Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

A Postás Szimfonikus Zenekor i« a a .is Közös program a környezetvédelemre A KGST Végrehajtó Bizott­sága ez év októberi ülésén 1980-ig terjedő közös progra­mot fogadott el a környezet- védelem fejlesztésére. A prog­ram magába foglalja a kör­nyezetvédelem társadalmi, gazdasági, szervezési, jogi, pe­dagógiai vonatkozásaitól a ter­mészeti erőforrások ésszerű felhasználásáig valamennyi problémakört. A KGST-országoknak most van először több évre szóló átfogó programja a környezet­védelem közös fejlesztésére. Több mint 3 évvel ezelőtt a KGST 25. ülésszakán Fock Jenő miniszterelnök javasla­tára kezdődött meg a munka, s vált ez az emberiség jele­nét és jövőjét alapjaiban meghatározó feladatkör a tag­országok és Jugoszlávia terv­szerű együttműködésének szerves részévé. A programot a KGST tudo­mányos és műszaki együttmű­ködési bizottsága dolgozta ki 15 ágazati állandó bizottság javaslatait és 8 sokoldalú kormányközi egyezményt (igy az óceánok tisztaságának vé­delmére, vagy a műbőrgyár­tás, a fafeldolgozás fejleszté­sére stb.) figyelembe véve. Olyan átfogó kutatási, mű­szaki fejlesztési program ké­szült tehát, atnely a környe­zetvédelemre és a természeti javak ezzel összefüggő éssze­rű kiaknázására irányuló konkrét gyakorlati intézkedé­seket készíti elő, illetve ala­pozza meg hosszú távon. A szocialista gazdasági kö­zösség környezetvédelmi prog­ramja 11 problémakörben cso­portosítja a tennivalókat; Té­makörönként egy-egy koordi­nációs központot jelöl ki a kutató-fejlesztő munkák irá­nyítására, összefoglalására. A 8. problémakör koordinációs központja például a magyar Építésgazdasági Szervezési In­tézet. Ez a feladatcsoport egyébként a háztartási, ipari, mezőgazdasági és egyéb hul­ladékok ártalmatlanítását és hasznosítását tartalmazza. S kiterjed a hulladékok mennyi­ségének, összetételének kuta­tására, az összegyűjtés, a szál­lítás módszereire, megsemmi­sítésükre, ártalmatlanításukra, hasznosításukra, s valamennyi folyamat gépesítésére. A cél persze nem egyszerűen csupán a jelenlegi és az egyre növek­vő hulladékgondok enyhítése, megoldása, hanem távlati prognózisok készítése, a hul­ladékképződés megelőzése, vagy korlátozása, merőben új hulladékmentes zárt technoló­giai rendszerele kidolgozása. A koordinációs központ per­sze maga is specializált. így csupán néhány részlet kuta­tásával és fejlesztésével fog­lalkozhat konkréten más kül­földi partner szervezettel együttműködve, miközben a problémakör egészét átfogó munkát összehangolja, szerve­zi. A különböző kutató, ter­vező és fejlesztő intézetek százai kapnak így önállóan, vagy kooperációban megol­dandó feladatokat. A koksz­gázban lévő cián kinyerésén és hasznosításán például szov­jet intézet irányításával tevé­kenykednek. A levegőszennye- ződés mérési módszereinek, műszereinek kidolgozásáért, egységesítéséért viszont ma­gyar intézmények a felelősek. Az a cél, hogy megvalósuljon a levegő tisztaságának folya­matos, és automatikus mérése az élővizek figyelésében már alkalmazott módszerhez ha­sonlóan. A KGST-országok és Jugo­szlávia közös környezetvéde­lem-fejlesztési programja alapján 1980-ig elért tudomá­nyos, műszaki, stb. eredmé­nyeket fokozatosan, többségü­get valószínűleg csak 1980 után alkalmazzák majd a széles körű gyakorlatban. A környezetvédelem fejlesztését célzó átfogó kutató és fejlesz­tő tevékenység azonban máris széles körű szervező munká­val párosul. Megemlíthetjük, hogy a KGST környezetvédel­mi tanács éppen ezekben a napokban tartott ülést Buda­pesten. S az ülés napirendjén szerepelt az Intergazocsisztka elnevezésű nemzetközi egyesü­lés létrehozása. Az egyesülés az ipari gázok tisztítását cél­zó berendezések, szűrők, por­leválasztók nemzetközi gyár­tási kooperációjának szerve­zésére a külföldi licenc-vásár- lások összehangolására alakul. A KGST-országok igénye csupán ilyen szűrökből, porle­választókból, gáztisztítókból több milliárd rubel értékű. És még mennyiféle műszer, be­rendezés stb. szükséges az em­beri szervezetre ártalmas za­jok csökkentéséhez, vagy a jö­vő hulladékmentes, zárt tech­nológiai rendszereihez. A közös fejlesztési program­ban szereplő 180 téma és a több száz feladat, részfeladat megoldása nagyban hozzájá­rul majd a KGST-országok magas szintű környezetvédel­mének műszaki-tudományos megalapozásához. De nem ki­sebb horderejű szemléletfor­máló hatása főleg az alkotó műszakiak, közgazdászok, va­lamint a döntésre jogosult gaz­dasági vezetők körében. Növe­li a felelősséget bolygónk je­lene, az emberiség jövője iránt. A fejlesztés, a termelés nem csupán végső célját, a szükségletek magasfokú kielé­gítését, hanem kiindulópont­ját. módszer- és eszközrend­szerének megválasztását te­kintve is még inkább ember- centrikussá válhat. KOVÁCS JÓZSEF November hetedike tisztele­tére a bérleti hangverseny- sorozatban a Postás Szimfoni­kus Zenekar adott ünnepi hangversenyt a megyei mű­velődési központban. A zene­kar ez alkalomból a másnapi fővárosi protokoll-műsorát hozta Szekszárdra, amelyet orosz és szovjet szerzők mű­veiből állítottak össze. A műsor első száma Soszta- kovics ünnepi nyitánya volt. A világhírű szerző, aki sok­irányú zenei és közéleti tevé­kenysége mellett többek kö­zött tagja a Legfelső Tanács­nak, ebben a művében a vi­dám népünnepély hangulatát álmodta zenébe. A mű eleven ritmusai, tarka zenekari fel­rakása nem tévesztette «*i ha­tását. Csajkovszkij hegedűverse­nyében a szólista Kocsis Al­bertet joggal ünnepelték a szekszárdi zenebarátok. A so­kat játszott népszerű mű min­den szépsége érvényre jutott. A technikai remeklés, a le­nyűgöző biztonság, a kápráza­tos virtuozitás éppúgy, mint a meleg tónusú, szép hegedű­hang és a vérbő szenvedélyes dalolás. Világjáró művészünk a szekszárdi zenebarátokat már sokszor bűvkörébe von­ta szenvedélyes, sokszínű elő­adóművészetével. Most ez al­kalommal egy űjabb vonást fe­dezetünk fel játékában. Egy­fajta bölcs emelkedettséget és jóságos derűt, amely főleg a A most létesítendő legna­gyobb bolgár iparvállalatok közül 18 szovjet segítséggel épül. Már dolgozik a Szovjet­unió műszaki segítségével lé­tesített devnyai kalcinált szó­daüzem, a „Bobov Dől” hőerő­mű, a kozloduji atomerőmű első üzemegysége. A népi hatalom évei alatt a Szovjetunió több mint 180 lassú tétel merengő dalolásá­ból áradt felénk. Rimszkij-Korszakov: Sehe- rezádé című műve a nagy- zenekari irodalom parádés,da­rabja. a hangszerelés művé­szetének máig is egyik kiemel­kedő mintaalkotása. Műsorra tűzése varázslatos költőiséga mellett arra is kitűnő alka­lom, hogy a zenekar meg­mutassa, hogy milyen színvo­nalon áll orchesztrális gazdag­ságban, technikai felkészült­ségben. A Postás Szimfonikus Zenekarról kevesen tudják; hogy 1906 óta az ország má­sodik hivatásos együttese. A' zenekar sok hullámvölgy után pár éve nagy fejlődének indult; és jelenleg egyre nagyobb lép­tekkel zárkózik fel az élvo­nalbeli együttesek közé. Most is nagy sikerű külföldi útról tértek haza. A Seherezádé előadásával a zenekar igazol­ta, hogy felkészültségben, ké­pességben. sziporkázóan csil­logó színeivel a legnagyobb' feladatokra is képes. Kitűnő a fúvósgárdája és talán csak; annak örültünk volna jobban; ha a vonósok nagyobb szám­ban még teljesebbé tettéle volna a hangzáskultúrájukról1 kialakult kitűnő összképet. A' zenekar vezető karnagya Va- sady-Balogh Lajos alapos munkával, hat próbával ké­szült e szép koncertre és lát­ványos vezénylésével a zene­kart és a közönséget egyaránt magával ragadta. Húr vállalat felépítésében és üzem­be helyezésében nyújtott testvéri segítséget a bolgár népnek, Bulgária pedig több szovjet területen épülő fontos ipari objektum felszerelésében vesz részt. Közéjük tartozik például több közép-ázsiai, uk­rajnai és észak-kaukázusi kő- .olaj- és gázipari üzem is. A barátság építkezései Bulgáriában Gerencsér Miklóst Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Mégis használt a pápai kúra. Nyakáról las­sacskán eltűnt a daganat. Számot vetett a csa­lád, miféle jövőt szabnak Mihály elé. Úgy lát­ták, többre való ez a gyerek, mint a nyomorú­ságos paraszti sorsra. Legyen hát iparos. Szá­míthat-e ennél kiválóbb életre bármelyik job­bágyivadék? Szívesen fogadta az ösztönzést, öt is szívesen fogadta inasnak Kisbéren Szombati szabómester. Stancsicsék jó alkut kötöttek, semmit nem kel­lett fizetniök a kamaszért, sőt ingyen ellátást kapott. Megpróbált helytállni új kötelességében, szófogadóan teljesítette a szabómester sűrű pa­rancsait. Hamarosan kiderült, cseléd kellett a kisbéri szabónak, nem pedig inas. Mindössze a tűt engedte befűzni, ebből állt az egész szakmai tanítás. Ellenben annál több házimunkát, favá­gást, pesztonkázást, kaszálást, kapálást követelt tőle. Méghozzá a leggyérebb eledelen. A kenye­ret ostyavékonyra szelték, híg levesét a legcse­kélyebb tányérba merték. Mihály szédelgett a ki­merültségtől is, az éhségtől is. Se szó, se beszéd, faképnél hagyta a kisbéri szabómestert. Ügy vélte .ennél ezerszer különb a paraszti sors. noha otthon is bőven volt alkalma tapasztalni a szigorú ínséget. Ha koplalni kellett, akkor inkább otthon kop­lalt. Dolgozott zokszó nélkül, csak ne adják még egyszer sanyargató mester kezére. Szülei, idősebb testvérei tiszteletben tartották a komoly maga­viseletű legényke hajlandóságát. Szép családi egyetértésben dolgoztak tovább, mint korábban. így érte Mihályt eddigi életének legnagyobb szerencsétlenség«» váratlanul meghalt az édes­apja. t ~4 3. A gyász után sanyarú napok következtek a családra. Legidősebb nővérének férje, Pintér Já­nos, akire a szétzilálódott jobbágygazdaság szál­lott. sokkal ügyetlenebbül sáfárkodott, mint a megboldogult. Mihály a sógor cselédje volt, csa­ládtag létére, kialkudott bér nélkül. Hasztalan iparkodott kiváló szorgalommal, a kétbalkezes Pintér János azt is elrontotta, amit a legény jól csinált. Így hát nem kellett kétszer hívni, amikor Ko­kas iskolamester ajánlotta, hogy legyen az ő se­gédtanítója. A még mindig kis legény Stancsics Mihály a reá jellemző kötelességtudattal oda- állott a gyermekek elé, és nagy élvezettel olva­sott fel nekik, magát is mulattatva a könyvbéli történetekkel. Szép szóval, érdekes, ám hasznos elfoglaltsággal tartott rendet egymaga az iskolá­ban. Oktatási dolga mellett az ő kötelessége volt harangozni a megszabott órákban. Ebben is kellő rendet tartott, méltán számolták az időt haran­gozása szerint. Segédtanítói állásának hasznát vette az egész falu, legfőképpen pedig Kokas úr, a sánta isko­lamester, aki azért kerített magának helyettesí­tőt, mert élt-halt a nyúlvadászatért. Ebbéli pasz- sziójában méltó párja volt Elszaszer plébános öccse, a Veszprémből itt lebzselő ficsúr. ök ket­ten gondoskodtak Elszaszer Ferdinánd — na meg a maguk — bőséges nyúl pecsenyéjéről. Bár a földesúri mezőkön ritkították a nyulakat, szemet hunyt az ispán: pappal nem jó kötődni, hátha ő is mondhatna valamit az ispánra a püspök föí- desúrnak. Dehát az efféle kéz kezet mos nem tartozott a póri segédtanítóra. Tette, amit rábíztak. Űrféle pártfogói maguk is meglepődtek rátermettségén, biztatták, hogy a pőregatya helyett húzzon ma­gára rendes posztónadrágot, hosszú zsíros haját pedig vágassa le, ahogy tanultabb ifjúhoz illik. Mihály megköszönte a jótanácsot, de ragaszko­dott mind a paraszti gatyához, mind a hosszú hajhoz. Akként vélekedett, hogy rövidesen ki­telik a segédtanítói esztendő, hiszen csak tava­szig fogadta fel Kokas iskolamester úr. Március­ban rövidre nyírt hajjal és kérkedő nadrágban álljon vissza a jobbágyok közé? Valóban, az iskolamester csak márciusig tar­— 8 — tott igényt a szolgálatára. De belátta, hálátlan­ság lenne szélnek ereszteni a jobb sorsra érde­mes fiút. Megpróbálta beajánlani taníttatásra a zirci cisztercita szerzetesekhez. Elmondtak róla minden szépet, legfőképpen azt, hogy mélyen vallásos és gyönyörűen énekel. Mint ahogy igaz is volt. Ennek ellenére a zirci papok éppen csak szóba álltak velük, s kurtán nemet intettek. A Sánta iskolamester ily módon letudta a maga lel­kiismereti kötelességét. Mihály pedig mehetett vissza parasztnak a megőrzött hosszú hajjal, a régi avas gatyában. Kénytelen-kelletlen újra a sógor hámját vette magára, de óvatos lévén, bért alkudott ki édes­anyja tanácsára. „Szegődött bér, osztott konc jobb lesz, akkor is, ha rokonok vagyunk” — vél­te fia érdekében a keserű sorsban tengődő öz­vegy. Hasztalan kötöttek megállapodást, ugyanúgy bánt Mihállyal a sógor gazda, mint korábban. Soha ki nem fogyott a mentségekből, ha meg kellett magyaráznia, miért marad adós a járan­dósággal Még a csizmáról sem gondoskodott, amit pedig egyáltalán nem nélkülözhetett gür­cölés munkájában a fiú. Sarat gázolni, szántás­nál, répaásásnál, fagyot állni fuvarban, erdő- irtáskor rongy lábbelivel aligha lehet. Meg is csúfolta Mihály lábát a hideg alaposan. Mivel azonban szívós természet volt, kis bajra nem adott, zokszó nélkül dolgozott tovább abban a hiszemben, hogy sógora belátja végre, csakugyan illendő már letudni a tartozását. Egyszer lisztet szállított a katonaságnak Veszp­rémből Jánosházára, keresztül a Bakonyon. No­vember eleje volt, senki nem számított még a télre. A vadonban éjszakázott Mihály és arra ébredt, hogy iszonyúan fázik. Mindent hó borí­tott, fagytól recsegtek a faágak. Lábát újra meg­vette a hideg, s a fuvar után sokat bajlódott fa- gyásaival. Az eset véget vetett sógora iránti tü­relmének. Végre belátta, nemcsak felelőtlen, de szívtelen ember is, aki nyugodtan elnézi hogy ő nyomorékká legyen miatta. Felhagyott az ingye­nes szolgálattal és inkább idegeneknél kereste boldogulását. Nem kötötte le magát esztendős béresnek, inkább napszámot vállalt, vagy idő­szakos munkára szegődött. Ez jobban megfelelt változatosságot kedvelő természetének, szabadab­ban tájékozódhatott a világ dolgai iránt. — 9 —

Next

/
Thumbnails
Contents