Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-15 / 267. szám
Kölcsön az állampolgárnak — kölcsön az iparnak. Szovjet Azerbajdzsán fejlődése Az Azerbajdzsán SZSZK- ban közel másfél milliárd rubelt fordítottak tavaly a népgazdaság fejlesztésére. E hatalmas összeg célszerű szétosztásában és gazdaságos felhasználásában jelentős szerep jutott a köztársaság bankjainak. A Szovjet Állami Bank azer- bajdzsáni irodájának vezető- - helyettese, Husszein Mamedov ismertette az intézmény munkáját az APN tudósítójával. — Mi a szovjet bankok legfőbb jellegzetessége? — Nekünk, a Szovjet Állami Bank azerbajdzsáni irodájának a köztársaság népgazdaságfejlesztési tervében meghatározott tőke áll a rendelkezésünkre. A minél nagyobb forgási sebesség elérése, a lehető leggazdaságosabb felhasználás legalább aiinyira érdekünk. mint a nyugati pénzügyi intézményeknek. A tartalékokat természetesen az igények teljesebb kielégítésére fordítjuk, ezzel is' hozzájárulunk lakosságunk életszínvonalának további emelkedéséhez. — Milyen jogokkal rendel- ke^.k a bank, milyen elvek szerint dolgozik? — Rendkívül szerteágazó a tevékenységünk, de a legfontosabb a hitelnyújtás. A szovjet bankok közvetlen hitelt nyújtanak, vagyis nem rubelt, vagy csekket adnak, hanem nyersanvagot, gépi berendezést. fűtőanyagot stb. Ebből következik, hogy a szovjet hitelt tervszerű, meghatározott célra nyújtják, anyagi és erkölcsi háttere van. meghatározott időre visszafizetik. A szovjet hitelnyújtási rendszer lehetővé teszi, hogy széles körű kapcsolatot alakítsunk ki a köztársaság iparvállalataival, kolhozaival és szov- hozaival. Forgótőkéjük 50 százaléka bankhitelből származik, de ügyfeleinknek nemcsak partnerei, hanem ellenőrei is vagyunk. Bankunk legalább annyira érdekelt a kölcsön hatékony felhasználásában, mint maga a vállalat. A vállalatok és mezőgazdasági üzemek döntő többsége teljesíti, sőt, túlteljesíti tervét, így ezeknél csupán formaság az ellenőrző szerep. Ám akad olyan eset is, amikor megszorításokkal kell élnünk. — Mit értenek megszorítás alatt? — A múlt évben az egyik üzem pénzügyi nehézségekkel küzdött, a kölcsönt is késve fizette vissza a banknak. Ez arra késztetett bennünket, hogy a gazdasági ösztönzés eszközéhez nyúljunk. Különleges feltételeket szabtunk a hitelnyújtásnál; 20 százalékkal emeltük a kamatot. A dolgozók fizetését intézkedésünk nem érintette, de az egyesülés eredménymutatói egészen visszaestek. Ez már hatott... — Milven a kapcsolatuk a mezőgazdasággal? — Kapcsolatunk a kolhozokkal és szovhozokkal némileg eltér az itiari üzemekétől. A mezőgazdasági munka szezon jellege erre döntő kihatással van. télen az állattenyésztés, nyáron, illetve már tavasszal, a mezei munka kerül előtérbe hitel szempontúéból is. Végül is. igv ésszerűen megosztott hitelekkel támopathatiuk a mezőgazdaság feilődését. — A kilencedik ötéves terv legfőbb célkitűzése a nép an vagi és kulturális felemelkedésének további jelentős elősegítése. Miként hat ez a bank tevékenységére? — A könnyű-, az élelmíszer- és a helvilDar gyors fejlődésének ösztönzésére a bank ezeknek az ágazatoknak nyújtott hitelét jepvharmadával növelte. A rövid lejáratú hitelek mellett a B-kategóriába tartozó vállalatoknak nagyobb mértékben áll rendelkezésére hosszú leiáratú hitel, mint a korábbiakban. Ez utóbbi nemcsak termelési eszközök beszerzését teszi lehetővé, hanem időt ad a termelés bővítésére. nagyobb objektumok építésére. A hosszú leiáratú hitelezési tervbe felvették a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok fejlesztési és termelésbővítési kölcsönigényeit. Ezek a Kitelek egy összegben szerepelnek a népgazdaság decentralizált beruházási tervében. így csupán 1973-ban ä köz- társasági szőlőtermesztési bizottságnak 5 millió 400 ezer rubel hosszú lejáratú hitelt biztosított irodánk. A textilgyár 400 000 rubelért ú j gépeket vásárolt, amelyekkel évente 800 000 méter szövetet gyárthat pótlólag. A hosszú lejáratú hitelből hasonlóképpen gépeket és berendezéseket vásárolt a fésűsgyapjú-kombi- nát, a műbőrgyár és a szum- gaiti helyiipari kombinát. — A bank nyúithat hitelt az állampolgároknak is? — Köztársaságunk bármelyik állampolgára kaphat kölcsönt munkahelyének ajánlására. De a mi irodánk csak a falusi hitelkérőkkel foglalkozik, a városi lakosság igényeit a .szovjet Építés,ügyi Bank elégíti ki. Az utóbbi öt évben 11 millió rubel kölcsönt adtunk magánszemélyeknek. Ebből az összegből több mint 15 000 családi ház épült és nagyszámú háziállatot vásároltak. A kölcsön nagyságától. jellegétől és rendeltetésétől függően 2-től 8 százalékig számítunk fel kamatot a vállai átoknak, a magánszemélyek minden esetben 2 százalék kamatot fizetnek. A kölcsön időben történő visszafizetéséért a magánszemélyt ajánló’ vállalat. mint kezes, felel, azonban nem emlékszem egyetlen olvan esetre sem, amikor határidőre ne törlesztették volna le a kölcsönt. A hitel visszafizetését elhúzó vállalatok, amint már említettem, magasabb kamatot fizetnek. Igaz, ezt a szankciót csak a kifejezetten rosszul gazdálkodó vállalatokkal szemben alkalmazzuk. Amennyiben rajtuk kívülálló okok miatt késnek a visszafizetéssel, az eredeti kamat mellett a hitel visszatérítésének határidejét öt. sőt tíz évre is meghosszabbítjuk. Színházi esték DON CARLOS A szerencsétlen spanyol királyfi drámája öt éven ót foglalkoztatta Schillert, s nem sokkal befejezése után terjedelmes magyarázatot is fűzött hozzá, hogy megvilágítsa szándékát s tisztázza a kortársi kritika félreértéseit. A Don Carlos valószínűleg legjobb drámája, de mindenképp a legterjedelmesebb, melynél alig hosszabb a három részből álló Wallenstein, s az eredeti szöveg több mint hétezer verssora nem is fér el egy színházi este keretében. Schiller maga is húzott belőle, jó ezer sort. A történeti Carlos alakját a legenda alapjaiban megváltoztatta. A valóságban púpos volt, sánta, dadogó, s feltehetően elmegyenge, ahogy a családban többen is. Apja fogságba vetette, ahol elég titokzatos körülmények között halt meg 1568- ban. A legenda hamar átformálta alakját, már Morvtalvan Car- losa valóságos mesehős, s ez színesedik tovább Saint Réal könyvében, ami Schillernek is forrása volt. Schiller az első kidolgozásban még a romantikus szerelmet hangsúlyozta, de a „családi rajz" egyre inkább a hazaszeretet költeménye lett, s a végső megfogalmazás már valóságos politikai drámát állít elénk, melyben a mostohaanya iránt érzett szerelmet a szabadságszeretet oldja fel, s avatja jövőbe mutató hőssé Corlost. A kecskeméti Katona József Színház klasszikus vállalkozásai közül (Kleist, Shakespeare) kétségtelenül a Don Carlos sikerült legjobban, elsősorban azért, mert a rendező Ruszt József valóban politikai drámát csinált belőle, Don Carlosa a hatalom megszállottságának és a megszállottság nyomorúságának drámája. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy az eredeti hatezer verssorát mindig a legszerencsésebben rövidítette-e, de az ilyesmivel úgy vagyunk, mint egy antológiával, mindig azt keressük, ami hiányzik belőle. Az viszont kétségtelen, hogy a helyenként nagyon is apróra tagolt dráma időnként meg-megáll, s elmosódik az eredeti hatalmas ívelése, lélegzetelállító egysége. S bizonyos modorosságokat is megemlíthetünk, mint a függöny következetes mellőzését, ami immár szabály lett a kecskeméti színházban, vagy a helyenként zavaró aláfestő zenét, aminek takarékosabb adagolása hatásosabb lett volna. Az előadás fő erőssége, lelke, mozgatója Gábor Miklós felejthetetlen Fülöp királya. Eszközei a végsőkig egyszerűsödtek és nemesedtek, minden szava, gesztusa mögött Schiller szándékát érezzük. Ez nem Verdi szerelmes és féltékeny királya, aki oly szívhez szólóan énekli, „eila giam- mai m’amo", soha nem szeretett, — Gábor Miklós királya saját hatalmának foglya és őrültje, aki szerelmében is csak a hatalomban tud gondolkozni. Persze 6 is a mérce, s mellette nagyon könnyen elhalványodik ^y-egy jobb teljesítmény is, mint Trokán Péter Posája, vagy Forgács Tibor Albája. Talán Szakács Eszter és Farády István áll legközelebb Gábor alakításához és a Schiller-i gondolathoz, amit Sára Bernadette királynőjéről már nem mondhatunk el. Egyébként is ez a dráma legtöbb szeretettel megformált alakja, s már a kortársak tudták, hogy Schiller nagy szerelméről, Charlotte Kalbról mintázta. Ebből a királynőből hiányzik a melegség, s a heroizmus, ami pedig ott van a szerepben. Az előadás, a kisebb döccenőfc ellenére is, jelentős teljesítmény, s azt mutatja, hogy a kecskeméti színház mind jobban felnő a maga választotta nagy feladatokhoz. A szekszárdi siker is ezit bizonyította. CSÁNYI LÁSZLÓ Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye A béketűrő mester utálta a civakodást, pörlekedés helyett kocsmázással állt bosszút hatalmaskodó feleségén. Válaszképpen napokat nem főzött a takácsné. Ahányszor leitta magát a mester, annyiszor maradt hideg a tűzhely. Mihályt ez nagyon érzékenyen érintette. Fiatal szervezete kívánta az ételt, de csak a port nyelhette a szövőszék mellett. Enyhítendő éhségét, a vászonkészíttető asszonyok hoztak neki néhány tojást, karaj kenyeret, s elcsíphetett valamit a szalonnából is, amit ugyancsak a szövető asszonyok adtak a fonal kenésére, hogy szorosabbra szövődjön a vászon. Mindemellett kínos volt hallgatnia idegen létére a házastársak közt röpködő, cifrán válogatott szavakat. Ha eddig a testi fáradságok elleni türelmet tanulta meg, úgy most a perpatvarok elviselésével edzetté béketűrését. Ez is sikerült. Egy esztendő múltán képzett takácsiparosnak vallhatta magát. Akár önálló műhelyt is nyithatott volna, ha anyagi tehetsége engedi. Azonban hátra volt még a segédavatás ünnepélyes szertartása. Nagy eseménynek számított ez, meg kellett adni a módját. Életében először, becsületes ruhát szándékozott varratni megtakarított pénzén. Ászárra ment édesanyjával, az ottani görög kereskedőhöz, hogy jófajta posztót válasszanak. Látta a kereskedő, drágább portékák ügyében járatlan vevőkkel van dolga, irgalmatlanul rájuk sózta hát leghitványabb posztóját. Csalása persze később derült ki, amikor is a kék posztó rövid viselés után elvesztette bolyhát, megzöldült, ritka szövésén át lehetett látni, mint a szitán. Mihálynak az fájt a leg— 13 — jobban, hogy takácslegény létére csapta be a görög. Dehát vásznat tanult ő szőni, nem posztót. — Ez volt egyetlen mentsége. Egyelőre azonban az avatás nagy örömét élvezte. Jó csizmában ,vadonat új posztóruhában jelent meg Bakonyszombathelyen, a cseszneki takács-céh legközelebbi fiók céhében avatták segéddé. Szakmabeli elöljárói nyakon öntötték egy kupa borral, jókívánságok kíséretében átnyújtották szabadulólevelét, végül ünnepi ebéd következett Paczek Antal költségén. Ilyképpen, most már felnőtt embernek érezhette magát Mihály. Önállóságát mindjárt ki is próbálta. Húszévesen. 1819 őszén Székesfehérvárra gyalogolt, egyrészt fiatalabb testvérei meglátogatására, mivel ezek a városban szolgáltak különféle uraknál, másrészt azért, hogy szerencsét próbáljon tanult mesterségével. Fehérvári kirándulása mégis más ok miatt vált számára emlékezetessé. Itt látott életében először magyar színjátszókat. Eddig úgy hitte, komédiások csak németek lehetnek. Elszaszer Ferdinánd ácsteszéri plébános tüntető megvetése a magyar beszéd iránt olyan emléket hagyott Stancsics Mihályban, mintha az anyanyelvet csak a pórok használatára teremtette volna az isten, s a tanult emberek csak azért élnek vele, hogy megértessék magukat a tudatlan parasztokkal. Most meg, íme valóságos költészetet hall csodaszép magyar nyelven a színészek ajkáról! Annyira nagynak érezte az élményt, hogy soha többé nem tudott, de nem is akart szabadulni hatása alól. A színházat, a költészetet, az irodalmat örökre megszerette. Közben a megélhetés parancsával is számolt. Mert bármilyen könnyen csapongóit képzelete egész a fellegekig, paraszti valóságérzékével józanul a földön maradt. Jóval később válik érijévé az a makacs tulajdonság, hogy az eszmei indokokat a körülmények kényszerítő hatása elé helyezi. Inkább százszor választja a rosszat, minthogy egyszer engedjen meggyőződéséből. Most még a fiatalok könnyedségével köt alkut Péterfi mesterrel, a fehérvárcsurgói takáccsal. Ez a Péterfi furcsa ember. Szívesebben viseli az inasok szolga-frakkját a mágnás Perényiek kastélyában mint a takácsok jóravaló zöld kötényét. A műhelyt egyszerűen Stancsicsra bízza, — 14 — aki aztán télen át megállás nélkül szövi a csurgói asszonyok rokkán készült fonalát. Tavaszra az utolsó gombolyag is elfogy, a fiatal takács pedig búcsút mond kastélyban hajlongó mesterének. Szép keresménnyel tér haza Ácsteszérre. Tekintélye van, komoly emberszámba veszik. Csak a szép Pázmándi Katiról késett le. Szíve választottja közben feleségül ment egy tési kanászhoz. Maga is csodálkozott, hogy nem búslakodik túlságosan. Sok jótulajdonsága közül egy megint kiütközött. Ami megtörtént, az már a múlté, kár lenne hosszasan rágódni a megváltoztathatatlan miatt. Űzte a mesterségét, élte a legények életét, amúgy parasztosan. Mert hiába tanult ipart, önként és örömmel számította magát a parasztok közé. Viseletben is hasonló maradt hozzájuk, mindössze a vállát verdeső haját vágatta rövidre. Mindenki bizonyosra vette, hogy Ácsteszér egy ügyes takáccsal gazdagodott. S ekkor Kokas iskolamester utódja. Kugler József megint segédtanítónak hívta Stancsics Mihályt. Ajánlata a takácssegéd vágyai kellős közepébe talált. Mert bármilyen serényen ügyeskedett a szövőszéken Mihály, tántoríthatatlan rajongója maradt a könyvnek, az iskolának. Sietett vissza felnőtt fejjel a gyerekekhez, örökre hátat fordítva frissen tanult mesterségének. A paraszti sorstól elbotozták. A szövőszéktől már messzebbre tekintő vágyak csalogatták eL 5. Amilyen mértékben közelít Mihály a teljes felnőttkorhoz, úgy válnak mind szilárdabbá a világról vallott nézetek Megérlelődnek benne az erkölcsi alapelvek, amelyekből aztán tapodtat sem enged egész életén át Egyik ilyen alapelve, hogy mindenki végezze el teljes tudása és szorgalma szerint azt, amire vállalkozott. így is cselekedett segédtanítói hivatásában. (Folytatjuk) — 15 —
