Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-15 / 267. szám

i

!

\

*

Megnyugtató téli ellátásra készült fel I H paSSZÍVfitáS VßSZSlf0

az élelmiszer-kereskedelem

' A kedvezőtlen őszi időjárás (nehezítette ugyan, de nem zavarta meg az élelmiszer-kereskedelem tervszerű felkészülését a lakosság téli ellátására, amely a készletek s az ipari szállítási szerződések alapján megnyugtatónak ígérkezik.

A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályán az MTI munkatársának elmondották, hogy a kereskedelmi vállalatok az ipari és a mezőgazdasági partnerekkel együttműködve mindent megtettek a téli, ezen belül az év végi ünnepi forgalom zavartalan lebonyolítására. Az alapvető fontosságú élelmiszerekből — akárcsak évek óta — kielégítenek mipden igényt. Az év utolsó negyedében például cukorból a tavalyinál 4100 tonnával több. összesen 77 000 tonna, áll a lakosság rendelkezésére, húsból és hús- készítményekből 7800 tonnával több kerül forgalomba, s ez fedezi a megnövekedett szükségleteket. Baromfiból és tojásból a tavalyihoz hasonlóan bőséges és választékos ellátással számolhatunk; az ünnepek előtti nagyobb igényekhez igazodva az ipar 10 százalékkal több pulykát és hízott

baromfit ad az üzleteknek. A kínálatot javítja a kiskereskedelem közvetlen árubeszerzése, valamint a szabadpiaci felhozatal.

A lakosság téli zöldség-, burgonya- és gyümölcsellátásáról megfelelő készletek tárolásával gondoskodik a kereskedelem. Október végéig a tavalyihoz képest 40 százalékkal több áru került a raktárakba. s a tervek szerint a múlt évinél 10 százalékkal nagyobb téli készlet lehetővé teszi a jobb és választékosabb ellátást. Némi gondot okozott ugyan az előirt mennyiségű burgonya biztosítása, a hiányt azonban több mint 5000 vago- nos importtal pótolják. Burgonyából 23 százalékkal, vöröshagymából és fokhagymából 12 százalékkal, zöldségből 7. téli almából 6 százalékkal több kerül a téli piacra, mint a tavalyi szezonban. A rendelkezésre álló készlet elegendőnek ígérkezik a primőrök tömeges megjelenéséig.

A téli ellátáson belül figyelmet fordított a kereskedelem a sertésvágásokhoz szükséges cikkekre. Rizsből a várható

igényeket megközelítően több mint 15 000 tonna, — igaz, fényezett rizsből a szükségesnél kevesebb —, sóból 46 500, fű- I szerpaprikából 2300. borsból 510 tonna — többségük már a raktárakban — áll az első negyedév végéig a lakosság rendelkezésére. Fűszerpapriká- I ból egyébként szükség esetén, [ az export terhére, többet is | tud adni az ipar, amely a rózsafajta kivételével választékban is teljesíti a kereskedelem | megrendeléseit.

A tárolt alma a korai tava- I szí gyümölcsökig kitart. Déligyümölcsökből a múlt évinél többet importálnak. Az év végéig ugyan kevesebb citromot vásároltak a tavalyinál — akkor ugyanis az influenzajárvány miatt a szokásosnál többre volt szükség —. az igények szerinti ellátást azonban — ha kell, további behozatallal is [ — biztosítani tudják.

Külön gondoskodott a ke-1 reskedelem a karácsonyi s az év végi ünnepi ellátásról. | Most már a vevőkön a sor. hogy tervszerű elővásárlással I enyhítsék, elkerüljék az ünne- | pi csúcsforgalom zsúfoltságát.

(MTI). I

Harminc érvel ezelőtt történt

Hogyan menekült meg a mázai villany er őm ü ?

' A! felszabadulás fiarmfnca- dik évfordulójának napjához — pontosabban napjaihoz — közeledve, mind újabb és újabb események, emlékek kerülnek napvilágra, megismertetvén az érdeklődőt és az olvasót avval, hogyan lett szabad hazánk és megyénk, hogyan sikerült megmenteni sok értéket, a további kibontakozás megteremtése érdekében.

Egy érdekes, de nemcsak érdekes, hanem rendkívül értékes visszaemlékezés birtokába jutottunk Szalai Lajos elvtársnak köszönhetően, aki elmondta, hogyan nem vált rommá a mázai villanyerőmű, s hogyan tudott áramot szolgáltatni a legnehezebb napokban Szekszárd, Dombóvár, sőt Kaposvár számára, meg természetesen a környező községeknek is.

;,A BABORV UTÁN rr találkozunk*

Szalai elvtárs voltaképp két szovjet katonát keres, velük szeretne találkozni, hiszen

mindketten ígéretet tettek,

hogy „majd a háború után találkozunk”, s ő iß ígérte, hogy keresi velük a kapcsolatot Az egyik katona major volt, a másik kapitány, mindkettő {jelentős szerepet töltött be Máza akkori történelmében, s mindkettőjükhöz a legjobb

emlékek fűződnek. Nevük ismeretlen. Ukránok voltak

mind a ketten, egy olyan csapattest keretében, amely ukránokból és szibériaiakból állott A történet.

r — Én akkor a mázai erőműnél gépmester voltam. Utasítást kaptunk, hogy az erőművet, mihelyt megjelennek az oroszok, üzemképtelenné kell tenni. Súlyos parancs volt ez. A felettesek mind elbújtak. magunkra maradtunk. Senki se volt. akf intézkedjen. Hát mi intézkedtünk.

Szalai Lajos elvtárs elmondja azután:

— A németek nem tudták

felrobbantani az üzemet, mert már menekültek, meg ott voltunk mi is. Volt egy „munkásőrségünk”. (— Ennek nevezi, de senki se gondoljon a mai munkásőrségre, inkátíb amolyan gyárőrséget jelenthetett,’ a fontos, hogy tisztességes emberekből állt össze. —) Mi

őriztük az üzemet. Volt negyven fegyverünk, vadászpuskák, meg ilyesmik. Sőt egyszer egy lezuhant repülőgépből a gépágyút is kiszerelte egy kollégánk, de azt később elvitték a németek. A lőszert viszont nem adtuk.

— Tíz óra felé hozzánk Is bejöttek a szovjetek. Hozzák egy kollégánkat, akivel már előbb találkoztak, s jönnek az üzembe. Elkezdtünk beszélgetni.

— Igen,' én tudtam valamelyest beszélni, ukránul. Később majd erről még mondok valamit. Szóval tudtam néhány szót, mert még 1916-ban tanonckoromban egy műhelyben ukrán hadifoglyokkal dolgoztam együtt és akkor ragadt reézn valami. Közben megtudtam, hogy még három györei kollégánkat is kihallgatnak az orosz parancsnokságon. Én mentem el értük, rögtön jöttek dolgozni. _

; ~ ÖRVZTEK AZ ÜZEMET

!F

— Ä fegyverek? Rögtön bejelentettem, hogy van negyven fegyverünk. Mondtam már, hogy miféle fegyverek voltak azok. Kérdezték, minek kellett az nekünk. Mondtam, azért, hogy őrizzük az üzemet. — Ha eddig ti vigyáztatok, vigyázzatok most is. Még jobban, mint eddig. — Ezt mondta a major. — Még három- négy hónapig nálunk is maradtak a puskák, aztán kaptunk egy bányaüzem-parancsnokot és a puskákat is elvitték Bonyhádra.

— Azt mondta az fij parancsnok, ilyet még nem látott, vagy nem sokat, hogy a munkások maguk véáTik meg a gyárat. Megdicsért bennünket és a lelkünkre kötötte, ha vége lesz a háborúnak, feltétlenül keressük fel. Hol keressük? Nem tudom. Még azt is mondta: — Szeretnék egy cikket i'rni valamelyik orosz újságban arról, hogy milyen becsületesek voltak a magyar fRunkáaok,

— A, említettem, hogy egyszer kellemetlenségem is akadt az ukrán tudásom miatt. Kórházvonat érkezett hozzánk, s én azonnal elkezdtem ukránul beszélgetni a sesztrákkal. Volt aki; megvádolt, hogy bizonyosan Ukrajnában harcoltam a szovjetek ellen. De akkor már volt egy papírom a majortól, s a kórházparancsnok mindjárt egyenragúan kezdett beszélni velem. Azt mondta, nem kell haragudni a sesztákra, de ők nem látnak mindent tisztán.

— Mind fiatalok voltak, akik jöttek a fronttal. Volt velük egy százados. Az beszédet is tartott. Azt mondta, nem kell bántani ezeket a magyarokat, mert nem ellenségek, hanem barátok. S rólunk is beszélt.

• MA MÁRnem. üzemel. ::

A mázai villamos erőmű amely akkor rendkívül fontos volt, ma már nem üzemel, elfutott fölötte az élet, de akkor nagyon fontos volt. Ennek az üzemnek köszönhető, hogy Szekszárd és környéke, Dom bóvár és környéke, Kaposvár és környéke szinte megszakítás nélkül kapott villanyáramot, akkor amikor az olaj mécses volt a fő világítóeszköz. Ennek biztosításában részt vettek az erőmű dolgozói-: Bloch Jakab, Felczmann Mihály. Kiéri Mátyás. Kiss János és még sokan mások és természetesen Szalai Lajos, aki akkor gépmester, később művezető, majd főművezető, végül üzemvezető volt. Mostanra nvugdí jas, ki volt szíves visszaemlékezéseit rendelkezésünkre bocsátani.

Lelkünkre kötötte Szalai elvtárs, keressük azt a majort és azt a kapitányt, akik a mázai erőmű feiezabarlftásábp” majd további üzemeltetésében tevékenyen részt vettek. Erre megkérjük testvérlaounkat a Tambov menv-ei Tambovsz- kaia Pravda-t js. mivel a mázai veteránok nagyon szeret- n<wií kapcsolatot teremteni velük.

il'.“ letenyeí cyörqy

A közömbös ember sajnos nem ritka jelenség.

A szocialista társadalom viszont ellenkező-leg a társadalmi; kollektív ember típusa mellett tört -lándzsát.

A közömbös, a visszahúzódó, a passzív, önző személyiség fejíődési-leg együtt alakult ki a magántulajdonnal, a kizárólagos egyén-i érdekkel. Az elmúlt társadalmak embertípusa. Az indivi- dua-l-ísta hátat fordít a társadalomnak, a közösség érdekeinek. Gyakorta beléjük ütközhetünk. Ott találhatók az élet valamennyi területén.

A cselekvő, a társadalmi ember azonban képtelen elviselni ezt a magányos filozófiát, ezt a társadalmilag alaktalan létezést, ezt az óvatoskodást.

A közömbös magatartásról példák tucatjait sorolhatnánk fel, hiszen valamennyien találkozhattunk -már vele, akár a közösségi tulajdon megsértésénelk él-nézőinél, az -igazságtalanságok felett való szemethunyásnál, vagy akár a hatailomma!l való visszaélés elltűrésekor. Még inkább a testi sértések közönyös szemtanúinál.

Az emberi élet fenyegetésének passzív szemlélése a közömbösség falán legsúlyosabb esete. Magán viseli a humanizmusát elvesztett em-ber jegyeit, a félelmet, a gyávaságot.

Hogy mi a közömbösség ala-pja? Nem utolsósorban a kényelemszeretet, a rossz tapasztalatok, a vagyonszeretet, a saját érdekek elsöbbség-e, az önzés. Legnyilvánvalóbb megjelenési formája a -politikai és a társadalmi tevékenységtől való teljes visz- sza vonulás.

A visszavonulók, a közömbösek is -tagjai a társadalomnak, így vagy úgy, de ők -is (akárcsak .mi magunk is) tevékenységükkel, vagy annak hiányával hatnak a társadalomra. Még inkább hatnak rá, ha a társadalom fejlődését tudatosan szolgálják. Szolgálják a közösség, osztályuk, nemzetük ügyét. A közömbös ember viszont visszahúzódásával elfordul a társadalom os-szérd-ekei- tői. Csakhogy ily módon is hot rá. Ennek a társadalomnak pedig egyik rendkívül fontos célkitűzése a társadalmi ember k-ialakísása. A társadalmi emberé, aki a magánélet és a közélet közötti harmóniát igyekszik -megteremteni. Célkitűzése, hogy az egyes ember felelősségtudatát növelje a közügyek -iránt.

Őszintén be kell vallanunk, hogy a- közömbösség -még továbbra -is súlyo-s társadalmi problémánk. A passzív, az egoista elsősorban a -saját egzisztenciájának kiépítésével foglalkozik. A többiek ügye szó-mára közömbös, Idegen. Nem tekinti magát o társadalom tagjának. Holott mindenképpen az, hiszen itt él közöttünk.

Nincs tehát más választásunk. Egoizmusukat, önzésüket le JceM győznünk. A társadalom ügyeitől elszigetelődő emberekét az egoista lényeket, -társadalmi .emberré kell formálnunk. Mea kell értenünk, hogy a közömbösség politika és társadalmi veszélyeivel egyaránt fenyeget bennünket.

SZÉMANN BÉLA

Bosszantó ink a „higyula" és társai

Nyelvújító ambíciókkal is rendelkező unokaöcsém puk- kasztásunkra bigyulának nevez minden aprócska tárgyat.

Hosszú ideig azzal álltattam magamat, hogy öcsém nyelv- nyomorgató sziporkái megmaradnak csak a család bosszantására. A minap azonban döbbenten fedeztem föl, hogy a bigyula bevonult a kereskedelem szóhasználatába is. Bigyula minden apró cikk, ami rendszerint hiánycikk. amivel nem érdemes bigyulázni. (Ez viszont már értelmetlen foglalatosságot jelent, nem beszélve arról, hogy mit tesz ki- bigyulázni valakivel!).

Sokan használják az olaj- kályha-tulajdonosok közül azt az alkalmatosságot, mely megkönnyíti a begyújtást. Olyan ez a szerszám, mint egy egyenesre hagyott piszkavas, de lyukas a vége. Ide csavarozható be az a betét, amiben bél van. Sajnos, a pofonegyszerű szerkezet sem örök életű. A bél elég, cserélni kell és olymódon, amit a kályhákat kísérő prospektusok helyeznek kilátásba. Azt mondja ugyanis a prospektus, hogy ez a betétke a béllel külön is kapható. A valóság azonban az, hogy pem kapható. Illetve, hosszas kutatás után találtam egyet az Otthon Aruház szakboltjának egyik polcán, mire a mellettem álló eladó kislány rámcsodálkozott:

— Nem is tudtam. hogy van ilye;n bigyulánk.

Hogy nem tudta, bocsánatos bűn — gondoltam, majd arra kértem, hogy blokkolja le a kincset. Igenám, de árjelzés nélkül? Hátra vágtatott az üzletvezetőhöz,' megtudakolandó mibe kerül a bigyula, majd sajnálattal közölte velem, visz- szatértekor, hogy korai volt az öröm, ez a bigyula ugyanis nem eladó, mert tartozéka egy még eladatlan kályhának, csak felkallódott (?) a polcba Bigyula tehát nincs. Mikor lesz?

Azt az isten se tudja! De vegyek talán lámpabelet, mert ha azt szétszedem és gondosan megsodrom, talán használható lesz.

Természetesen nem vettem kísérletezésre lámpabelet bigyula helyett, ellenben míg ott ténferegtem, tudomásul kellett vennem, hogy a bigyulák nagysága is változó és hogy többféle bigyulák vám. nak földön és égen.

íme a bizonyító erejű párbeszéd:

— De nekem csak szappantartóra van szükségem. mert eltörött a régi.

— Sajnálom kérem. Csak teljes fürdőszoba-berendezést árusítunk.

— Hol lehet szappantartót vásárolni?

— Itt nálunk. De csak így.

■— Es vécé-csészét?

— Azt is csak kompletten.

Szerencsém, hogy vásárlótársam véleményét elhallgathattam. Borsos volt, de el kell ismerni, nem ok nélkül, mert mire jutunk, ha törött ’ kilincsünket csak „kompletten” ajtókerettel, ajtóval együtt pótolhatjuk? Vagy ha új olajkályhát kell■ vásárolnunk ahhoz, hogy legyen bigyülával fölszerelt és póioigyulával is ellátott begyűjtőnk?!

Ilyesmire szokták mondani, hogy drágább á leves, mint a hús. No de miért teszik ezt velünk, amikor úgy is lehetne forgalmazni az iparcikkeket, hogy módunk legyen az elhasználódott alkatrészek pótlására?!

Tessék elhinni, senki nem vesz új kabátot, ha elveszített eQV gombot, új fürdőszobaberendezést, ha csak a falba illeszthető szapvantartója törött el. Éppen ezért ne bosz- szantsuk egymást a hiány- bigyülákkal. Valahogy nem is méltó az ilyesmi a mi keres- védelmünkhöz, de az ip&vunk- hoz sem.

— lászlá