéltsége közepette gondolt ugyan a lebírhatatlannak látszó anyagi és társa— 16 — dalmi hátrányaira, mégis, szinte a csodákban bízva remélte, hogy átverekszi magát az akadályok sűrűjén, s addig meg nem pihen, amíg a kellő tudás birtokába jutva elérkezik legfőbb vágyához, a képesített tanítói, illetve tanári hivatáshoz. Merész tervei cseppet sem állottak arányban pillanatnyi helyzetével. Hála a környéken máris elterjedt jó hírének, a Kugler Józseffel kötött egyezség felmondása után rögtön elszegődhetett segédtanítónak a gannai iskolamester mellé. Eleinte itt is nagyon jól ment a dolga. Kényeztették. dédelgették szíves szóval, válogatott falatokkal. Különösen Strasszer plébános úr részesítette kitüntető bánásmódban. A gyanútlan Mihály szerfölött örvendett szerencséjének, amit az iskolában való kifogástalan munkával iparkodott meghálálni. Munkája közben mohón érdeklődött a könyvek iránt. Azt a néhány jelentéktelen kalendáriumot. vallásos könyvet, ami volt a faluban, napok alatt kiolvasta. Még a német nyelvűekkel is megbirkózott valahogy. Az iskola- mester szemmel láthatóan idegenkedett mindenféle olvasmány iránt. Annál mániákusabban foglalkozott muzsikával. Rövid türelmi idő után egyre komolyabban zaklatta segédtanítóját, hogy sietve tanuljon meg valamely hangszeren játszani. Mihály szépen énekelt, de a zenét nem kedvelte annyira, hogy maga is űzze, pláne olyan mániákusan, mint ahogy az iskolamester. Nem is állt kötélnek. Egy idő után a plébános hozakodott elő tervével. Mint mondta, szerencsének tartaná. ha a jóravaló segédtanító összeházasodna unokahugávaL Ennyi elég volt Mihálynak. Zenélés, meg há- zasodás helyett tanulni akart. Hiába tekintette önmagában véve megtisztelőnek Strasszer plébános úr tervét, nemet kellett mondania további céljai miatt. Belátta, Jobb lesz, ha elbúcsúzik Gannától. minthogy haraggá mérgesedjen viszonya feletteseivel az unokahug kezének visszautasítása. illetve a zenetanulás megtagadása miatt. Szedi hát a sátorfáját, faluról falura vándorol, hogy új állást keressen magának. Bolyongás közben jut el hozzá az üzenet: édesanyja a halálán — 17 — van. Siet haza az apostolok lován, s még életben találja a haldoklót. Búcsút vesz tőle és azzal a tudattal tér ismét útra, hogy soha többé nem látják egymást viszont. A Zala megyei Tapolcán néhány napra megtorpant az eredménytelen álláskeresés közben, töprengett, merre tovább, amikor eljutott hozzá a gyászhír. Most aztán végképp magára maradt. Gyászával a vándorok magányába vonult, keservesen megsiratta édesanyját ott, ahol senki nem látta. Nagy nehezen összeszedte magát, folytatta álláskereső bolyongását. Az egyik devecseri Iskolában végre szerencsével járt próbálkozása. Másodmagával kell ellátnia a népesebb gyermeksereg között a segédtanítói teendőket. A két segédtanító pénzbeni fizetsége a soványka keresztelési díj. Alkalmanként néhány garas. Élelmezésről, szállásról az iskola- mester gondoskodik. Nyomorúságos bér. de nincs sok válogatnivalója. örül. hogy egyáltalán szükség van rá. Siet vissza Gannára. az otthagyott cókmókjáért. Végre úgy, ahogy megállapodhatna valami jobb lehetőség reményében, de hiába várják vissza Devecserbe: Gannára érve kitör rajta a tífusz, élet és halál között lebeg. Hetekig viaskodik a lázzal, míg szervezete nagy nehezen úrrá lesz a súlyos betegségen. Fáj neki, hogy a gannai tanító, akinek pedig derekasan kapálta veteményeseit. mielőtt állását felmondta, egy krajcár nélkül bocsátja útjára. Hiába számított mezővárosnak Devecser, szellemileg épp oly tespedten bóbiskolt, mint a legeldugottabb bakonyi falvak. így tehát, ami a tanulási vágy kielégítését illeti, ez a hely sem bizonyult Mihály számára az ígéret földjének. Ráadásul rengeteget koplalt, pedig a tífusztól leromlott szervezete szünet nélkül követelte a bővebb táplálékot. Főnöke szűkösen mért leveseit hetenként egyszer-kétszer azzal a páros svábzsemlével toldhatta meg, amit különóráért kapott a pékmestertől. Mimdemellett a devecseri iskolamester szintén zenebolond volt. Nem hagyta békén Mihályt, erőnek erejével kényszeríteni akarta a hangszerekkel való bajlódásra. (Folytatjuk) — 18 —
