Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-10 / 237. szám
S népfrontbizottságok vegyenek részt a községpolitika kidolgozásában és végrehaitásában * Hegyei elnökségi ülés a Hazafias Népfrontnál Tegnap ülést tartott a Hazafias Népfront Tolna megyei elnöksége. Az elnökség dr. Kolombusz Lászlóné, megyei elnök vezetésével tárgyalt. Részt vett az ülésen dr. Péter Szigfrid, a megyei párt- bizottság osztályvezetője is. Az előterjesztést az elnökségi ülésen Csajbók Kálmán, a megyei népfrontbizottság titkára tette. Az alapvető előterjesztés, amelyről a megyei népfrontelnökség tárgyalt, a következő címet viselte: Ä tanácsszervek és a lakosság kapcsolatának felmérése során szerzett tapasztalataink. A beszámoló és az elnökségi ülés, amelyen részt vettek a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Tolna megyei tagjai is; megállapította, hogy a Hazafias Népfront községi bizottságai a választókerületi gyűlések, tanácstagi beszámolók, falugyűlések szervezéséhez, lebonyolításához segítséget adnak. A tanácstagok munkáját segíti a tanácstagi továbbképzés, a népfront-testületi ülések rendszere, valamint azok az írásos anyagok, amelyeket rendelkezésre bocsátanak. A legutóbbi választás óta a népfrontbizottságok kiemelt segítséget adnak a nő tanácstagoknak és a tanácsba beválasztott fiataloknak. A tanácsi vezetők és szakosztályvezetők — egy-két rossz példát leszámítva — mindenütt a legteljesebb mértékben segítik a tanácstagok munkáját. A tanácstagok, sokrétű munkájuk mellett, a lakóterületi gondok enyhítése érdekében — a meglévő anyagi erők társadalmi úton történő növelésének lehetőségeit kutatva — szervezik a lakosság hozzájárulását, aktív részvételét a kitűzött célok megvalósítása érdekében; Mindehhez nagy segítséget nyújtanak községenként a népfrontbizottságok, a tanácsok nagy többsége igényli is a népfrontbizottságok rendszeres város-, és községpoliti- kai tevékenységét a kampány- feladatok segítése mellett. Az együttműködésben, a rendszeresebb munkakapcsolat kialakításában nagy változást hozott az új választójogi törvény, a tanácstörvény, a tanácsok nagyobb önállósága. Egyértelmű a törekvés, S ezt el kell várni a községi politikai, társadalmi szervek mindegyikétől is, hogy a népfrontbizottságokat, aktivistákat ne csak a végrehajtásba vonják be, hanem a községpolitika kialakításába is. A tanácsok szakigazgatási szervei és a lakosság kapcsolata — a felmérésben részt vettek tájékoztatása alapján — jó. Mindössze két helyről, a paksi és a bonyhádi járásból, jeleztek rideg hangnemű ügyintézést. Egyébként az ügyintézés menetével kapcsolatos problémát csak az építési, telekkönyvi, örökösödési ügyeknél tapasztaltak az utóbbi időben. Az elmúlt években végbement közigazgatási változások nagy részét a lakosság jó néven vette. A felmérés, amelyet a népfrontaktivisták végeztek, nemcsak abból a szempontból volt hasznos, hogy átfogó képet kapott a megyei elnökség a tanácsszervek és a lakosság kapcsolatáról, hanem azért is, mert sikerült szélesíteni az együttműködés a népfront aktivistái és a lakosság, valamint a tanácstagság között. A lakosság körében számosán úgy vélekedtek, hogy a megnövekedett feladatokat, még több rugalmassággal, több humanitással, emberi szeretettel, valamint a lakosság jobb tájékoztatásával, az elmúltnál is eredményesebben lehetne megoldani. A továbbiakban a népfront megyei elnökségi ülése felhívást fogadott el a megye lakosságához, városaink, falva- ink építése, szépítése érdekében. A muntásrafiveloáesért ^ Ülést tartott a TIT megyei módszertani munkabizottsága | Tegnap délelőtt tartotta ülését a Tudományos ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei szervezetének általános módszertani munkabizottsága. Az ülésen részt vett dr. Jeney Jenő, a TIT főtitkár hely ette-; se. Első napirendi pontként Mé. ry Éva, a Tolna megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya népművelési csoportjának vezetője tartott tájékoztatót. A komplex tematikájú rétegsorozatok bevezetése Tolna megyében címmel. Elmondotta, hogy a TIT országos központja évek óta keresi az olyan, általános műveltséget szolgáló előadássorozatok tematikáját, amelyek egy-egy témakört több oldalról mutatnak be, s ez által alkalmassá válnak arra, hogy a társadalom különböző rétegeinek tartsák meg azokat A TIT-központban általában 8— 12 részből előadássorozatok tematikáját dolgozták ki üzemi munkások, termelőszövetkezeti tagok és általában az ifjúság részére. Az elmúlt hetekben az előadássorozatokat ajánlották a megye ipari üzemeinek, vállalatainak, gyárainak, mezőgazdasági nagyüzemeinek. Az eddigi tapasztalatok biztatóak, hiszen, sok gazdasági egységből kedvező változás érkezett Második napirend! pontként ugyancsak Méry Éva tájékoztatta a testület tagjait a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa, a Tolna megyei Tanács, V. B. a KISZ Tolni* megyei Bizottsága és a Babits í. Mihály megyei művelődés* J r központ által a közelmúltban, Ütközben címmel meghirdetett mozgalomról. A mozgalom tartalmát tekintve szorosan kapcsolódik az MSZMP KB 1974. április 19—20-i ülé- Issén hozott közművelődési ha- " tározat megyei végrehajtásához. A mozgalom meghirdetőinek az a célja, hogy tovább segítsék a fizikai munkások általános műveltségének növelését. Az Útközben mozgalom formai részét tekintve vetélkedősorozat, amelyen a megye ipari üzemeinek, gyárainak, vállalatainak fizikai munkásokból álló szocialista brigádjai vehetnek részt, számot adva a mozgalom meghirdetői által kidolgozott témakörökből. A mozgalom má- - sik fő célja, hogy a szocialista brigádoknak segítséget nyújtson kulturális vállalásaik teljesítésében. Az Útközben mozgalmat augusztusban hirdették meg, s igen kedvező visszhangra talált. Ez ideig közel íoO szocia-- lista brigád küldte el nevezését. Jóllehet, a jelentkezési határidő szeptember 15-én lejárt, a nagy érdeklődésre való tekintettel a mozgalom meghirdetői további jelentkezése-j két is elfogadnak. A munkabizottság ülése drí Jeney Jenő, TIT-főtitkár- helyettes zárszavával ért vé- get. Próza az elkötelezettségről 2. 1 E rről nosztalgiával beszélsz, mintha a régi együvé tartozást, őszinteséget manapság nem észlelnéd ? — Úgy nem tudom érezni, úgy nem. Most nem az, hogy most nem segítenek, de az az összetartozás, az a segítség- adás és az az együttérzés? Ha valaki például megbetegedett, hát mindenki jött, mindenki ott volt, hogy miben tud segíteni. Jól emlékszem rá: utolsó gyerek született nálunk, 1936. január 25-én. Anyám két napig vajúdott, és végül a paksi Resch orvosnak kellett kijönnie. Nehéz körülmények között tudott kijutni, a nagy hóban, hogy a szülést levezesse. Én is 'hazasiettem, akkor már cseléd voltam, — este későn, értem haza, mert a másik majorban dolgoztam. Látom: valamennyi asszony ott áll a kis közös konyhában nálunk, és sírnak, hogy mi lesz anyámmal. Akkor döbbentem rá, hogy itt nagy baj lehet. Az orvos, valamikor tíz óra körül éjjel, mondta, hogy halott, már halott a kicsi. Édesapám éjszaka temette el. Mondom, ezt nem tudom elfelejteni, minden, minden .asszony ott volt: bajban egy volt az egész. Egymás nélkül nem tudtunk létezni. Nem lehetett az a befelé fordulás, ami egyes helyeken manapság tapasztalható, hogy én, én és én. Ott ez nem volt Ilyen együvé tartozást tapasztalok a bányászoknál. Feleségem bányászleány. Sokan vannak testvérek, nyolcán, és Máza községben ugyanazt tapasztalom, hogy 4 bányászok ha kell, akkor amit csak tudnak, adnak, segítenek. Elmondja feleségem, hogy amikor idekerültek "í — őket Petrozsényból telepítették ki, mint magyarokat —- nagy huzavonára Mázára, akkor már volt öt gyerek. Nem volt bizony semmijük sem, mert csak úgy jöttek, ahogy voltak. A legkisebbik gyerek talán háromhetes lehetett. A mázai bányászok ágytól kezdve a párnáig mindent ősszel hordtak nekik, nem ilyen anyagi helyzetben voltak, mint most vannak, mert akkor még magánszemélyé volt a mázai bánya. Mégis segítettek; és adtak. Segítettek abban, hogy apósomék el tudják indítani az életet. Apósom bányász, onnan is ment nyugdíjba pár évvel ezelőtt. Hát egyébként negyven évig volt bányász. — Szépen, szívvel beszélsz a.-. — Közéjük tartozom, azok közé, akik abból a gyalázatos múlt rendszerből kiemelkedtek, hogy így mondjam, a párt kisegített minket. Én még olyan lehetőséget is kaptam, ami olyan szintre vitt, amire álmodni sem mertem. 1950-ben tanácsválasztáskor tanácselnöknek jelöltek ott. a községben, de hát én akkor nőtlen emberként mást javasoltam, így tanácstag lettem, ugyanakkor már a földművesszövetkezetnél dolgoztam, 49 óta mint terményfelvásárló, majd később ügyvezető. Bikács községből jöttem el 1952. január 1-gyel Szekszárdra. Idehelyeztek a Terményforgalmi Vállalathoz, hálózati ellenőrnek, ez nem sokáig, mindössze három hónapig tartott. Onnan áthelyeztek a begyűjtéshez, ahol a szekszárdi járás begyűjtési miniszteri meghatalmazottja lettem, majd később a megye miniszteri meghatalmazottja. Utána hivatalvezető a begyűjtés befejezéséig. — Ez nem volt hálás feladat. — Hát hogyan mondjam. Több ezer ember dolgozott ebben az országban, ezen a területen. Ezen a területen dolgozott a tanácsapparátus, függetlenül attól, ki milyen beosztásban voít. A begyűjtés az annyira előtérben volt, .hogy mindenkinek feladatává tették ebben az országban: Tehát nemcsak kifejezetten a begyűjtési apparátus ■ feladata < volt, hanem mindenkié, a megyei tanács elnökétől kezdve mindenkié. Ez tény, és ma Js," ha vissza^ gondolok, azok, akik kifejezetten felsőbb szinten, közöttünk a begyűjtés tettttetén dolgoztak. hát aki néMául a begyűi- tési miniszter he'vettese volt, ma államtitkár. Mások esetleg vezérigazgatók, például a ga- bonafelvásárló vezérigazgatója, ö is jól ismer, én is ismerem, ő is a begyűjtés vonalán volt. A községiek meg általában az adó területére kerültek, ott dolgoznak. — Népi ellenőrzés területére mikor kerültél? — A begyűjtés megszűnése után visszakerültem, egész rövid időre a tanácshoz kereskedelmi felügyelőnek, a járási tanácshoz. Utána a ME- SZÖV-höz, ahol takarékszövetkezeti előadó lettem a takarék- szövetkezetek szervezésével foglalkoztam, és a meglévők ellenőrzésével foglalkoztam, egy évig. 1958-ban alakult meg a népi ellenőrzés, és én nyomban oda kerültem és ott voltam 1967. december 16-ig. A feladatot bevallom, örömmel vállaltam, az új szervezetnél. Úgy éreztem, érzek hozzá tehetséget, főképp, ha mellette még tanulok is, el tudom látni ezt az igen komoly, és sőt hasznos tevékenységet, ami a népgazdaság érdekében történik. Hogy is indítottain el én ezt az egészet így magamban? Az egész elképzelést. Ugyanis akkor kerültem oda, amikor megalakult, semmi előzménye nem volt, új volt, Faludi elvtárs lett a népi ellenőrzési bizottság első elnöke Tolna megyében, igen jó felkészültségű elvtárs volt, előtte gépállomásigazgató, és hát az ő irányítása mellett szerveztük, hogy miként lehetne a népi ellenőrzésnek, megalapozni a tekintélyét. Éppen a jó munkával. Úgy érzem ez nálunk is sikerült, most már lehet mondani, hogy országosan igen jó vélemény van erről a szervezetről. Mi Tolna megyében azon fáradoztunk, hogy a társadalmi tulajdon egyik védelmező szerve, a népi ellenőrzés olyan színvonalú munkát végezzen, hogy tekintélyre tegyen szert az emberek előtt, és a dolgozók úgy ismerjék meg. ho«v igen, van létjö- gosultsá <*a. Na most, én ezt úgy „indítottam”, hogy pn®von sok munkásemberrel vettem fel a kapcsolatot, ebben az időben. Úgynevezett népi ellenőrzési csoportok szervezésével a községekben. Különösen jó érzéssel emlékszem vissza a tolnai munkásokra, a selyem- gyári meg a textilgyári munkásokra, akik a vizsgálatok során komoly segítséget adtak. Mindenkor őszinte, nyílt meglátásukkal, szókimondásukkal és egyes vizsgálatokban történő közreműködésükkel. De a többi helyeken is, a többi üzemekben lévő munkások is jól felismerték a népi ellenőrzés szerepét, és mondom, döntően a megelőzés érdekében már kis esetekben is adtak jelzéseket, hogy itt és itt, ilyen dolgokat hallottak, tapasztaltak, láttak, rossznak tartják, valamit tenni kelL " — Sikkasztásról, ilyesmiről. __ Sikkasztásról. Aztán különböző bűnszövetségek, aztán korrupció, hatalommal visszaélés, aztán amit el lehet képzelni, volt minden. Hát már nem olyan könnyű visszaemlékezni valamennyi esetre, de talán a legemlékezetesebbekről néhány szót. 1959-ben Tolnán a munkások jelezték, hogy egyes tolnai kisiparosoknál valami nincs rendben. Na, itt került sor egy olyan nagyarányú vizsgálatra, ami annak idején nagy port vert fel, foglalkozott vele a Népszabadság, több alkalommal foglalkozott vele a helyi sajtó. Ez volt a bankos ügy, és nekem az igazi próbatételem. — A bankos ügy egyik főszereplője ismert cselédkorodból. — Igen. Azért mondom, hogy ez egy nagyon kényes ügynek ígérkezett. — Szóval, te voltál a szemében a „tudatlan” proletár. — Igen. Igen, pedig a vizsgálatokat talán ma sem csinálnám jobban, mint akkor csináltam. Paraszti ésszel gondolkodva, és egy mondatban kifejezve: azt vizsgáltam, az általuk felvett összeg arányban van-e a végzett munká-. val? Ezen belül azt néztem) hogy a munkát, amit a költség- vetésben vagy végső soron a számlában kiállítottak, elvégezték-e, olyan mennyiségben: és olyan minőségben. Ott kezdtem, hogy a villanyszerelő például hány oszlopot állított le Alsónyéken, a termelőszövetkezetben. Kiderült, hogy kevesebbet, mint amennyit számolt. Aztán hát megmérettem én még a légvezetéket is, hogy annyi ezer méter-e. Megnéztem én még a kapcsolókat is, hogy az annyi kapcsoló-e, és Berg- mann-csőben van-e, vagy nem Bergmann-csőben van-e fektetve. És így tovább. A vízvezeték-szerelőnél, hogy annyi méter-e a vezeték és a tartály* amennyi húszezer forintba került. Kiderült, hogy a MÉH- telepen vásárolta a vízvezeték- szerelő, vagy hol, és jóval kevesebbért. No, aztán ugye ezt bizonyítani is kellett. És amire nagyon vigyáztam: nehogy valaki alaptalanul az ügyben vádolva legyen. Erre nagyon kényes voltam. Azt fogadtam el. amit minden kétségen kívül, kizárólag bizonyítani lehetett. Mondták, hogy ez így vök, meg úgy volt, azt nem fogadtam el. Erre rendkívül kényes voltam, mert abból az elvből indultam ki, hogy vajon ha én lennék a helyzetükben, miként esne az alaptalan vádaskodás. Merem mondani, hogy senkit nem bántottam, vagy bánott az ellenőrzés alaptalan ul. A tények, a visszásságok, a csalások, a bíróságon is bizonyítást nyertek. így került sor arra, hogy a Nemzeti Bankkal is fel kellett venni a kapcsolatot, a számlákat egyeztetni, ami éppen a bizonyítás célját szolgálta. Amikor a Nemzeti Bankkal felvettem a kapcsolatot, már én vettem fel, személyesen, hát akkor vetődött fel, hogy mondd Vágány Pista, te értesz ehhez? így feleltem: ha nem. majd megtanulom. Aki feltette nekem a kérdést, nem volt cseléd sohasem, a múltban is hivatalban,' jó állásban dolgozott és úgy ismert engemet, mint egy tudatlan cselédgyereket. P.—Sz. (Folytatjuk)
