Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
Lukács György gondolatvilága Hermann István könyvéről A'LUKÁCS GYÖRGY PÁLYAKÉPÉT és a XX. századi ember lehetőségeit egymásra v°títő, közös tükörben kereső könyv recenzense saját bőrén érzi Hermann István vállalkozásának nehézségeit. Hermann kötetéről röviden szólni nem könnyebb feladat, mint az övé lehetet. amikor négvszáz oldalon kísérelte meg bemutatni, értelmezni, s he- 1 venként vitatni a filozófus életművét. Ezt az értékét és teríedelmét, gondolati gvökér- zetét és mai hatását tekintve e^-fn-ánt nagv sú1vú. .átfogó alkotást. Lukács Gvörgv hat évtizeden keresztül állt és egvre inkább hódított az európai- kultúra élvonalában. Azok között volt, akik szüntelenül m^v-megújuló kísérletekben próbálták követni e vívmányaiban és megpróbáltatásaiban páratlan korszak lényeges folyamatait. A Lukács György gondolat- világa című könyv szerzője a politika- és társadalomtörténet, a művészet, az irodalom és n bölcselet jó néhány ágazatában követte hősét. Azt a mestert, akit más módszerrel — legalábbis megalapozottan, marxista ,igénnyel — nem is lehet megközelíteni. De ezzel már el is kezdtem Hermann kísérletének ismertetését és méltatását. Hiszen éppen ez a sokoldalúság, az érintett problémák, az értelmező- és vitaszempontok száma, olykor zavarba ejtő zsúfoltsága teszi a húszíves tanulmányt esszészerűvé. Lukács Gvörgv gondolatvilágának alakulásáról, nem kevés ellentmondásáról átfogó képet nyújtó vázlattá. Hermann könyvének szemlélete és hangvétele publiciszti- kus; haszna és valamennyi erénye ebből adódik, e műfaj lehetőségeit realizálja. MÁST ALIG IS TEHETNE, mivel a tudományos monográfia, az elmélyült elemzés lehetősége még nem adott. Ehhez még a filológiai feltételek minimuma sem biztosítható. Sok ipinden hiányzik, értve ezen a Lukács-művek kiadásának. szövegváltozatainak, bronoióviáiának, politika- és filozófiatörténeti összefüggés- rendszerének megoldatlan problémáit. Mindazt, amit a tudomány csak a következő évtizedekben tisztázhat. Egyelőre annyi a kérdőjel, a tájékozódást nehezítő hiánv, how Hermann könyvét már csak jszek env részének kiiktatásáért. feloldásáért is elismerés illeti. Hadd mondjak egy szembeötlő konkrétumot annak bizonyítására, hogy q Lukács é1 e+műVében érdekeltek ezt a kötetet az aktuális szellemi krimi izgalmával olvashatják. Részeseként az intellektuális nyomozásnak, amely itthon alig ismert — világszerte annál többet emlegetett — értékeket próbál feltárni, közeliinkbe hozni. Az ifjú Hegel gondolati fejlődését elemző Lukács monográfia kiemelkedő példája az úttörésnek. annak. hogy Hermann elsőként vállalkozik a pályakén kulcs- mozzanatainak megvilágítására Beállítására egy nagy szellemiség konok igazságkeresé- sánek folyamatába, az idő és a kategóriák rendjébe. Ami a korszak jellemzését, Lukács életének és alkotásának hátterét, majd világméretűvé táguló hatását illeti. Hermann e vonatkozásban is sok újat és érdekeset ad. Egvike azoknak, akik az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának beteges izgalmakban csillogó szakaszát, a birodalmi kaland végjátékát, az első világháború előtti évtizedek közéo-eurónai kultúrtörténetét kutatják. Jog1974. október 6. gal hangsúlyozza tehát, hogy Lukács — annyi jelentős kor- társával együtt — innen indult, s ez a térség szólt bele fejlődési sajátosságaival, forradalmi lehetőségeivel későbbi döntéseibe, útválasztásába. A XX. századi filozófia és szociológia polgári, vagy reformista iskoláit, irányzatait, a Lukácscsal foglalkozó nyugatnémet, olasz, angol, francia, spanyol, stb. szerzők jól ismerik. Alig értik viszont azt a hatást, amivel az orosz elmélet és gyakorlat, a Szovjetunióban kibontakozó elméleti munka, és a szocializmus építésének pátosza, ereje járult hozzá Lukács emberi-szakmai átalakulásához. Hermann ezt nemcsak t’idia, hanem kulcskérdésnek tekinti, s ahol indokolt, az elemzés középpontjába állítja. Ezért is alakíthat ki a maga számára termékeny pozíciót abban a vitában, amelyet a polémikus tanulmány sok oldalán folytat az egyre gazdagabb nemzetközi Lukácsirodalom szerzőivel. Azokkal a polgári revizionista, „új baloldali”. n°ooozitivu+a vagy egzisztencialista publicistákkal és szakírókkal, akik — bármennyire különböző világnézeti alapon és módszerekkel — a lényeget tekintve egyet akarnak. Lukács kisajátításával, s azzal próbálkoznak, hogy művét a modern kaoitalizmus heterogén gondolatrendszereibe integrálják, osztályorientációjától megfosszák, végső soron meghamisítják és a masuk javára fordítsák. Hermann ezt a kísérletet úgy veri vissza, hogy változatait gondosan differenciálva, a szakszerű — vagy annak látszó — érvek ellen immanens cáfolatot mozgósítva, képtelenségüket, reménytelenségüket bizonyítja. Felmutatja velük szemben Lukács György útját Marxhoz, és tovább; a szocialista forradalom stratégiájához és teoretikusához, Leninhez! ENNEK AZ ÚTNAK EGYIK PÁLYÁJA az esztétika, a másik a valóság általános törvényszerűségei felé vezetett Előbbieket Az esztétikum sajátosságai című nagy mű fejezetei, utóbbiakat az Ontológia töredékei foglalták össze. Hermann könyvének két zárórészlete is a két iránvú Ö««"T“- gezés eredményeit és problémáit ismerteti. Lényegre törő szinfó-uzt kaoink a b'U--ci esztétikának, amely a legkülönbözőbb művészeti ágazatok valósághoz való viszonyát állítja középpontba. Ebből vezeti le, illetőleg ehhez kapcsolja a művészi ábrázolás sajátosságát, műfaji és stíluskérdéseit, tartalom és forma kölcsönhatásának alkotó dialektikáját. Itt fogalmazza meg Hermann leghatározottabban az egész könyvén átívelő gondolatot; Bartók Béla, Thomas Mann és Lukács György párhuzamba állítását, szellemi törekvéseik rokonlelkűségét. EZ A NAGY HÁPMŐS együtt és egymást erősítve többek között az emberiség kulturális értékeinek védelme- zését is ie'enti. a múlt folytathatóságának és gyökeres megújíthatóságának hitét: a jövő reménységét, amely az ember elidegenedettségének, megnyomorítottságának történelmi feloldását, a szabadság birodalmába jutás lehetőségét ígéri. Lukács ezt a lehetőségét nem azonosítja a valósággal, de nem is tagadja, hogy e lehetőség a szocializmus konkrét valóságában, a Szovjetunió és a szocialista országok mai gyakorlatában igazolható. olyan folyamatban realizálható, amely évtizedekkel ezelőtt megindult és mára hatalmas eredményeket hozott. Lukács György az Esztétika munkálatai közben sok ponton vissza-visszatért korábbi etikai kérdésfeltevéseihez. títikát készült írni, de később ezt a tervét módosította. Belátta, hogy az etika problémái is me"oldhsUr nők a társadalmi lét objektív alapjainak feltárása nélkül. Ebből a vállalkozásból nőtt ki az Ontológia, amely emberi valóságot és alternatívákat teremtő erőként vizsgálja a a munkát, az embert pedig úgy fogja fel, mint a világ kérdéseire, a történelmi kihívásokra válaszoló lényt. Hermann szerint Lukács e művében olyan elméleti alapot teremtett, amely befejezetlenül is sok lehetőséget biztosít a továbbgondolásra, a mi korunk alapvető kérdéseivel szembesítő marxista—leninista filozófia gazdagítására. Az elhamarkodott, gyakran vitatható hírlapi és rádióinterjúk helyett az Ontológia rugalmas kategóriáiban tiszteli Hermann a filozófus Lukács legmerészebb, leginkább jövőbe mutató eredményeit. Ezek nem lezárt, rendszerbe foglalt gondolatok. Kevésbé teljesek, mint az ember és a tudás példája, megújuló képessége, igazságkereső szenvedélye. Hermann könyvében a legmelegebb 1«— ' i sorokat e tulajdonságokról olvassuk. „Lukács önkritikus beállítottsága — írja — nem külső kényszerek, hanem gondolkodói szükségszerűségek eredménye volt. És ez az önkritikái hajlam az utókor számára egyet jelent a következővel: Lukács módszertani hagyatéka a kritikai attitűd. Kritikai attitűd minden gondolattal szemben, mely kritikára érdemes, s így az ő életművévet kapcsolatosan is ... Lukács nem győzte ismételni azt a lenini gondolatot, mely szerint nincsenek kiúttalan szituációk. Legalábbis nagy osztályok és nagy gondolkodók számára. Lukács nagysága abban volt, hogy mindig kereste a kiutakat..." Ezt a módszertant kell megtanulni tőle, hiszen csak így várhatunk eligazodást a kor történelmi, elméleti kérdéseiben. Hermann Lukács Györgyről írt, izgalmasan olvasmányos könyve is ebben kíván segíteni, DERSI TAMÁS LOVÁSZ PÁL VERSEI: BÁTYÁM SZEMÜVEGE Sok éve hordom. Vgy maradt reám. Fénylő kis jószág, tág világ-keret. A régi arc mögötte szertehullt, az én arcomra szűr most élő képeket DÍVÁNYA Én alszom rajta most, kinyújtom tagjaim ringó ruganyain. Négy sarka közrefog, mélyén ütem dobog. j Idő hordagya. Visz, amint öt, engem is A F A L Miért is van fal, égig érő? miért is nincs rajta jártas nyílás? , Mért vonz a túl s taszít az innen, mért él bennünk a gyereksírás? Átszűr a fal, kegyetlen rosta, s ami belőlünk ittmaradhat, hű tetteink málló iszapja: kis fény lent rajta megcsillan majd PÁKOL1TZ ISTVÁN: HÁROM VERS SZEGÉNY Krajcárt fiadzik minden perced, sóhajodból nő a kamat. Míg a világot kirekeszted, bekeríted önmagadat. ELSZÁMOLÁS Se gátja se partja Kalmár tavasz Kofa nyár Gebin ősz Uzsorás tél Mind a markát tartja BÉRHÁZUDVARl Vasárnapig be volt kvártélyozva egy kimustrált Orion-dobozba. Minden kukkurikú hasztalan már: Odaveszett a Gyémántfélkrajcár. Babits NobelA Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nagy Péter profesz- szor főszerkesztésében megjelenő évnegyedes folyóirata, az Irodalomtörténet idei 3. kötetében szenzációs tanulmányt közöl Babits Nobel-díjáról. Mi. kó Krisztina, a Színművészeti Főiskola tanára „Ismeretlen dokumentum Babits Mihály irodalmi Nobel-díjra történő esetleges felterjesztéséről” címmel rendkívül fontos dokumentumot tesz közzé arról a tudományos mozgalomról, amelynek célja az volt, hogy Babitsot fölterjesszék az irodalmi Nobel-díjra. A dokumentum Horvát Henriknek, a kiváló műfordítónak a hagyatékából került elő. A Bostonban élő kitűnő irodalomtörténész, Thienemann Tivadar professzor fölvilágosítá- sa nyomán kiderült, hogy 1930 —31 táján mozgalom indult meg, hogy a pécsi egyetem kezdeményezze Babits fölterjesztését a Svéd Akadémiához nagy magyar író első alkalommal történő meg jutalmazására. Gombocz Zoltán vendége volt abban az időben Frederik Böök svéd professzor, akinek révén a közvetítést elképzelték. A Horthy-korabeli Magyarországot azonban nem óhajtották annyira a világközvélemény figyelmébe vonni, hogy egy magyar írót, lett légyen az még oly nagy is mint Babits, NobsI-dijban részesítsenek.’ Thuncmean professzor most is őra azokat a versfordításokat, amelyek részei lettek volna azoknak a mellékleteknek, amelyek Babits nagyságát kellett volna, hogy Illusztrálják. 1945 után egy amerikai irodalomtörténész, Lamont professzor a Rutgers egyetemről körkérdést intézett a földkerekség vezető íróihoz, kik azok a világirodalmi jelentőségű írók, akiknek meg kellett volna kapniok a Nobel-díjat, de mégsem kapták meg. Ezek között Babits is szerepelt. A Babitsot Nobel-díjra méltató magyar dokumentum szövegéből idézzük a következő sorokat: „Babits elsősorban munkássága alapján nyerheti el a díjat. Ez a munkásság: líra, regény, essay olyan, hogy úgy művészi-irodalmi nívójánál, valamint etikai fajsúlyánál fogva méltán sorakozik azoknak az íróknak oever- je mellé, akik eddig a díjban részesültek. Másodsorban tekintetbe jönnek oly más, Ffabits irodalmi munkásságával közvetlen kapcsolatban nem lévő mozzanatok is, melyek tetemesen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jelöltünk a díjat megkapja. Éspedig: 1. Eddig magyar író nem kapta meg a díjat, 2. Herczeget már egy ízben nem fogadta el a díjosztó fórum ... Meg kell már most értetni a Nobel-díj bizottságival. hogy Babitssal az egyetlen komoly magyar jelölt fog jelentkezni. Ezt azért kell már most kellő úton és módon tudomására hozni a Nobel-bizottságnak, nehogy magyarországi befolyások hatása alatt a díjat odaítélje Herczegnek vagy Zilahynak, vagy hasonló hivatalos körök által prote- zsált írónak, még mielőtt módjában lett volna "Babits munkásságával behatóan foglalkozni. 3. A legfontosabb, az, hogy Babits összműve lehetőleg a maga teljességében hozzáférhetővé tétessék a bizottságnak. Szükséges, hogy 1. A regények és novellák teljesen le legyenek fordítva, 2. Szükséges egy reprezentatív verskötet német fordítása. Mivel Babits művészi jelentősége elsősorban a lírában van — egy, mintegy ötven verset felölelő verskötetre van szükség, melyből kitűnik, hogy Babits a mai világlíra legelső képviselői közt foglal helyet. 3. A pacifista verseknek benne kell lenni ebben az antológiában, mert egy jogcímtnel több az, hegy ilyen irányú és amellett művészi szempontból magasértékű művei is vannak jelöltünknek. 4. Szükséges egy reprezentatív essay-kötete német fordításban, mely Babits széles szellemi horizontját, filozófiai és esztétikai gondolkodásának magvasságát és mélységét dokumentálja”, GÁL ISTVÁN